2016. december 1., csütörtök

The Übertones – Mad Vendetta

The Übertones – Mad Vendetta (2014) Mivel Angliában az Independent Voice és a Combat 18 jól behatárolható klikkeket alkot, így csupán idő kérdése volt, hogy a maroknyi C18-as alakulat mikor hoz össze valamiféle project-et, ami amúgy annyira nem jellemző feléjük, mint a „másik” táborban. A „The Übertones” Razor’s Edge és No Remorse tagok társulásából született, de össze-vissza csak egy mini Cd-ről van szó 5 számmal. A mikrofonnál végig Andy énekel, de egyébként is úgy hangzik, mintha egy RE lemezt hallgatnánk. Kiemelkedő dalt nem találtam. Eléggé egysíkú az egész korong, ami ilyen kaliberű muzsikusoknál így is elfogadható, de azt hiszem ezzel el is mondtam mindent. A legtöbben valószínűleg csak a „RE&NR” címke miatt veszik meg mert egyébként simán elmennének mellette. 5 Szám 17:05 perc

Max Resist – No Escape

Max Resist – No Escape (2015) A jewSA egyik legrégebbi RAC csapata ’15 decemberében végre megtörte a jeget, és majdnem 10 év után leszállította a zenekar 5. nagylemezét. Bár a United In Pride Vol.2 split-en már sejthető volt, mire számíthatunk, mégis meglepődtem egy picit. A Bully-k „From Amerika With Love”-ja ugrott be első hallgatás közben, és azt is leírom, miért. Ott is rendesen hanyagolták a politikát, és annyira fülbemászó muzsikát készítettek, ami már-már a stílusváltás határait feszegette. Amennyire látom, az egyetlen olyan dal, amiben jelentős szerepet kap a politika, az a „The Fire” elnevezésű ISD emlékdal, ami elég formabontóra sikeredett. Persze a többi sem a jeruzsálemi pászkabár törzsvendégeinek szól. Hiszen az „Invaders” sem éppen pozitívan beszél a nyugatot fenyegető (mit fenyegető, kézzel fogható) invázióról, de ezek csak amolyan morzsák, ahhoz képest, ahogy egykor az ellent gyalázták a srácok. Az eredeti felállásból egyébként csak az énekes maradt, és az ő hangja is rengeteget változott. Néha komolyan csak azért kaptam fel a booklet-et (12 oldalas), hogy ellenőrizzem, tényleg a Max Resist-tel van-e dolgom. Nekem nagyon bejött ez az új Resist, de a sok változás miatt nem tudom, a régi rajongók hogyan fogadják majd. Legnépszerűbb kiadványuk a mai napig a „Second Skin”. Kiváncsi vagyok a No Escape tud-e ezen változtatni. 11 Szám 43:03 perc

Bound For Glory – Feed The Machine

Bound For Glory – Feed The Machine (2011) Aki figyelte a ’00-ás évek második felének keményebb RAC kiadványait, az könnyen kikövetkeztethette, hogy Ed és Joel újbóli felbukkanása a különböző lemezeken már egy nagy visszatérés előszele lehet. Az egyre nagyobb mozgolódás a minnesota-i végeken végül valóban egy „comeback”-ben csúcsosodott ki. ’11-ben a „Hate Train”-t újra pályára állították, és gőzerővel robogni kezdett. A PC Records 16 oldalas profi szövegkönyvet prezentált a bő 40 perces lemezhez, ami azt hiszem sokak várakozását felülmúlta. A csapat profizmusához kétség sem fért soha, nem véletlenül voltak annyira népszerűek. Ed elmondása szerint még világhírű metálbandák is hallgatták a lemezeiket, ami talán nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy ezek állítólag csak a politikai korrektség miatt nem méltatták (vagy inkább nem merték méltatni) a BFG albumokat. A tartalomra –azóta mindenki tudja-ezúttal is megérte várni, igaz ezúttal sokkal többet kellett, mint korábban. Az „Of Old Ways” nevezetű intrót 11 sláger követi, amiből bőven válogathat a nagyérdemű. Én soha nem voltam BFG rajongó, de a munkájukat mindig sokra tartottam, és amit a FTM-nel produkáltak csak megerősített abban, hogy nem tévedtem. A FTM nem más, mint egész egyszerűen egy mestermű. 12 Szám 41:25 perc

OIskank – Combat Urbain

OIskank – Combat Urbain (2000) Pár demó, és egyetlen nagylemez maradt csak ezután a retro RAC muzsikát játszó francia banda után. Pedig veteránokról van szó, akik még valamikor ’85-ben kezdték. Talán nem olyan jók, mint ismertebb honfitársaik, de a különbségek nem egetrengetőek. A szövegekhez ismét nem tudok hozzászólni, de a muzsika alapján Evil Skins / Skinkorps rajongóknak bátran merem ajánlani őket. 12 oldalas szövegkönyv fényképekkel, életrajzzal, és persze a szövegekkel. 12 Szám 44:41 perc

Batallón De Castigo – Cana De Espana

Batallón De Castigo – Cana De Espana (1998) A ma már szintén legendának számító BDC meglehetősen fura érzéseket keltett bennem, mikor először hallottam a zenéjüket. A minimális szövegkönyvbe (4 oldal az egész) csavart korongon rock/metál egyvelegét hallhatjuk, amiben inkább az utóbbi dominál. De ez nem az a klasszikus, a spanyoloknál hagyományosnak számító muzsika, ami annyira egyedi, és fülbemászó, hogy elsőre elvarázsolja az embert, hanem egy sokkal nyersebb, illetve monotonabb valami. Ehhez egy szintén szokatlannak számító énekhang, és énekstílus társul. Ezek eredményeként a BDC a spanyol fronton mindenképpen egyedinek számít, de mivel csak nyomokban fedezhető fel benne az, amiért én megszerettem a hispán kollégák zenéjét, ezért nem lett kedvenc. 10 Szám 31:41 perc

Thunderrock – Voice Of Freedom

Thunderrock – Voice Of Freedom (1996) Egy nem igazán ismert válogatás a ’90-es évek derekáról. A 8 oldalas borítóba csavart lemez 6 csapatot vonultat fel. Az ismertebb nevek Squadron, Brutal Attack, Ravens Wing, Bound For Glory mellé 2 ismeretlen német bandát is beraktak. A „T(19)88” két nótája, illetve a „Workingclass” egyetlen szerzeménye mellett nagyobb csalódás az, hogy a nagyok összes itt prezentált száma kijött az éppen aktuális soralbumukon. Ez engem akkoriban a legkevésbé sem zavart, mivel az ember általában örült, ha egyáltalán hozzájuthatott valami igényes külföldi zenéhez. Mai szemmel azonban nem sok értelme van az ilyen válogatásoknak, hacsak nem támogatásról van szó, de jelen esetben erről szó sem volt. 11 Szám 57:53 perc

The Voice – Rage

The Voice – Rage (1996) Őszintén meglepődtem, amikor először meghallottam a The Voice-os fiúk második lemezét. A sok nagy amerikai név mellett fel-feltűnedező zenekarról azt hittem egy amolyan második vonalbeli csapatról van szó, akik nem teljesen kutyaütőek ugyan, de igazán soha nem fognak labdába rúgni. Aztán itt van a „Rage”, amin felváltva sorakoznak a dallamos balladák, és az energikus WP rohamok, amik abszolút nem maradnak el a kortársak titánjaitól. A TV ennek ellenére soha nem lett annyira népszerű, mint kollégái. Mert, mert… Fogalmam sincs miért nem. 12 oldalas széthajtható szövegkönyv. 16 Szám 52:42 perc

2016. november 1., kedd

Der Inside Job

Jubiläumsausgabe 2001-2011 Nem is olyan régen történt, hogy egy nyílt előadássorozaton a terrorizmusról, egyik ismerősöm is részt vett. Ezen a különböző terrorcselekményeket elemezgették. Elmondása alapján számára a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a hivatalos álláspontot képviselő előadó mielőtt belekezdett volna a 9.11-es történetbe, nyíltan kimondta, hogy ő maga sem hiszi el azt, amit most mondani fog, azaz a hivatalosnak tartott verziót. Nem az volt meglepő számára, hogy valaki nem hisz benne, hanem az, hogy már a jelenlegi világrend szócsövei sem hisznek abban, amit a szájukba adnak. A DIJ azaz belső munka címet viselő válogatás, a 2001-es Államokbeli események 10 éves évfordulójának apropóján jelent meg. Mint azt a lemez címe mutatja itt is kétkedőkkel van dolgunk. A 16 oldalas szövegkönyvben egy rövidebb írást is találhatunk erről, de csak német nyelven, így nem sokat értettem belőle. A többségében ismeretlen bandák számai persze ugyanakörül a téma körül mozognak; új világrend, elnyomás, hazugságok, orwelli világ, stb. Többségében német (Hermunduren, Dagny, SKD, 12 Golden Years, Projekt Verdekt, Ostfront. Häretiker), de található svájci (Knallhard, Amok), görög (Mind Terrorist), és ausztrál (Deaths Head) csapat is a felvételen. A záródal egy svájci-német koprodukció, illetve megnézhetünk egy „Under The Black Sun” videóklippet is. A válogatás nem kiemelkedő, annak ellenére, hogy minden ott van, ahol kell. Ahogy egy kicsit utánajártam, mégis azt tapasztaltam, hogy nagyon népszerű, és keresett anyagról van szó. Talán azért is, mert itt a hivatalos mesét még meg lehet kérdőjelezni. (Ajánlom a témában még a „Fájdalmas Megtévesztés DVD”-t ha valakinek esetleg nem tiszta, miért hitetlenkednek egyesek még ennyi idő elteltével is.) 12 Szám 46:26 perc

Kai Freikorps & Ken McLellan – Wolf

Kai Freikorps & Ken McLellan – Wolf (1998) Ken bácsi aktívitását mi sem jelzi jobban, hogy a Brutal Attack mellett volt még energiája arra is, hogy összeálljon a RAC zene krémjével egy-egy lemez erejéig. Hallottuk már a Fortress-szel karöltve, de szerepelt együtt a Sturmwehr-rel, a HKL-lel, a BFG-vel, stb. A Wolf-ot pedig a Freikorps frontemberével, Kai-jal készítették. Sajnos a cseh kiadó nem volt a helyzet magaslatán, és egy eléggé gyenge borítót prezentált a kiadványhoz. Valahogy az alapinformációk hiányában is ki tudtam következtetni, melyik dalt ki jegyzi. A végeredményt hallgatva egy kicsit csalódott vagyok. Én egy közös lemezt vártam, amin azt értem, hogy a két frontember együtt hoz létre egy lemezt. Ezzel szemben itt végig azt éreztem, hogy külön.külön megírkálták a dalokat, aztán a kiadó felpakolta a lemezre. A Kai féle nóták Freikorps-osak, amiben meg Ken énekel, az tiszta BA. Persze nem rossz, mert egy átlagos split-et így is sikerült összekalapálni, de nem erre számítottam. 11 Szám 40:12 perc

Germania – Illusion

Germania – Illusion (1997) A két sorlemezt is megért svéd Germania bemutatkozó lemezén pontosan egy tucat szerzemény hallható. Mivel svédek, ezek közt természetesen található angol nyelvű is, sőt a nagyrészük az. Klasszikus 90-es évekbeli RAC muzsikát tolnak, ami, ha nem is mondhatom azt, hogy elvarázsolt, de a kiváncsiságomat mindenképpen felkeltette. Jól felépített dalok sorakoznak egymás után, körülbelül ugyanazon a színvonalon. Kedvencek bőven vannak; a „Suomi” például, de az „Emptiness” is ott van a női ének miatt, és még sorolhatnám. A 6 oldalas booklet felvonultatja az összes szöveget, valamint néhány képet is találunk benne. Igényes korong. 12 Szám 43:01 perc

Max Resist – Skinned Alive

Comps, Covers, Live and Rare (2015) A lemez alcíme elég egyértelműen meghatározza, mit is találunk a korongon. A Skinned Alive egy gyűjteményes kiadás, amin vannak válogatásokról kimásolt nóták (Combat 18, Everlasting Memory a White Solidarity-ről), feldolgozások (Landser, Brutal Attack, Skrewdriver, Blitz, Ramones, Extreme Hatred, Allegiance, Cock Sparrer), valamint koncertfelvételek (Last Days, Romantic Violence, Anger & Hatred, Traitors Beware, Maximum Resistance), és ritkaságok. Sajnos a minimális, 4 oldalas booklet egyetlen előnye, hogy az eddigi lemezek képi világát idézi. Információ lehetett volna több is. Maga a gyűjtemény nem rossz, aki kedveli a csapatot, el lesz vele egy darabig. Ami nem fér a fejembe, hogy miért kellett ennyit várni vele, és miért pont akkor dobják piacra, amikor egyébként is új albummal jelentkeztek. Nem egy Sturmwehr-ről van szó, úgyhogy a banda életében ez a korszak a „No Escape”-ről fog szólni, nem erről a „Rarities”-ről. 22 Szám 68:31 perc

Bound For Glory – Never Again

Bound For Glory – Never Again (1997) A „Never Again” ami az összetételt illeti, a BFG legváltozatosabb lemeze. Az öt stúdiónóta mögé ugyanis felsorakozott öt lengyelországi koncertfelvétel is, valamint a SubZero-s újrakiadásra rápakolták még a fiúk két nótáját a Keep It White válogatássorozat harmadik részéről. Utóbbiak úgy tudom az eredetin egyáltalán nem szerepeltek. Ez növeli valamelyest az újrakiadás értékét, ugyanakkor a szövegkönyv sajnos 4 oldalra apadt. A lényeg egyébként szerintem igazából az öt „új” nóta, amik ezúttal is hozzák a kötelezőt. Érdekes, hogy két elhunyt énekesről is megemlékeznek, de teljesen más szemszögből. Míg a Joe Rowan-nak írt „Hey Joe” pozitív, addig ezt a Queen énekesének szentelt „Freddie’s Dead”-ről nem mondhatom el. Jól összerakott kis mini CD ez extrákkal felturbózva, de a körítés lehetett volna igényesebb. 12 Szám 43:17 perc

Code Of Violence – Purge

Code Of Violence – Purge (1998) Amikor a RAC zene a ’70-es évek végén, ’80-as évek elején elindult hódító útjára szerintem senki nem gondolta, hogy ekkora utat fog bejárni. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mára világszerte hihetetlen népszerűségnek örvend, olyannyira, hogy most már még ez a jelentéktelen blog is rendszeresen kap látogatókat a világnak arról a részéről, ahol olyanok élnek, akik hogy is mondjam, hogy ne törjék rám az ajtót egyik éjszaka….Na, szóval ahol olyanok élnek, akik nem igazán célközönségei ennek az irányzatnak. Elsősorban nekik szánom a következő kritikát, hátha még jobban elmerülnek az európai muzsika mélységeiben, és a csapatok is új támogatókat szerezhetnek (). A szövegkönyv kinézetét elnézve azt kell mondjam nem szokatlan, amit látunk. Sokatmondó, tipikus 90-es évekbeli amcsi formulát alkalmaztak a kivitelezésnél. Legyen minél durvább, ha jobban tetszik, beszédesebb (a Resistance Records 2002-es újrakiadása 12 oldalas booklet-tel látott napvilágot). A zene is teljesen „trendi”. Gyors, aggresszív, kompromisszummentes. A szövegek is inkább csak a gyűlőletről szólnak, semmint világmegváltó gondolatokról. Értékelném, de az évezred vége felé annyi hasonló kiadvánnyal halmoztak el minket a tengerentúlról, hogy ez csak csepp a tengerben. Ezek között voltak ennél gyengébbek, de sokkal színvonalasabbak is. Sajnálom fiúk, ez most nálam nem jött be. Talán odaát, a nem túl távoli keleten jobban fogják értékelni. Ki tudja? 9 Szám 31:10 perc

Those Opposed – Pennsylvania Hatecore

Those Opposed – Pennsylvania Hatecore (2003) Az Államok egyik legaktívabb, és leghíresebb csoportjához, a KSS-hez (Keystone State Skinheads, a Keystone State mellesleg Pennsylvania közkedvelt elnevezése) köthető zenekar Európában kevésbé ismert, a tengerentúlon ezzel szemben szép sikereket ért el rövid pályafutása alatt. Egyetlen megjelent lemezük ha nem is sikeredett tökéletesre, azért mindenképpen elismerésre méltó. A húzószám egyértelműen a „Counter Attack”, és ha a többi nem is sikerült ennyire jól, végig energikusnak mondható a korong. Az egyetlen probléma az, hogy a tempónak, és a hasonló hangzású daloknak köszönhetően a vége felé már eléggé egysíkúnak éreztem a CD-t. A szövegek azonban eléggé változatosak, és ha úgy mindent összevetve az egészet nézem, akkor mindenképpen átlagon felüli, amit produkáltak. A hosszúsága is több mint elfogadható, így mindenki számára fogyaszthatónak ítélem. A 8 oldalas szövegkönyv pedig minden szükséges infót tartalmaz. 11 Szám 39:03 perc

2016. október 1., szombat

Section 88 – Ain’t No Black

Section 88 – Ain’t No Black (2008) A jelek szerint Dél-London-ban maradt még néhány őslakos, legalábbis erre utal a Section 88 második lemezének megjelenése. Az átlagosnál gyorsabb, és sokkal kevésbé monoton brit zenét játszó csapat elég nyíltan vágja a képünkbe, mik is a problémák Európában. Igazán üdítő volt hallgatni őket. Nem túl kiemelkedő, amit csinálnak, de nagyon örülök, hogy továbbra is szókimondóak, amellett, hogy kerülik a felesleges mocskolódást. Remélem messze még a búcsú, és hallunk még felőlük. (Szóra sem érdemes booklet.) 14 Szám 38:37 perc

Skullhead – Victory Or Valhalla!

Skullhead – Victory Or Valhalla! (1994) A Skullhead volt az az angol zenekar, ami annyira elkerült az évek során, hogy annyira se ismertem meg, hogy igazán véleményt alkossak róla. Kev Turner valahogy soha nem volt szimpatikus, de egy-két jól sikerült videóklippnek köszönhetően arra jutottam egy gyenge pillanatomban, hogy teszek egy próbát. Ha pedig már eddig eljutottam, akkor úgy gondolom érdemes a legjobbal kezdeni, mivel a legtöbben a VOV-t tartják Turner-ék legnagyobb dobásának. A hangzás nem a legjobb, de a megítélésemen ez most nem változtatott. Ez egy kiemelkedő, és egész egyszerűen fantasztikus korong. Olyan slágerré vált nótákkal, mint a címadó, a „Wild & Free”, a sokak által feldolgozott „Wish The Lads Were Here”, a „Look Ahead”, stb. Az egyedüli gyenge pont a borító, amit nem is minősítenék, annyira ellentéte a lemeznek. Ami pedig a Skullhead-et, mint zenekart illeti; „It was good while it lasted… 16 Szám 65:38 perc

Exxtrem – Tätowiert

Exxtrem – Tätowiert (2003) Az Exxtrem elvileg nem más, mint a NOIe Werte és a Fortress zenekarokból alakult formáció. A „Tätowiert” hallgatva nekem inkább úgy tűnik, mintha egy NW lemez lenne, amibe besegítettek az aussie fiúk is. A dalok többsége, számszerint 7db német nyelven csendül fel, a maradék kettő közül is csak a „Get The Beer In”-ben énekel Scott. A hangzás, és a muzsika is csak ebben igazán „Fortress”-es. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy esetleg megbántam volna a beszerzését, hanem csak egész egyszerűen azt, hogy nem erre számítottam. Rendkívül színvonalas anyag, amivel bárki nyugodtan megpróbálkozhat. 12 oldalas szövegkönyv. 9 Szám 30:47 perc

Open Season – Front Line Fighters

Open Season – Front Line Fighters (1996) Az ős-ausztrál RAC csapat lemezét már ’91-ben rögzítették ugyan, de csak ’96-ban került kiadásra az NS Records-nál. Mivel a C18-as kiadók általában tojnak a külsőre, ezúttal is meg kell elégednünk egy 4 oldalas fekete-fehér booklet-tel, vagy mivel. A tartalom hál’ Istennek nagyobb értéket képvisel. Szókimondó szövegek, középtempós pötyögés, tehát a fiúk egyértelműen a brit anyaország zenekarainak stílusát másolják, hozzáteszem elég jól. A brit színtér fanatikusai a világért se hagyják ki, de aki a komplexebb, változatosabb muzsikák szerelmese, az inkább máshol keresgéljen! 15 Szám 39:32 perc

Keep It White

Squadron & Feniks & Vlajka & Corona Ferrea & Nowy Lad & English Rose & Archívum Számomra a 90-es évek egyik legjobb válogatása volt a Keep It White sorozat első része (8 oldalas borító a zenekarok képeivel, köszönetlistával, elérhetőséggel, stb). A 7 bandát (2 angol, 2 lengyel, 1 cseh, 1 olasz, 1 magyar), és 13 dalt felvonultató CD-n mindenki megtalálja a neki legkedvesebbet. Azt kell mondjam, hogy mindegyik csapat jól szerepelt. Az angolok változatos anyaggal készültek, az olaszok hozták a saját stílusukat, de még a szlávok zenéje is nagyon jól fogyasztható. Az Archívumot meg már valószínűleg nem kell bemutatni. Érdekes még, hogy az első nemzetközi magyar NS koncert két szereplője foglalja keretbe az egész lemezt (a Squadron, és az eredeti énekessel felálló Archívum). De ez csak amolyan plusz, amit igazán azok tudnak értékelni, akik ott voltak ’95-ben azon a szeptemberi estén. 13 Szám 48:33 perc

Aryan – Where Iron Eagles Fly

Aryan – Where Iron Eagles Fly (1997) Az Aryan második, leköszönő albuma. Jellegzetes, Griffin-féle muzsika többségében középtempós dalokkal. Emellett persze található ballada, de például Skrewdriver, vagy Lynard Skynard feldolgozás is. Sajnos azt kell mondjam, ha ezek nem lennének, élvezhetetlenül unalmas lenne az elejétől a végéig. Többé-kevésbé nagyon hasonlóak a nóták, amik számomra egy összefüggő masszát alkotnak, amit a bő háromnegyed óra vége felé már hihetetlenül untam. A címadó szám viszont tényleg jól eltalált, és öröm az ürömben, hogy most már kezdem érteni, miért igazolt át a ballada bizniszbe a kanadai bulldog. A 8 oldalas, teljesen átlagos szövegkönyvről ezúttal a Resistance Records gondoskodott. 12 Szám 47:00 perc

New Minority – White, Straight And Proud!

New Minority – White, Straight And Proud! (1994) Nem hiszem, hogy sokan ismernék a New Minority nevét a szakmában. Valószínűleg ők szállították le a Resistance Records legkevésbé ismert kiadványát. A korong hallgatása közben végig azon törtem a fejem, vajon mi lehetett a gond. A booklet rendben van. A szövegek ha nem is olyan durvák, mint mondjuk egy Aggravated Assault, azért politikailag korrektnek sem lehet nevezni őket. A muzsikára sem lehet panasz, nagyon profin oldották meg a dolgokat. Valószínűleg a stílus, ami nem jött be a nagyérdeműnek. A hosszú hajú frontember csapata a GNR/Mötley Crüe vonalat tolja, illetve engem leginkább a korai Skid Row-ra emlékeztet. Ha most azt hozzáteszem, hogy ’94-et írunk, amikor olyan csapatok uralták a mezőnyt az Államokban, mint például az AA, vagy a Max Resist, hogy a BFG-ről már ne is beszéljek, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy egy amcsi bakancsos, mely bandák lemezeire fog beruházni. Én is inkább az utóbbiakra szavaznék, de mivel egykor imádtam az „Appetite For Destruction”-t, meg a „Slave To the Grind”-et, ezért nagyon kellemes meglepetést okozott a NM első, és sajnos egyetlen lemeze. 10 Szám 40:26 perc

2016. szeptember 1., csütörtök

Midgards Söner – Ny Tid

Midgards Söner – Ny Tid (1994) A svéd punkok, akik a kilencvenes évek elején csatlakoztak a kopaszokhoz, rögtön ismertek lettek bemutatkozó lemezükkel a „Ny Tid”-del. Annyira ügyesen ötvözték a punkot a viking rock-kal, hogy a megjelenésük (az énekesen kívül mindegyik tag megőrizte punk kinézetét) ellenére is gond nélkül felléphettek Európa számos RAC rendezvényén. Nacionalista, hazafias szövegeik, valamint az az energia, amit a dalaikba pumpáltak, meghatározóvá tették őket arra a kis időre, amíg létezett a banda. A NT a 7 svéd nóta mellett tartalmaz 3 angol nyelvű dalt is, amelyek közül talán a legérdekesebb a „Romper Stomper” elnevezésű. Ez természetesen a nagy botrányt kavart film egyik betétdalának a feldolgozása. Ajánlott CD még akkor is, ha a 8 oldalas booklet-et elnézve a srácok életvitele nem éppen példaértékű. 10 Szám 39:13 perc

Southern Thunder

Southern Thunder (2000) Egy ritka, kevésbé ismert válogatás a déli végekről, Ausztráliából. A Southern Cross zenekarait felvonultató kiadvány nem titkolt célja az volt, hogy megismertessen az ország bandáival (a külföldre is szánt nemzeti válogatásoknak szinte mindig ez a fő célja) olyanokat is, akikhez egyébként nem jutnának el ezek a csapatok. Nekem az aussie RAC nem más, mint a Fortress, vagy talán még esetleg a Deaths Head. Mindenesetre a célt elérték, és ha nem is avattam új kedvenceket, azért kicsit megnyugodtam, hogy a Fortress eltűnésével sem maradtak üresek a RAC színpadok. Az 5 csapat; Ravenous (3), Battle Hymn (3), Fortress (2), Deaths Head (3), Honour Guard (3) gyakorlatilag letette a névjegyét, és mindenkinek szíve joga, hogy melyiket zárja a szívébe. 12 oldalas szövegkönyv. 14 Szám 45:14 perc

Natural Born Killers – C18

Natural Born Killers – C18 (2012) A jelek szerint nem csak Magyarországon, de Angliában is vannak született gyilkosok. Az ottani brigád a Combat 18 csapatát erősíti, így ha hihetünk a sztereotípiáknak, akkor egy hihetetlenül szókimondó, néhol primitivizmusba hajló szövegekkel, és egyszerű muzsikával megáldott bemutatkozó lemezhez van szerencsénk, amit egy borítónak nevezett csúfságba pakoltak. A nagy mű leginkább a New Remorse anyagaihoz hasonlítható, tehát helytállónak bizonyultak a megérzéseink. Sokan, sokszor húzták már le (köztük én is) ezeket a CD-ket, de a legnagyobb bíró mindig a közönség, illetve az eladási (vagy ma már inkább letöltési) adatok. Az meg, hogy jelen esetben milyen döntés született, nem is kétséges. Mindkét banda lemezeit viszik, mint a cukrot. 10 Szám 34:47 perc

Arysan – War Made Flesh

Arysan – War Made Flesh (2013) Mi a közös a Deaths Head, The Yardbombs, Kilgore, Spatter Pattern zenekarokban? Ha valaki esetleg nem tudná a választ, annak elárulom, hogy mindegyikért egy Jessie nevezetű ausztrál fiatalember a felelős. Ő amolyan ausztrál Roy, aki egyedül abban különbözik amerikai kollégájától, hogy azért szorgalmasan gyártja az anyazenekar lemezeit is. Nos, a fenti listához csatlakozott az Arysan is, ami szintén a RAC/metál vonalon mozog. Elég változatos károgással, torzított, és normális énekkel, dallamokkal is dúsított anyag, ami hozza a megszokott színvonalat. Azt hiszem, nem fogja senki véleményét megváltoztatni, a zenésszel kapcsolatban. Aki eddig szerette a munkáit, az ebben sem fog csalódni, aki nem, azt meg nem ezzel a lemezzel fogja meghódítani. Az olyanok meg, mint én, akik elismerik a munkáját, és díjazzák is valamilyen szinten, azok számára továbbra is egy igényes, de teljesen átlagos muzsikát gyártó zenész marad, de kedvenc sosem lesz. 8 oldalas, elvont szövegkönyv. 8 Szám 36:11 perc

Division Germania – 2003-2006

Division Germania – 2003-2006 (2015) Hasonlóan a rokon Stahlgewitter-hez, a Division Germania korai lemezei is betiltásra kerültek a németeket lassan kisebbségbe szorító politikájáról híres brd-ben. Az igény ennek ellenére jelen van, így a Das Zeughaus úgy döntött, a megmaradt nótákból csinál egy gyűjteményes kiadást. Jobban örültem volna, ha inkább eladják a jogokat egy külföldi kiadónak, az legalább a teljes albumokat is piacra tudta volna dobni. Ez a CD a következőket tartalmazza; Antagonist (3 szám), Und Ewig Lebt Das Reich (8 szám), Nemesis (8 szám), plusz az „Europa” a European Sons Of Glory válogatásról, ami itt „Europa Erwacht” néven fut. Újdonsággal tehát nem szolgálnak A 12 oldalas szövegkönyv csinos, de az egész kiadvány összességében csak egy átvezetés a következő soralbumig, illetve egy olyan darab, amit inkább azoknak szánnak, akik még elég elvetemültek ahoz, hogy gyűjtsék az eredeti lemezeket. 20 Szám 72:42 perc

Brutal Attack – For the Fallen And the Free

Brutal Attack – For the Fallen And the Free (1997) Még egykor a Rockworld-ben ajánlgatott nekem az eladó egy Kriegsberichter 2 nevű VHS-t, aminek hatására aztán a sorozat szerelmese lettem. Nos, ebben a filmben látható egy interjú egy elég viharvertnek tűnő rommá tetovált fazonnal, aki a felirat szerint a Ken McLellan nevet viseli. Ez az angol figura (bevallom én először a neve alapján skótnak néztem) többek között arról is beszélt, hogy az új lemezük a RockNord-nál jön ki, és „For The Fallen And The Free” lesz a címe. Majdnem két évtizednek kellett eltelnie, hogy beszerezzem a lemezt. Nekem nincs kifejezetten kedvenc Brutal Attack albumom, inkább úgy vagyok a zenekarral, hogy mindegyiken van 2-3 kedvenc, és bevallom ezért nem is gyűjtőgettem annyira a kiadványaikat. A kevésbé ismert FTFATF pontosan ezért nagyon meglepett. A lemez egymás után vonultatja fel a szebbnél-szebb balladákat, néhol megszakítva egy-egy gyorsabb, középtempós szerzeménnyel. A csapat szinte mindenhol gyűlölkődő, rasszista bandaként van meghatározva. Azok, akik ezeket írták róluk, valószínűleg soha nem hallották ezt a lemezt. Itt az elejétől a végéig olyan dalok sorakoznak, amiket átitat a hazaszeretet. Ez az érzés pedig talán legjobban a „Tell England”-ben csúcsosodik ki. Hát, az én érzéseim mások Angliával kapcsolatban, de az tényleg megsüvegelendő, amit Kenék művelnek ezen a lemezen. Zárásként egyébként a „You Bring The Sun” csendül fel, amit Ken a lányainak írt, és ami méltó lezárása ennek a fantasztikus lemeznek. 13 Szám 53:10 perc

Gammadion – Niepokorna Krew

Gammadion – Niepokorna Krew (2013) Azt hiszem, a Gammadion az a zenekar, amelyik a legjobban kitölti azt az űrt, amit a Honor megszűnése maga után hagyott. A lemez is Marius emlékének lett ajánlva. De persze nem ezért hasonlítom egymáshoz a két csapatot. A G! is remekül tolja ezt a dallamokkal teleszőtt metált, ami annyira népszerű a lengyeleknél. Talán a Honor egy kicsit durvább, és nyersebb volt, de aki szerette, az nem fog csalódni ebben a bandában sem. Itt is maradtak a lengyel nyelvnél, ahogyan ott, ezért a mondanivaló ezúttal nem nagyon jutott el hozzám, viszont azt így látatlanban is bevállalom, hogy nem a varsói gettó hőseire emlékeznek a dalokban. (12 oldalas, igényes szövegkönyv) 10 Szám 42:51 perc

2016. augusztus 1., hétfő

I.C.1 – Based On A True Story

I.C.1 – Based On A True Story (2015) Amikor tehetséges muzsikusok összeállnak, akkor abból általában valami jó szokott kisülni. Hatványozottan igaz ez akkor, ha a résztvevők között britek is vannak. Azt veszem észre, hogy legyenek bármilyen tehetségesek is a szigetország zenészei, nem nagyon tudják kitágítani a stílusuk határait, és ez egy idő után elég unalmasnak hat. A vérfrissítés néha csodákat művel. Az I.C.1 esetében ez annyira jól sült el, hogy a német Carpe Diem zenészei Andy-vel (Razor’s Edge) már a harmadik közös munkájukkal ostromolnak minket. Több mint egy tucat angol nyelvű RAC himnusz változatos zenei aláfestéssel csakis pozitív visszhangra találhat. Ahogyan az első két lemeznél, úgy jelen esetben is. Igazi Skinhead-Rock csemege. 14 Szám 46:31 perc

Frakass – Le Sang Perdu

Frakass – Le Sang Perdu (2015) Nem tudom, mi lehet az oka, de Franciaország vezető RAC zenekarának legújabb lemeze szerzői kiadásban jelent meg. A 14 dalt tartalmazó album (ebből kettőt már hallhattunk a Blood Bounded Alliance Split-en) nem hazudtolta meg azt a feltevésemet, miszerint ők jelenleg a legjobbak, már ami Gallia RAC zenéjét illeti. A muzsikájuk egyébként valamivel keményebb, mint a hasonszőrű bandáké. Nemegyszer már inkább metál, mint rock. Talán ez is lehet az oka, hogy változatosabbak az albumaik, és nem unatkozunk az x. lemez után sem. Talán a témákat egy kicsit váltogathatnák. Szívesebben hallanék most már tőlük valamit a régi francia hősőkről például, a sok nordikus, 2. világháborús német téma helyett. 14 Szám 57:56 perc

ADL 122 – O.F.F.

ADL122 - Official Football Fan (2006) Nem sok olyan lemez volt az elmúlt pár évtizedben, amit annyira vártak volna taljánföldön, mint az ADL122 visszatérő albumát. A hívők imái végül meghallgatásra találtak, és ’06-ban kezükben tarthatták a nagyöregek 3. sorlemezét. Azt hiszem, nem okoztak csalódást. A 13 nóta (+videóklipp) elég jól tükrözi, miért is szeretik őket annyira. Maradtak az általuk is népszerűvé vált pergős olasz RAC-nál. Tehetségüket mi sem bizonyítja jobban, mint az a „sajnálatos” tény, hogy már ezt a lemezt is szinte lehetetlen beszerezni. 16 oldalas szövegkönyv. 13 Szám 48:36 perc

Hyperborea – La Isla De La Memoria

Hyperborea – La Isla De La Memoria (1999) Fantasztikus dallamokkal teletűzdelt muzsikát tálal nekünk a hispán együttes. Igazi epikus alkotás, lírai megoldások. Természetesen csak a lágyabb rockzenét szeretők fogják kedvelni. Egyébként a lemeznek létezik olasz változata is, és a fanatikusabbak megpróbálhatják esetleg beszerezni, de az korántsem lesz egyszerű. Manapság már ez a verzió is ritkaságnak számít. Én sokáig nem tudtam betelni vele, bár az is igaz, hogy hangulat kell hozzá. Elsősorban Estirpe Imperial rajongóknak ajánlanám. A borító is ötletes, és a 8 oldal tartalmazza a dalszövegeket, illetve egy biográfiát is, de sajnos spanyol nyelvű az egész, így nem sokat tudtam kihámozni belőle. Szép lemez. Kár, hogy nem volt folytatás. 10 Szám 39:27 perc

Thodthverdthur – Killed By The Might Of Nordic Wrath

Thodthverdthur – Killed By The Might Of Nordic Wrath (1998) A megjegyezhetetlen nevű formáció egy Buldok project-et takar. A lemez eredetileg ’98-ban jelent meg, de nagyrészét lefoglalta a „cseh” rendőrség. Az újrakiadás bevétele pedig támogatói célokat szolgál. Ennyit tudunk meg a 4 oldalas bookletből. Bár ezek az oldalak angolul íródtak, ahogyan a tracklist is, a csapat dalai mégis cseh nyelven szólnak hozzánk (persze kivételek most is vannak). Ahogy elnézem, itt is nordikus, kelta témákat boncolgatnak, és nyoma sincs a cseh héroszoknak. Tulajdonképpen egy Buldok sorlemez is lehetne, mert ugyanaz a monumentális, komplex muzsika árad belőle mitológiai témákkal megtöltve. A tiltás ennek okán érthetetlen számomra, bár el tudom képzelni, hogy a „cseh” kommiszárok még annyira sem beszélnek csehül, mint én. A nyelvezet ellenére a kiadvány tartalma lenyügőző, csakúgy mint a Buldog lemezeké volt. A 9 saját szerzemény mellé felcsempésztek még két koncertfelvételt is; egy Shutdown, és egy RaHoWa feldolgozást is (a listán ezek sorrendje fel van cserélve, a RaHoWa dal pedig félbe van vágva a lemezen). Nagyon igényes muzsika, nagyobb figyelmet érdemelt volna. 11 Szám 54:41 perc

Point Blank – Heathen 4 Life

Point Blank – Heathen 4 Life (2009) A PB-ért egy Chris O. elnevezésű amerikai fiatalember felelős, aki nem mellékesen olyan zenekarokkal tette le a névjegyét, mint az Attack, a Code Of Violence, vagy a mára már kultikusnak számító Kill Or Be Killed. A muzsika azért ezeknél a csapatoknál valamivel dallamosabb, de egetrengető változásról mégsem beszélhetünk. Maradt ez a klasszikus amerikai hc/metál/rac durvulat, amit annyira szerettek művelni a jenkik a ’90-es években. A szövegek mondhatni politikamentesek, de süt belőlük a rendszer iránti gyűlőlet nem kevés trágársággal ízesítve. Múltidézőnek nem rossz, és alapjáraton néha én is elhallgatom, de mára már talán eljárt a stílus felett az idő. 8 oldalas, színes szövegkönyv. 13 Szám 28:55 perc

Bound For Glory – Death And Defiance

Bound For Glory – Death And Defiance (2014) Az NS metál legnagyobb óriásai a hosszú szünetet megelégelve újra gyártani kezdték a lemezeket. Ennek eredménye a D&D is. Az album összességében nekem átlagosan jó. Vannak gyengébb, és nagyobb kaliberű szerzemények, de slágert nem igazán találtam. Ami különösen tetszik, hogy elég nemzetközi témákat válogattak össze. Van magyar (1956), svéd (Stockholm Burning), német-francia (Verdun), és lengyel (Katyn) vonatkozású nóta is. Sőt, még a nem létező szlovák néphez is kapcsolódik egy szerzemény (Carpathian Thunder). A kiadvány legnagyobb gyengeségének a borítót tartják. Nem tudom. A 10 oldal kinézete nem rossz, engem inkább a túl pici betűméret lepett meg (nagyobbnak is lett volna hely), viszont az is tény, hogy láttunk már sokkal szebbeket is a PC Records-tól. 12 Szám 59:07 perc

2016. július 1., péntek

Hold Fast – Chute Libre

Hold Fast – Chute Libre (2012) A gall fiatalok gondoltak egyet, és létrehozták a HF-t, hogy egy kicsit ők is meglovagolják az NSHC hullámait. A bemutatkozó lemez ’12-ben látott napvilágot, és ez Franciaország (van még ilyen?) debütálását jelentette az NSHC színtéren. 1 intró és egy ADL 122 feldolgozás közé préseltek be 8 nótát, ami majdnem félórát tesz ki, és ez egy hc lemeznél bőven elfogadható. Mint a többi kiadványnál itt is van egy-két kiváló zenei megoldás, de a legnagyobb értéke a korongnak mégis a francia nyelv egyedisége. Evvel egy kicsit kilógnak a többi tehetséges csapat közül, és ez az a plusz, amiért esetleg érdemes odafigyelni rájuk. A körítésről az olasz feketeingesek gondoskodtak, így azzal sincs probléma. Tehát, ha valakit vonz a francia nyelv, akkor az mindenképp szerezze be, de ha csak egy színvonalas NSHC lemezt szeretne, akkor előtte nézzen még körül. Annyi ilyen remek kiadvány van már a piacon, hogy bőven lehet válogatni. 10 Szám 27:55 perc

White Solidarity

Brutal Attack & Vit Aggression & Fortress & ADL122 & Mistreat & Freikorps & Max Resist (1995) Egy méltán híres, ismert, és elismert válogatás korong a 90-es évek derekáról. Az akkori RAC krémjét, mára már legendás zenekarokat felvonultató CD nem véletlenül érte meg az újrakiadást. A csapatok a legjobbjukat nyújtották, és ezt most nagyon komolyan kell venni. 14 nóta, amiből 14 sláger, ráadásul ezek nagyrésze máshol nem is szerepel. A tökéletességet két hiba árnyékolja be. Az egyik a 4 oldalas borító, de ez még megbocsátható, ha megnézzük a kiadás évét. A másik, hogy a Mistreat „Call Of The Klan”-ja helyett a „What You Gonna Do” szerepel. 14 Szám 56:11 perc

Gigi & Die Braunen Stadtmusikanten – Rattenfänger

Gigi & Die Braunen Stadtmusikanten – Rattenfänger (2014) Gigi úgy látszik nem tud megülni a fenekén, és nem bírja befogni a száját, ezért ’14-ben már a 4. G&DBS album látott napvilágot. Persze ennek mi csak örülhetünk, mert hál’ Istennek ez a termékenység eddig nem ment a minőség rovására. 12 új dal, 2 bónusz + 1 intró, 1 outró. A minőség mellett tehát a műsoridőt is sikerült tartani. A Das Zeughaus most is a digipack mellett döntött 16 oldalas szövegkönyvvel. A rajongók tehát tényleg nem panaszkodhatnak, megteszi ezt majd helyettük más. Tényleg kiváncsi vagyok, mikor csapnak le a kiadványra a gyarmatosítók. Szerintem csak idő kérdése. 16 Szám 49:23 perc

Bound For Glory – Warriors Glory

Bound For Glory – Warriors Glory (1990) A minnesotai vikingek bemutatkozó albuma először szerzői kiadásban jelent meg (ez volt a BFG Productions), aztán 2006-ban a Strong Survive előszedte, és újrakiadta a korongot. Sokan szeretik ezt a lemezt, és én is közéjük tartozom. Az egyik fórumon egy amerikai kalapácsos azt írta, hogy neki azért ez a kedvence, mert amikor sittre került, az ottani tesók ezt a lemezt csempészték be neki, és ez nagyon sokat segített neki abban, hogy ne kapja el a burdy-kór-t. Nekem más okaim vannak. Ha jobban megnézzük, akkor feltűnik, hogy az albumon bár 14 dal kapott helyet, a műsoridő nem sokkal több mint félóra. Ez azzal magyarázható, hogy bár már itt is jelentkeznek a metál hatásai, de mondhat nekem akárki akármit, ez egy erőteljes RAC lemez, rövid, de jól eltalált szerzeményekkel. Én is kedvelem a BFG későbbi sorlemezeit, de ez az előbbiek miatt egy picit közelebb áll hozzám. (4 oldalas felejthető borító) 14 Szám 36:05 perc

Volksdeutsche Bürgerwehr – Bromberger Blutsonntag

Volksdeutsche Bürgerwehr – Bromberger Blutsonntag (2014) Lengyel-magyar barátság ide vagy oda azt kell mondjam, tökéletesen megértem a németeket, amiért nem szeretik a lengyeleket, hiszen sajnos a lengyelek olyanok a németeknek, mint nekünk a románok. 1939. szeptember 3-án a lengyel vezetés kiadta a máig homályos tartalmú 59-es utasítást, aminek hatására a civil lengyel lakosság a katonasággal karöltve nekiesett a védtelen német kisebbségnek. Ennek a vérfürdőnek az első állomása Bromberg-ben volt. A később exhumált, gyakran megcsonkított, kasztrált holttestek között volt fél évesnél fiatalabb gyermek, és 80 évesnél idősebb aggastyán is. Ez volt az úgynevezett bromberg-i véres vasárnap. Tehát a 2. világháború etnikai tisztogatásait nem a vértvedelő náci hordák, és nem a németek kezdték, hanem azok, akik később emberiség elleni bűnőkről beszéltek. Persze erről nem igazán illik dumálni, hiszen a modern történelemhamisítás szerint a világháborúban csak fekete, meg fehér oldal létezett. Erre az illendőségre tesz magasról néhány német RAC együttes, és egy koncepciós CD keretében emlékezik meg arról, hogy nem csak a szövetségesek szenvedtek a háborúban. Az Überzeugungstäter (1,3,9), az OIdoxie (2,5), a Strafmass (6,7), az NSC (4), és Act of Violence (8) zenekarok jó munkát végeztek. Az egész album színvonalas, szépen felépített, de a téma hatására végig komor hangvételű. Illő emlék CD egy olyan eseményről, amit nem lehet, és nem is szabad elfelejteni. 9 Szám 34:17 perc

Max Resist & Spirit Of The Patriot – United In Pride 2

Max Resist & Spirit Of The Patriot – United In Pride 2 (2014) A svéd Midgaard Records split-sorozatának második részére két igazán egyedi együttest hozott össze. Azt hiszem a Max Resist-et nem kell bemutatni, a görög Spirit Of The Patriot pedig az MR dobosához köthető, így azt hiszem találó, ha azt mondom testvérzenekarokról van szó. Az amerikaiak nagyon odatették magukat, én még ilyen jó eresztést nem hallottam tőlük. A SOTP egy kicsit csalódás számomra. Bár nem ismerem a korábbi munkáikat, a hangzás, és a zene is túl punk-os nekem (tudom, fura ez egy punk zenekarnál), leginkább talán a Warfare 88 lemezéhez tudnám hasonlítani. A szövegek társadalomkritikusak, de teljesen politikamentesek, inkább hétköznapibb dolgokról szólnak. A borítót jól eltalálták (8 oldalas széthajtható booklet), bár a két oldalt elfoglaló rajznál láttam szebbet is. Nagyon jól sikerült, de nem korszakalkotó kiadvány. Rajongóknak kötelező. 12 Szám 36:33 perc

Razor’s Edge – Stick To Your Guns

Razor’s Edge – Stick To Your Guns (2002) A RE negyedik albumán (12 oldalas, átlagos booklet) 10 új nótával és 1 Ian Stuart feldolgozással örvendeztet meg minket. Az évek során a britek is jelentős fejlődésen mentek keresztül, noha nem törtek ki a stílus határain kívülre. Maradt a klasszikus angol RAC, amit ezen a lemezen szerintem sokkal jobban művelnek, mint például a sokak által legjobbnak tartott albumukon a „What Ever It Takes”-en. Bár ezen nincsenek igazi slágerek, összességében mégis túlszárnyalja azt. Számomra külön öröm volt hallgatni a „Streets Of Oldham”-et, mert legjobb öröm a káröröm. Ez arról az esetről szól, amikor egy bevándorló horda a nyílt utcán agyba-főbe vert egy öregembert Oldham-ben. Ezután kisebb zavargások törtek ki, mikor is kiderült, hogy az öregember háborús veterán, és tulajdonképpen azok ütötték majdnem agyon, akikért harcolt. Lehet, hogy csak én vagyok túl elfogult, de az élet néha bizony önmaga szolgáltat igazságot. Mindenki egye csak meg, amit főzött. Előbb kellett volna gondolkozni. 11 Szám 29:41 perc

2016. június 1., szerda

Gigi & Die Braunen Stadtmusikanten – Was Von Meinungsfreiheit Bleibt

Was Von Meinungsfreiheit Bleibt (2015) 16 nóta + 2 átvezetés maradt a „Braun Ist Trumpf” és az „Adolf Hitler Lebt!” lemezekből, miután a németországi cenzúra kezelésbe vette őket. A Das Zeughaus ezt a maradékot szép digipack-os kiszerelésben árulja 16 oldalas szövegkönyvvel. Természetesen sok-sok sláger kimaradt, és ahogy az sajnos lenni szokott, az általam legjobban kedveltek, valahol mégis örülök. Örülök, mert ha a brd ennyi embert, és pénzt különít el arra, hogy lemezeket cenzúrázgasson, miközben az ország ostrom alatt áll, akkor a saját sírját ássa. Remélem minket nem ránt magával… (Röviddel a bejegyzés megjelenése után azt az infót kaptam, hogy már ez a kiadvány sem elérhető, ugyanis ezt a cenzúrázott lemezt is sikerült betiltani. Én személy szerint erre már tényleg nem tudok mit mondani.) 18 Szám 52:18 perc

Nessuna Resa & Lemovice – Tempo Che Non Ritorna

Nessuna Resa & Lemovice – Tempo Che Non Ritorna (2013) Két fiatalnak mondható latin zenekar egyesítette erejét a Blackshirts Records által kiadott „Tempo Che Non Ritorna” CD-n. Én sem igazán ismerem a két csapatot. Annyit tudok, hogy a francia Lemovice-nek már több önálló lemeze is volt (az egyik egy OI! Tribute), az olasz Nessuna Resa-ról meg annyit, hogy a szintén olasz Corona Ferrea-nak volt egy ilyen című száma. Igazából amíg a NR a nagy olasz elődőket „másolja”, addig a L ugyanezt teszi az egykori francia csapatokkal. Nagyon, nagyon, nagyon kellemes csalódás volt. A bandákon érezhető néhol a rutintalanság, de ez talán csak még szimpatikusabbá teszi a kiadványt. Szép 12 oldalas szövegkönyv. 10 Szám 39:40 perc

Kategorie C – Feinde Fürs Leben

Kategorie C - 15 Jahre (2012) Ha azt mondom focihuliganizmus, akkor elsőre mindenkinek Anglia ugrik be először. De ha azt mondom hool-rock, akkor szinte mindenki a Kategorie C-re gondol. A világ leghíresebb huligán zenekara a 15 éves fennállását egy új lemezzel ünnepelte. Bár a huliganizmusról megvan a véleményem, a KC az évek során előhozakodott olyan témákkal is, amik engem is érdekeltek. Írtak már antifa ellenes számot, és dalolásznak rendszeresen a hazájukról is, ami szerint nem hazátlan bitangok. Az énekes meg nem mellékesen a Nahkampf-ban kezdte, ami szintén nem filoszemitizmusáról híres zenekar. Egyáltalán nem rossz, amit csinálnak, de engem a foci sem hoz lázba, így nem tudok annyira lelkesedni a srácok által propagált dolgokért, mint mondjuk egy ultra. Nekik ajánlanám inkább a lemezt, ők jobban tudják majd értékelni, mint szerény személyem. 12 Szám 47:32 perc

Ken McLellan & Stigger – Pride & Stand

Pride (1999) & Stand (2000) Mi történik akkor, ha az angol RAC legjobb torka, és legtehetségesebb gitárosa összeáll? Akkor valami olyan jön létre, amire érdemes odafigyelni. A ’99-es „They Died With Pride”, és az egy évvel későbbi „Stand” olyan alkotásokkal ajándékozta meg a RAC társadalmat, amiket még azóta sem sikerült elfelejteni. Egyszerűen fantasztikus, amit letettek az asztalra. Én nem voltam soha nagy BA rajongó, és Warlord-ot sem hallgatok olyan sokszor, de ez, ez szerintem a két muzsikus életének két legjobban sikerült lemeze. Ha az ismertebb szerzeményeket nézzük (P: Get Yourself Tattooed, Have A Drink With Me, Sleep Well My Brother S: The Golden Rule, We Will Never Fall, Memories), akkor biztos, hogy maradandót alkottak, de a gyengébb dalok mellett sem mehetünk el szó nélkül. (24 oldalas, igényes szövegkönyvek) P: 10 Szám 46:39 perc S: 10 Szám 43:06 perc

Warlord – Blood & Honour

An Old And Angry God Awakes (1996) Stigger-t mint Ian Stuart Donaldson barátját, és mint a Skrewdriver utolsó gitárosát ismerte meg a világ. A RAC mozgalom vezérének halála után pár évig letargiába zuhant angliai színtér újjéledésekor mutatkozott be újra Stigger ezúttal az énekesi teendőket is ellátva. A bemutatkozó album külseje nem a legjobban szerkesztett (4 oldalas, és a tracklista is el van …), de nem is ezért került akkoriban rögtön a figyelem középpontjába. Biztos vagyok benne, hogy az utolsó Skrewdriver lemezeken is fellelhető Stigger hatása, de akkor is. A Skrewdriver elsősorban ISD bandája volt. A magára maradt gitáros énekesnek sem utolsó, mégis igen ritka az, aki ilyen jó kis gitártémákat tud írni. Elég, ha felidézzük a „Stand By Me”-t vagy az ezen hallható „Beautiful England”-ot. Emellett még sláger lett a „Brainwashed” is, amiért én is különösen oda voltam egykor. A 90-es években ez csak egy ígéretes bemutatkozás volt. Ma már igazi klasszikus. 10 Szám 31:59 perc

Evil Inside – On The Graveyard

Evil Inside – On The Graveyard (2014) Egy igényes mini-CD Roy egyik legjobban sikerült project-jétől. 4 oldalas booklet, 4 dal (3 rocknóta + 1 ballada). Teljes mértékben elégedett vagyok vele, mert pontosan azt kaptam, amit vártam. Csak már megint az a fránya politika. Sokat szidom én is, de a mester munkáiból már nagyon hiányolom. 4 Szám 13:13 perc

Luni Live! – Barhocker Tour 2014

Luni Live! – Barhocker Tour 2014 (2015) Őszintén szólva csak azért rendeltem meg ezt a korongot, hogy teljes legyen a gyűjteményem, mert ahogy a nagy öregek is beruháznak mindenre, amire ráütik a Skrewdriver szót, úgy én is beszerzek mindent, ami a Landser egykori fenegyerekéhez köthető. Aztán kicsit megváltozott a véleményem. Nagyon szép digipack-os cucc, amiben ugyan szövegkönyv nincs, viszont tartalmaz egy poháralátétet, ami elég jópofa ötlet, és illik is Luni-hoz. A korongon egy ballada koncertet élvezhetünk több mint egy órán keresztül. Ez engem elsőre abszolút nem hozott lázba, és nem is hiszem hogy olyan gyakran pörgetném ezt a lemezt, de az eredmény sokkal jobb, mint amire számítottam, és a hangulatot hallva már nagyon bánom, hogy lemaradtam a honi koncertről, ami ha jól tudom ’15-ben került megrendezésre a Combat 18 Hungary szervezésében. 33 Szám 71:55 perc

2016. május 1., vasárnap

Die Lunikoff Verschwörung – Ebola Im Jobcenter

Die Lunikoff Verschwörung – Ebola Im Jobcenter (2015) Félve vettem kezembe a Luni-féle összeesküvés ’15-ös lemezét. Mi tagadás, az utóbbi időben egy kicsit csalódottan hallgattam a lemezeket, mert messze nem varázsoltak el annyira, mint az első kiadványok, a Landser megmozdulásairól nem is beszélve. Ezért egy kicsit magam is meglepődtem, amikor a második-harmadik hallgatás után elmúlt a rossz szájízem, és nem pakoltam el rögtön a lemezt. A korong 19 száma a régi időket idézi. Van balladánk, nordikus himnuszunk, komolyabb szerzemény, illetve egészen rövid a Landser-re jellemző ökörködés is. Néhol feltűnnek ismerős dallamok, átírt strófák, amik szintén a legendás zenekart idézik. Így például, aki szerette a „Rechtsradikal”-t, az feltétlenül hallgassa meg a „Rechts Im Regal”-t. Van még nem kevés hasonló rész, ami a nagyöregeknek, és a rajongóknak ismerős lehet már, de ezek további felfedezését rájuk bízom. A 24 oldalas szövegkönyv a PC-Records-nak köszönhetően elég jól sikerült. A szokásos elmegyenge rajzok díszitik az oldalakat. Végre újra egy olyan hanganyag, amit nem csak azért vehet meg a kedves vásárló, hogy teljes legyen a gyűjteménye. 19 Szám 54:49 perc