2013. június 1., szombat

Brutal Attack – Valliant Heart / Rising Above All

Brutal Attack – Valliant Heart / Rising Above All (1996) Életem egyik első külföldi CD-je volt ez a lemez. Amikor megvettem a név alapján brutálisabb zenére számítottam. A 14 „új” nóta közül legjobban a „The Last Day Of Summer” és talán a „Keep The Faith” maradt meg bennem. Kicsit furcsa, de a lemezt záró 5db ’87-es demó nóta sokkal jobban bejött. Bár talán mégsem, hiszen ezek között található a „RAC”, a „Rockin’ For R’N’N”, „As The Drum Beats”. Utólag elég szigorúnak tűnhet, de én ez alapján a lemez alapján nyergeltem át menthetetlenül a német vonalra. Nem azért, mert annyira rossz lenne, sőt kifejezetten barátságos lemez (8 oldalas booklet), de nem mindenkinek jön be a szigetország RAC zenéje. Akinek viszont igen, annak tanácsos megismerkednie a „Valliant Heart”-tal is. 19 Szám 68:49 perc

Attack – We Must…

Attack – We Must… (2005) Az amerikai írek második albumának újrakiadását csakúgy, mint az eredeti megjelenést a Micetrap végezte. Sokkal szebb borítót kapott, és a tartalmon is változtattak. A dalokat remasterizálták, azaz feljavították a minőségüket. De ha valaki a régit szeretné meghallgatni, megteheti, mivel azt is felpakolták a CD-re. Tehát kétszer szerepel rajta ugyanaz az album kétféle minőségben. Ezen kívül még pár kiadatlan felvételt is kapunk a pénzünkért. Így egy igazán hosszú lemezhez jutunk, ami annak fényében, hogy a dalok hosszúsága átlagban 2 perc körül mozog, meglehetősen sok nótát foglal magába. A 33 közül nekem a „Wise Up” a kedvencem, de a többi is hasonló színvonalon van. Megéri az árát a korong, az biztos. 33 Szám 73:23 perc

Razor’s Edge – Heroes And Hooligans

Razor’s Edge – Heroes And Hooligans (2005) A meglehetősen népszerűtlen, és sokak által bojkottált ISD kiadó egy szűk kis booklettel látta el a ’05-ös Razor’s Edge lemezt. Andyék még a technikásabb C18-as csapatok közé tartoznak, ennek ellenére bőven találhatóak unalmas részek a lemezen. Ugyanis rengeteg ismert megoldás sorakozik rajta. Kevés az újítás. Többet vártam egy ilyen veterán csapattól. Persze nem rossz, hiszen egy RE lemezzel szinte soha nem veszíthet az ember, de ez akkor sem a legjobb albumuk. 10 Szám 33:33 perc

Sturmwehr – Ein Sturm Zieht Auf DVD

Live Am Pressefest 2010, Saschen Több mint 30 féle olyan zenei anyag létezik, amire az évek során rányomták a Sturmwehr szót. Ezt a PC Records most megtoldotta egy DVD-vel. Igényes digi-packos kiszerelésben árulják, profi menüvel, stb. Az intrót leszámítva 13 nótát adnak elő a fiúk. A saját klasszikusok mellett elhangzanak feldolgozások is (Freiheit Für Alle Nationalisten, Lenker Der Schlachten). Ehhez hozzájön még a bónusz anyag, mint például az interjúk a koncert előtt, és után. Így a műsoridő több mint 90 percre dagad. Magát az eseményt 5 kamerával rögzítették szuper minőségben. Azt hiszem ebbe senki nem tud belekötni. Maximum annak nem ajánlott, aki magát a zenekart nem szereti. 64 perc + bónusz. Interaktív menü, DVD minőség.

Death’s Head – The Reaper’s Kiss

Death’s Head – The Reaper’s Kiss (2012) Az ausztrálok továbbra is a 9 számos albumokra esküsznek. A borító OPOS-os, így max. a terjedelmet (8 oldal) tudnám kritizálni, a minőséget nem. Alapból nem szeretem ezt a típusú muzsikát, de a „Kriegslied” óta azért többé-kevésbé figyeltem a munkájukat. Albumról-albumra javulnak, és ez a fejlődés odáig vezetett, hogy ezt a korongot a promo után kifejezetten vártam. A stílusból adódóan nem a leggyakrabban hallgatott zene nálam, de ha ilyesfajta metálra vágyom, akkor biztos, hogy őket választom. Kíváncsi vagyok innen még hová tudnak fejlődni. Majd meglátjuk. 9 Szám 45:07 perc

Arresting Officers – Patriotic Voice

Arresting Officers – Patriotic Voice (1989) A körítésről a ROR gondoskodott, ezért erről túl sok jót nem tudok elmondani. Egy semmitmondó lapocska az egész „booklet”. A jenkik debütáló albuma egy zeneileg egyszerű, a brit szigetországból származó vonalat követ. Ehhez párosul egy jó, de képzetlen énekhang. Sokan szeretik, talán éppen tökéletlensége miatt. Párhuzamot talán a 4-Skins-szel lehetne húzni, akik szintén nem voltak zenei géniuszok, egyszerű muzsikájuk mégis hatalmas tábort vonzott. Az amcsik is ilyesmit toltak (persze azért így is jelentős különbségek vannak), amire a történelem alapján a tengerentúlon is volt igény, még ha nem is akkora mint Angliában. Klasszikus antikommunista OI! zene az Államokból, de számomra nagyon hiányzik belőle az NS felfogás. 12 Szám 40:04 perc

Panzerjager – Sans Pleurs

Panzerjager – Sans Pleurs (2009) A régi nagyok; mint a Bunker 84, a Legion 88, vagy akár a Skinkorps már rég eltűntek. A ’80-as évek dicsőségét a franciáknak azóta sem sikerült visszahozni. RAC téren legalábbis. A többiről meg talán jobb, ha nem beszélünk. Egyedül a Frakass-nak sikerült felnőnie a feladathoz (legalábbis az általam hallottak közül), és felidézni, hogy a galloknál is voltak tehetségek. De hát egy zenekar nem tud elvinni a hátán egy egész országot, ezért kíváncsian keresem tovább a többi gall szupercsapatot. Így találtam rá a páncélosvadászokra. A lemezen található 3 feldolgozás (Legion 88, Bunker 84, Kolovrat), valamint 10 saját dal. Előzőek nagymértékben megkönnyítették az összehasonlítást a régiekkel. Aztán rájöttem, hogy ez hülyeség. A feldolgozások talán 1%-a jobb mint az eredeti. Ezért inkább a saját szerzeményekre koncentráltam. Végiglapozva a 12 oldalas, színes CD füzetkét nehezen, de sikerült a francia szövegből kisilabizálni, hogy ez tulajdonképpen egy gyűjteményes anyag, ami a „Libre Europe” mini CD-t, illetve a különböző válogatásokon megjelent dalokat tartalmazza. Összességében nem is rossz, amit előadnak. Számomra továbbra is a Frakass viszi a pálmát, valamint a klasszikusok is felülmúlják a Panzerjager-t. De becsüljük meg azt a keveset, amink van, ne írjuk le a formációt! Talán 20 év múlva a mi gyerekeink fogják a PJ-hez hasonlítani az újonc gall bandákat. Már ha lesz még akkor Franciaország, aminek – ha minden így megy tovább – valljuk be; nagyon kicsi a valószínűsége. 13 Szám 41:49 perc