Most kiderül, hogy az előző lemez óta eltelt két év alatt fejlődtek-e a Strappo-s zenészek, és ha igen, mennyit. Igen, és szerintem elég sokat. A muzsika sokkal változatosabb, a kórusok jól eltaláltak, és összességében az egész album nagyon egyben van. Hab a tortán, hogy a dalszövegkönyv is bővült; a 16 oldalon a szövegek mellett egy kétoldalas bandaképnek is helyet szorítottak. Találó az album neve. Csak így tovább!
12 Szám 44:46 perc
2014. június 4., szerda
Strappo – R-Evolution
Strappo – R-Evolution (2010)
Most kiderül, hogy az előző lemez óta eltelt két év alatt fejlődtek-e a Strappo-s zenészek, és ha igen, mennyit. Igen, és szerintem elég sokat. A muzsika sokkal változatosabb, a kórusok jól eltaláltak, és összességében az egész album nagyon egyben van. Hab a tortán, hogy a dalszövegkönyv is bővült; a 16 oldalon a szövegek mellett egy kétoldalas bandaképnek is helyet szorítottak. Találó az album neve. Csak így tovább!
12 Szám 44:46 perc
Most kiderül, hogy az előző lemez óta eltelt két év alatt fejlődtek-e a Strappo-s zenészek, és ha igen, mennyit. Igen, és szerintem elég sokat. A muzsika sokkal változatosabb, a kórusok jól eltaláltak, és összességében az egész album nagyon egyben van. Hab a tortán, hogy a dalszövegkönyv is bővült; a 16 oldalon a szövegek mellett egy kétoldalas bandaképnek is helyet szorítottak. Találó az album neve. Csak így tovább!
12 Szám 44:46 perc
Peggior Amico – Sulla Pelle Dei Ribelli
Peggior Amico – Sulla Pelle Dei Ribelli (1993)
Ha jól tudom, ez a csapat második albuma (volt még egy demó, és két EP), és az egyetlen, ami CD-n is elérhető (8 oldalas, már-már zavaróan egyszerű szövegkönyv). Általában a négy klasszikus olasz; a Gesta Bellica, ADL 122, Corona Ferrea között szokták emlegetni őket. Rajtuk is a korai RAC hatása érződik, mint a dallamokkal fűszerezett rock, vagy a kórussal megtámogatott refrének alkalmazása. A dalokat hallva az az érzésem, hogy az olasz zene mai rajongói elsősorban az úttörő szerepe miatt fogják szeretni a PA-t. Nekem egy kicsit benne van a nosztalgia is, ezért többre értékelem, mint azt a mai technikás csapatok mellett egyébként tenném. A RAC a viszonylag szűk keretei ellenére is sokkal előrébb tart, ezért a Civico 88-en, de még anno a Gesta Bellica-n felnőtt fiatalok is egy picit unalmasnak találhatják. A legújabb generáció; a különböző core-ok követői pedig tisztelni biztos fogják a PA zenéjét, de élvezni nem.
12 Szám 36:34 perc
Ha jól tudom, ez a csapat második albuma (volt még egy demó, és két EP), és az egyetlen, ami CD-n is elérhető (8 oldalas, már-már zavaróan egyszerű szövegkönyv). Általában a négy klasszikus olasz; a Gesta Bellica, ADL 122, Corona Ferrea között szokták emlegetni őket. Rajtuk is a korai RAC hatása érződik, mint a dallamokkal fűszerezett rock, vagy a kórussal megtámogatott refrének alkalmazása. A dalokat hallva az az érzésem, hogy az olasz zene mai rajongói elsősorban az úttörő szerepe miatt fogják szeretni a PA-t. Nekem egy kicsit benne van a nosztalgia is, ezért többre értékelem, mint azt a mai technikás csapatok mellett egyébként tenném. A RAC a viszonylag szűk keretei ellenére is sokkal előrébb tart, ezért a Civico 88-en, de még anno a Gesta Bellica-n felnőtt fiatalok is egy picit unalmasnak találhatják. A legújabb generáció; a különböző core-ok követői pedig tisztelni biztos fogják a PA zenéjét, de élvezni nem.
12 Szám 36:34 perc
Still Burnin’ Youth – NS Hardcore Is Not Music, It’s A Family
Still Burnin’ Youth – NS Hardcore Is Not Music, It’s A Family (2010)
Húú, basszus ez gyors volt. Nem, ezt nem a barátnőm mondta, és nem is arra, amire most sokan gondolnak. Ezt én mondtam a SBY második albumára. Akinek megvan ez a lemez, az már tudja, hogy mibe fogok belekötni. Mégis inkább a pozitív dolgokkal kezdeném. A 8 oldalas szövegkönyv fekete-fehér, de tetszetős, olyannyira, hogy előhalásztam a Keresztapa trilógiát. Zeneileg, és az „ének” terén is nagyon meggyőző teljesítményt nyújt a csapat. Tényleg HC, tehát nem csak ezzel a stílussal felcímkézett RAC csapat. És ezzel el is érkeztünk a dolog egyetlen negatív oldalához. Rövid. Nemcsak kicsit, hanem nagyon. Igazán sajnálom, mert szívem szerint tökéletesnek aposztrofáltam volna őket, és tudom, hogy általában egy 20 perc körüli HC lemez normálisnak mondható, de ez már túlzás. Mondhatnám, hogy ez már túl kevés a jóból, és igazam lenne.
9 Szám 15:59 perc
Húú, basszus ez gyors volt. Nem, ezt nem a barátnőm mondta, és nem is arra, amire most sokan gondolnak. Ezt én mondtam a SBY második albumára. Akinek megvan ez a lemez, az már tudja, hogy mibe fogok belekötni. Mégis inkább a pozitív dolgokkal kezdeném. A 8 oldalas szövegkönyv fekete-fehér, de tetszetős, olyannyira, hogy előhalásztam a Keresztapa trilógiát. Zeneileg, és az „ének” terén is nagyon meggyőző teljesítményt nyújt a csapat. Tényleg HC, tehát nem csak ezzel a stílussal felcímkézett RAC csapat. És ezzel el is érkeztünk a dolog egyetlen negatív oldalához. Rövid. Nemcsak kicsit, hanem nagyon. Igazán sajnálom, mert szívem szerint tökéletesnek aposztrofáltam volna őket, és tudom, hogy általában egy 20 perc körüli HC lemez normálisnak mondható, de ez már túlzás. Mondhatnám, hogy ez már túl kevés a jóból, és igazam lenne.
9 Szám 15:59 perc
Der Sachsentag 2007 DVD
Sachsonia + Ferox + Asynja + Frontalkraft + Prussian Blue
Egy, a Fest Der Völker rendezvényhez hasonló fesztivál szintén a PC Records kiadásában. A kiadó szárnyai alól kikerült videók híresek az igényes borítójukról, és a sokszor DVD minőségű felvételekről. Ez természetesen most sincs másképp.
Első fellépőnk a helyi „Sachsonia” (64 perc) nem rossz. Egy teljesen átlagos RAC zenekarról van szó, akiknek azért vannak jó pillanataik. Az egyetlen gondom, hogy elég sokat kapunk belőlük. Kicsit talán túl sokat is.
A „Ferox”-ra (40 perc) elsősorban azért voltam kíváncsi, mert Asynja tagokat is foglalkoztatnak. Ez volt az első németországi fellépésük, ezért sokan inkább érdeklődve, mint aktívan figyelték azt az erősen folk-os muzsikát, amit leadtak. Én is valami RAC féleségre számítottam, de annyira azért bejött a zenéjük, hogy a közeljövőben odafigyeljek rájuk.
A szintén svéd „Asynja” (33 perc) sajnos messze nem szólt úgy, mint a lemezükön. A lányok nem voltak csúcsformában, és talán egy kicsit meg is voltak szeppenve. Továbbra is fenntartom, hogy a „Through The Misty Air” minden idők egyik legjobb viking rock lemeze, így akik csak most ismerkednek a csapattal, azoknak inkább a CD-t ajánlom.
A Frontalkraft (66 perc)neve jobban cseng RAC körökben, mint a másik fellépő német zenekaré, és azt kell mondjam, ez meg is látszik. Jól eltaláltak a dalok, még a nem steril koncertfelvételen is hallatszik az, hogy miért sorolják őket a jobbak közé. Körülbelül a fellépésük felénél aztán elég rendesen megmozdul a tömeg. Innen már énekelnek, táncolnak, magyarán élvezik a műsort. Véleményem szerint ebben erősen benne van az is, hogy időközben szép lassan besötétedett. Sötétben ugye nem látszanak annyira az arcok, jobban el tudja magát engedni az ember. Ez a sötét egyébként felkúszik a színpadra is, úgyhogy a zenekarból sem látunk olyan sokat, mint eddig. A PB-nél valószínűleg ezért vették végig a színpadról a lányokat. A második DVD-n a Frontalkraft mellett ugyanis a Prussian Blue (32 perc) szerepel. Bevallom kerek-perec nem értem, miért az amerikai kislányokat hagyták a végére. Tudom, hogy nagyon messziről jöttek, meg, hogy ők voltak az est szenzációi, de olyan zenét játszanak, amit inkább napközben, kora délután szoktak hallgatni az emberek. Én inkább a Frontalkraft-ot nyomtam volna be a végére, hadd tombolják ki magukat a német fiatalok. A Prussian Blue családbarát zenéje meg remekül elment volna például gulyásozás mellé.
Amit szeretek ezekben a videókban, az az igényes kivitelezés, a jó képminőség, és természetesen a profinak mondható zenekarok. Amit nem, az az abszolút inaktív közönség, és ezáltal az elég lapos hangulat. Sokszor leírtam, hogy ezekben az esetekben nem hibáztatom a rajongókat, mégis úgy érzem, a közeljövőben jobban fogom magam a „skinheadek szétrúgják a ház oldalát” bulik felé tolni.
(Összesen kb.) 235 perc. DVD minőség, professzionális kivitelezés.
Egy, a Fest Der Völker rendezvényhez hasonló fesztivál szintén a PC Records kiadásában. A kiadó szárnyai alól kikerült videók híresek az igényes borítójukról, és a sokszor DVD minőségű felvételekről. Ez természetesen most sincs másképp.
Első fellépőnk a helyi „Sachsonia” (64 perc) nem rossz. Egy teljesen átlagos RAC zenekarról van szó, akiknek azért vannak jó pillanataik. Az egyetlen gondom, hogy elég sokat kapunk belőlük. Kicsit talán túl sokat is.
A „Ferox”-ra (40 perc) elsősorban azért voltam kíváncsi, mert Asynja tagokat is foglalkoztatnak. Ez volt az első németországi fellépésük, ezért sokan inkább érdeklődve, mint aktívan figyelték azt az erősen folk-os muzsikát, amit leadtak. Én is valami RAC féleségre számítottam, de annyira azért bejött a zenéjük, hogy a közeljövőben odafigyeljek rájuk.
A szintén svéd „Asynja” (33 perc) sajnos messze nem szólt úgy, mint a lemezükön. A lányok nem voltak csúcsformában, és talán egy kicsit meg is voltak szeppenve. Továbbra is fenntartom, hogy a „Through The Misty Air” minden idők egyik legjobb viking rock lemeze, így akik csak most ismerkednek a csapattal, azoknak inkább a CD-t ajánlom.
A Frontalkraft (66 perc)neve jobban cseng RAC körökben, mint a másik fellépő német zenekaré, és azt kell mondjam, ez meg is látszik. Jól eltaláltak a dalok, még a nem steril koncertfelvételen is hallatszik az, hogy miért sorolják őket a jobbak közé. Körülbelül a fellépésük felénél aztán elég rendesen megmozdul a tömeg. Innen már énekelnek, táncolnak, magyarán élvezik a műsort. Véleményem szerint ebben erősen benne van az is, hogy időközben szép lassan besötétedett. Sötétben ugye nem látszanak annyira az arcok, jobban el tudja magát engedni az ember. Ez a sötét egyébként felkúszik a színpadra is, úgyhogy a zenekarból sem látunk olyan sokat, mint eddig. A PB-nél valószínűleg ezért vették végig a színpadról a lányokat. A második DVD-n a Frontalkraft mellett ugyanis a Prussian Blue (32 perc) szerepel. Bevallom kerek-perec nem értem, miért az amerikai kislányokat hagyták a végére. Tudom, hogy nagyon messziről jöttek, meg, hogy ők voltak az est szenzációi, de olyan zenét játszanak, amit inkább napközben, kora délután szoktak hallgatni az emberek. Én inkább a Frontalkraft-ot nyomtam volna be a végére, hadd tombolják ki magukat a német fiatalok. A Prussian Blue családbarát zenéje meg remekül elment volna például gulyásozás mellé.
Amit szeretek ezekben a videókban, az az igényes kivitelezés, a jó képminőség, és természetesen a profinak mondható zenekarok. Amit nem, az az abszolút inaktív közönség, és ezáltal az elég lapos hangulat. Sokszor leírtam, hogy ezekben az esetekben nem hibáztatom a rajongókat, mégis úgy érzem, a közeljövőben jobban fogom magam a „skinheadek szétrúgják a ház oldalát” bulik felé tolni.
(Összesen kb.) 235 perc. DVD minőség, professzionális kivitelezés.
New City Rocks – No Flames
New City Rocks – No Flames (2007)
Néhány ex-Corona Ferrea tag rövid életű projectje volt a NCR. A teljes munkásságuk megtalálható a „No Flames”-en, ami a három megjelent EP-ről (The Chosen Few, No Pain No Gain, Milano 2000) kimásolt dalokat jelenti. Nagyon szerettem egykor a CF-et, és ez a hozzám elég későn eljutott CD is rengeteget pörgött a lejátszómban, mikor megszereztem. Nem hiszem, hogy lesz folytatás, de a fiúk már így is maradandót alkottak, és az utódok is teszik a dolgukat, úgyhogy ezen a téren nincsenek problémák az olasz fronton. 8 oldalas szövegkönyv.
7 Szám 22:53 perc
Néhány ex-Corona Ferrea tag rövid életű projectje volt a NCR. A teljes munkásságuk megtalálható a „No Flames”-en, ami a három megjelent EP-ről (The Chosen Few, No Pain No Gain, Milano 2000) kimásolt dalokat jelenti. Nagyon szerettem egykor a CF-et, és ez a hozzám elég későn eljutott CD is rengeteget pörgött a lejátszómban, mikor megszereztem. Nem hiszem, hogy lesz folytatás, de a fiúk már így is maradandót alkottak, és az utódok is teszik a dolgukat, úgyhogy ezen a téren nincsenek problémák az olasz fronton. 8 oldalas szövegkönyv.
7 Szám 22:53 perc
Civico 88 – La Strada
Civico 88 – La Strada (2005)
Jó pár éve megörököltem egy kedves rokontól egy olasz nyelvű, fasizmusról szóló könyvet. A szövegből nem sokat értettem, de tele volt képekkel, plakátokkal, karikatúrákkal, stb. Ezek többet értek bármilyen szövegnél. A legérdekesebb propaganda posztereken karikatúrák voltak, amin úgy csábították az Etiópia elleni háborúba a hazai fiatalokat, hogy olasz fasiszta fiatalokat festettek rájuk, akiket félmeztelen néger nők ölelgetnek. Ezek után nagyot nézhettek a talján harcosok, amikor a kezükbe nyomták a fegyvert, hogy; Ezzel lövöldözz fasiszta bajtárs, ne azzal, ami a gatyádba van! Ezt a mentalitást is megismerve, azért kicsit meglepődtem, amikor a zenekar egykori internetes oldalán a képek között az egyiken egy tetovált kéz matatott egy négykézláb, meztelenül pucsító skinlány intim zónájában (Ez a fajta megnyilvánulás egyébként nem csak az olaszoknál került elő. A B&H Bulgária honlapján a becsület napi fotók között, például volt egy olyan, amelyiken az egyik srác épp a barátnőjét tömte.). Akárhogy csűrőm-csavarom a dolgot, arra lyukadok ki, hogy a déli cimborák egy kicsit szabadosabban állnak a dolgokhoz, mint északi társaik (persze vannak kivételek). Ennek megfelelően a Civico-tól nem egy komoly mondanivalóval rendelkező NS lemezt vártam, hanem egy vidámabb skinhead nótacsokrot, amibe azért belekevertek némi politikát is. A 12 oldalas booklet rengeteg képpel, plusz a dalszövegekkel nagyon tartalmas. A Strappo-hoz hasonlóan ők is a klasszikus olasz muzsikában utaznak, igaz, régebb óta. Talán ez is az oka, hogy sokkal változatosabb a lemezük. Az album csúcsa talán a „S4S”, az örök kedvencem tőlük mégis a „Hősök Vére” válogatáson szereplő feldolgozásuk maradt. A közelmúlt olasz csapatai közül az egyik legjobb, ha nem a legjobb olasz RAC zenekar a Civico 88.
12 Szám 40:37 perc
Jó pár éve megörököltem egy kedves rokontól egy olasz nyelvű, fasizmusról szóló könyvet. A szövegből nem sokat értettem, de tele volt képekkel, plakátokkal, karikatúrákkal, stb. Ezek többet értek bármilyen szövegnél. A legérdekesebb propaganda posztereken karikatúrák voltak, amin úgy csábították az Etiópia elleni háborúba a hazai fiatalokat, hogy olasz fasiszta fiatalokat festettek rájuk, akiket félmeztelen néger nők ölelgetnek. Ezek után nagyot nézhettek a talján harcosok, amikor a kezükbe nyomták a fegyvert, hogy; Ezzel lövöldözz fasiszta bajtárs, ne azzal, ami a gatyádba van! Ezt a mentalitást is megismerve, azért kicsit meglepődtem, amikor a zenekar egykori internetes oldalán a képek között az egyiken egy tetovált kéz matatott egy négykézláb, meztelenül pucsító skinlány intim zónájában (Ez a fajta megnyilvánulás egyébként nem csak az olaszoknál került elő. A B&H Bulgária honlapján a becsület napi fotók között, például volt egy olyan, amelyiken az egyik srác épp a barátnőjét tömte.). Akárhogy csűrőm-csavarom a dolgot, arra lyukadok ki, hogy a déli cimborák egy kicsit szabadosabban állnak a dolgokhoz, mint északi társaik (persze vannak kivételek). Ennek megfelelően a Civico-tól nem egy komoly mondanivalóval rendelkező NS lemezt vártam, hanem egy vidámabb skinhead nótacsokrot, amibe azért belekevertek némi politikát is. A 12 oldalas booklet rengeteg képpel, plusz a dalszövegekkel nagyon tartalmas. A Strappo-hoz hasonlóan ők is a klasszikus olasz muzsikában utaznak, igaz, régebb óta. Talán ez is az oka, hogy sokkal változatosabb a lemezük. Az album csúcsa talán a „S4S”, az örök kedvencem tőlük mégis a „Hősök Vére” válogatáson szereplő feldolgozásuk maradt. A közelmúlt olasz csapatai közül az egyik legjobb, ha nem a legjobb olasz RAC zenekar a Civico 88.
12 Szám 40:37 perc
Strappo – Irreversibile
Strappo – Irreversibile (2008)
Ez a lemez 12 olasz nyelvű RAC nótát tartalmaz. Néha egy kicsit unalmas, néha egy kicsit monoton, de azért jó. Kifejezetten kellemes csalódás volt, mert azt hittem, hogy az új zenekarokhoz hasonlóan ők is a core stílusok felé kacsintgatnak. De nem. Kedvencem az albumról a „Muppet Show”, de nem tudom miért. Az összes dal egy szinten mozog, és debütáló anyagként elég meggyőző a termés. Őszintén remélem, hogy megmaradnak ezen a vonalon, és még sokáig nyomják ezt a ma már kihalóban lévő stílust, az olasz dallamos RAC-t. A Tuono-s booklet tartalmazza a dalszövegeket, képeket a tagokról.
12 Szám 42:30 perc
Ez a lemez 12 olasz nyelvű RAC nótát tartalmaz. Néha egy kicsit unalmas, néha egy kicsit monoton, de azért jó. Kifejezetten kellemes csalódás volt, mert azt hittem, hogy az új zenekarokhoz hasonlóan ők is a core stílusok felé kacsintgatnak. De nem. Kedvencem az albumról a „Muppet Show”, de nem tudom miért. Az összes dal egy szinten mozog, és debütáló anyagként elég meggyőző a termés. Őszintén remélem, hogy megmaradnak ezen a vonalon, és még sokáig nyomják ezt a ma már kihalóban lévő stílust, az olasz dallamos RAC-t. A Tuono-s booklet tartalmazza a dalszövegeket, képeket a tagokról.
12 Szám 42:30 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
