2018. március 1., csütörtök

I.C.1 – Out Of Control

I.C.1 – Out Of Control (2009) Andy és a Carpe Diem bemutatkozása olyan jól sikerült, hogy a ’09-es OOC óta már két folytatást rögzítettek. A németek felturbózták a klasszikus RAC-t, Andy pedig hozta a szokásos karizmáját. A témák apolitikusak; bulizás, skinhead élet, stb. A Razor’s Edge és Carpe Diem rajongók mellett azoknak is ajánlott, akik egyébként nincsenek oda a két csapat zenéjéért. Kiváló debütálás! 12 oldalas booklet. 15 Szám 51:55 perc

Extreme Hatred – Live In Germany 1998

Extreme Hatred – Live In Germany 1998 (2014) Sajnos az amerikai nagyöregek egy jelentős része ilyen-olyan ok miatt mára már inaktívvá vált. Így jobb híján egyre-másra jelennek meg a korábban ki nem adott demók, koncertfelvételek. Ez a helyzet az EH-el is, akinek tragikus sorsú frontembere miatt nem érdemes új hanghordozóban reménykedni, viszont, aki mégis szeretné egy új kiadvánnyal gazdagítani a gyűjteményét, annak itt van a csapat ’98-as németországi fellépése. A hangzás nem túl jó, nem igazán kiadásra szánt anyagról van szó, az elsőre hallatszik. Érdekességnek mindenesetre elmegy, a zenekar hívei pedig kötelezően beszerezhetik. 13 Szám 42:31 perc

Exzess – Heldengeist

Exzess – Heldengeist (2011) Kicsit Rammstein-szerű a muzsika, amivel a porosz fiúk jelentkeztek, én mégis inkább metál/RAC keveréknek érzem. Meglepően jól tolják ezt a németeknél is nagyon népszerű stílust. Kielégítő a műsoridő hossza is, valamint a hozzá csapott 12 oldalas elegáns booklet is eléri a kötelezőt. Aki esetleg új kedvencet keres, vagy már kicsit unja a jelenlegi germán ászokat, az nyugodtan tegyen egy próbát az Exzess-szel, könnyen lehet, hogy bennük megtalálja, azt, amit keres. Nagyszerű bemutatkozás, nagyszerű lemez. 15 Szám 54:57 perc

Mind Terrorist – A Moment In Eternity

Mind Terrorist – A Moment In Eternity (2016) Kostas harmadik albuma ismét felemás érzéseket keltett bennem. Az előző két koronghoz hasonlóan vannak igazán kiemelkedő szerzemények, hallgatható melódiák, ugyanakkor nem is egyszer az az érzésem volt, hogy az éppen aktuális dalt csak azért tették fel a lemezre, hogy valamivel kitöltsék a műsoridőt. Mondanám, hogy akinek tetszett az első kettő, az vállalja be ezt a harmadikat is, de őszintén szólva én már belefáradtam abba, hogy csak azért gyűjtsem be egy formáció éppen aktuális lemezét, hogy teljes legyen a gyűjteményem. Mert bár a színvonal megmaradt, megújulni nem sikerült, és fejlődés híján unalmasnak hat az egész. De az is lehet, hogy csak bennem van a hiba. 9 Szám 34:50 perc

High Wycombe Hooligans – White Power Is Our Religion

High Wycombe Hooligans – White Power Is Our Religion (2012) Ausztrál C18-as banda bemutatkozó lemeze 2012-ből. Véleményem szerint 2012 volt az egyik legtermékenyebb év, már ami a RAC lemezeket illeti. Rengeteg lemez, rengeteg jó lemez köthető ahhoz az évhez, így nem meglepő, hogy a HWH debütálása nem keltett különösebb feltűnést. Annyira szürke, C18-as csapatról van szó, hogy az már valahol tényleg szomorú. Egyszerű, szókimondó (néhol már-már alpári) szövegek monoton zenei aláfestéssel. Meglepetésként egyedül a 8 oldalas booklet ért, ami valószínűleg a Homo Superior-nak köszönhető. Rendszerint egylapos valamibe szokták csomagolni ezeket a kiadványokat. Nem hiszem, hogy bárkit is lázba hozna ez a CD. Ha már ilyen típusú muzsikára vágyom, akkor beteszek egy New Remorse lemezt. 10 Szám 25:53 perc

Stereotyp & Paranoid

Stereotyp & Paranoid (2016) A két OPOS-os fióka közös lemezének megjelenése azt hiszem, nem okozott nagy meglepetést senkinek. A stílusuk hasonló, így csak idő kérdése volt, mikor hozzák őket össze (vagy egy másik azonos kaliberű bandával) az egyik legaktívabb kiadónál. Én szeretem mindkét csapatot, azt azonban túlzás lenne állítanom, hogy rajongó vagyok. Ez a split sem változtat ezen. Ez nem negatívum, vagy pozitívum. Egész egyszerűen arról van szó, hogy hozzák ugyanazt a szintet, amit eddig. Az osztott korong egyébként szolgaian követi a mostanában annyira divatos sablont, azaz a saját számok (6-6) közé beszúrtak egy közös nótát is. Ez jelen esetben finoman szólva sem nevezhető a CD csúcspontjának, de szerencsére a maradék hozza a már fenn említett kötelezőt. 13 Szám 50:50 perc

Heiliger Krieg – Treue Um Treue

Heiliger Krieg – Treue Um Treue (2016) Elsővonalas zenekar. Ezt azt hiszem, eddig is mindenki tudta. Ha valaki meghallgatta a lemez promóját, nem igazán számított rá, hogy ezzel a lemezzel fognak kiesni az élvonalból. Persze nem is történt ilyen tragédia. Kimerítően hosszú műsoridő, egy remek booklet, és a mindenki által annyira becsült stílus kisebb-nagyobb slágerekbe adagolva. Bár a csapat azzal szerzett hírnevet, hogy az énekes hangja, illetve a hozzá tartozó muzsika a Fortress-re hajaz, azt kell mondjam, mára ezt a „klisét” már teljesen kinőtte a formáció. Az ausztrálok által (is) kitaposott ösvényről ugyan nem tértek le, de azért sikerült eléggé kiszélesíteniük azt annyira, hogy megtalálják a saját zenéjüket is. Nyugodtan oda lehet ezt is tenni a Race War lemezek mellé a polcra. Csalódás kizárva. 16+2 Szám 70:07 perc