2011. szeptember 1., csütörtök

Burning Hate – This Is The End Of Our Days

Burning Hate – This Is The End Of Our Days (2008)



Vegyük először külsőleg szemügyre a kiadványt! A csapat nevéről nem nyilatkoznék, mindenesetre én a „hate” és „white” szót megtiltanám a névválasztásnál. A mutatós 12 oldalas szövegkönyv rendelkezik mindennel, ami ma már szinte kötelező egy CD-nél. Használhatnám az átlagos szót is, de a plusz papírtok* rendesen megdobja a megjelenést. 9 dalt (2 német) préseltek egy Intró és egy Outro közé (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a 11-17 track-ek csak 6 másodperces valamik, így az Outro a 18. helyre került.), és a Jagdsaison-hoz készült videó klipet is megnézhetjük. Ha a besorolást nézzük, biztos vagyok benne, hogy a megfelelő címke a „New School Hate Core” (Mondjuk ők inkább Metalcore-nak nevezik, amit csinálnak, de nagy különbséget én nem érzékeltem.). Viszonylag sok dallamos betét található benne, és az énekes sem folyamatosan ordítja le a fejünket. Remek darab.

* a plusz papírtok és videóklip csak az 1000 darabra limitált verzióhoz jár.

Örömmel értesültem róla, hogy a csapat tiszteletét teszi nálunk a ’11-es Sons Of Europe fesztiválon. Mostanra már mindenki tudja, hogy Ormány Viktor és Pribék Sándor „áldásos” tevékenysége azt eredményezte, hogy ez a rendezvény is elmaradt. Az érdekes az egészben, hogy a „nemzeti cock” továbbra is akadálytalanul düböröghet. Akinek eddig még nem sikerült levonni a megfelelő következtetéseket, most megteheti.

11 Szám 37:26 perc

Fortress & Brutal Attack – The Garrison CD

Fortress & Brutal Attack – The Garrison CD (1996)



Az angol Brutal Attack ausztráliai kiruccanásának emlékére jött létre ez a mini CD. A címválasztásra sajnos nem sikerült egyértelmű magyarázatot találnom (A „garrison” (helyőrség) valószínűleg történelmi jelentéssel bír. Az ötödik kontinens ugyanis jó pár angol helyőrségnek adott otthont, mivel a Johnny-k fegyenctelepnek használták a koalák földjét.). A digipack-os külső sokat dob a megjelenésen, a képekkel fűszerezett (8 oldalas) bookletben pedig megtalálhatjuk mind az 5 nóta szövegét. Ezek közül 3 Ken McLellan tollából származik (A képek és szövegek alapján a gitárt Jim kezelte a Squadron-ból, és Billy a Celtic Warrior-ból is elkísérte őket erre a turnéra, de hogy milyen minőségben, azt nem tudom.), a másik 2 pedig angol-ausztrál közös szerzemény. A „Have A Drink With Me”, a „Pushed To The Limit”, és a „Blood And Honour” mindenképpen méltók arra, hogy fennmaradjanak az utókornak.

5 Szám 19:55 perc

Skrewdriver – German British Friendship DVD

Skrewdriver – German British Friendship 1992, Bremen



A Skrewdriver ’92-es brémai vendégszerepléséről készült videó a megszokott alakban jelent meg (színes borító, interaktív menü, ahol külön kiválaszthatóak a zenekarok). A háttérzene címét nem írom le. Találjátok ki! Nem lesz nehéz.
A második vonalbeli Boots Brothers szerepléséből szűk 7 perc maradt meg. Nem egy nagy tragédia. Még az „elő” jelzőt sem használnám. Inkább ráillik ez a másik két germán bandára.
A Störkraft játékának elején ugyan már mozgolódnak az érdeklődök, egy-egy nagyobb slágernél már igazi pogó is kialakul, de a legtöbben még mindig a békés nézelődő állapotában vannak. Játsszák a „Kraft Für Deutschland” átiratot is, aminek nagy sikere van. Az, végig látszik, hogy a srácok nagyon népszerűek voltak, és néha már az volt az érzésem, mintha ők lennének a fő banda.
A helyi Endstufe következik a sorban. Nekik már nem kell bemelegíteni a közönséget. A Störkraft bő 40 perc alatt ezt remekül megtette. Sajnos a felvétel minősége egy picit romlik (gondolom a besötétedés miatt). Sok kocsmadal jelenik meg a repertoárban, amit a rajongók nagyra értékelnek. Megy az együtténeklés is, de a szünetekben a közönség magában is eldalolgat.
A három német produkció után (kb. a 115. percnél) a „britek” szállják meg a színpadot. Elsőként a Ian tálalta műsort élvezhetjük végig. Rengeteg átvezető szöveggel, és a Störkraft tagjaival a hangszereknél. Nem lehet elfogultsággal vádolni a frontembert, mivel még Martin Luther King és Nelson Mandela tiszteletére is játszanak számot (When The Boat Comes In) a bő 30 perc alatt.
Zárásként a „klasszikus” felállású Squadron szórakoztatja a társaságot. Belőlük alig 20 percet láthatunk, mivel hirtelen félbeszakad a videó.
A közönség végig aktív részese az eseménynek, ilyen bandák mellett, ez nem nagy meglepetés. Mindenképpen dicséret illeti a kamerást is. Fáradhatatlanul dolgozik. Nem csak úgy le van rakva a sarokba a kamera, aztán veszi, amit tud.

172 perc. Interaktív menü. Élvezhető VHS.

Sniper – Born To War

Sniper – Born To War (2004)



A fiúk kiadót váltottak, és ez a korong már a NorthX gondozásában került forgalomba. A külalaknak jót tett. A (8 oldalas) CD füzet első ízben tartalmazza a dalszövegeket is a köszönetlistán kívül. Előbbieket böngészve valahogy az volt az érzésem, hogy egy 80-as évekbeli kiadványt olvasgatok. Sajnos a témák nagyon elcsépeltek (gyűlölet, forradalom, stb.). A srácok a zenei stílusukhoz legalább hűek maradtak, és szerintem ez mentette meg a lemezt a feledéstől. Akik szerették a Sniper korábbi munkáit (mint én is), azoknak kellemes perceket fog okozni a hallgatása. De mint már írtam, senki ne várjon mélyenszántó eszmefuttatásokat. Szórakoztató korong kikapcsolódásra vágyóknak.

12 Szám 34:43 perc

The Old Souls – Rock ’N’ Roll Curse

The Old Souls – Rock ’N’ Roll Curse (2008)



Nyughatatlan Roy (Final War) szinte megszámlálhatatlan projektjeinek egyike. Politikamentes megmozdulás egy új felfedezettel (Ben) a mikrofonnál. A kiadást a belga Pure Impact vállalta magára, ennek megfelelően a széthajthatós, 8 oldalas bookletben megtaláljuk a szövegeket is.
Kalóz rockként szokták jellemezni ezt a lemezt, és ez meg is felel a valóságnak. A dallamos rockzenére írt témák végig a tenger fosztogatóiról szólnak. Tényleg egyedi ötlet, mégis az énekes hangja az, ami az átlag fölé emeli a produkciót. Személyes kedvencem a „Grim Reaper Flies” (kalózindulószerűség) lett, meglepetést pedig csak az okozott, hogy az „UnItalia”-ban olaszul is elhangzik pár sor. Nem sok amerikai zenekart hallottam idegen nyelven énekelni, egy részüknek még az anyanyelvűk használata is nehézségekbe ütközik. Olyan, mint a többi Roy-féle anyag. Igényes és fogyasztható.

11 Szám 35:13 perc

No Remorse – The Winning Hand

No Remorse – The Winning Hand (1995)



A klasszikus No Remorse utolsó albuma ami a külsőt illeti teljesen minimalista. A lapocska egyik felén egy kép a brandenburgi fellépésről, a másikon az Egyetemes Emberi Jogok Nemzetközi Nyilatkozatának 19. cikkelye foglal helyet (kár, hogy ezt minden demokratikus állam csak úgy tessék-lássék tartja be). A 11 dal között 3 feldolgozás is akad; Free The Order (Midtown Bootboys), Gone With The Breeze (Ian Stuart), Remember Him (Dirlewanger). Az utolsó mellesleg bónuszként szerepel a CD-n. Én szokás szerint a saját dalokat favorizálom, élükön a European Skinhead Army-val.
Ezt a lemezt követően számos kiadvány jelent még meg No Remorse név alatt és Burnley-vel a mikrofonnál. Ezek közül kettőről én is fogok írni (Best Of, Rare Remorse). A nagyközönségtől való végleges búcsú ugyan még váratott magára, de Paulie nem írt több új dalt NR név alatt.

11 Szám 36:45 perc

Asgard Calling DVD

George Lincoln Rockwell Documentary



A nagy ember kevéssel halála előtt azt a jövendölést tette, miszerint a nemzetiszocializmus az Egyesült Államokban fog feltámadni. Ez a jóslat az ötvenes években testet öltött egy fiatal amerikai katona, bizonyos George Lincoln Rockwell személyében. Megalapította az Amerikai Náci Pártot, és ezáltal „hadat üzent” az európai ember ellenségeinek. Ki is volt ez a GLR? Erre a kérdésre próbál meg választ adni a mai napig működő ANP nemrégiben kiadott filmje.
A KB 5 részéből ismert profi menü köszön vissza ránk. 21 jelenet közül lehet választani, és állítólag ezek soha nem jelentek meg más kiadványon. A minőség változó, de általában színes (már ha a feketét, meg a fehéret színnek tekintjük). Rengeteg infót kapunk, ezért érdemes többször figyelmesen végignézni az összeállítást. Ő használta először például a „White Power” szlogent, és az ő egyik rohamosztagosa hagyta helyben a demokraták által istenített Martin Luther King-et. ’67-ben bekövetkezett haláláig hihetetlenül aktív volt. Az ember csak kapkodja a fejét az interjúk, nyilatkozatok, felvonulások, stb. láttán. Legtöbbször a polkorrekt média felvételeit használták fel. Ezért furcsa az, hogy ezeket elnézve, hallgatva az ember arra a következtetésre jut, hogy ami ellen Rockwell harcolt, és amivel „riogatott”, azt látjuk a jelen Amerikájában. Sok bevágás van a Harmadik Birodalomról is, ugyanis az ANP szinte teljes egészében a német nemzetiszocializmusból táplálkozott, azt ültette át az USÁ-ra. A dokumentumfilm magában kb.: 90 perces, de egy jó 20 perces rövidfilmmel zárul a berlini olimpiáról.
Történelmi filmdokumentáció egy amerikai náciról, és szervezetéről, Amerikából.

110 perc. Váltakozó minőség. Általában fekete-fehér.