2013. március 1., péntek

Frakass – Mémoires Acoustiques

Frakass – Mémoires Acoustiques (2010) Az idén nagykorúságát ünneplő Frakass magalakulásának 15. évfordulóját egy ballada lemezzel ünnepelte. A korongon található 10 dalból 8 feldolgozás (Freya 3X, Décadence Culture 2X, Brutal Attack 1X, TDF 1X, Crucifiés 1X), a maradék kettő pedig két saját nóta akusztikus verziója. Leírom, mert illik leírni, hogy Ken McLellan is közreműködött a lemezen (Hymne A La Glorie), de azért a franciáké maradt a főszerep. A nagy elődök eltűnése óta tátongó űrt napjainkban csak ennek a formációnak sikerült betöltenie. Minden kétséget kizáróan napjaink legjobb gall csapata ők. Az üdvösséghez már csak egy jó kis booklet kellene. 12 oldalas terjedelemben ezt is megkapjuk. Azon ritka alkotások egyike, aminél minden rendben van. 10 Szám 52:14 perc

Aggravated Assault – It Could Happen To You!

Aggravated Assault – It Could Happen To You! (1995) Ez az album egy rejtély. Az anyag, amit az atlantic city-beli srácok még ’93-ban rögzítettek semmi olyat nem tartalmaz, ami miatt kiemelkedne a mezőnyből. Az énekes hangja sem a legjobb, a szövegek a legegyszerűbb DFF szinten mozognak, és a zene sem túl bonyolult. Talán pont ez az egyszerűség az, ami miatt olyan pokoli sikeres lett. Nem tudom. A 4 oldalas „booklet” sem túl vásárlócsalogató. Nem értem. Erre a sikerre nincsen magyarázat. 10 Szám 29:20

Griffin – From The Heart

Griffin – From The Heart (1999) Griffin (Stonehammer, Aryan) első szólóalbuma nem más, mint egy nagyon szép ballada lemez (8 oldalas szövegkönyv). Egy tucatnyi szerzemény (köztük Skrewdriver és Landser feldolgozások is) a kikapcsolódásra vágyóknak. A mezőnyből nekem a „Take Me Back” (ezt a lányával Tabithával adja elő), és a Rudolf HeSS (Landser) feldolgozás nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Hangulatos, és kellemes. A mai napig az egyik legkedveltebb ilyen típusú kiadvány. Egy próbát mindenképpen megér. 12 Szám 39:24 perc

Noie Werte – Die Besessenen DVD

Noie Werte – Die Besessenen Általában az intelligens a leggyakrabban használt jelző, amit a stuttgarti srácok munkáira szoktak aggatni. Ez a filmeknél nem nagyon használható, már csak azért sem, mert a filmgyártást azok irányítják, akik. Biztosíthatok mindenkit, hogy a fiúk munkája színvonalban fölötte áll ezeknek a förmedvényeknek. Ez a banda első, és valószínűleg utolsó filmje, mivel a hírek szerint megint feloszlottak. Pár éven belül másodszor. Reméljük, most sem fogják sokáig bírni a tétlenséget. De addig is nézzük, mivel szolgál nekünk a „die Besessenen”! A körítés profi. „Inlay kárd”, meg minden. Az interaktív menü két lehetőséget kínál. Az első egy „mindent egybe” lejátszási opció (Wiedergabe), míg a másik a „jelenetek” német megfelelője (Szenen). Bárhogy is döntünk, összességében körülbelül egyórányi műsor vár ránk, nem több. Stúdiózás, interjúk, és négy videóklip (Walhalla, Am Puls Der Zeit, Gott Des Donners, Stunde Der Wahrheit). Nagyjából ennyiben merül ki az egész. Az ezeken kívüli részek, amolyan házi videószerűségek. Ezek arra jók, hogy jobban megismerjük a srácokat, lássuk az igazi arcukat, de zenei szempontból jelentéktelenek. A minőség nagyon jó, az összejött anyag sem lenne rossz, a NW-től mégis többet vártam. Hosszabb anyagot, bevágásokkal a régi szép időkből, stb. Nem sértődtem volna meg egy angol feliraton sem, mert a németből nem sokat értettem. Sajnos ezek olyan dolgok, amiket egy másodvonalbeli csapatnál sem néztem volna el, nemhogy a nagy NW-nél. Ott a helye a gyűjteményben, de ne várjatok túl sokat, mert csalódni fogtok. 60 perc. Interaktív menü, „booklet”, stb.

Standrecht – …Liederen Met De Hamer…

Standrecht – …Liederen Met De Hamer… (2009) A hollandus zenekar már elég régi motorosnak számít. Személyesen ugyan nem sokat tudok róluk, de időről-időre jelentkeznek egy-egy újabb lemezzel jelezve, hogy az áttörés ellenére nem adják fel, és tovább próbálkoznak. Lemezeik borítóján szinte állandó szereplő ez a csonti figura, akinek kapcsán ki tudja miért az Iron Maiden jut eszembe. Ez mindenképpen jó ötlet, még ha egy kicsit tényleg koppintásszaga van a dolognak. Az igazi probléma azonban sajnos a zenével van. Zeneileg lehet, hogy nem a legtehetségesebb banda, de a szövegeik egyediek, nagyon jól megírtak, és soha nem sablonosak. Ez a mondat a Pure Impact kiadó tulajának billentyűzetéből származik. Az előzővel egyet kell értenem, az utóbbiakról pedig nem tudok nyilatkozni. Bár próbálkoztam sokféle nyelvvel, a hollandot soha nem sikerült elsajátítanom. Ez a nyelv kicsit olyan, mintha egy részeg angol próbálna németül beszélni. Sajnos németből sem vagyok jó. Az angol meg önmagában nem elég, hogy eljussanak hozzám a srácok gondolatai. A Rock/Ballada összetételű anyagnak így inkább a már említett zenével kéne megfognia. Ez pedig nem sikerült. A zenei hiányosságaik ellenére üdítőleg hat, hogy számomra egy igazán furcsa hangzású nyelven hirdetik a hazaszeretetet. Több pozitívumot sajnos nem tudok róluk mondani. 15 Szám 46:31 perc

Act Of Violence – Freiheitsrock

Act Of Violence – Freiheitsrock (2011) Egy nálunk kevésbé, Németországban viszont annál inkább ismert bandát takar az AoV. Nekem akkor keltették fel az érdeklődésemet, amikor egy „német” tényfeltáró riportban azon sivalkodtak, hogy előkerült egy rejtett kamerás felvétel, amin az énekes egy koncerten Landser nótákat is előad. Ha ez nem elég, kiderült az is, hogy az egész náci majálist ő szervezte. És ha még ez sem lenne elég, akkor az is kiderült, hogy ő az NPD-ben viszonylag magas pozíciót tölt be. Ennyit a háttérről. A csapat sima RAC-ot játszik az igényesebb fajtából. Német, és angol nyelven egyaránt. Nekem legjobban a feldolgozásaik jöttek be, amiket általában különböző válogatásokra, promó CD-kre pakolgattak fel. A Freiheitsrock-on is van belőlük néhány, mivel ez tulajdonképpen a „Veritas”, és a „Revolution” albumokat takarja. A „Veritas”-ról lehagyták a betiltott „An Vater Staat”-ot, és helyette felmásolták a „Südtirol”-t. A Revolution teljes egészében megmaradt, de azért ezt is megtoldották egy bónusz dallal. Igényes, és tartalmas kiadvány. 13 Szám 50:45 perc 13 Szám 46:21 perc

Schlachthaus – Neue Nation

Schlachthaus – Neue Nation (1999) Az osztrákok egyik legrégebbi, és azt hiszem, nyugodtan mondhatom; leghosszabb ideje működő zenekara a Schlachthaus. Ez a teljesítményük még akkor is megsüvegelendő, ha egész Ausztriában összesen nem volt annyi zenekar, mint ahány debütáló formáció tavaly északi szomszédjuknál. A 11 szabványos Rechtsrock dalt betuszkolták egy bevezető, és egy outró közé, és így kaptuk meg a valaha volt legnépszerűbb lemezüket. Teljes mértékben a nagy német csapatokat utánozzák, és ennek jelen esetben egy fogyasztható album (16 oldalas szövegkönyv fényképekkel) lett az eredménye. Persze nem egetrengető, de különösen úgy, hogy nem Németországban kellett versenyezni a többi zenekarral, mindenképpen alapkőnek tekinthető a sógoroknál. A németeknél természetesen már akkor sem volt túl nagy visszhangja. Most meg már fényévekkel előrébb járnak. Nem baj, a következő Anschluss után majd felzárkóztatják őket. 13 Szám 43:55 perc