Pár éve újra reflektorfénybe került a zenekar. Sajnos nem új lemez megjelenése kapcsán, hanem azért, mert az énekes Brian Sawyer 2008. május 9.-én elhunyt. Eredetileg az az információ terjedt az Interneten, hogy egy allergiás sokk következtében, aztán végül a családtagok megkértek mindenkit, hogy hagyják abba a különböző teóriák terjesztését, majd ha ők akarják, elmondják a halál okát.
Tehát be kell érnünk az egyetlen megjelent AF lemezzel. Kivételesen kihagynám az amerikaiakra jellemző dolgokat, és az egyéni tulajdonságokra koncentrálnék, tehát leírom, miben más az AF, mint a legtöbb amcsi RAC formáció. Technikásak. Rengeteg a gitárszóló, a Day Of The Sword dalaihoz hasonló fülbemászó dallam. Ennyi röviden.
A 8 oldalas Panzerfaustos CD füzet legnagyobb előnye nem a szövegek, hanem a képek. Ismerős arcok köszönnek ránk róluk. Például Roy (Final War, Intimidation One, Warfare 88, The Old Souls, Bouncin’ Betty, Powerhaus), akiről lassan már azt is elhinném, hogy Orange County führere, mivel több kép van róla az amcsi lemezeken, mint Adolf Hitlerről. Ha lehet így fogalmazni, akkor azt mondom, hogy jó ugródeszka volt a tagoknak az AF, de sok zenekar annak a magasságnak is örülne, amit az AF elért. Emlékezetes darab.
14+1 Szám 36:20 perc
2014. január 1., szerda
Aggressive Force - Aggressive Force
Aggressive Force - Aggressive Force (2000)
Pár éve újra reflektorfénybe került a zenekar. Sajnos nem új lemez megjelenése kapcsán, hanem azért, mert az énekes Brian Sawyer 2008. május 9.-én elhunyt. Eredetileg az az információ terjedt az Interneten, hogy egy allergiás sokk következtében, aztán végül a családtagok megkértek mindenkit, hogy hagyják abba a különböző teóriák terjesztését, majd ha ők akarják, elmondják a halál okát.
Tehát be kell érnünk az egyetlen megjelent AF lemezzel. Kivételesen kihagynám az amerikaiakra jellemző dolgokat, és az egyéni tulajdonságokra koncentrálnék, tehát leírom, miben más az AF, mint a legtöbb amcsi RAC formáció. Technikásak. Rengeteg a gitárszóló, a Day Of The Sword dalaihoz hasonló fülbemászó dallam. Ennyi röviden.
A 8 oldalas Panzerfaustos CD füzet legnagyobb előnye nem a szövegek, hanem a képek. Ismerős arcok köszönnek ránk róluk. Például Roy (Final War, Intimidation One, Warfare 88, The Old Souls, Bouncin’ Betty, Powerhaus), akiről lassan már azt is elhinném, hogy Orange County führere, mivel több kép van róla az amcsi lemezeken, mint Adolf Hitlerről. Ha lehet így fogalmazni, akkor azt mondom, hogy jó ugródeszka volt a tagoknak az AF, de sok zenekar annak a magasságnak is örülne, amit az AF elért. Emlékezetes darab.
14+1 Szám 36:20 perc
Pár éve újra reflektorfénybe került a zenekar. Sajnos nem új lemez megjelenése kapcsán, hanem azért, mert az énekes Brian Sawyer 2008. május 9.-én elhunyt. Eredetileg az az információ terjedt az Interneten, hogy egy allergiás sokk következtében, aztán végül a családtagok megkértek mindenkit, hogy hagyják abba a különböző teóriák terjesztését, majd ha ők akarják, elmondják a halál okát.
Tehát be kell érnünk az egyetlen megjelent AF lemezzel. Kivételesen kihagynám az amerikaiakra jellemző dolgokat, és az egyéni tulajdonságokra koncentrálnék, tehát leírom, miben más az AF, mint a legtöbb amcsi RAC formáció. Technikásak. Rengeteg a gitárszóló, a Day Of The Sword dalaihoz hasonló fülbemászó dallam. Ennyi röviden.
A 8 oldalas Panzerfaustos CD füzet legnagyobb előnye nem a szövegek, hanem a képek. Ismerős arcok köszönnek ránk róluk. Például Roy (Final War, Intimidation One, Warfare 88, The Old Souls, Bouncin’ Betty, Powerhaus), akiről lassan már azt is elhinném, hogy Orange County führere, mivel több kép van róla az amcsi lemezeken, mint Adolf Hitlerről. Ha lehet így fogalmazni, akkor azt mondom, hogy jó ugródeszka volt a tagoknak az AF, de sok zenekar annak a magasságnak is örülne, amit az AF elért. Emlékezetes darab.
14+1 Szám 36:20 perc
Avalon – In From The Cold
Avalon – In From The Cold (2009)
Lehet, hogy a régi kopaszoknak idegességükben még a maradék hajuk is kihullik, és talán a zenekar fiatalabb rajongói is úgy fognak kinézni a kritika elolvasása után, mint a csettintgetős „Müszis” figura, mert ezúttal nem fogom vissza magam. Felháborodásom nem feltétlenül az angol banda ellen irányul, hanem az ellen az irány ellen, amit az Avalon is évek óta követ.
Ez pedig a következő. Adott egy tehetséges csapat, ami kiad pár tényleg jól sikerült albumot, néhány örökzöldnek mondható slágerrel. Aztán ahogy telnek-múlnak az évek, az ember azt veszi észre, hogy ugyanazokat a dallamokat, témákat, hangulatot próbálják eladni újra, és újra.
Hozzáteszem, nem ismerem jól az Avalon munkásságát, de az IFTC alapján nem is nagyon bánom. Ismétlem, nem rossz az anyag, de az erős középmezőnynél nem jobb. A 8 oldalas booklet olyan, amilyet még én is gond nélkül készíthetnék. Az meg számomra külön rejtély, miért kell a fedőképen a puppetmonkey asszonyának a szájába bámulnom. A 10 dal közül, az egyik egyébként egy Skrewdriver feldolgozás (White Noise), amit tényleg Avalonosra gyúrtak, de hagyjuk már abba, ezt a „ha nincs elég dalunk, akkor feljátszunk egy ISD dalt” hozzáállást. Ott vannak erre a különböző tribute-ök, de ha annyira ragaszkodunk hozzá, elférnek azok a lemez végén, a saját szerzemények után. Sok sikert kívánok Grahaméknek, és még sok-sok albumot, de amíg nem küzdik le ezt a Kárpátia kórt, addig én nem fogom a rajongóik számát gyarapítani.
10 Szám 33:48 perc
Lehet, hogy a régi kopaszoknak idegességükben még a maradék hajuk is kihullik, és talán a zenekar fiatalabb rajongói is úgy fognak kinézni a kritika elolvasása után, mint a csettintgetős „Müszis” figura, mert ezúttal nem fogom vissza magam. Felháborodásom nem feltétlenül az angol banda ellen irányul, hanem az ellen az irány ellen, amit az Avalon is évek óta követ.
Ez pedig a következő. Adott egy tehetséges csapat, ami kiad pár tényleg jól sikerült albumot, néhány örökzöldnek mondható slágerrel. Aztán ahogy telnek-múlnak az évek, az ember azt veszi észre, hogy ugyanazokat a dallamokat, témákat, hangulatot próbálják eladni újra, és újra.
Hozzáteszem, nem ismerem jól az Avalon munkásságát, de az IFTC alapján nem is nagyon bánom. Ismétlem, nem rossz az anyag, de az erős középmezőnynél nem jobb. A 8 oldalas booklet olyan, amilyet még én is gond nélkül készíthetnék. Az meg számomra külön rejtély, miért kell a fedőképen a puppetmonkey asszonyának a szájába bámulnom. A 10 dal közül, az egyik egyébként egy Skrewdriver feldolgozás (White Noise), amit tényleg Avalonosra gyúrtak, de hagyjuk már abba, ezt a „ha nincs elég dalunk, akkor feljátszunk egy ISD dalt” hozzáállást. Ott vannak erre a különböző tribute-ök, de ha annyira ragaszkodunk hozzá, elférnek azok a lemez végén, a saját szerzemények után. Sok sikert kívánok Grahaméknek, és még sok-sok albumot, de amíg nem küzdik le ezt a Kárpátia kórt, addig én nem fogom a rajongóik számát gyarapítani.
10 Szám 33:48 perc
Hunting Season – Fear The Return
Hunting Season – Fear The Return (2009)
Az elkövetkező sorokban arra a kérdésre keresem a választ, miért is ájuldoztak annyian ettől a lemeztől – többek között például a HSN fórumán -, azaz miért is érdemes arra, hogy továbbra is foglalkozzak a zenekarral, ahelyett, hogy a blogra küldött szerelmes levelek tömegére válaszolgatnék. De, amint a Landser is (igaz más okra hivatkozva) megemlítette a „Ran An Den Feind”-ban, a lányoknak várniuk kell, mert a HS most már bizonyítottan nem az egylemezes fellángolások táborát erősíti.
Ezúttal biztos a kiadó léte, és neve is. A GKS-nek nem volt nehéz felülmúlnia az előző borítót (Gyanítom, hogy a rendkívül szókimondó szövegek miatt lett a bemutatkozó lemezé olyan, amilyen. Tudták, hogy úgyis betiltják, így nem szórakoztak vele túl sokat.), ami most színes (de nem vitték túlzásba), 16 oldalas, úgy ahogy annak lennie kell. A külseje annyira nem tetszik, de a tartalma nagyon hasznos. A „When We Were Kings”, és a „God Of War” kivételével az összes szöveg szerepel benne, és ami még fontosabb a koncept rész minden epizódjáról található egy rövidebb leírás.
Mivel ez részben egy koncept album, amelynek középpontjában 6 nemzet áll. Az első nóta (When We Were Kings) tulajdonképpen az intrónak felel meg, és hasonló az előző lemezen szereplő „Not Guilty”-hez. A zenét beszédszerű szöveg kíséri, ének nincs. Ezt követi a 7 dalból álló történet, amik epizódok az árják történelméből. Ókori Róma, Olaszország, Spanyolország, Japán, Németország, Dél-Afrika. A hetedik (Fear The Return) pedig lezárása a történetnek. A két utolsó dal független az előzőektől.
Az eredetileg megcélzott zenei útról nem tértek le. Változatos éneket, és jól megkomponált zenét hallhatunk a FTR-on is. Valamivel tényleg összeszedettebb, mint a debütáló anyag, de sokban nem különböznek. Akinek az egyik tetszett, az meg lesz elégedve a másikkal is.
Egyetlen szívfájdalmam, hogy mi már megint kimaradtunk a listából, pedig rossznyelvek szerint, ha Attila nagykirály nem kergeti maga előtt a germán törzseket, el se találtak volna Európába. Remek lemez.
10 Szám 40:18 perc
Az elkövetkező sorokban arra a kérdésre keresem a választ, miért is ájuldoztak annyian ettől a lemeztől – többek között például a HSN fórumán -, azaz miért is érdemes arra, hogy továbbra is foglalkozzak a zenekarral, ahelyett, hogy a blogra küldött szerelmes levelek tömegére válaszolgatnék. De, amint a Landser is (igaz más okra hivatkozva) megemlítette a „Ran An Den Feind”-ban, a lányoknak várniuk kell, mert a HS most már bizonyítottan nem az egylemezes fellángolások táborát erősíti.
Ezúttal biztos a kiadó léte, és neve is. A GKS-nek nem volt nehéz felülmúlnia az előző borítót (Gyanítom, hogy a rendkívül szókimondó szövegek miatt lett a bemutatkozó lemezé olyan, amilyen. Tudták, hogy úgyis betiltják, így nem szórakoztak vele túl sokat.), ami most színes (de nem vitték túlzásba), 16 oldalas, úgy ahogy annak lennie kell. A külseje annyira nem tetszik, de a tartalma nagyon hasznos. A „When We Were Kings”, és a „God Of War” kivételével az összes szöveg szerepel benne, és ami még fontosabb a koncept rész minden epizódjáról található egy rövidebb leírás.
Mivel ez részben egy koncept album, amelynek középpontjában 6 nemzet áll. Az első nóta (When We Were Kings) tulajdonképpen az intrónak felel meg, és hasonló az előző lemezen szereplő „Not Guilty”-hez. A zenét beszédszerű szöveg kíséri, ének nincs. Ezt követi a 7 dalból álló történet, amik epizódok az árják történelméből. Ókori Róma, Olaszország, Spanyolország, Japán, Németország, Dél-Afrika. A hetedik (Fear The Return) pedig lezárása a történetnek. A két utolsó dal független az előzőektől.
Az eredetileg megcélzott zenei útról nem tértek le. Változatos éneket, és jól megkomponált zenét hallhatunk a FTR-on is. Valamivel tényleg összeszedettebb, mint a debütáló anyag, de sokban nem különböznek. Akinek az egyik tetszett, az meg lesz elégedve a másikkal is.
Egyetlen szívfájdalmam, hogy mi már megint kimaradtunk a listából, pedig rossznyelvek szerint, ha Attila nagykirály nem kergeti maga előtt a germán törzseket, el se találtak volna Európába. Remek lemez.
10 Szám 40:18 perc
Classic British RAC Volume 4 DVD
Skrewdriver Live In Suffolk 1984
A suffolk-i NF rendezvényen fellépett Skrewdriver-ről készített felvétel sajnos nagyon rossz minőségű. Alig félórás, fekete-fehér, és élesnek sem éppen mondható. A hang mondjuk nem olyan vészes, de egyébként a ’82-es, ’83-as 100 Club-os filmekhez hasonló. 11 (White Power, Voice Of Britain, Hail The New Dawn, Before The Night Falls, Back With A Bang, Invasion, Europe Awake, When The Boat Comes In, Race & Nation, Government Action, Too Much Confusion) dal közül választhatunk, de persze egybe is lenyomhatjuk az egészet. Menü, és jelenetválasztás van, és állítólag ehhez is hozzányúltak digitálisan. A kiadó, amit tudott, megcsinált, hogy élvezhető legyen. Az idő vasfoga azonban nem válogatós. Gyűjtőknek igazi gyöngyszem, viszont a többieknek nem ajánlom.
32 perc. Menü van. Fekete-fehér, nagyon rossz minőség.
A suffolk-i NF rendezvényen fellépett Skrewdriver-ről készített felvétel sajnos nagyon rossz minőségű. Alig félórás, fekete-fehér, és élesnek sem éppen mondható. A hang mondjuk nem olyan vészes, de egyébként a ’82-es, ’83-as 100 Club-os filmekhez hasonló. 11 (White Power, Voice Of Britain, Hail The New Dawn, Before The Night Falls, Back With A Bang, Invasion, Europe Awake, When The Boat Comes In, Race & Nation, Government Action, Too Much Confusion) dal közül választhatunk, de persze egybe is lenyomhatjuk az egészet. Menü, és jelenetválasztás van, és állítólag ehhez is hozzányúltak digitálisan. A kiadó, amit tudott, megcsinált, hogy élvezhető legyen. Az idő vasfoga azonban nem válogatós. Gyűjtőknek igazi gyöngyszem, viszont a többieknek nem ajánlom.
32 perc. Menü van. Fekete-fehér, nagyon rossz minőség.
2 Minutes Warning – When Their Statues Fell
2 Minutes Warning – When Their Statues Fell (2009)
Ezt a lemezt a borító miatt vettem meg. Rengeteg hasonlóan jó Old School Hatecore-t játszó német banda van, de ennek tetszett a legjobban a borítója. Jelen esetben legyőzött a marketing. Ami a tartalmat illeti, az is meggyőző. Nem mondom, hogy világbajnok produkció, de első osztályú, az biztos. Az már más kérdés, hogy ki mi alapján választja ki a neki megfelelőt a számos rivális közül. Én a külső miatt hajlottam a 2MW felé. A 11 dal jól megszerkesztett, rövidsége ellenére is elég tartalmas korong.
11 Szám 28:27 perc
Ezt a lemezt a borító miatt vettem meg. Rengeteg hasonlóan jó Old School Hatecore-t játszó német banda van, de ennek tetszett a legjobban a borítója. Jelen esetben legyőzött a marketing. Ami a tartalmat illeti, az is meggyőző. Nem mondom, hogy világbajnok produkció, de első osztályú, az biztos. Az már más kérdés, hogy ki mi alapján választja ki a neki megfelelőt a számos rivális közül. Én a külső miatt hajlottam a 2MW felé. A 11 dal jól megszerkesztett, rövidsége ellenére is elég tartalmas korong.
11 Szám 28:27 perc
Angry Aryans – Too White For You
Angry Aryans – Too White For You (2000)
A zenekar második, leköszönő albuma. 15 hatecore / metál nóta egy a RMV-hez kísértetiesen hasonló, 8 oldalas booklet-be csomagolva. Szókimondó, nyers szövegek. Hűen az AA védjegyéhez nem kímélnek senkit, és semmit. Klasszikus, pusztító hardcore. A szűk félóra ellenére nekem túl nagy volt ez a dózis. Ritka erős gyűlölethullámot zúdítanak a gyanútlan vásárlókra. A három AA CD közül ez jött be a legkevésbé. Néha eléggé monotonnak éreztem, és kicsit egysíkúnak. Amerikában viszont nagy siker lett. Hiába, nem vagyunk egyformák.
15 Szám 29:55 perc
A zenekar második, leköszönő albuma. 15 hatecore / metál nóta egy a RMV-hez kísértetiesen hasonló, 8 oldalas booklet-be csomagolva. Szókimondó, nyers szövegek. Hűen az AA védjegyéhez nem kímélnek senkit, és semmit. Klasszikus, pusztító hardcore. A szűk félóra ellenére nekem túl nagy volt ez a dózis. Ritka erős gyűlölethullámot zúdítanak a gyanútlan vásárlókra. A három AA CD közül ez jött be a legkevésbé. Néha eléggé monotonnak éreztem, és kicsit egysíkúnak. Amerikában viszont nagy siker lett. Hiába, nem vagyunk egyformák.
15 Szám 29:55 perc
Tribute To Hammer Joe Rowan
Tribute To Hammer Joe Rowan (2006)
A Joe-nak szóló tribute lemez, tulajdonképpen a családjának készült. Az özvegy, és a gyerekek igen rossz körülmények között élnek, ezért döntött úgy 6 HS zenekar (Definite Hate, Death’s Head, H8Machine, No Tolerance, Red, White & Black, Malnatt), hogy feljátszanak 10 Nordic Thunder nótát a család megsegítésére. A NT jó banda volt, és a résztvevők elég profik voltak ahhoz, hogy jól oldják meg a feladatot. A 16 oldalas booklet egy verset, egy emlékírást, az összes dalszöveget, valamint rengeteg képet tartalmaz Joe-ról. Ajánlott anyag.
10 Szám 26:35 perc
A Joe-nak szóló tribute lemez, tulajdonképpen a családjának készült. Az özvegy, és a gyerekek igen rossz körülmények között élnek, ezért döntött úgy 6 HS zenekar (Definite Hate, Death’s Head, H8Machine, No Tolerance, Red, White & Black, Malnatt), hogy feljátszanak 10 Nordic Thunder nótát a család megsegítésére. A NT jó banda volt, és a résztvevők elég profik voltak ahhoz, hogy jól oldják meg a feladatot. A 16 oldalas booklet egy verset, egy emlékírást, az összes dalszöveget, valamint rengeteg képet tartalmaz Joe-ról. Ajánlott anyag.
10 Szám 26:35 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
