2013. április 20., szombat
White Pride – Your Loss Is Our Gain
White Pride – Your Loss Is Our Gain (1995)
A BED/H8Machine párost általában én is a hatecore keresztapáiként szoktam emlegetni. Ez esetben viszont talán nem sértő, ha a White Pride tagjait nemes egyszerűséggel ledinózom. Máig elérhető egyetlen albumuk igaz, hogy csak a 90-es évek közepe felé lett igazán ismert, de ezt az anyagot már akkor felvették (’83 július), amikor Európa még a „Hail The New Dawn”-ra várt. Dühös, erőszakos old school (mi más?) hardcore egyszerű, uszító szövegekkel, és egy 4 oldalas füzettel. Sajnos a minőség nem a legjobb. Inkább demónak nevezném. Nehéz ilyen távlatból nyilatkozni egy olyan stílusról, ami soha nem volt az erősségem. Legalább 3 kiadást megért. Talán nem véletlenül.
12 Szám 28:15 perc
Celtic Warrior – Allegiance To The Flag
Celtic Warrior – Allegiance To The Flag (1998)
Bevallom eléggé rossz szájízzel kezdtem neki az írásnak, mert nem nagyon szeretem a CW-t. Van néhány hatalmas slágerük, de olyan lemezt, ami elejétől végéig tetszett volna, még nem hallottam tőlük. Őszintén, még egy fél lemezt sem. Azért megpróbálok korrektül nyilatkozni.
A walesi brigád egyik legismertebb anyaga. Ballada lemez. Sok minden kell, hogy egy ilyen próbálkozás sikerrel járjon. Dicséretes, hogy a fiúk mindent bevetettek a siker érdekében (pl.: mandolin, harmonika), kár, hogy ez a RockNord-ról nem mondható el. 4 oldalas kis semmiséget adtak a lemez mellé. Az utóbbitól függetlenül nekem a sok pozitívum ellenére is inkább negatív irányba mutat a mérleg nyelve. Minden ott van, mégsem tetszik. Van ilyen. Bocs Billy.
9 Szám 29:35 perc
Moshpit – We Carry The Heart
Moshpit – We Carry The Heart (2012)
Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a 2012-es év egyik legjobban várt albuma volt a Moshpit második megmozdulása. Nem csak sikeres a debütálás miatt, hanem mert új énekes érkezett a zenekarba. A hazai Voice Of Justice frontembere állt a mikrofon mögé, és így egy kicsit német-magyar összeesküvés lett a dologból. Már a promo-nál érezhető volt, hogy eléggé rágyúrtak a dologra, de azért kézben tartva mutatkozik meg igazán az eredmény. A kivitelezésről ismét az OPOS gondoskodott, így abba nem lehet belekötni (12 oldalas booklet az alap CD-hez "védőlapokkal", a gyűjtői verzió kétszer ekkora, de sajnos míg a tracklista a borítón helyesen szerepel, a számítógépes lejátszásnál eléggé össze lett kavarva). A zenei rész (beleértve az éneket is) szintén meggyőző, a pontot az i-re pedig egy profi videó klip teszi fel (ebben egy tetovált kislány sétálgat a zenekar körül kezében egy véres szívvel, ami elvileg a forradalom szíve).
12 Szám 47:52 perc
Weisse Nation 4 DVD
Weisse Nation 4
A „Fehér Nemzet” videómagazin hasonlóan a Kriegsberichter-hez, nagy népszerűségnek örvendett fénykorában. Ez a sorozat azonban Svájcban készült, így mondanom se kell, hogy idővel tiltólistára került, és ami még rosszabb, meg is szűnt. Ma már csak különböző fájlmegosztókon lehet fellelni a különböző részeket. Ez alól kivétel a negyedik rész, amely megérte a DVD-s megjelenést. Igaz, a külsőt tanulmányozva erősen „bootleg” szaga van a dolognak, de ezt nem az én tisztem megítélni. A filmeken különböző zenekarok videóit másolták fel egymás után mindenféle rendszer nélkül. Az egész egy koncert válogatás CD filmes megfelelője. Érdekességként elmondanám, hogy az első rész első klippje rögtön egy magyarországi Max Resist fellépésről származik, ami számomra rögtön szimpatikusabbá tette a szériát.
A negyedik rész több szempontból is kilóg a sorból. Először is, egy rövid bevezető klipp-pel kezdődik. Megjelennek az interjúk, és a nem kifejezetten zenei témák. Aztán két ausztrál Hammer (a Bail Up! tagjai) konferálja fel az első szereplőt. Ezt a jó szokásukat megtartják, így végig ők kalauzolnak minket a felvételek során. Tehát a sorrend; Griffin, Condemned 84, Celtic Warrior, 2X Intimidation One (+interjú), ezután pedig egy huligános bejátszás. Propaganda, lipcsei katonai emlékmű bemutatása, Skrewdriver, White Law, Celtic Warrior, Nemesis interjú, Warlord, Brutal Attack, Spreegeschwader, John (Nemesis), Bail Up!, interjú a Club88 vezetőjével, White X-mas England 2000 (Rage & Fury, Archívum), Max Resist. A végén egy gyors levezetővel zárul a film. Kezdetleges KB videónak beillő próbálkozás rengeteg remek felvétellel. Kicsit több nemzetköziséget vártam, de mint általában, most is az angolok domináltak. Ettől függetlenül nem rossz. Kifejezetten kellemes időtöltés volt.
74 perc. Menü nincs, VHS minőség.
Conflict 88 – Svata Zem
Conflict 88 – Svata Zem (2004)
A Buldok vonalat követő cseh zenekar már a hazai közönség előtt sem ismeretlen. ’04-es CD-jük az intrón (Salute!) és a Skrewdriver feldolgozáson (The Strong Survive) kívül 8 saját nótát tartalmaz. Az énekes mellett egy fiatal hölgy is szorgoskodik a mikrofonok mögött, amivel az esetek nagy részében kellemes hatást értek el, de meg kell mondanom, volt pár rész a lemezen, amikor jobban örültem volna, ha a hölgy csendben marad. A szokásos gitárok + dobok kombináció mellett mintha furulyát is hallottam volna, de sajnos nem a hölgyemény játszik rajta, mivel abban a dalban ő az első számú énekes. 12 oldalas, finoman szólva is fantáziátlan booklet, amit legalább ellensúlyoz a tartalma. A szövegek csehül, és angolul is olvashatóak, kivétel természetesen a feldolgozást.
Nagyon tehetséges alakulat, annak ellenére, hogy a Buldok legendáját nem ezzel az albummal fogják elhomályosítani.
10 Szám 37:09 perc
Blackshirts – The Blackshirts Rise Again
Blackshirts – The Blackshirts Rise Again (2000)
A feketeingesek esetében egy kevéssé ismert angol bandáról van szó. Hovatartozásuk már az első számban (Hail C18!) megnyilvánul, ami gyanítom közrejátszott a népszerűtlenségükben. A 8 oldalas bookletet vizsgálgatva, még a számlista nélkül is be tudtam volna lőni melyik csoportot erősítik. A köszönetlista mellet egy tekintélyes „utállak” lista is szerepel, valamint a horogkereszt is állandó vendég a lapokon. A dalszövegek nem meglepően szókimondóak, a zene meg szokás szerint egyszerű. A 10 nóta közt van 3 feldolgozás (Skrewdriver, No Remorse, Skullhead), és érdekes módon ezekhez nem kapunk sem szöveget, de még az eredeti előadót sem nevezik meg. Az első dalt leszámítva eléggé felejthető alkotás.
10 Szám 28:55 perc
D.S.T. – Rassenschande
D.S.T. – Rassenschande (1999)
A hatalom által több ízben zaklatott hűséges és büszke németek egyik demója eredetileg 200 darabra limitálva. Demó, tehát ne várjunk túl sokat! A „booklet” össz-vissz egy lapocska.
Keményebb zenei kategóriába tartoznak, de a dallamokat azért nem hagyták ki. Kicsit kezdetleges produkció, de azért már itt is lehetett látni, hogy lesz valami a dologból.
Némettudásom nem a legjobb, de elég sokat hallhatjuk a bizonyos népcsoportokra nem túl hízelgő „Kanacke” és „Ni…” kifejezéseket. Ezek alapján nem véletlen, hogy az anyag nem kívánatos a brd-ben. Szerintem a fiúk nem nagyon szomorkodnak emiatt, mivel valószínűleg Németországban* nagyobb sikerük lesz (*persze, csak ha feltámad végre). Örömre adhat okot a rajongóknak is, mert a fiúkat sajnos elég gyakran elmeszelik, így gondolni kell az ínségesebb időkre is.
8 Szám 29:05 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)