A külalak elég siralmas, de ezt tudjuk be annak, hogy régi kiadványról van szó. A DVD borító fekete-fehér, az elején egy nagyon gyenge rajz, a hátoldalon pedig a szokásos NS88 Video-s sablont olvashatjuk.
A DVD-t berakva rögtön a kezdőképernyővel találjuk szembe magukat. Ez is teljesen általános, a szokásos sablont követi; egy a témához illő kép, kellemes aláfestő zene, a korong címe, illetve a megszokott TV készülék a „Play Movie” felirattal. Ha elindítjuk a DVD-t (válasszuk az egyetlen lehetőséget a „Play Movie”-t) még végig kell néznünk a teljesen megszokott bevezető képsorokat, amiket szinte minden DVD-re feltettek. Szerencsére nem hosszú, így bár már unalmas, de kibírható. Ezután azonban már tényleg a főcím (meglepő, hogy az aláfestő zene a No Remorse – European Skinhead Army-ja) és a film következik. A film, ami tulajdonképpen nem is film, hanem különböző tévéfelvételek gyűjteménye.
A kezdés egy pár perces bejátszás 1969-ből, de aztán rögtön átvált a 80-as évekre. British Movement skinheadek valamint a southall-i 4-skins koncert balhé.
Következik a „Skinheads” dokumentumfilm a 80-as évekből, ahol már megjelenik a balos és náci (NF) kopaszok közötti igen erős ellentét. Egy „nem politizáló” (Combat 84?) skinhead életébe nyerhetünk rövid bepillantást; munkanélküliség, kapcsolat a punkokkal, és persze zene. Főhősünk egy bandában kiabál, így természetes, hogy nemcsak a kocsmába, de egy koncertjére is elkísérik a filmesek. A koncert egy hatalmas tömegbunyóba torkollik, ami szerintem az egyébként elég unalmas doku csúcspontja. Csak néhány perces, mégis megmutatja, hogy lehet pillanatok alatt szétverni egy hangulatos angol pub berendezését (A balhé egyébként úgy indul, hogy tánc közben ellökik az egyik jobbos kopaszt, aztán néhány bátor alak megpróbálja hátulról többször megütni. Aztán amikor a jogosan dühös srácot, és népes csapatát lenyugtatja a srác barátnője, őt is meglökik. Ezután a jobbosok távoznának, de az egyik lökdösődő addig provokál, míg aztán elszakad a cérna. A legérdekesebb, hogy a kocsma személyzete is a balosok mellett sorakozik fel, akiket eddig nem zavartak a fizető vendégek. Mellékesen a képek alapján jól látszik, hogy míg a nácik max. az ellenfelekben tettek kárt, addig a balosok még a jobbosok távozása után is a bár maradékának szétszedésével voltak elfoglalva.). A filmet folyamatosan kíséri a sok szociális halandzsa, de ez szerencsére nem zavaró. Néhány interjú, és a végére is értünk ennek a „remekműnek”. Megszólal Martin Griggs is a Dr. Martens-től, és a zenész Paul King (az, hogy utóbbinak mi köze a skinekhez, számomra rejtély).
Innentől kicsit változik a felfogás. A további filmes szösszenetek már igen elegánsan kihagyják az úgynevezett „nem politizáló” elemeket, inkább a náci skinek veszélyeire fókuszálnak.
Kezdik ezt az „International Skins” dokumentumfilmmel, amiben a stockholmi skinek, Inter Milan skinek rövid bemutatkozása közben már megemlítik a Skrewdriver-t és a B&H-t, igaz igen felületesen. Aztán szinte a semmiből egyszer csak a Kriegsberichter 4 hosszú reklámját figyelhetjük. Benne Grahammal az Avalonból (szegényke, ha tudta volna, hogy az ötödik részben már közellenség lesz…), magyar kopaszokkal, stb. Nem rossz fogás, de szerintem talán ez az egyetlen olyan NS videó magazin, aminek nincs szüksége reklámra. Kb. 10 perc után folytatódik a doku a prágai skinekkel még a Csehszlovákiának nevezett képződmény korából (itt megtudhatjuk azt is, hogy ott minden skin és punk leveszi a bakancsát az előszobában, mielőtt bemegy a nappaliba). A szerkesztők a már megszokott sémát követik. A skinek erőszakosságát emelik ki bemutatva egy csetepatét, amikor a jámbor bomberdzsekisek szétverik a drogos punkok egyik kocsmáját, illetve nem is a kocsmát, inkább a szakadtakat.
A cseh rész a leghosszabb és a legjobb véleményem szerint az olasz és a svéd amúgy is csak pár perces.
Megint egy gyors váltás következik mind földrajzilag mind a nyelvterületet tekintve. Franciákkal és belgiumi vallonokkal találkozhatunk. Megszólal Batskin az egyik francia kopasz vezér (akinek egyébként mint később kiderült egyik barátnője török származású volt, és szakításuk után a felnőtt filmek iparában szerzett magának kétes hírnevet).
A francia dokuba ékelődve egy rövid bevágás látható részeg finn kopaszokról (bár ismeretes, hogy Jasa az NS88 oszlopos tagja minden alkalmat megragad arra, hogy saját országát reklámozza, ezt talán mégsem kellett volna) még 1987-ből. Valamint egy ugyancsak rövid, fekete-fehér, német nyelvű „Rund um Big Ben” című bejátszás.
E rövid intermezzó után folytatódik a francia nyelvű film, mégpedig a fantáziadús „Skinheads” címmel készült történettel. Itt ugyan megjelennek a komcsi skinek is, de ezek legtöbbje inkább punk. Megvallom őszintén először egy picit megzavarodtam ki-kicsoda, mivel a náci kopaszok között két színesbőrűt is láttam egy hölgy és egy úr személyében (lehet, hogy Torrentének volt igaza, és a franciák olyanok mint az arabok, csak egy kicsit tisztábbak?). Újra megemlítik a Skrewdriver-t és rövid ISD interjút is hallhatunk. Kicsit felgyorsul a történet. Belgium és Franciaország váltogatja egymást különböző témákban; foci, kocsma, VMO (flamand új rend). Megmutatják nekünk London talán leghíresebb utcáját a Carnaby Street-et és folytatódik a ISD interjú ezúttal valamivel hosszabban. Érdekességként még megmutatják nekünk, az Angelic Upstarts koncerten történteket is, mikor is ISD pár kameráddal szétveri a bulit.
Isten segedelmével végre végleg visszatérünk az angol nyelvre. Megismerkedhetünk egy igen érdekes sráccal, aki ha jól vettem ki Aggro Skin-nek tarja magát (az úriembert elnézve nekem is a földműves jutott eszembe, igaz nem úgy, ahogy neki). Anglia, pár balhé, foci, koncertek és Skrewdriver interjú zárja ezt a részt.
A gyűjtemény végén ellátogatunk a tengerentúlra és a „Shaved for Battle” elnevezésű rövidfilm megtekintése után retteghetünk az amerikai skinek brutalitásától. Pár képet bevágnak a KKK-ról is, de végtelenül felületes az egész.
Zárásként a „Skinheads Sweden 1987” majd a No Remorse – European Skinhead Army videóklipekben gyönyörködhetünk.
Mint írtam a média által leadott anyagokat rakták egy csokorba. Természetesen a skinheadeket démonizáló anyagokról van szó, sokszor igen rossz minőségben, mégis azt kell mondanom, hogy bizonyos szempontból igen érdekes gyűjtemény. Egyszer mindenképpen érdemes megnézni.
2 óra 53 perc. Menü nincs. Léptetni sem lehet, csak tekerni. Rossz VHS minőség. Általában színes, néhol fekete-fehér de élvezhető.
