2016. július 1., péntek

Hold Fast – Chute Libre

Hold Fast – Chute Libre (2012) A gall fiatalok gondoltak egyet, és létrehozták a HF-t, hogy egy kicsit ők is meglovagolják az NSHC hullámait. A bemutatkozó lemez ’12-ben látott napvilágot, és ez Franciaország (van még ilyen?) debütálását jelentette az NSHC színtéren. 1 intró és egy ADL 122 feldolgozás közé préseltek be 8 nótát, ami majdnem félórát tesz ki, és ez egy hc lemeznél bőven elfogadható. Mint a többi kiadványnál itt is van egy-két kiváló zenei megoldás, de a legnagyobb értéke a korongnak mégis a francia nyelv egyedisége. Evvel egy kicsit kilógnak a többi tehetséges csapat közül, és ez az a plusz, amiért esetleg érdemes odafigyelni rájuk. A körítésről az olasz feketeingesek gondoskodtak, így azzal sincs probléma. Tehát, ha valakit vonz a francia nyelv, akkor az mindenképp szerezze be, de ha csak egy színvonalas NSHC lemezt szeretne, akkor előtte nézzen még körül. Annyi ilyen remek kiadvány van már a piacon, hogy bőven lehet válogatni. 10 Szám 27:55 perc

White Solidarity

Brutal Attack & Vit Aggression & Fortress & ADL122 & Mistreat & Freikorps & Max Resist (1995) Egy méltán híres, ismert, és elismert válogatás korong a 90-es évek derekáról. Az akkori RAC krémjét, mára már legendás zenekarokat felvonultató CD nem véletlenül érte meg az újrakiadást. A csapatok a legjobbjukat nyújtották, és ezt most nagyon komolyan kell venni. 14 nóta, amiből 14 sláger, ráadásul ezek nagyrésze máshol nem is szerepel. A tökéletességet két hiba árnyékolja be. Az egyik a 4 oldalas borító, de ez még megbocsátható, ha megnézzük a kiadás évét. A másik, hogy a Mistreat „Call Of The Klan”-ja helyett a „What You Gonna Do” szerepel. 14 Szám 56:11 perc

Gigi & Die Braunen Stadtmusikanten – Rattenfänger

Gigi & Die Braunen Stadtmusikanten – Rattenfänger (2014) Gigi úgy látszik nem tud megülni a fenekén, és nem bírja befogni a száját, ezért ’14-ben már a 4. G&DBS album látott napvilágot. Persze ennek mi csak örülhetünk, mert hál’ Istennek ez a termékenység eddig nem ment a minőség rovására. 12 új dal, 2 bónusz + 1 intró, 1 outró. A minőség mellett tehát a műsoridőt is sikerült tartani. A Das Zeughaus most is a digipack mellett döntött 16 oldalas szövegkönyvvel. A rajongók tehát tényleg nem panaszkodhatnak, megteszi ezt majd helyettük más. Tényleg kiváncsi vagyok, mikor csapnak le a kiadványra a gyarmatosítók. Szerintem csak idő kérdése. 16 Szám 49:23 perc

Bound For Glory – Warriors Glory

Bound For Glory – Warriors Glory (1990) A minnesotai vikingek bemutatkozó albuma először szerzői kiadásban jelent meg (ez volt a BFG Productions), aztán 2006-ban a Strong Survive előszedte, és újrakiadta a korongot. Sokan szeretik ezt a lemezt, és én is közéjük tartozom. Az egyik fórumon egy amerikai kalapácsos azt írta, hogy neki azért ez a kedvence, mert amikor sittre került, az ottani tesók ezt a lemezt csempészték be neki, és ez nagyon sokat segített neki abban, hogy ne kapja el a burdy-kór-t. Nekem más okaim vannak. Ha jobban megnézzük, akkor feltűnik, hogy az albumon bár 14 dal kapott helyet, a műsoridő nem sokkal több mint félóra. Ez azzal magyarázható, hogy bár már itt is jelentkeznek a metál hatásai, de mondhat nekem akárki akármit, ez egy erőteljes RAC lemez, rövid, de jól eltalált szerzeményekkel. Én is kedvelem a BFG későbbi sorlemezeit, de ez az előbbiek miatt egy picit közelebb áll hozzám. (4 oldalas felejthető borító) 14 Szám 36:05 perc

Volksdeutsche Bürgerwehr – Bromberger Blutsonntag

Volksdeutsche Bürgerwehr – Bromberger Blutsonntag (2014) Lengyel-magyar barátság ide vagy oda azt kell mondjam, tökéletesen megértem a németeket, amiért nem szeretik a lengyeleket, hiszen sajnos a lengyelek olyanok a németeknek, mint nekünk a románok. 1939. szeptember 3-án a lengyel vezetés kiadta a máig homályos tartalmú 59-es utasítást, aminek hatására a civil lengyel lakosság a katonasággal karöltve nekiesett a védtelen német kisebbségnek. Ennek a vérfürdőnek az első állomása Bromberg-ben volt. A később exhumált, gyakran megcsonkított, kasztrált holttestek között volt fél évesnél fiatalabb gyermek, és 80 évesnél idősebb aggastyán is. Ez volt az úgynevezett bromberg-i véres vasárnap. Tehát a 2. világháború etnikai tisztogatásait nem a vértvedelő náci hordák, és nem a németek kezdték, hanem azok, akik később emberiség elleni bűnőkről beszéltek. Persze erről nem igazán illik dumálni, hiszen a modern történelemhamisítás szerint a világháborúban csak fekete, meg fehér oldal létezett. Erre az illendőségre tesz magasról néhány német RAC együttes, és egy koncepciós CD keretében emlékezik meg arról, hogy nem csak a szövetségesek szenvedtek a háborúban. Az Überzeugungstäter (1,3,9), az OIdoxie (2,5), a Strafmass (6,7), az NSC (4), és Act of Violence (8) zenekarok jó munkát végeztek. Az egész album színvonalas, szépen felépített, de a téma hatására végig komor hangvételű. Illő emlék CD egy olyan eseményről, amit nem lehet, és nem is szabad elfelejteni. 9 Szám 34:17 perc

Max Resist & Spirit Of The Patriot – United In Pride 2

Max Resist & Spirit Of The Patriot – United In Pride 2 (2014) A svéd Midgaard Records split-sorozatának második részére két igazán egyedi együttest hozott össze. Azt hiszem a Max Resist-et nem kell bemutatni, a görög Spirit Of The Patriot pedig az MR dobosához köthető, így azt hiszem találó, ha azt mondom testvérzenekarokról van szó. Az amerikaiak nagyon odatették magukat, én még ilyen jó eresztést nem hallottam tőlük. A SOTP egy kicsit csalódás számomra. Bár nem ismerem a korábbi munkáikat, a hangzás, és a zene is túl punk-os nekem (tudom, fura ez egy punk zenekarnál), leginkább talán a Warfare 88 lemezéhez tudnám hasonlítani. A szövegek társadalomkritikusak, de teljesen politikamentesek, inkább hétköznapibb dolgokról szólnak. A borítót jól eltalálták (8 oldalas széthajtható booklet), bár a két oldalt elfoglaló rajznál láttam szebbet is. Nagyon jól sikerült, de nem korszakalkotó kiadvány. Rajongóknak kötelező. 12 Szám 36:33 perc

Razor’s Edge – Stick To Your Guns

Razor’s Edge – Stick To Your Guns (2002) A RE negyedik albumán (12 oldalas, átlagos booklet) 10 új nótával és 1 Ian Stuart feldolgozással örvendeztet meg minket. Az évek során a britek is jelentős fejlődésen mentek keresztül, noha nem törtek ki a stílus határain kívülre. Maradt a klasszikus angol RAC, amit ezen a lemezen szerintem sokkal jobban művelnek, mint például a sokak által legjobbnak tartott albumukon a „What Ever It Takes”-en. Bár ezen nincsenek igazi slágerek, összességében mégis túlszárnyalja azt. Számomra külön öröm volt hallgatni a „Streets Of Oldham”-et, mert legjobb öröm a káröröm. Ez arról az esetről szól, amikor egy bevándorló horda a nyílt utcán agyba-főbe vert egy öregembert Oldham-ben. Ezután kisebb zavargások törtek ki, mikor is kiderült, hogy az öregember háborús veterán, és tulajdonképpen azok ütötték majdnem agyon, akikért harcolt. Lehet, hogy csak én vagyok túl elfogult, de az élet néha bizony önmaga szolgáltat igazságot. Mindenki egye csak meg, amit főzött. Előbb kellett volna gondolkozni. 11 Szám 29:41 perc