A ’10-es évek elején a Punks & Skins United Records úgy döntött, itt az ideje, hogy az arra érdemes zenekarok tiszteletüket tegyék a világ legnagyobb viking rock bandája előtt, akik egyébként nem csak a legnagyobbak, de tulajdonképpen magának a stílusnak is létrehozói. 10 zenekar vette a fáradtságot, és összességében egy kiemelkedő gyűjteményt hoztak össze. Elég egzotikus a felhozatal. A belga (Headcase), az angol (Vicious Rumors), az amerikai (The Suspects DC), a német (Endstufe), a lengyel (Lumpex’75), és a hazai, vagyis svéd csapatok (Unit Lost, Battle Scarred, Sniffing Glue) mellett üdítő színfolt a The Skulls (Brazilia) szereplése, de a legnagyobb meglepetés számomra a szingapúri Generation 69 volt. Utóbbiak egyáltalán nem maradtak le a többiektől, és bár a nevük alapján elég erős sharp szelet érzek felőlük, mégis úgy-ahogy kibékültem a jelenlétükkel. Egyrészt mert mint már írtam, hozzák a kötelezőt, másrészt pedig mert az anyagból teljesen hiányzik a politika. A korong végig angol nyelvű, egyedül a lengyelek feldolgozása szól polákul. A borító jól eltalált, de sajnos csak 4 oldalas. Ha a végeredményt nézem, akkor a következőket tudom a kiadványról mondani; Ahogy korábban már leírtam, nem szeretem az Ultima Thule-t. Egy olyan csapat, akik a „kitörést” tulajdonképpen a náciknak köszönhetik, aztán később mint hazafias zenekar, játssza ezt az elhatárolósdit, nekem emberileg sántít. Az viszont kétségtelen, hogy zeneileg nagyon tehetségesek, és jó dalokat írnak. Az ezeket feldolgozó együttesek pedig kellemes csalódást okoztak, akárhonnan is származnak. Így egy igényes, de politikamentes CD-nek tartom a lemezt, amit sokan fogyasztanak előszeretettel, de nálam a teljes elégedettséghez továbbra is az „88 or DIE!” hozzáállás kell.
10 Szám 29:29 perc
2017. január 1., vasárnap
OI! A Ultima Thule Tribute
OI! A Ultima Thule Tribute (2013)
A ’10-es évek elején a Punks & Skins United Records úgy döntött, itt az ideje, hogy az arra érdemes zenekarok tiszteletüket tegyék a világ legnagyobb viking rock bandája előtt, akik egyébként nem csak a legnagyobbak, de tulajdonképpen magának a stílusnak is létrehozói. 10 zenekar vette a fáradtságot, és összességében egy kiemelkedő gyűjteményt hoztak össze. Elég egzotikus a felhozatal. A belga (Headcase), az angol (Vicious Rumors), az amerikai (The Suspects DC), a német (Endstufe), a lengyel (Lumpex’75), és a hazai, vagyis svéd csapatok (Unit Lost, Battle Scarred, Sniffing Glue) mellett üdítő színfolt a The Skulls (Brazilia) szereplése, de a legnagyobb meglepetés számomra a szingapúri Generation 69 volt. Utóbbiak egyáltalán nem maradtak le a többiektől, és bár a nevük alapján elég erős sharp szelet érzek felőlük, mégis úgy-ahogy kibékültem a jelenlétükkel. Egyrészt mert mint már írtam, hozzák a kötelezőt, másrészt pedig mert az anyagból teljesen hiányzik a politika. A korong végig angol nyelvű, egyedül a lengyelek feldolgozása szól polákul. A borító jól eltalált, de sajnos csak 4 oldalas. Ha a végeredményt nézem, akkor a következőket tudom a kiadványról mondani; Ahogy korábban már leírtam, nem szeretem az Ultima Thule-t. Egy olyan csapat, akik a „kitörést” tulajdonképpen a náciknak köszönhetik, aztán később mint hazafias zenekar, játssza ezt az elhatárolósdit, nekem emberileg sántít. Az viszont kétségtelen, hogy zeneileg nagyon tehetségesek, és jó dalokat írnak. Az ezeket feldolgozó együttesek pedig kellemes csalódást okoztak, akárhonnan is származnak. Így egy igényes, de politikamentes CD-nek tartom a lemezt, amit sokan fogyasztanak előszeretettel, de nálam a teljes elégedettséghez továbbra is az „88 or DIE!” hozzáállás kell.
10 Szám 29:29 perc
A ’10-es évek elején a Punks & Skins United Records úgy döntött, itt az ideje, hogy az arra érdemes zenekarok tiszteletüket tegyék a világ legnagyobb viking rock bandája előtt, akik egyébként nem csak a legnagyobbak, de tulajdonképpen magának a stílusnak is létrehozói. 10 zenekar vette a fáradtságot, és összességében egy kiemelkedő gyűjteményt hoztak össze. Elég egzotikus a felhozatal. A belga (Headcase), az angol (Vicious Rumors), az amerikai (The Suspects DC), a német (Endstufe), a lengyel (Lumpex’75), és a hazai, vagyis svéd csapatok (Unit Lost, Battle Scarred, Sniffing Glue) mellett üdítő színfolt a The Skulls (Brazilia) szereplése, de a legnagyobb meglepetés számomra a szingapúri Generation 69 volt. Utóbbiak egyáltalán nem maradtak le a többiektől, és bár a nevük alapján elég erős sharp szelet érzek felőlük, mégis úgy-ahogy kibékültem a jelenlétükkel. Egyrészt mert mint már írtam, hozzák a kötelezőt, másrészt pedig mert az anyagból teljesen hiányzik a politika. A korong végig angol nyelvű, egyedül a lengyelek feldolgozása szól polákul. A borító jól eltalált, de sajnos csak 4 oldalas. Ha a végeredményt nézem, akkor a következőket tudom a kiadványról mondani; Ahogy korábban már leírtam, nem szeretem az Ultima Thule-t. Egy olyan csapat, akik a „kitörést” tulajdonképpen a náciknak köszönhetik, aztán később mint hazafias zenekar, játssza ezt az elhatárolósdit, nekem emberileg sántít. Az viszont kétségtelen, hogy zeneileg nagyon tehetségesek, és jó dalokat írnak. Az ezeket feldolgozó együttesek pedig kellemes csalódást okoztak, akárhonnan is származnak. Így egy igényes, de politikamentes CD-nek tartom a lemezt, amit sokan fogyasztanak előszeretettel, de nálam a teljes elégedettséghez továbbra is az „88 or DIE!” hozzáállás kell.
10 Szám 29:29 perc
Nemesis – It Was For Scotland
Nemesis – It Was For Scotland (2000)
Mi tagadás, nem hemzsegnek a RAC zenekarok Skóciában, pedig Anglia északi szomszédja egy igen hazafias nép hírében áll. De nem csak ezért került a figyelem központjába az ezredfordulón a Nemesis bemutatkozó albuma. A gael-ek a klasszikus brit RAC-ra építkezve egy változatos, középtempós, és egészen lírai balladákkal is tagolt lemezt adtak ki a kezük közül. Ez a sokszínűség, és az egyedi énekhang emelte ki őket a szürke tömegből. Mindezek ellenére nekem egy kicsit túl hosszú volt a korong. A „Pride & Purity”-t mindenképpen ki kell emelnem, hiszen ez a jól sikerült szerzemény a mai napig a különböző balladaestek népszerű szereplője. A kivitelezés legnagyobb bánatomra meg sem közelíti a tartalom szintjét (4 oldalas booklet). A fedőkép csinos, és szépek a skót várak is, de a szöveg, a képek a zenekarról hiányoznak. Az átlagon felüliség azonban összességében még így is megvan, úgyhogy a brit muzsika hívei mindenképpen szerezzék be, ha tudják.
13 Szám 44:04 perc
Mi tagadás, nem hemzsegnek a RAC zenekarok Skóciában, pedig Anglia északi szomszédja egy igen hazafias nép hírében áll. De nem csak ezért került a figyelem központjába az ezredfordulón a Nemesis bemutatkozó albuma. A gael-ek a klasszikus brit RAC-ra építkezve egy változatos, középtempós, és egészen lírai balladákkal is tagolt lemezt adtak ki a kezük közül. Ez a sokszínűség, és az egyedi énekhang emelte ki őket a szürke tömegből. Mindezek ellenére nekem egy kicsit túl hosszú volt a korong. A „Pride & Purity”-t mindenképpen ki kell emelnem, hiszen ez a jól sikerült szerzemény a mai napig a különböző balladaestek népszerű szereplője. A kivitelezés legnagyobb bánatomra meg sem közelíti a tartalom szintjét (4 oldalas booklet). A fedőkép csinos, és szépek a skót várak is, de a szöveg, a képek a zenekarról hiányoznak. Az átlagon felüliség azonban összességében még így is megvan, úgyhogy a brit muzsika hívei mindenképpen szerezzék be, ha tudják.
13 Szám 44:04 perc
The Die-Hards – The Complete Collection
The Die-Hards – The Complete Collection (2015)
A 80-as évek elején alakult zenekar nem volt túl hosszú életű. Ezt mi sem bizonyítja jobban,mint ez a kollekció. Két dal a No Surrender válogatásról, egy a This Is White Noise EP-ről, illetve két dal a ’83-as demóról. Ennyi az össz, amit sikerült összekaparni a pár éves munkából, amit a fiúk hátrahagytak. Ezt persze megtoldották a ’83-as Fehér Karácsony koncertfelvétellel, így sikerült egy elfogadható műsoridőt produkálni. Egy teljesen átlagos angol csapatról van szó, de mivel olyan bandákkal szerepeltek együtt, mint a Brutal Attack, vagy a Skrewdriver mégis kimagaslanak. Kimagaslanak, mert ez még akkor történt, amikor nem nagyon voltak RAC zenekarok. Számomra így ők is úttörőnek számítanak. Az első öt szám alapján lett volna keresnivalójuk, és ha ezt a termést megduplázták volna, akkor bátran ajánlanám mindenkinek, de így csak fanatikusoknak, vagy gyűjtőknek. A koncertfelvétel sem rossz (van sham 69 és 4Skins feldolgozás is), de inkább hangulatos, mint korszakalkotó. A borító is meglehetősen egyszerű, a 4 oldalas lapra bőven elfért volna egy kis történeti leírás.
15 Szám 43:46 perc
A 80-as évek elején alakult zenekar nem volt túl hosszú életű. Ezt mi sem bizonyítja jobban,mint ez a kollekció. Két dal a No Surrender válogatásról, egy a This Is White Noise EP-ről, illetve két dal a ’83-as demóról. Ennyi az össz, amit sikerült összekaparni a pár éves munkából, amit a fiúk hátrahagytak. Ezt persze megtoldották a ’83-as Fehér Karácsony koncertfelvétellel, így sikerült egy elfogadható műsoridőt produkálni. Egy teljesen átlagos angol csapatról van szó, de mivel olyan bandákkal szerepeltek együtt, mint a Brutal Attack, vagy a Skrewdriver mégis kimagaslanak. Kimagaslanak, mert ez még akkor történt, amikor nem nagyon voltak RAC zenekarok. Számomra így ők is úttörőnek számítanak. Az első öt szám alapján lett volna keresnivalójuk, és ha ezt a termést megduplázták volna, akkor bátran ajánlanám mindenkinek, de így csak fanatikusoknak, vagy gyűjtőknek. A koncertfelvétel sem rossz (van sham 69 és 4Skins feldolgozás is), de inkább hangulatos, mint korszakalkotó. A borító is meglehetősen egyszerű, a 4 oldalas lapra bőven elfért volna egy kis történeti leírás.
15 Szám 43:46 perc
Odin’s Law – Still Standing Strong
Odin’s Law – Still Standing Strong (1999)
A ’90-es évek második felének meghatározó kanadai zenekara volt az Odin’s Law. Erőteljes metálban utaztak, és azt hiszem ez a lemez volt, amivel felértek a csúcsra. A SSS nemcsak a második, de az utolsó önálló alkotásuk is volt, mielőtt eltűntek volna. Sok újdonsággal nem szolgáltak, de így is sikerült egy igényes lemezt készíteni üresjáratok, és töltelékdalok nélkül. A srácok a környezetükre is hatással voltak; az első dal frappánsan egy a banda elleni tüntetés (?) hangjaival kezdődik, míg a másik oldalnak hála Európában is tiszteletüket tették. Nem volt egy rossz csapat, ha folytatják, talán még többre is vihették volna. De hát, az élet már csak ilyen. 12 oldalas szövegkönyv.
12 Szám 45:04 perc
A ’90-es évek második felének meghatározó kanadai zenekara volt az Odin’s Law. Erőteljes metálban utaztak, és azt hiszem ez a lemez volt, amivel felértek a csúcsra. A SSS nemcsak a második, de az utolsó önálló alkotásuk is volt, mielőtt eltűntek volna. Sok újdonsággal nem szolgáltak, de így is sikerült egy igényes lemezt készíteni üresjáratok, és töltelékdalok nélkül. A srácok a környezetükre is hatással voltak; az első dal frappánsan egy a banda elleni tüntetés (?) hangjaival kezdődik, míg a másik oldalnak hála Európában is tiszteletüket tették. Nem volt egy rossz csapat, ha folytatják, talán még többre is vihették volna. De hát, az élet már csak ilyen. 12 oldalas szövegkönyv.
12 Szám 45:04 perc
Gigi & Die Braunen Stadtmusikanten – Willkommen Liebe Mörder + Europas Multikulti-Meister
Gigi & Die Braunen Stadtmusikanten – Willkommen Liebe Mörder + Europas Multikulti-Meister (2016)
Nem sokkal a ’16-os „Európa Bajnokság” előtt már a kezünkbe vehettük a Gigi legújabb gondolatait tartalmazó CD-ket. Sokan mondják, hogy a mennyiség egy idő után a minőség rovására mehet, és én is ettől félek, de jobb félni, mint megijedni. Eddig ez még Gigi-vel nem történt meg. Nézzük meg, először is, milyen témákat dolgoztak fel a németek ezúttal, mert hát, téma az van dögivel. A nagylemezen a „szokásos” problémák sorakoznak; vagyis hogyan döglödik a multikulti, hogyan tombol a liberalizmus, és milyen új baromságokkal próbálják tönkretenni a német, és úgy egészében véve az európai népeket. Mint a cím (Isten hozott kedves gyilkos) is mutatja a központi téma a migráció (migráció? A nagy lóf….! Mondjuk ki nyíltan: INVÁZIÓ). Tehát az invázió európa ellen. Nem akarok jobban belemenni a témába, de az tényleg elég érdekes, hogy míg nyugateurópában a politikusnak nevezett nemzetpusztítók még mindig az újabb, és újabb idegen gyilkosok lelkivilágát próbálják pátyolgatni, a világ többi része már fogadásokat köt, mikor fog kitörni a polgárháború. A kedvencem a korongról egyébként a „Fahnenmeer”. Ebbe ügyesen beleszőtték a „Wir Sind Das Volk” (Mi vagyunk a nép) és „Widerstand” rigmusokat. Az előbbit egyébként a módszerváltást megelőzően skandálták a németek, az utóbbi (jelentése: ellenállás) pedig azt hiszem elég egyértelmű jelentéstartalommal bír. Ez alkalommal az album mellé megkapjuk a mini Cd-t is. Ez a focit, és leginkább a „német” focit veszi górcső alá. Nem nehéz kitalálni, mi zavarja a fiúkat. A National Elf ma már INTERnational elf, és a csapat tényleg úgy néz ki, mintha a határon fogdosták volna össze őket. Összességében a kiadvány(ok) jól sikerült(ek). Az album egy kicsit komolyabb a szokásosnál, a 12 oldalas booklet is meglehetősen puritán lett (szinte képek nélküli), ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek.
12 Szám 41:29 perc + 5 Szám 13:52 perc
Nem sokkal a ’16-os „Európa Bajnokság” előtt már a kezünkbe vehettük a Gigi legújabb gondolatait tartalmazó CD-ket. Sokan mondják, hogy a mennyiség egy idő után a minőség rovására mehet, és én is ettől félek, de jobb félni, mint megijedni. Eddig ez még Gigi-vel nem történt meg. Nézzük meg, először is, milyen témákat dolgoztak fel a németek ezúttal, mert hát, téma az van dögivel. A nagylemezen a „szokásos” problémák sorakoznak; vagyis hogyan döglödik a multikulti, hogyan tombol a liberalizmus, és milyen új baromságokkal próbálják tönkretenni a német, és úgy egészében véve az európai népeket. Mint a cím (Isten hozott kedves gyilkos) is mutatja a központi téma a migráció (migráció? A nagy lóf….! Mondjuk ki nyíltan: INVÁZIÓ). Tehát az invázió európa ellen. Nem akarok jobban belemenni a témába, de az tényleg elég érdekes, hogy míg nyugateurópában a politikusnak nevezett nemzetpusztítók még mindig az újabb, és újabb idegen gyilkosok lelkivilágát próbálják pátyolgatni, a világ többi része már fogadásokat köt, mikor fog kitörni a polgárháború. A kedvencem a korongról egyébként a „Fahnenmeer”. Ebbe ügyesen beleszőtték a „Wir Sind Das Volk” (Mi vagyunk a nép) és „Widerstand” rigmusokat. Az előbbit egyébként a módszerváltást megelőzően skandálták a németek, az utóbbi (jelentése: ellenállás) pedig azt hiszem elég egyértelmű jelentéstartalommal bír. Ez alkalommal az album mellé megkapjuk a mini Cd-t is. Ez a focit, és leginkább a „német” focit veszi górcső alá. Nem nehéz kitalálni, mi zavarja a fiúkat. A National Elf ma már INTERnational elf, és a csapat tényleg úgy néz ki, mintha a határon fogdosták volna össze őket. Összességében a kiadvány(ok) jól sikerült(ek). Az album egy kicsit komolyabb a szokásosnál, a 12 oldalas booklet is meglehetősen puritán lett (szinte képek nélküli), ettől függetlenül bátran ajánlom mindenkinek.
12 Szám 41:29 perc + 5 Szám 13:52 perc
Battle Zone – Nowhere To Hide
Battle Zone – Nowhere To Hide (1991)
Egy manapság már kevésbé ismert klasszikus RAC zenekar volt a Battle Zone a Brit szigetekről, egészen pontosan Angliából. A demójuk annyira meggyőzte a „Rebelles Européens”-t, hogy a kiadó vállalta a bemutatkozó albumuk gondozását. Sajnos a 4 oldalas „booklet” finoman szólva sem meggyőző. A muzsika viszont az. Legalábbis a brit RAC szerelmeseinek. Minden ismert stílusjegyet felvonultatnak, és nem is rosszul. Ezenkívül például a „Way Of Death”-ben szaxofont is használnak, ami nem egyedi (A francia Evil Skins lemezén is feltűnik, vagy éppen a hazai Egészséges Fejbőr néhány albumán is.), mégis üde színfolt. Az egészen jól sikerült debütálást, és az összes pozizívumot beárnyékolja azonban az, hogy az énekes később -sajnos nem egyedi esetként- elvesztette a józan eszét. 180°-os fordulatot csinált, és peruba költözött megmenteni a megmenthetetleneket. Még 2000-ben állítólag kijött a Dim Records-nál egy lemezük, különösebb visszhang nélkül, és 2004-ben is felléptek, de összességében a Battle zone története sajnos nem más, mint egy újabb negatív példa a nagy RAC történelemkönyv lapjain.
10 Szám 40:59 perc
Egy manapság már kevésbé ismert klasszikus RAC zenekar volt a Battle Zone a Brit szigetekről, egészen pontosan Angliából. A demójuk annyira meggyőzte a „Rebelles Européens”-t, hogy a kiadó vállalta a bemutatkozó albumuk gondozását. Sajnos a 4 oldalas „booklet” finoman szólva sem meggyőző. A muzsika viszont az. Legalábbis a brit RAC szerelmeseinek. Minden ismert stílusjegyet felvonultatnak, és nem is rosszul. Ezenkívül például a „Way Of Death”-ben szaxofont is használnak, ami nem egyedi (A francia Evil Skins lemezén is feltűnik, vagy éppen a hazai Egészséges Fejbőr néhány albumán is.), mégis üde színfolt. Az egészen jól sikerült debütálást, és az összes pozizívumot beárnyékolja azonban az, hogy az énekes később -sajnos nem egyedi esetként- elvesztette a józan eszét. 180°-os fordulatot csinált, és peruba költözött megmenteni a megmenthetetleneket. Még 2000-ben állítólag kijött a Dim Records-nál egy lemezük, különösebb visszhang nélkül, és 2004-ben is felléptek, de összességében a Battle zone története sajnos nem más, mint egy újabb negatív példa a nagy RAC történelemkönyv lapjain.
10 Szám 40:59 perc
Blackout – Spirit Of The Warrior
Blackout – Spirit Of The Warrior (2007)
Sokan ódákat zengtek a wales-i zenekar bemutatkozó lemezéről, így gondoltam teszek egy próbát. Nos, az eredmény minden kétséget kizáróan lehengerlő. Kellemes énekhang, változatos muzsika. Jó hangszerelés, majdnem 1 órás műsoridő. A saját dalok mellett egy Brutal Attack feldolgozás, amiben Ken vokálozik. 20 oldalas booklet, amiben a szövegek, képek mellett köszönetlistát, és egy rövid biográfiát is találunk. Tömören ennyi lenne. Bővebben meg nem igazán szeretném kifejteni. Tegyetek vele egy próbát, de ha nem jön be, akkor inkább a német vonalon keresgéljetek, mert ez az egyik legjobb album, ami az utóbbi időben a Brit szigetekről jött.
14+1 Szám 57:33 perc
Sokan ódákat zengtek a wales-i zenekar bemutatkozó lemezéről, így gondoltam teszek egy próbát. Nos, az eredmény minden kétséget kizáróan lehengerlő. Kellemes énekhang, változatos muzsika. Jó hangszerelés, majdnem 1 órás műsoridő. A saját dalok mellett egy Brutal Attack feldolgozás, amiben Ken vokálozik. 20 oldalas booklet, amiben a szövegek, képek mellett köszönetlistát, és egy rövid biográfiát is találunk. Tömören ennyi lenne. Bővebben meg nem igazán szeretném kifejteni. Tegyetek vele egy próbát, de ha nem jön be, akkor inkább a német vonalon keresgéljetek, mert ez az egyik legjobb album, ami az utóbbi időben a Brit szigetekről jött.
14+1 Szám 57:33 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
