skip to main |
skip to sidebar
Performed In London Ontario Canada, 1996
A zenekar utolsó fellépéséről készített videó 15 éve került szalagra, valami különös oknál fogva azonban csak pár hónapja érhető el az egyszerű halandók számára (Az a különös érzésem támadt, hogy nagyon sok hasonló kincs porosodhat még a fiókokban, amik arra várnak, hogy valaki kiadja őket.). Az egyébként szélsőséges liberalizmusáról híres Kanadából (Érdekes, hogy a francia népcsoportok által elfoglalt területekről fertőzi a világot legjobban a liberalizmus. Nem vagyok franciaellenes, de ez nem lehet véletlen. Hiába, még a fehér népek közé sem lehet egyenlőségjelet tenni.) indult zenekar két albumot rakott le az asztalra (Declaration Of War, Cult Of The Holy War). Ezek közül a második képanyagát használták fel a helyes, de ezáltal nem túl ötletes DVD borítónál.
Az első feliratnál kicsit meglepődtem, mivel a minden egyéb NS88 Videos kiadványon szidott Micetrap Records tulajdonos vette fel az eseményt. Új kiadvány lévén az interaktív menü már kötelező (totenkopfos jelenetválasztós menü). Szép az egész (háttér, szerkesztés, háttérzene; White Revolution), de persze nem annyira mint én.
A RaHoWa (RAcial HOly WAr) a kilencvenes évek elején Burdi (énekes, Resistance Records) tehetségének köszönhetően vezető szerepet játszott az amerikai színtéren. Még ennek a ténynek a tudatában is azt mondom, hogy meglepően sokan voltak a koncerten. A képminőség jó (bár a kamerát kezelő páros nem áll mindig a helyzet magaslatán), a hangra pedig nem találok szavakat. Ezt úgy, ahogy van, ki lehetne adni CD-n (Nem kizárt, hogy ez meg is fog történni.). A hangzáshoz, hogy kicsit érzékeltetni tudjam elég, ha leírom a „felállást”. 4 gitáros, 2 billentyűs, a dobos + Burdi (A füst, meg a fények kicsit a Láng Műv. Házas bulikat jutatta eszembe.). Rengeteg sláger, rendkívül profi előadásmód. Kár ezért a srácért.
60 perc. Interaktív menü. Jó VHS minőség.
Symphony Of Sorrow - Symphony Of Hatred (2005)
A legismertebb WP énekesnő által vezetett csapat maradt a Midgardnál, akik ezúttal lényegesen jobb munkát végeztek, mint a korábbi kiadványnál. 20 oldalon keresztül olvashatjuk a dalszövegeket, és csodálhatjuk a zenekarról készült képeket. A zene maradt az évekkel korábban kitaposott úton, a svéd csalogány is hozza a formáját. Egy intró és egy outró közé 10 új dalocska került, persze végig angol nyelven. Annak ellenére, hogy minden a helyén van, Saga nélkül nem biztos, hogy ennyire előtérbe kerültek volna. Folytatás sajnos nem volt, mivel az énekesnő ezután már csak a (sokkal sikeresebb) szólókarrierjére koncentrált.
Sokak szerint megállná a helyét a mainstream mezőnyben is. Ez igaz, de szerintem ez rengeteg NS zenekarról elmondható. Ha például a Squadron annakidején nem politikai szövegeket írt volna a számaihoz, akkor valószínűleg a BS-be kellett volna elmenni megnézni őket és nem a Viking klubba.
12 Szám 43:56 perc
Romantic Violence - Choosers Of The Slain (2009)
A New-Jersey székhelyű Micetrap Records vette gondjaiba a szintén amerikai, Romantic Violence nevű csapatot. Nem egy állandó bandáról van szó, inkább egy amolyan project ez is. A mikrofonnál egy hölgy; Tara (nem a kanadai), a hangszereknél meg a Stormtroop 16 tagjai. Nekem a limitált, papírtokos verzióból jutott, ami szintén tartalmazza a 12 oldalas könyvecskét (dalszövegek, egy-egy kép a tagokról + köszönetlista, Brian Sawyer (Aggressive Force) emlékének ajánlva), mint a normál kiadás. A név már ismerős lehet, hiszen nálunk is műkődik egy Romantikus Erőszak. A booklet szerint ők egy Max Resist nótából vették a nevet. Ez könnyen elképzelhető, tényleg van egy azonos című MR nóta. Ha valaki ismeri a S16-ot, az kábé be tudja lőni, milyen lehet a zene. Talán egy csöppet finomabb, mint az anyazenekarnál. A 14 nóta között van jobb, de teljesen átlagos is. Ez a szövegekre is igaz. A "Solitude"-ben Roy (Final War) énekel, és gitározik, ami nyugodtan helyet kaphatott volna akár egy FW albumon is. Bár nagyon jó nóta, szerintem a stílusa miatt kicsit kilóg a sorból. A multimédiás rész sem lett rossz. Egy kisebb, bárban tartott koncertről készült felvételt tartalmaz (5 nóta). Ígéretes kezdet.
14 Szám 38:48 perc
Against Music Industry - Kings On Earth (2009)
A '99-ben alakult Confident Of Victory egy politikamentes lemezt dobott a piacra. Az OPOS Records-nak köszönhető körítés igazán pofás, de a booklet sajnos csak 8 oldalas. Egy spontán dologról van szó, ami ugyan gyengébb, mint a többi COV album (Kemény 2db most már lassan 12 év alatt.), de mindenképpen figyelemreméltó. A zene + az ének teljesen COV-os, de most nem tudom leírni az egész tracklistát, mint a kedvenceimet. Szeretem például a "Kings On Earth", "Stoned", "Just A Love Song" dalokat, de a srácok előző munkáit ismerve másképp állok a dologhoz. Ha egy kezdő banda lemeze lenne, azt mondanám kiváló, de a COV-os fiúktól többet várok.
12 Szám 47:38 perc
Skrewdriver – Live At The 100 Club 1983 DVD
A kritika írása előtt úgy gondoltam ellátogatok a mostanában újra divatos 100 Club honlapjára megnézni találok-e némi infót a Skrewdriver fellépéseiről. Sejtésem beigazolódott, mivel még csak meg sem említik a bandát. Talán attól félnek, hogy a demokratikus érzelmű, többségében színes egyéniségekből álló törzsközönség még bojkottálná a klubot, ha fény derülne a dologra.
A kivitelezés formailag megegyezik a ’82-es felvételével, ha nem számítjuk, a rövid történeti leírás hiányát, és azt, hogy most a menü háttérdalának az „I Don’t Like You”-t választották. A srácok most már brit zászlós pólókban zenélnek, az egész színpadi megjelenésük sokat fejlődött. A 13 választható nótából is több a kedvenceim közé tartozik. De… És itt van újra az a „de”. A hangminőség ismét pocsék. Ha valaki végig akarja egyhuzamban nézni az egyébként nem túl hosszú koncertet, készítsen be pár aspirint, mert a végén igencsak fájni fog a feje a lármától. Gyűjteménybe illő darab, de csak fanatikus rajongók gyűjteményébe.
CSAK GYŰJTŐKNEK AJÁNLOTT!
28 perc. Menü van. Rossz kép-, és hangminőség.
Sniper - Sotaa! (2003) 
Két angol nyelvű album után még ugyanabban az évben a srácok -valószínűleg hazai nyomás hatására- gyorsan rögzítettek egy finn lemezt is (Én speciel szintén hülyét kaptam volna, ha anno a Valhalla-Archívum-Vérszerződés triumvirátus folyamatosan csak angol dalokat gyártott volna.). PoPgrom-os kiadvány, tehát ne várjon senki fémdobozt meg 20 oldalas bookletet. A puritán, 2 lapocskából álló "füzet" belső része egyébként a Turner naplókból tartalmaz egy rövidebb részletet finnül. A maradék két oldal is meglehetősen egyszerű. Mint már írtam a kiadvány finn, ami érvényes a booklet és a dalok szövegeire is. A 9 nóta így is bárki számára hallgatható, Sniper rajongók meg aztán egyenesen imádni fogják. Kedvencem a Soturin Laulu, meg az ötös track, de arra nem vállalkozom, hogy bemásoljam a címét. Az egyetlen teljesen finn nyelvű WP kiadvány a világon.
9 Szám 28:06 perc
Fortress - The Fires Of Our Rage (1999)
Az ausztrál óriások negyedik, és egyben utolsó teljes hosszúságú lemezét is elérte a végzet. A végzet, amit NorthX-nek hívnak. Szerény tapasztalataim szerint ők főként nem új lemezek, hanem régi klasszikusok újrakiadásával foglalkoznak. Ez igazán dicséretre méltó, és én is egy nagy köszönömmel tartozom ezért nekik. A problémám azzal van, hogy az esetek többségében ezek a kiadványok (a külsőt illetően) egyszerűen borzalmasak. Ha valaki ismeri a Fortress lemezeit, az tudja, hogy kivitelezés terén elég csúnya korongokról van szó. Nos nekik jelen esetben ezt is sikerült alulmúlni. Ennél már az is jobb lett volna, ha maradnak az eredetinél (aminek ugyan csak a fedőképét láttam, de az egy grafikai költemény ehhez képest). Az egyetlen pozitívum, a dalszövegek megléte ebben a 6 oldalas csúfságban. Ami Scotték munkáját illeti, az is csak a szokásos. 10 rendkívüli szerzemény üresjárat nélkül. Az ilyen lemezeknek nem kell reklám. Legfeljebb egy színvonalas borító.
10 Szám 39:06 perc
