2013. szeptember 1., vasárnap
I.N.F.A.N.T.R.Y. – Sambo: First Blood
I.N.F.A.N.T.R.Y. – Sambo: First Blood (2004)
A néger Rambo „tribute” CD hangzása első hallásra leginkább az Aggravated Assault zenekart idézi. Másodikra is. Egy ritka igénytelen fekete-fehér szövegkönyvet csaptak hozzá az egyébként hatecore fanatikusok számára fogyasztható lemezhez. Tartalmazza az összes dalt az első két demóról (kivéve az „Anthems Of Fascist Europe”-ot), meg két nótát a Tri State Terror 2 válogatásról. A többi eddig még nem jelent meg. A média ezeket a zenészeket a szövegek miatt valószínűleg a „white trash”-be sorolná. Én nem vagyok ennyire elfogult. Szerintem nem lenne fair (még akkor sem, ha igaz lenne), mivel a „black trash”-ből ugyanezek a tagok celebeket faragnak. Mindenesetre érdekes. Szókimondó szövegek, kiszámítható zenei megoldások. Ettől függetlenül még jónak lenne mondható, de néhány dalban tényleg csak azon izgultam, hogy ne menjen el teljesen az énekes hangja, akit érezhetően nagyon megviselt a folyamatos üvöltözés.
12 Szám 32:23 perc
Altenburg Rockt Das Reich
Altenburg Rockt Das Reich (2011)
4 oldalas, színes borítóval jelent meg a Wewelsburg Records ’11-es szolidaritás válogatása. A belső részen elhelyezett német nyelvű szöveg alapján a Jena/Altenburg régióval hozható összefüggésbe az akció. Szó van benne a Kroizfeuer/Kreuzfeuer-ről is, ami a térség meghatározója volt Jens Rahl haláláig. Sajnos teljesen német nyelvű, így fogalmam sincs, hogy a „nemzeti szolidaritás” néven futó támogatással kiken segíthet a kedves vásárló. Sokat emlegetik az elmúlt 15 évet. Ebben a másfél évtizedben bizony sokat változott a zene. A válogatás nagy része a legújabb hatecore/metalcore trendet követi, de van ballada, rechtsrock, sőt még rap is. Az előadók (Brüder Zur Freiheit 2X, Moshpit 2X, Bloody Memory 2X, Dissidenten 2X, Diary Of A Dying Nation 1X, Sprachgesang Zum Untergang 1X, Brainwash 1X, Kreuzfeuer 1X) mindegyike szépen teljesített. Még az általam kevésbé favorizált együtteseken is érződik, hogy a saját berkeiken belül a tehetségesebbek közé tartoznak. Nem csak támogatóknak ajánlott, bár valószínűleg csak ők fogják megvenni.
12 Szám 49:44 perc
No Remorse – Start Up The Panzers
No Remorse – Start Up The Panzers (2005)
Ugyanaz a kiadó, ugyanaz a booklet terjedelme, tehát azt mondhatjuk, hogy külsőségekben minimális az eltérés az OI Monkey-hoz képest. A fedőképen most Harry herceg virít (Amikor az egyik jelmezbálon a kisherceg horogkeresztes karszalaggal jelent meg, a sajtó rögtön lecsapott rá. Aztán persze elküldték vezekelni, annak ellenére, hogy mindenki tudta, hogy szó sem lehet arról, hogy szimpatizálna a nácikkal, egész egyszerűen gyerekes csínyről volt szó. De ismerve Kis-India uralkodóinak összetételét, valószínűleg mindenkitől bocsánatot kellett kérnie a Lordok házában. Innen származik a kép.), aki jobban mutatna a tank ágyúja elé kötve, mondjuk az egész pereputtyával együtt. Itt most kifejthetném a véleményem részletesebben is a brit (lassan inkább új-indiai) uralkodócsaládról, akiktől valamiért minden angol (még ISD is) el van ájulva, de inkább megkímélek mindenkit egy hosszú, és meglehetősen trágár monológtól. Ami egyébként inkább a lemezen jelenik meg a banda tolmácsolásában. Persze ők nem a királyi családról énekelnek. Maradtak az általános témák, tipikus New Remorse-os kivitelezésben. A dalok sorát most két Skrewdriver feldolgozás zárja (Voice Of Britain, Blood And Honour), és ezúttal nem kapunk remixet a címadó szerzeményből. Magyarán most is 8 új nótával gazdálkodhatunk. Ha meggebedek, sem tudom megmondani, melyik a jobb a két korong közül. Ugyanis ez nem más, mint az OI Monkey ikertestvére. Az, hogy esetleg hármasikrek-e, majd kiderül a „Deutschland” elemzésekor.
10 Szám 43:13 perc
Leni Riefenstahl - A Hit Győzelme DVD
Der Sieg Des Glaubens – Victory Of Faith
Az aktuális könyv, illetve videókatalógus, valamint a kiadó elérhetősége mellett csakúgy, mint az „Akarat diadala” esetében két filmet tartalmaz a DVD. A bónusz film ez esetben a „Nürnbergi ünnep” (21 perc).
A „Hit győzelme” volt az első film, amit Leni Riefenstahl a Führer-nek készített. Riefenstahl kisasszony bár lenyűgözte a Führer-t, és a Führer is őt, egész életében pártsemleges maradt. Ezt a második világháború után bizonyítani is tudta, így tessék-lássék békén hagyták. De filmezni nem engedték. Legnagyobb mocskolói ellenére (Az egyik ilyen tünemény egy amerikai biszex „hölgy”, bizonyos Susan Sontag volt (eredeti neve a wiki szerint Rosenblatt, de rossznyelvek szerint a Sabbat Zsuzsi jobban illik rá), aki persze szintén az, ami.) az Akarat diadalát, és az 1936-os berlini Olimpiáról készített filmjeit a normálisabbak továbbra is remekműnek tekintik. A Hit győzelme elemei feltűnnek a későbbi náci propaganda filmeken is. Láthatjuk az SA-t, SS-t, meg Rudolf Hess-t. A főszereplők ugyanazok. Azt ajánlanám mindenkinek, hogy az Akarat diadalához hasonlóan tanulmányozza ezt a méltatlanul feledett alkotást. Ezért a filmért sem kellett szégyenkeznie a készítőnek. Remekmű.
62 Perc + extrák. Menü, fekete-fehér, magyar felirattal. Digitálisan felújított kiadás.
Stormtroop 16 – Steel Capped Justice
Stormtroop 16 – Steel Capped Justice (2008)
Valahol azt olvastam, hogy a sacramentói srácok zenéjét legjobban a Brutal Attack, Skrewdriver, Midtown Bootboys keverékeként lehet jellemezni. A három ihlető közül igazából csak az egyiket szeretem, vagyis inkább azt is csak tisztelem.
Sokszor éreztem néhány nagy névnek számító zenekarnál, hogy ha kétszázszor hallgatom meg a mindenki által ajánlgatott lemezüket, abból semmi jó nem sül ki. Legfeljebb a számat harapdálom véresre kínomban, vagy elveszett lélekként koválygok a lakásban várva, hogy megszűnjön a fülemben a zúgás.
Na, a S16 debütáló anyagánál nem ezt éreztem. A SCJ a bemutatkozó „The New Voice Of OI!” Micetrapos újrakiadása (20 oldalas szövegkönyv) két bónusz dallal bővülve. Igazából van egy keményhangú énekesünk, aki a gitárt is jól kezeli, aztán még három hasonlóan marcona, rommá tetovált kopaszunk, akik megosztoznak a maradék hangszereken. Az általuk alkotott dalok szövegei eléggé egyszerűek, a dallamok sincsenek túlbonyolítva. Ezeket az alapokat viszont olyan mesterien művelik, hogy az elég a sikerhez. Nem vagyok meglepődve. Csak azt kapják, ami jár nekik.
16 Szám 53:46 perc
Eternal Bleeding – Dead Eyes Kissed The Light
Eternal Bleeding – Dead Eyes Kissed The Light (2007)
A GKS 16 oldalra nyomta fel a srácok mondanivalóját. Teljesen színes booklet, modern NS kiadvány (Egyébként a borítón feltűnő X-ek alapján, gondolom a straight edge életformát favorizálják. Ha mégsem, akkor elnéztem, és most egy pornó zenekarról írok nektek.). Ami ma már nem meglepő. A terjedelem viszont az. A hosszúsága körülbelül két normális HC album méretével vetekszik.
Az első hallásra is szembetűnő, hogy elég technikásak a srácok. Nagyszerű zenei betétek, változatos vokál. Változatlanul ragaszkodom ahhoz a feltevésemhez, miszerint a hatecore/metalcore központja az USA-ból szép lassan átvándorolt Németországba. Kiváncsi vagyok, mivel lepnek meg minket legközelebb. Thüringiában nehéz az élbolyban maradni.
14 Szám 51:24 perc
Blue Max – Skinhead Street Rock
Blue Max – Skinhead Street Rock (2003)
A lemez címe levette a terhet a vállamról, hogy nekem kelljen besorolni a zenéjüket. Mivel ezt megtették ők maguk, én nyugodtan koncentrálhatok arra, hogy megpróbálom pár mondatba belesűríteni, miért is szeretem ezt a lemezt/zenekart. Nem ez volt az első lemez, amit hallottam tőlük, mégis ez az első lemezük. Következésképpen kicsit el kell vonatkoztatnunk az ezt követőktől, mivel a srácok a stílusukon később sem változtattak, viszont az evolúció kitartóan kisérte őket. A 8 oldalas booklet nem az egyetlen, ami a RAC fénykorát idézi. Végig gyors nóták (Balladákat ne nagyon keressünk!) társadalomkritikus szövegekkel, többségében német nyelven. Ez számomra önmagában nem lenne elég, hogy ennyit foglalkozzak velük, de az énekes hangja annyira egyedi (talán a későbbi lemezeken jobban érezhető, mint ezen), hogy idővel azt vettem észre, hogy az összes lemezük a polcomon sorakozik. Ígéretes debütálás, de ez még csak a kezdet.
11 Szám 36:52 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)