2012. július 1., vasárnap

Die Lunikoff Verschwörung – L-Kaida

Die Lunikoff Verschwörung – L-Kaida (2011)
Luni kiadót váltott, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy nem „Szerzői kiadás”-ban jelentették meg (A Panzerbär a Spreegeschwader-es fiúk rekordsza, akik a zenét is szolgáltatják a DLV-ben.) az új lemezt. A PC Records által nyomott booklet szép színes (színen nem csak a fekete-fehér-vöröset értem.). Sokkal vidámabb hangvételű, mint eddig. Dalszövegek, képek, rajzok (Némelyik magától a frontembertől származik. Még szerencse, hogy nem ez a fő profilja.) színesítik. 24 oldalra sok minden elfér. Nehezen mondom ki, és igazán furcsán hangzik (különösen a Landser lemezek után), de a zenei rész az, ami ezúttal nem tökéletes. Mindent beleraktak, ami egy DLV albumhoz szükséges. Vannak igazán poénos, könnyen emészthető nóták, de többszöri hallgatás után is az volt az érzésem, hogy egyes dallamokat már hallottam korábban. Emiatt sajnos nem dönthetek másképp; ötös alá. 14 Szám 50:16 perc

Störkraft – Live In Weimar, Germany 1993 DVD

Radikahl & Final Solution & Bound For Glory & Störkraft
Az indítóképernyőn külön keltakeresztekbe zárták az együtteseket, így külön-külön is megnézhetjük őket. A meglehetősen sötét koncertteremben egyedül a Störkraft zenészei jelentik a fényt, illetve a színpad, ami sajnos a minőségnek köszönhetően még így is nehezen kivehető. A hanggal nincs különösebb bajom. Egy közepes szintet simán megüt. A lassan már húsz éves kazettáimon körülbelül ugyanígy szóltak a dalaik. Igazán jó kis koncertbanda voltak, mert az általam látott összes felvételen kivétel nélkül remekül játszottak (már-már stúdióalbum szinten), és iszonyú jó hangulatot csináltak. 16 percnyi tombolás után a Radikahl folytatja a műsort. Őszintén szólva, bármennyire is szerettem a zenéjüket, a Retter Deutschlands album óta oda kívánom őket, ahova a CD-iket is dobtam. Kb. 64 percet kell várni, hogy az egyik legrégebbi amerikai WP banda színre lépjen. Ők voltak egyébként az első jenki zenekar, akik koncertet adtak Európában. A chicagói srácok fellépésére sajnos rányomta a bélyegét az, hogy úgy látszik a németeknél sem volt akkora hírűk, így hozzám hasonlóan inkább kíváncsian, mint aktívan szemlélték a Final Solution bő félórás produkcióját. A már akkor is jobban (el)ismert BFG zenekar jobban bejött a közönségnek, és bár az „isteni” státuszt ’93-ban még nem érdemelték ki a metál rajongóktól, hangulatos bulit nyomtak. Nem igazán tudok elfogultság nélkül nyilatkozni. A képi minőség (különösen a mostani DVD-khez képest) sajnos elég rossz. Ennek ellenére ezeket a videókat mégis szívesebben nézem, mint a mostaniakat. Talán azért, mert én ezeken a zenéken nőttem fel. (Ez volt a BFG első európai fellépése, és a harmadik legnagyobb RAC koncert Németországban.) 156 perc. Interaktív menü. Gyenge VHS minőség. Inkább fekete-fehér, mint színes.

Konkwista 88 – 10 Years On The Frontline

Konkwista 88 – 10 Years On The Frontline (2001)
Honor és Konkwista 88. Ez az a két csapat, akiket mindenképpen ki kell emelni, ha a lengyel színtér szóba kerül. Utóbbi 10 éves Greatest Hits kiadványára 15 saját szerzeményt gyűjtöttek össze (A 7 lengyel, 8 angol nyelvű nótát újrahangszerelték, amiért is adnék nekik egy képzeletbeli piros pontot.). A banda munkásságát csak felületesen ismerem, és általában csak válogatáslemezeken találkoztam a dalaikkal (Destiny Rock, Keep It White 2, stb.). Önmagában is egy termékeny csapatról van szó, de ha hozzászámolom a különböző project-eket (S.O.L., White Fist, Godzina Zero, stb.) is, hát ember legyen a talpán, aki kívülről fújja kiadványaik hosszú listáját. A 15 nóta felvonultatása tehát nem okozhatott nehézséget a zenekarnak (A spanyolokkal való jó kapcsolatukat jelen kiadó személyén kívül még a két évvel később megjelent „Nacidos Para La Gloria” tükrözi.). A 12 oldalas bookletben a dalszövegek mellett egy viszonylag hosszú biográfia is szerepel, ami alapján egy kicsit közelebb kerülhetünk a bandához. A dalokat jól válogatták össze, vannak keményebb, és dallamosabb szerzemények is, és minden korszak meghatározó alkotása helyet kapott. Nem igazán tudok többet mondani róla. Pont azt kapja az ember a pénzéért, amit elvár. A legjobb K88 dalok igényes kivitelezéssel. 15 Szám 64:19 perc

Sturmtruppen – The Best Of

Sturmtruppen – The Best Of (1996)
A meglehetősen vérszegény svájci színtérről származó korong a ’90-es évek meghatározó zenekarának (természetesen csak Svájcon belülre értendő) legjobb szerzeményeit tartalmazza. Legalább is a cím szerint. Valójában azonban ezen kívül csak egy albumuk, és egy demójuk volt, így a „Complete Collection” találóbb lett volna. A borító annyira semmilyen (4 oldal, infó nélkül), hogy helyette inkább a tartalomra koncentrálnék. Hát ezen a téren sem estem hanyatt a gyönyörűségtől. A csapat a klasszikus német RAC-t próbálja utánozni, hozzáteszem azért nem rosszul. Sajnos azonban azt kell mondanom, hogy összességében unalmas és túl monoton az anyag. Vannak jó megoldások is, de ha kicsit északabbra születtek volna ezek a német fiúk, akkor még azt a fáradtságot sem vettem volna, hogy végighallgassam ezt a 17 számos művet. 17 Szám 57:14 perc

People Haters – Love To Hate

People Haters – Love To Hate (1996)
Nem okozott nagy fejtörést, melyik albumukat elemezzem, mivel a cikk írásakor ennek az egynek voltam birtokába (A többi állítólag már úton van, de amennyire az amcsikat ismerem, „ne szólj szám…”.). A fedőképet Griffin (Aryan, Stonehammer) tervezte, ezúttal azonban inkább a 8 oldalas széthajtható booklet belső négy oldalára hívnám fel a figyelmet. A banda neve nagyon jól tükrözi a srácok életfilozófiáját. Az éppen aktuális People Haters himnuszt (We Still Hate People) ezúttal 12 poénbomba (örök kedvenc a S&M Man) társaságában hallhatjuk. A mókás dallamokhoz kőkemény szövegeket kanyarítottak (á la Landser). Tehát a buli muzsikát olyan komoly mondanivaló kíséri, amiket nem találunk meg a polkorrekt zenekarok albumain (Ők csak a szokásos „elhagyott a babám, ezért nem dugtam egy hete, mindjárt belehalok” szintű alkotásokkal tudják hülyíteni a népet.). Nem ismerek olyat, aki ne barátkozott volna meg a PH dalokkal, és ne próbálta volna meg legalább egy albumukkal bővíteni a CD kollekcióját. Sokan sajnálták, amikor a csapat feloszlott (4 album után), de megnyugtatásukra közlöm, hogy újra összeálltak. Kiadták az új lemezüket (Bling, Bling 2010), és egy gyűjteményes kiadást (Race Riot címmel, digipack formátumban, dupla CD-n, 57 dallal, 36 oldalas booklettel 2008), ami sajnos már nem elérhető. 13 Szám 36:54 perc

B&H Sir Oswald Mosley Tribute 1997 London, England DVD

Warlord & Legion Of St. George & Mistreat & Hate Society
A „White Label”-nek köszönhetően jelent meg ez a DVD, ami egy 5 darabos sorozat része (mindegyik B&H C18 alcímmel). Ez egy picit csalóka, mivel idővel az ezeken szereplő legtöbb zenekar, nem csak, hogy hátat fordított a C18-nak, de egyenesen szembeszállt a szervezettel. Ez a koncert a brit fasiszták egykori vezérének, Sir Oswald Mosley-nak állít emléket. Első fellépőnk a finn Mistreat (21 perc), amin kicsit elcsodálkoztam, mert inkább főzenekarként számoltam velük. Sajnos rögtön látszik, hogy egy kisebb buliról van szó, elég gyér közönséggel. A második nótájukat a svéd Totenkopf énekesével (aki aztán később is visszatér) adják elő. Angolbarát anyagot szervíroznak (az England Belongs To Me is elhangzik), de csak ritkán találnak partnerre a jelenlévők soraiban. Szent György légiója ugyan csak 5 tagú, ennek ellenére elég szűkösen vannak a színpadon. Nagyon profin nyomják a klasszikus brit RAC-t. Nekem egy kicsit unalmasnak tűnik a finnek zenéje után, a közönség viszont másképp vélekedik. 30 percnyi angol RAC-ot 14 percnyi német RAC követ. Angolul. A Hate Society nem sokáig szenved. Nem túl meggyőző előadásuknak Stigger megjelenése vet véget. A Warlord-ra (39 perc) hárult az a nehéz feladat, hogy megmentse az estét. Néhány slágernek (Beautiful England, Hail Victory) köszönhetően ez úgy néz ki, sikerülhet is. A próbálkozásból végül egy elég jó hangulatú buli kerekedik a Skrewdriver daloknak köszönhetően. A felhozatalt tekintve nagyon jó koncertélménnyel távozhattak a rajongók. De erre sajnos a láthatóan rossz hangulat erősen rányomta a bélyegét. Nem hiszem, hogy megbánták volna, akik otthon maradtak. Jobb az ilyen bulit fotelból nézni. 106 Perc. Interaktív menü, élvezhető VHS minőség.

Pluton Svea – Pitbull Power

Pluton Svea – Pitbull Power (1998)
Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a Pro Patria utódzenekar sokkal nagyobb ismertségre tett szert, mint az egykori legenda. Ez az 5 számos angol nyelvű kislemez nagy mértében hozzájárult ehhez. Sokak szerint erre az anyagra kapták fel a fejüket legtöbben, és ezután már csak a tagok tehetségén múlott, hogy tartósan is meg tudtak ragadni a nemzetközi élbolyban. A mérges kutyusokkal tarkított 4 oldalas „füzet” ugyan csak a PP szövegét tartalmazza (Ami alapján nyilvánvaló, hogy tulajdonképpen erre a témára lett kihegyezve az egész.), de annyira nem bonyolult a nyelvezet, hogy ne értenénk meg a dalok mondanivalóját. Én személy szerint a ’95-ös „Stöveltramp”-ot sokkal jobban szeretem a változatosabb zenei megoldások miatt. Nem írnám le, mert a többi nóta sem tartozik a „töltelékek” közé, de abban is biztos vagyok, hogy elsősorban a kutyabarátok tették ennyire sikeressé. Igazi ritkaság, így örülhet, akinek sikerült valahogy hozzájutnia. 5 Szám 20:22 perc