Nagyon sötét, és meglehetősen komor booklet a kanadai csapattól, akiket nem ilyennek ismertem meg. A címadó dal egy kicsit meglepett, mert azt hittem, hogy a fiúk elmentek a keményebb, dallamtalanabb zenék irányába. De a Last Resort feldolgozás (Violence In Our Minds) rögtön cáfolta ezt a feltevésemet. Van még Brutal Attack (I’m Free), és Kontingent 88 (Germania) átiratunk, de üde színfoltot jelentettek a saját francia nóták is. Az egyetlen hibapontot a „Free Serbia” miatt adnám. Ez is egy olyan óda a „hős” szerb néphez. Amivel nem lenne semmi bajom, sőt kívánom, bár ilyen nemesek lennének déli szomszédaink. Csak hát ez is egy olyan dolog, hogy a szerbek utolsó pár évtizedes szereplését mindennek lehet mondani, csak hősiesnek nem. A lemez értékéből ez persze semmit nem von le. Sokkal jobb, mint amire számítottam. Valószínűleg az egyik legjobban sikerült lemezük.
12 Szám 38:16 perc
2014. október 1., szerda
Vinland Warriors – Guilty
Vinland Warriors – Guilty (2008)
Nagyon sötét, és meglehetősen komor booklet a kanadai csapattól, akiket nem ilyennek ismertem meg. A címadó dal egy kicsit meglepett, mert azt hittem, hogy a fiúk elmentek a keményebb, dallamtalanabb zenék irányába. De a Last Resort feldolgozás (Violence In Our Minds) rögtön cáfolta ezt a feltevésemet. Van még Brutal Attack (I’m Free), és Kontingent 88 (Germania) átiratunk, de üde színfoltot jelentettek a saját francia nóták is. Az egyetlen hibapontot a „Free Serbia” miatt adnám. Ez is egy olyan óda a „hős” szerb néphez. Amivel nem lenne semmi bajom, sőt kívánom, bár ilyen nemesek lennének déli szomszédaink. Csak hát ez is egy olyan dolog, hogy a szerbek utolsó pár évtizedes szereplését mindennek lehet mondani, csak hősiesnek nem. A lemez értékéből ez persze semmit nem von le. Sokkal jobb, mint amire számítottam. Valószínűleg az egyik legjobban sikerült lemezük.
12 Szám 38:16 perc
Nagyon sötét, és meglehetősen komor booklet a kanadai csapattól, akiket nem ilyennek ismertem meg. A címadó dal egy kicsit meglepett, mert azt hittem, hogy a fiúk elmentek a keményebb, dallamtalanabb zenék irányába. De a Last Resort feldolgozás (Violence In Our Minds) rögtön cáfolta ezt a feltevésemet. Van még Brutal Attack (I’m Free), és Kontingent 88 (Germania) átiratunk, de üde színfoltot jelentettek a saját francia nóták is. Az egyetlen hibapontot a „Free Serbia” miatt adnám. Ez is egy olyan óda a „hős” szerb néphez. Amivel nem lenne semmi bajom, sőt kívánom, bár ilyen nemesek lennének déli szomszédaink. Csak hát ez is egy olyan dolog, hogy a szerbek utolsó pár évtizedes szereplését mindennek lehet mondani, csak hősiesnek nem. A lemez értékéből ez persze semmit nem von le. Sokkal jobb, mint amire számítottam. Valószínűleg az egyik legjobban sikerült lemezük.
12 Szám 38:16 perc
Squadron – Suppression Of Faith
Squadron – Suppression Of Faith (1995)
Nagyon szerettem egykor a Squadron-t. Ma már csak azért nem hallgatom őket, mert a régi lemezeiket unalomig toltam, újakat meg hát ugye nem adtak ki. Ez a rossz tulajdonság igazán jellemző a feloszlott bandákra. Érdekes volt a reakcióm, amikor először meghallgattam a SOF-et. Nemes egyszerűséggel utáltam. Jim és Brad ezen a korongon amolyan balladaszerű anyagot próbált összehozni. Ezek a régi motorosok bebizonyították már kismilliószor, hogy a kemény zenében iszonyatosakat tudnak alkotni. Ez pedig most igazán nem tudott kibontakozni. Végig azt éreztem, mintha egy titánt hallanék, akit úgy küldtek harcba, hogy lekötözték a kezeit. Az ellenség soraiban talán okoz némi zavart, egy kicsit felkavarja az állóvizet, de nem fordítja meg a csata menetét. Én jobban örültem volna, ha a titán letépi láncait, és egy olyat zúz, amibe beleremeg a föld. Ahogy azt a Squadron kései lemezein megszokhattuk. Fantasztikusan kidolgozott balladalemez, de egy normális albumnak jobban örültem volna. Bevallom ez jobban zavart az album megvétele után mint az a 4 oldalas ingerszegény valami, amibe ezt az egészet a RockNord becsomagolta.
10 Szám 56:22 perc
Nagyon szerettem egykor a Squadron-t. Ma már csak azért nem hallgatom őket, mert a régi lemezeiket unalomig toltam, újakat meg hát ugye nem adtak ki. Ez a rossz tulajdonság igazán jellemző a feloszlott bandákra. Érdekes volt a reakcióm, amikor először meghallgattam a SOF-et. Nemes egyszerűséggel utáltam. Jim és Brad ezen a korongon amolyan balladaszerű anyagot próbált összehozni. Ezek a régi motorosok bebizonyították már kismilliószor, hogy a kemény zenében iszonyatosakat tudnak alkotni. Ez pedig most igazán nem tudott kibontakozni. Végig azt éreztem, mintha egy titánt hallanék, akit úgy küldtek harcba, hogy lekötözték a kezeit. Az ellenség soraiban talán okoz némi zavart, egy kicsit felkavarja az állóvizet, de nem fordítja meg a csata menetét. Én jobban örültem volna, ha a titán letépi láncait, és egy olyat zúz, amibe beleremeg a föld. Ahogy azt a Squadron kései lemezein megszokhattuk. Fantasztikusan kidolgozott balladalemez, de egy normális albumnak jobban örültem volna. Bevallom ez jobban zavart az album megvétele után mint az a 4 oldalas ingerszegény valami, amibe ezt az egészet a RockNord becsomagolta.
10 Szám 56:22 perc
No Remorse – 18 Was Right
No Remorse – 18 Was Right (2012)
Ötödik stúdiólemeze a New Remorse-nak. A Big Jacko-val új irányt vevő zenekart eleinte sokan lehurrogták, és lehúzták, visszasírva a Burnley korszakot. Aztán szép lassan azt vettük észre, hogy az új stílust is egyre többen koppintják. A legújabb gyűlöletadag 8 új, és 2 már korábban megjelent dalt tartalmaz. Nem akarok prűdnek, vagy kényeskedőnek tűnni. Szerintem az intelligens szövegű, elgondolkodtató muzsikát szolgáltató CD-k mellé mindenki megvesz pár ilyen dühöngős lemezt. Vagy legalábbis hallgat néha NR szintű zenét. Ez a szintű mocskolódás viszont már néha unalmas volt. A „j” és az „n” betűs szavak folyamatos (pejoratív jelzőkkel való) használata alapján egy idő után arra gondoltam, hogy talán a szövegírás nyűgét próbálták ezzel a módszerrel elkerülni. Képmutató lennék, ha azzal fejezném be, hogy ezért nem hallgatom. Az igazság ugyanis az, hogy néha kifejezetten erre van az embernek szüksége. Hallgatható zenére, amire a szókimondó „énekessel” együtt üvöltözheti fel a kedves rajongó, hogy mi is fog történni azzal a sok ro….., sze….., mo….. zs#%!?!#-val, és azzal a sok ge…., tet….., bü…. n!%?#-rel, ha elszabadulnak az indulatok. Ebben pedig a NR az egyik legjobb.
10 Szám 37:11 perc
Ötödik stúdiólemeze a New Remorse-nak. A Big Jacko-val új irányt vevő zenekart eleinte sokan lehurrogták, és lehúzták, visszasírva a Burnley korszakot. Aztán szép lassan azt vettük észre, hogy az új stílust is egyre többen koppintják. A legújabb gyűlöletadag 8 új, és 2 már korábban megjelent dalt tartalmaz. Nem akarok prűdnek, vagy kényeskedőnek tűnni. Szerintem az intelligens szövegű, elgondolkodtató muzsikát szolgáltató CD-k mellé mindenki megvesz pár ilyen dühöngős lemezt. Vagy legalábbis hallgat néha NR szintű zenét. Ez a szintű mocskolódás viszont már néha unalmas volt. A „j” és az „n” betűs szavak folyamatos (pejoratív jelzőkkel való) használata alapján egy idő után arra gondoltam, hogy talán a szövegírás nyűgét próbálták ezzel a módszerrel elkerülni. Képmutató lennék, ha azzal fejezném be, hogy ezért nem hallgatom. Az igazság ugyanis az, hogy néha kifejezetten erre van az embernek szüksége. Hallgatható zenére, amire a szókimondó „énekessel” együtt üvöltözheti fel a kedves rajongó, hogy mi is fog történni azzal a sok ro….., sze….., mo….. zs#%!?!#-val, és azzal a sok ge…., tet….., bü…. n!%?#-rel, ha elszabadulnak az indulatok. Ebben pedig a NR az egyik legjobb.
10 Szám 37:11 perc
New Years Eve With Razor’s Edge & Kraftschlag DVD
Denmark December 31st 1998
Egy a C18 szellemében létrejött bulira invitál minket a DVD, azaz inkább csak ennek a koncertnek az anyagát tartalmazza. A német Kraftschlag (40 perc) és az angol Razor’s Edge (75 perc) Dániában ünnepelték ’98-ban az újévet, ami így önmagában egy elég jó felhozatalnak néz ki, de hát ugye a „C” meg a „18” együttes használata már abban az időben sem aratott osztatlan sikert. Emiatt nem lehettek sokan jelen, de mivel a kamerás csak a csapatokra koncentrált, a közönség egyébként sem sokat látható a felvételen. Menü sajnos nincs, és csak a két zenekar között lépegethetünk, ami enyhén bosszantó, de pozitív, hogy ezzel el is jutottunk a kiadvány negatív tulajdonságainak végére. A borító jól néz ki, és a minőség is tényleg jónak mondható. Ugyan nem DVD, de kitűnő VHS minőséget sikerült egykor elraktározni. A bandák is nagyon ott vannak. Szerintem ez volt az első igazi fénykoruk. Slágerek, és klasszikusok, minden mennyiségben, közös éneklés, meg aztán az elmaradhatatlan érdekességek. Először például majdnem elnevettem magam, amikor valaki részegen bekiabálta két szám közötti szünetben, hogy „Straight Edge!”, de aztán láttam, hogy ez egy fiatal párnak szólt, akik éppen a színpad előtti részt választották ki arra, hogy egymás szájában elmerüljenek, és így persze más a jelentése. Tehát valamilyen szinten megvan a koncertfelvételek utánozhatatlan varázsa is. Csak ez a szint elég alacsony. Elhiszem, hogy ilyen családias környezetben is lehet jó a buli, de ha megnézek például egy Brutal Attack felvételt, ahol Ken ugrabugrál, és vele még vagy ezer honi hazafi, akkor nem kérdés, melyikre mennék el szívesebben szórakozni. Persze a szobámban bajosan férnének el ennyien, úgyhogy a film értékét ez ebből a szempontból nem sokban befolyásolja. Összességében nem rossz beruházás, mert talán a legjobb minőségű képkockákat láthatjuk a két veterán csapatról.
115 perc. Menü nincs, csak jelenetválasztás. Remek VHS minőség.
Egy a C18 szellemében létrejött bulira invitál minket a DVD, azaz inkább csak ennek a koncertnek az anyagát tartalmazza. A német Kraftschlag (40 perc) és az angol Razor’s Edge (75 perc) Dániában ünnepelték ’98-ban az újévet, ami így önmagában egy elég jó felhozatalnak néz ki, de hát ugye a „C” meg a „18” együttes használata már abban az időben sem aratott osztatlan sikert. Emiatt nem lehettek sokan jelen, de mivel a kamerás csak a csapatokra koncentrált, a közönség egyébként sem sokat látható a felvételen. Menü sajnos nincs, és csak a két zenekar között lépegethetünk, ami enyhén bosszantó, de pozitív, hogy ezzel el is jutottunk a kiadvány negatív tulajdonságainak végére. A borító jól néz ki, és a minőség is tényleg jónak mondható. Ugyan nem DVD, de kitűnő VHS minőséget sikerült egykor elraktározni. A bandák is nagyon ott vannak. Szerintem ez volt az első igazi fénykoruk. Slágerek, és klasszikusok, minden mennyiségben, közös éneklés, meg aztán az elmaradhatatlan érdekességek. Először például majdnem elnevettem magam, amikor valaki részegen bekiabálta két szám közötti szünetben, hogy „Straight Edge!”, de aztán láttam, hogy ez egy fiatal párnak szólt, akik éppen a színpad előtti részt választották ki arra, hogy egymás szájában elmerüljenek, és így persze más a jelentése. Tehát valamilyen szinten megvan a koncertfelvételek utánozhatatlan varázsa is. Csak ez a szint elég alacsony. Elhiszem, hogy ilyen családias környezetben is lehet jó a buli, de ha megnézek például egy Brutal Attack felvételt, ahol Ken ugrabugrál, és vele még vagy ezer honi hazafi, akkor nem kérdés, melyikre mennék el szívesebben szórakozni. Persze a szobámban bajosan férnének el ennyien, úgyhogy a film értékét ez ebből a szempontból nem sokban befolyásolja. Összességében nem rossz beruházás, mert talán a legjobb minőségű képkockákat láthatjuk a két veterán csapatról.
115 perc. Menü nincs, csak jelenetválasztás. Remek VHS minőség.
Bagadou Stourm – Bezenn Perrot
Bagadou Stourm – Bezenn Perrot (2003)
Minden idők legfantasztikusabb, legszínvonalasabb, és persze méltán legnépszerűbb NS magazinjában már olvashattak a breton csapatról azok a szerencsés halandók, akik beszerezték azt a kincset; az Onugor első számát. De mivel nem mindenki részesülhetett ebben a kegyben, ezért elmondom, hogy ez NEM egy francia csapat. A tagok a Franciaországban élő breton kisebbség tagjai közé tartoznak, amit a névválasztás hűen tükröz (A Bagadou Stourm azoknak a nemzetiszocialista rohamcsapatoknak a gyűjtőneve volt, akik a bretonok függetlenségéért harcoltak Franciaországban.). Franciának nevezni őket olyan, mintha a skótokat mondjuk leangoloznánk, vagy (ahogy néhány oldalon láttam a „Stronger Than Hate” válogatás kapcsán) ha az erdélyi Levédiát lerománoznánk. Azon persze nem érdemes vitatkozni, hogy a zenéjükön milyen hatás érződik, mert ez első hallásra észrevehető. A nagy gall kollégákhoz képest azért ezen a lemezen változatosabb muzsikát adnak elő. Furulya-, és dudahasználat, kelta zenei hatások. Nagyritkán olyan érzésem támadt, mintha a „Rettenthetetlen” filmzenéjét modernizálták volna. Alapvetően azonban a RAC dominál, amit ha nem is művelnek olyan jól, mint a ’80-as évek francia klasszikusai, azért a tehetségükhöz nem fér kétség. Szép lemez 12 oldalas igényes szövegkönyvvel.
12 Szám 49:50 perc
Minden idők legfantasztikusabb, legszínvonalasabb, és persze méltán legnépszerűbb NS magazinjában már olvashattak a breton csapatról azok a szerencsés halandók, akik beszerezték azt a kincset; az Onugor első számát. De mivel nem mindenki részesülhetett ebben a kegyben, ezért elmondom, hogy ez NEM egy francia csapat. A tagok a Franciaországban élő breton kisebbség tagjai közé tartoznak, amit a névválasztás hűen tükröz (A Bagadou Stourm azoknak a nemzetiszocialista rohamcsapatoknak a gyűjtőneve volt, akik a bretonok függetlenségéért harcoltak Franciaországban.). Franciának nevezni őket olyan, mintha a skótokat mondjuk leangoloznánk, vagy (ahogy néhány oldalon láttam a „Stronger Than Hate” válogatás kapcsán) ha az erdélyi Levédiát lerománoznánk. Azon persze nem érdemes vitatkozni, hogy a zenéjükön milyen hatás érződik, mert ez első hallásra észrevehető. A nagy gall kollégákhoz képest azért ezen a lemezen változatosabb muzsikát adnak elő. Furulya-, és dudahasználat, kelta zenei hatások. Nagyritkán olyan érzésem támadt, mintha a „Rettenthetetlen” filmzenéjét modernizálták volna. Alapvetően azonban a RAC dominál, amit ha nem is művelnek olyan jól, mint a ’80-as évek francia klasszikusai, azért a tehetségükhöz nem fér kétség. Szép lemez 12 oldalas igényes szövegkönyvvel.
12 Szám 49:50 perc
People Haters – The Final Chapter
People Haters – The Final Chapter (2003)
Sokáig úgy tűnt, hogy helytálló az album címe, és valóban ez volt az utolsó lemezük, de hál’ Istennek ez később változott. A szokásos rajz helyett most egy barátságos amerikai család portréját csodálhatjuk a fedőlapon (4 oldalas booklet). Talán menedzsert váltottak, de az is lehet, hogy csak Griffin lustálkodott egy picit. Ami eddig kimaradt. Fogalmazhatnék így is, de emellett ismerős problémák is helyet kaptak. Van koncertfelvételünk is, amit igazán videóként élveztem volna, de azért nem rossz így sem. Aztán demók, Hatemonger dalok (ez a valamivel komolyabb testvérzenekar), stb. Mondjuk a témák kiválasztása egy dolog, de azért azt tényleg nem tudom felfogni, hogy képesek ezeket aztán úgy feldolgozni, hogy vicces is legyen, ugyanakkor brutális, komoly, de mégis szórakoztató. Ez a fajta művészet nem tanulható. Embergyűlölőnek születni kell.
16 Szám 41:50 perc
Sokáig úgy tűnt, hogy helytálló az album címe, és valóban ez volt az utolsó lemezük, de hál’ Istennek ez később változott. A szokásos rajz helyett most egy barátságos amerikai család portréját csodálhatjuk a fedőlapon (4 oldalas booklet). Talán menedzsert váltottak, de az is lehet, hogy csak Griffin lustálkodott egy picit. Ami eddig kimaradt. Fogalmazhatnék így is, de emellett ismerős problémák is helyet kaptak. Van koncertfelvételünk is, amit igazán videóként élveztem volna, de azért nem rossz így sem. Aztán demók, Hatemonger dalok (ez a valamivel komolyabb testvérzenekar), stb. Mondjuk a témák kiválasztása egy dolog, de azért azt tényleg nem tudom felfogni, hogy képesek ezeket aztán úgy feldolgozni, hogy vicces is legyen, ugyanakkor brutális, komoly, de mégis szórakoztató. Ez a fajta művészet nem tanulható. Embergyűlölőnek születni kell.
16 Szám 41:50 perc
Imperium – Triumph Of The Will
Imperium – Triumph Of The Will (2007)
A hazánkat is megjárt cseh formáció fellépése során szerzett néhány új rajongót. Ezt onnan tudom, mert akkor, nagyon régen még tőlem is sokan kérdezgették, nincs-e valamim az Imperium-tól. Persze ez még a nagy letöltögetős korszak előtt volt. Második albumuk az „Akarat diadala” 9, többségében cseh dalt tartalmaz. Hogy ezek milyenek? Hasonlóan igényesek mint a többi bohémiai bandáé. Dallamos zene szintetizátoros aláfestéssel, kórusokkal, stb. Még az sem rontja le az összhatást, hogy az énekesnek nem jön be a hangja. Egyszerűen pazar, amit zeneileg létrehoztak, és ezt szerintem nagyrészt a szintinek köszönhetik. A booklet felejthető (színes, 4 oldalas), de a zene mindenért kárpótol.
9 Szám 33:36 perc
A hazánkat is megjárt cseh formáció fellépése során szerzett néhány új rajongót. Ezt onnan tudom, mert akkor, nagyon régen még tőlem is sokan kérdezgették, nincs-e valamim az Imperium-tól. Persze ez még a nagy letöltögetős korszak előtt volt. Második albumuk az „Akarat diadala” 9, többségében cseh dalt tartalmaz. Hogy ezek milyenek? Hasonlóan igényesek mint a többi bohémiai bandáé. Dallamos zene szintetizátoros aláfestéssel, kórusokkal, stb. Még az sem rontja le az összhatást, hogy az énekesnek nem jön be a hangja. Egyszerűen pazar, amit zeneileg létrehoztak, és ezt szerintem nagyrészt a szintinek köszönhetik. A booklet felejthető (színes, 4 oldalas), de a zene mindenért kárpótol.
9 Szám 33:36 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
