2016. április 1., péntek

Endless Struggle – Is The Last Choice

Endless Struggle – Is The Last Choice (2014) Bár az OPOS REC. jelentet meg RAC lemezeket is, azért a fő vonaluk továbbra is az újhullámos hardcore. Rengeteg ilyen zenekar lemezét dobták már piacra, de a csapatok között nagyon-nagy az átfedés, így ebben a formában is helytálló a kiadó „One Family” jelszava. Ha jól értesültem, ez most egy Brainwash project, és itt meg is állt a tudomány. Legalábbis számomra. Van ez a hatalmas zenekardömping, és ez a sok-sok lemez. Változatos ének, dallamos muzsika, és egészen vad zúzdák, amikre többségében építő jellegű szövegeket írnak. Aztán ennyi. Sokadjára is csak azt tudom mondani, hogy nem lehet velük veszíteni, mert egy bizonyos szintet mindegyik lemez megüt, tehát a Moshpit & Brainwash kedvelői most sem fognak csalódni, mert ezúttal is egy elég izgalmas cuccot sikerült generálni. Az egyetlen unalmas a dologban az, hogy ezeket a pozitívumokat kell leírnom, újra, és újra valahányszor debütál egy „új” felfedezett. De hát, ez már legyen csak az én problémám. 12 Szám 34:31 perc

Killuminati – Jetzt Sind Wir Da

Killuminati – Jetzt Sind Wir Da (2014) A Killuminati az OPOS istállójának újabb felfedezettje, és mivel nem HC-ben, hanem RAC-ban utaznak, így fekete bárány benyomását keltheti. Ezek után aztán feltehetjük a kérdést, mit keres egy bárány egy istállóban, de inkább hagyjuk a hülyeséget, és térjünk vissza az eredeti témához! A kiadónál már szinte törvényszerű, hogy 90%-ban különböző project-ekkel dolgoznak, és ez most is helytálló. Ne kérdezze senki, mely alakulatok mely posztokon képviselik magukat az együttesben, mert úgysem válaszolok rá. Nem tudom, és őszintén nem is érdekel. Az eredmény önmagáért beszél. A kiadvány nagyon egyben van minden téren. A borító (12 oldalas), és a tartalom is. Tehát minden. Ha valaki netán egy jó kis RAC lemezre szeretné költeni a pénzét, annak lehetséges célpont lehet ez a korong, de ha esetleg nem sikerül beszerezni, ne essen kétségbe, mert szerencsére nem egyedülálló az, amit a Killuminati jelen esetben elkövetett. 12 Szám 40:49 perc

Hunde Des Krieges – Frontschweine

Hunde Des Krieges – Frontschweine (2014) Az utóbbi időszakban a Das Zeughaus vette szárnyai alá Gigi kiadványait. Így talán nem meglepő, hogy a Division Germania mellékzenekara a HDK bemutatkozó albuma is náluk látta meg a napvilágot. 16 oldalas, jól eltalált booklet, és persze digipack verzió is elérhető azoknak, akik arra vannak rákattanva. Persze „A külső nem minden!” szokták mondani, és ebben van is némi igazság, de a csúnya lányokat akkor is sokkal kevesebben akarják meg… Na, mindegy. A lényeg, hogy a borító nem minden, főleg ha a belső értékelhetetlen, de azért egy DG / S lemezhez illik mindig valami szépet produkálni. Itt ez, mint írtam megvan, és a zenei részben is azt kapjuk, amit várunk. Gyakorlatilag olyan, mintha a következő DG sorlemezt hallgatnánk, és valószínűleg csak a szereplők miatt adtak más nevet a csapatnak. Így a vonal rajongói megint örülhetnek, hiszen ismét egy remek kiadvánnyal gazdagodhatnak, amennyiben beszerzik a Frontschweine CD-t. 11 Szám 43:23 perc

Rebel Hell – Genosuicide

Rebel Hell – Genosuicide (2013) A barna motörhead-ként elhíresült zenekar ’13-as albumát egy 12 oldalas booklet-tel tálalják. Sajnos nem nagyon ismerem a detroiti fiúk többi munkáját, így viszonyítási alapom sincs. Jó kis hard rock / metál, amivel a csapat operál. A vokál sem utolsó, de nem is extra. Igazából ez a problémám az anyaggal. Nem adja meg nekem azt a pluszt, amiért kényszert éreznék újra meghallgatni. Lehet, hogy a szövegekben rejtőzik a banda erőssége, de a muzsika nem adott akkora ingert, hogy jobban elmerüljek a dalszövegekben. Ha őszinte akarok lenni, akkor azt kell mondanom, hogy egy ilyen szintű produkcióval rendesen hódítottak volna mondjuk a 90-es években, de mára már olyan fejlődésen esett keresztül az NS zeneipar, hogy bevallom nekem 12 egy tucat lemez benyomását kelti. Motörhead rajongóknak azért mindenképpen ajánlom, hátha nekik jobban bejön. 12 Szám 42:01 perc

Garrota – Dalla Parte Sbagliata

Garrota – Dalla Parte Sbagliata (2011) Azt ugyan nem mondhatjuk, hogy az olasz RAC halott, de ott is jobban hódít az új hullám, és mitagadás több HC albumot pakolnak az internetes boltok virtuális polcaira, mint régi típusú rock-ot. A Garrota egyike az új trónkövetelőknek, akik visszanyúltak a gyökerekhez, és egy klasszikus talján RAC albumot készítettek. Magától értetődik, hogy nem érnek még fel a régi nagyokhoz, de azért nem rossz, amit előadnak. Ha valaki ki akar szakadni egy picit a Still Burnin’ Youth, Hate For Breakfast világából, vagy egész egyszerűen csak kiváncsi, mi is a helyzet manapság az olasz fronton, az bátran próbálkozhat a Garrota bemutatkozó lemezével. (16 oldalas szövegkönyv) 12 Szám 36:19 perc

Extreme Hatred – Have A Nice Day

Extreme Hatred – Have A Nice Day (1999) Nos, a 90-es évek vége felé a jewSA volt az NSHC központja. A bandák rendkívül népszerűek voltak durva borítóba csomagolt nyúlfarknyi hosszúságú lemezeikkel, szókimondó szövegeikkel. Az EH 2. és máig utolsó (azóta csak egy best of jelent meg) albumával is ezek közé tartozott. Az USA verzió mellett az európai korongok új, ízlésesebb külsőt kaptak, de valljuk be fantáziátlanabbat, és persze rövidebbet is (a 12 oldalas booklet, mire ideért, 12 oldalról 8-ra olvadt). A tartalom szerencsére ugyanaz, így a nyugat-európai banánköztársaságokban kiélhették vágyaikat a cenzorok. Ma már nem is kicsit monotonnak tűnhet, de azt mindenképp figyelembe kell venni, hogy ez a csapat még az NSHC ősrobbanás után működött közvetlenül, és ennek a stílusnak az evolúciója csak ezután kezdődött. Tehát elsősorban olyanoknak ajánlom, akik nyers HC-ben utaznak. 10+1 Szám 31:54 perc

Legion Of Thor – The 4th Crusade

Legion Of Thor – The 4th Crusade (2004) Thor légiója immár negyedszerre lendül támadásba. A berlini alakulat a 16 oldalas szövegkönyvet elnézve nemcsak az ősi nordikus vallást, de a fantasy-t is kedveli. Persze nem kell megijedni. A 4. lemez nem egy flower-power hattyúdal, és nem csak a szeretetről szól. Vannak bőven olyanok, akikkel finoman szólva nincsenek kibékülve a srácok. Énekelnek is róluk bőszen a fiatalok, meg hörögnek, meg kárognak, és így tovább. A muzsika továbbra is metál, de bár nem vagyok a műfaj ellensége, (sőt!) nem mondanám, hogy a rajongásig imádnám a csapatot. Az anyag maga nem rossz, de az ének sokszor sántít nekem, és ezen csak egy-két kiemelkedőbb mozzanat segít. Ha szigorú lennék, közepesnek értékelném, és ezt tenném fájó szívvel, de hál’ Istennek nagyon erős a mezőny. Ennél több kell legközelebb fiúk. 13 Szám 48:15 perc