Men Against Time – If This Is The Way It Ends

Men Against Time – If This Is The Way It Ends (2013) A szemfülesek számára már a cím, és a választott név alapján rögtön nyilvánvaló, hogy ez egy RaHoWa tribute lemez. A Szent Faji Háború a kilencvenes években a világ egyik legjobb fehér bandája volt, és a hatása még a mai napig is érezhető, a csapatnak köszönhetően meg kézzel fogható. A német-svéd konspiráció 10 dalt választott ki, és dolgozott fel. Igazából nem is ismerek olyan RahoWa slágert, ami feledésbe merült volna, így azért talán érthető, honnan jött az ötlet. Én nem voltam soha RaHoWa rajongó, velem a csapat rajongói szerettették meg Burdy zenéjét. Na, meg az sem elhanyagolható tényező, hogy akkoriban el sem jutottak hozzám az anyagaik, és elég nehéz úgy rajongani egy zenekarért, hogy soha nem hallotta őket az ember. Ami a feldolgozásokat illeti; Saga – Ode To A Dying People, Hunting Season – Man Against time. Számomra ezeket még nem sikerült felülmúlni. A MAT azért megpróbálta. A dalokat természetesen újrafelvették, újrahangszerelték a kor követelményeinek megfelelően. Nekem sokkal jobban bejött, mint a Burdy-féle felvételek, de akik az eredetin nőttek fel, valószínűleg továbbra is inkább azokat a verziókat fogják hallgatni. 10 Szám 59:44 perc

March Or Die – Raise The Flag

March Or Die – Raise The Flag (2010) Ha Ken nagyúr nem jelentkezne évről-évre egy-egy újabb lemezzel, már rég elkönyveltem volna, hogy az angol RAC, mint olyan gyakorlatilag meghalt. A nagyöregek már szinte teljesen inaktívak zenei téren, utánpótlás meg nem nagyon van. Pár évente előkerül ugyan egy-két újabb skinhead zenekar, de ezeknek a nagyrésze csak amolyan politikamentes DFF szörnyeteg, ami aztán amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnik. Ezért komolyan mondom, meglepődtem, amikor a Loyalty Records honlapján megláttam a zenekar debütáló lemezét. Az első hallgatás után nagyon megörültem. Ez pont az a számomra monoton, és kicsit unalmas, „elcsépelt” témákkal operáló brit RAC, ami soha nem volt a kedvencem, a hiányát mégsem díjazom. Fellélegezhetnek egy kicsit azok, akik odavannak az angol cuccokért, mert a jelek szerint a remény hal meg utoljára, és mint írtam azért valahol én is örülök egy kicsit, bár valószínűleg én csak akkor látogatok el legközelebb a szigetországba, amikor rámhúzzák a rúnás zubbonyt, és ledobnak valamelyik felszabadító német repülőről. Hamisítatlan angol RAC. 12 oldalas szövegkönyv. 20 Szám 52:19 perc

Disbeliever – New World Order

Disbeliever – New World Order (2013) Igaz ugyan, hogy a kedvenc zenekaraim műkődésén kívül nem figyeltem soha az egyes kiadók munkáját, de a német OPOS Records pár év alatt el tudta érni azt, hogy ha nem is gyűjtöm be az összes kiadványukat, de ha megjelenik náluk valami, akkor abba legalább belehallgatok. A képi világ, amit a CD-k mellé tálalnak annyira bejött, hogy előfordult olyan is, hogy csak a borító miatt szereztem be egy lemezüket. Jelen esetünkben egy 12 oldalas kis szépséget csatoltak a legújabb formáció bemutatkozó anyagához. A névről nekem elsőre a Henry Bean által jegyzett 2001-es „A hitetlen” című film ugrott be, annak ellenére, hogy annak eredeti címe a „The Believer” volt (fordítás terén tehát megint nagyot alkottak a „hazai” „filmesek”, de én mégis azt tanácsolnám, hogy a héber-magyar mellé szerezzenek be egy angol szótárt is). A meglehetősen gyenge mozihoz természetesen nincs köze a zenekarnak, illetve inkább project-nek, amit Fear Rains Down, Global Infected, Path Of Resistance, Painful Awakening tagok hoztak létre. Ezek az egy-két albumra szóló összeröffenések általában jól szoktak elsülni, és ez most sem történhetett másként. Professzionális muzsikát kapunk hardcore kategóriában. Személyes kedvencem a „Wasting Your Time” a dallamos énekbetét miatt, de elsősorban megint a régisulis hc bolondok fognak örömtáncot lejteni. 11 Szám 35:30 perc

Swedish Skinheads Volume 3 DVD

Swedish Skinheads Volume 3 A harmadik résznél a borítón (ezt tette rá később a Project Vandal a második lemezére) javítottak ugyan egy kicsit, de a tartalom megjelenítése sajnos maradt a régiben. A rövid bevezető után egy svéd nyelvű riportfilmmel kezdünk, ami annyira gyenge, hogy meg se kellett volna említenem. Az Agent Bulldogg, Vit Agression, és Dirlewanger ’86-ból változó minőségben is jobban tetszett. Ezek meg vannak fűszerezve skinhead életképekkel, aminek még örülnék is, ha nem hasonlítanának az általam itthon tapasztaltakhoz. Nálunk is elmondták, hogy nem a kinézet a fontos, hanem az, hogy itt belül mit érzel, aztán a hullarészeg kopaszok (tisztelet a kivételnek) belekötöttek boldog-boldogtalanba, aminek következményeképpen a normális emberek ugyanúgy érezték magukat az ő társaságukban, mint a dakotáékban. Ez a rész egyébként különös értékkel nem bír, inkább csak érdekességként van szerepe. A Skrewdriver ’87-es svédországi fellépéséből többet is elviseltem volna, akár egy külön DVD-nyit is, az igen rossz hangzás ellenére is. Aztán megint jön egy tévés bejátszás a svéd Kudlik Julinak köszönhetően. Vacak ez is. Menjünk tovább! A stockholmi skinheadek-ről készült dokumentum valamivel izgalmasabb az előzőeknél. Szerveztek például demonstrációt XII. Károly tiszteletére, amit a komcsik ugyan megzavartak, az igazi gondom mégis azzal volt, hogy a svéd patrióták már megint hullarészegek voltak. Így sajnos még a pozitívum is negatívumba hajlott. A nyilatkozatokból pedig megint nem értettem semmit, a svéd nyelv miatt. Mivel északon vagyunk, itt nem focira, hanem hokimeccsre járnak inkább, de azért némi bunyó itt is van. Folyamatos lerészegedés, balhézás. Ennyiből áll az egész. A ’85-ös Ultima Thule koncertfelvétel szintén elég rossz minőségű, de ezek a bohócok már rég hidegen hagynak, úgyhogy nem is baj. Az őket követő Westend zenekarról még soha nem hallottam, és bár elsőre nem kápráztattak el, azért jó, hogy megmaradt ez a ’89-es felvétel róluk. Az Agent Bulldogg, és a Pro Patria (a Pluton Svea elődje) már nem ismeretlen előttem. Nem ezek voltak a legjobb bulijaik, egyszer nézhető anyagok inkább. A ’91-es megemlékezésről leadott filmmel kapcsolatban csak magamat tudom ismételni. Svéd nyelvű, unalmas képkockák szerencsére véges mennyiségben. Láthatjuk például, amit láttunk már ezerszer. Skinhead – antifa konfliktust, aminél az antifák azzal melegítenek, hogy felszedik az utcaköveket, járólapokat, és széttörik őket. Ehhez a rendőrség meg csak asszisztál. Összecsapás több is van, de kivehetetlen, ki-kicsoda. Azért az eredmény magáért beszél. Azon a XII. Károly szobron, amit pár éve a skinek svéd zászlóba burkoltak, most vörös zászló leng, és többségében színesbőrűek ugrándoznak körülötte, ünnepelve, hogy „legyőzték” a „gonosz nácikat”. ’92-ben a helyzet ugyanez. A koszorú elhelyezése úgy látszik rasszista cselekedet, mivel az antifaként bemutatott dakotahordának nagyon nem tetszik. Aztán az antifa „hősies” akcióba kezd, és botokkal támadja meg, kiket is? Nem, nem a nácikat. Hanem a boltokat, mivel gondolom el akarják távolítani a rasszista tévéket a kirakatokból. Szeretem azokat a képsorokat is, amikor egy vénasszony üvöltözik a fehér fiataloknak hatalmas „félelmében”. Csináld ezt meg a toleráns bevándorlókkal is, és holnap már az egész családod feketében lesz. A legundorítóbb az egészben, hogy a végén kikockázzák nekünk a kopaszok képeit (akik egyébként semmit nem csináltak) egy telefonszám kíséretében, hogy ha valaki tudja, azonosítsa be őket. No comment. Visszautazva a muzsika világába, még két csapat várja, hogy írjak róluk, és lezárjam a leírást. A HMF megint egy nem túl ismert csapat. Róluk ’99-ből, és 2000-ből láthatunk néhány képet. Egyáltalán nem győztek meg. A Pluton Svea-nak viszont mindig örülök. Először azt akartam írni, hogy az eddigiek közül ez a sorozat eddigi legrosszabb darabja, valójában azonban az igazság az, hogy ez egy sokkal hosszabb videó, amiből ha kivágták volna azt a rengeteg unalmas, semmitmondó részt, akkor még talán érdekesebb is lehetett volna az előzőeknél. Maradok inkább annál, hogy tipikus Swedish Skins videómagazin. 167 perc. Menü, léptetés nincs. Változó VHS minőség.

Evil Inside – Those Bastards Will Destroy You

Evil Inside – Those Bastards Will Destroy You (2013) Bár a Final War már jó ideje szünetel, Roy futószalagon gyártott projectjei jelzik, hogy a frontember továbbra is aktív zenei téren. Az Evil Inside dallamos rockmuzsikát takar, de ahogy a szövegeket elnézem (8 oldalas szövegkönyv), nem lépik át túlságosan a polkorrektség határát. Számomra ez a legnagyobb hibája az egésznek. Szokás szerint nem egy rossz anyag, sőt számomra megunhatatlan, de most már tényleg jó lenne, ha a mester a Final War-ra koncertrálna. 12 Szám 34:04 perc

Nordfront – X

Nordfront – X (2007) A tízéves jubileumi album mellé egy Best Of lemezt is csatoltak a Nordfront veteránjai. Ha választani kellene a kettő közül, én inkább az új albumra voksolnék. A saját dalok mellett olyan feldolgozásokat hallhatunk, mint a „Huha” (Abba), vagy a „Heil” (Opus). A válogatás „csak” egy olyan hab a tortán mellé, ízelitő a korábban megjelent lemezekből. Egy Nordfront lemez megjelenése már önmagában kellemes esemény, és ez most sincs másképp. Bátran ajánlhatom őket. Kitűnő anyag, 16 oldalas szövegkönyv. 15 Szám 49:59 perc + 12 Szám 37:55 perc

Stimmen Der Freiheit – Die Gedanken Sind Frei!

Stimmen Der Freiheit – Die Gedanken Sind Frei! (2012) Eredetileg úgy terveztem, hogy írok a Stimme Der Freiheit első lemezéről is, de az annyira nem jött be, hogy inkább hagytam. A másodikon a Blutzeugen frontembere mellett mások is énekelnek, így lett a Stimme-ből StimmeN. Nem tudom, ennek tudható-e be, de ez a korong már inkább kedvemre való. Változatosabbak a dalok, sokat dobnak a többénekes betétek az egész produkción. A muzsika is lágyabb valamivel, vagy legalábbis a dallamosabb vokálok miatt annak tűnik. Amennyire nem hallgattam a „Deutsch Bis Ins Mark”-ot, annyira kötött le a „Die Gedanken Sind Frei!”. 16 oldalas, színes szövegkönyv. 10+1 Szám 47:58 perc