Én még ilyen tökéletes klónnal nem nagyon találkoztam. A Tätervolk elnevezésű formáció anyaga egy Lunikoff albumnak is simán elmenne. Az énekes olyan pontosan lemásolta Luni hangját, stílusát, hogy még most is nehéz elhinnem, hogy nem ő szerepel a felvételeken. A zenei rész is hasonlít a korai Landser lemezekéhez, de persze az ének mutatja a legmeghatározóbb hasonlóságot. Slágerek nem nagyon vannak, a legismertebb dal talán a „Das Haus War Besetzt”, de az egész inkább egy „Das Reich Kommt Wieder” szinten mozog. A Lunikoff rajongók biztosan beszereznek maguknak egy-egy példányt, de aki esetleg van olyan elvetemült, hogy nem szereti a vandál úriember szerzeményeit, az inkább máshol keresgéljen új kedvenc után. 12 oldalas szövegkönyv.
12 Szám 35:34 perc
2015. augusztus 1., szombat
Tätervolk – Das Schlimmste Ist…
Tätervolk – Das Schlimmste Ist… (2011)
Én még ilyen tökéletes klónnal nem nagyon találkoztam. A Tätervolk elnevezésű formáció anyaga egy Lunikoff albumnak is simán elmenne. Az énekes olyan pontosan lemásolta Luni hangját, stílusát, hogy még most is nehéz elhinnem, hogy nem ő szerepel a felvételeken. A zenei rész is hasonlít a korai Landser lemezekéhez, de persze az ének mutatja a legmeghatározóbb hasonlóságot. Slágerek nem nagyon vannak, a legismertebb dal talán a „Das Haus War Besetzt”, de az egész inkább egy „Das Reich Kommt Wieder” szinten mozog. A Lunikoff rajongók biztosan beszereznek maguknak egy-egy példányt, de aki esetleg van olyan elvetemült, hogy nem szereti a vandál úriember szerzeményeit, az inkább máshol keresgéljen új kedvenc után. 12 oldalas szövegkönyv.
12 Szám 35:34 perc
Én még ilyen tökéletes klónnal nem nagyon találkoztam. A Tätervolk elnevezésű formáció anyaga egy Lunikoff albumnak is simán elmenne. Az énekes olyan pontosan lemásolta Luni hangját, stílusát, hogy még most is nehéz elhinnem, hogy nem ő szerepel a felvételeken. A zenei rész is hasonlít a korai Landser lemezekéhez, de persze az ének mutatja a legmeghatározóbb hasonlóságot. Slágerek nem nagyon vannak, a legismertebb dal talán a „Das Haus War Besetzt”, de az egész inkább egy „Das Reich Kommt Wieder” szinten mozog. A Lunikoff rajongók biztosan beszereznek maguknak egy-egy példányt, de aki esetleg van olyan elvetemült, hogy nem szereti a vandál úriember szerzeményeit, az inkább máshol keresgéljen új kedvenc után. 12 oldalas szövegkönyv.
12 Szám 35:34 perc
White Devils – Hussar
White Devils – Hussar (2012)
A Hussar nem más, mint egy újabb White Devils kiadvány, amin most már jó szokásukhoz híven ismert NS metálzenészek is vendégszerepelnek. A Hussar egyébként az egyetlen olyan fegyvernem is volt, amit a magyaroktól vett át Európa többi hadserege. Többek között a poroszok is, amire különösen büszkék lehetünk, mert amit a porosz katonaállam is lemásolt, az nem lehetett semmi. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nálam nem befolyásolta a megvásárlást. A mindössze 7 dalt tartalmazó lemez a stílusnak köszönhetően kimerít bő félórát, a szépen megszerkesztett borító pedig 8 oldalt. Utóbbin nem véletlenül a meglehetősen egyedi kinézettel bíró korabeli lengyel lovasságról láthatunk képeket, de ez továbbra se tévesszen meg senkit! A huszár az magyar. Punktum. Hiába mondom azt, hogy a zenei rész is igényes, gyakorlatilag nekem csak a „The Demon Inside” maradt meg ennyi idő után. Ebben egyébként a Bound For Glory-s Joel énekel. A többi dal is profi zúzás, de egy nem kifejezetten metálőrültnek, mint amilyen én is vagyok, ez az egész „csak” egy nagyon profi alkotás a sok közül.
7 Szám 31:58 perc
A Hussar nem más, mint egy újabb White Devils kiadvány, amin most már jó szokásukhoz híven ismert NS metálzenészek is vendégszerepelnek. A Hussar egyébként az egyetlen olyan fegyvernem is volt, amit a magyaroktól vett át Európa többi hadserege. Többek között a poroszok is, amire különösen büszkék lehetünk, mert amit a porosz katonaállam is lemásolt, az nem lehetett semmi. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez nálam nem befolyásolta a megvásárlást. A mindössze 7 dalt tartalmazó lemez a stílusnak köszönhetően kimerít bő félórát, a szépen megszerkesztett borító pedig 8 oldalt. Utóbbin nem véletlenül a meglehetősen egyedi kinézettel bíró korabeli lengyel lovasságról láthatunk képeket, de ez továbbra se tévesszen meg senkit! A huszár az magyar. Punktum. Hiába mondom azt, hogy a zenei rész is igényes, gyakorlatilag nekem csak a „The Demon Inside” maradt meg ennyi idő után. Ebben egyébként a Bound For Glory-s Joel énekel. A többi dal is profi zúzás, de egy nem kifejezetten metálőrültnek, mint amilyen én is vagyok, ez az egész „csak” egy nagyon profi alkotás a sok közül.
7 Szám 31:58 perc
Kommando Freisler – Geheime Reichssache
Kommando Freisler – Geheime Reichssache (2003)
A Kommando Freisler vagy csak egyszerűen „KF” egy nagyon-nagyon népszerű RAC zenekar Németországban. Ha valaki még soha nem hallotta volna őket, az is megtippelheti ez alapján, hogy valószínűleg egy szókimondó, őszinte csapatról van szó. Ez a tipp pedig ebben az esetben bejött. Mivel említettem az őszinteséget, igen, az is nyilvánvaló, hogy nem csak, hogy nem ajánlott, de egyenesen üldözött formációról van szó. Mindenekelőtt ki szeretnék térni arra, hogy ki is volt az a Freisler, akinek nevét érdemesnek találták arra, hogy használják. Roland Freisler miután az első világháborúban orosz hadifogságba esett kommiszár lett. Bár élete végéig tagadta, hogy valaha is hitt volna a bolsevizmusban, sokat elmond, hogy amikor a Führer-nél érdeklődtek, kinevezné-e igazságügyi miniszternek, ő csak azt válaszolta; Azt a régi bolsevikot? NEM. Testvérét ki is zárták az NSDAP-ból, és őt is csak Göbbels kedvelte. A neve fémjelzi (sajnos) a náci jogászt. Ő vezette a stauffenbergék elleni, illetve a fehér rózsa tagjai elleni pereket. Tette ezt olyan színvonalon, amellyel nem csak a jogra, de a nemzetiszocializmusra is szégyent hozott, azaz szovjet stílusban. Bár én finoman szólva másképp állok a nemzetiszocializmushoz, mint azt a világ kormányait megszálló vezetés szeretné, Freisler neve nekem ugyanazt jelenti, mint Dirlewanger-é. Szégyen az ideológiánkra, hogy ilyen emberek egyáltalán tagjai lehettek az NS társadalomnak.
A zenekar érdekes névválasztása ellenére annyira jól sikerült a bemutatkozó lemez, hogy rendszeresen napirenden volt nálam a megvétel utáni időszakban. Valamivel dallamosabb az ének, de egyértelműen a Landser fénykorát idézte fel bennem. Kőkemény szövegek, ironikus, vicces megnyilvánulások, archív felvételek bejátszása. A germánoknál egyfajta kultikus szintet értek el ezzel a debütálással, és én is azt mondom, hogy még ha elég egyszerűen a jól bevált klisékkel dolgoztak, olyan lett a végeredmény, hogy nem véletlenül hódított. Egyik nagy kedvencem a „Die Fahne Senkt”, ami a Horst Wessel Lied átirata (Die Fahne Hoch), de sajnos dalszövegeket nem tartalmaz a fekete-fehér, 8 oldalas borító.
19 Szám 48:54 perc
A Kommando Freisler vagy csak egyszerűen „KF” egy nagyon-nagyon népszerű RAC zenekar Németországban. Ha valaki még soha nem hallotta volna őket, az is megtippelheti ez alapján, hogy valószínűleg egy szókimondó, őszinte csapatról van szó. Ez a tipp pedig ebben az esetben bejött. Mivel említettem az őszinteséget, igen, az is nyilvánvaló, hogy nem csak, hogy nem ajánlott, de egyenesen üldözött formációról van szó. Mindenekelőtt ki szeretnék térni arra, hogy ki is volt az a Freisler, akinek nevét érdemesnek találták arra, hogy használják. Roland Freisler miután az első világháborúban orosz hadifogságba esett kommiszár lett. Bár élete végéig tagadta, hogy valaha is hitt volna a bolsevizmusban, sokat elmond, hogy amikor a Führer-nél érdeklődtek, kinevezné-e igazságügyi miniszternek, ő csak azt válaszolta; Azt a régi bolsevikot? NEM. Testvérét ki is zárták az NSDAP-ból, és őt is csak Göbbels kedvelte. A neve fémjelzi (sajnos) a náci jogászt. Ő vezette a stauffenbergék elleni, illetve a fehér rózsa tagjai elleni pereket. Tette ezt olyan színvonalon, amellyel nem csak a jogra, de a nemzetiszocializmusra is szégyent hozott, azaz szovjet stílusban. Bár én finoman szólva másképp állok a nemzetiszocializmushoz, mint azt a világ kormányait megszálló vezetés szeretné, Freisler neve nekem ugyanazt jelenti, mint Dirlewanger-é. Szégyen az ideológiánkra, hogy ilyen emberek egyáltalán tagjai lehettek az NS társadalomnak.
A zenekar érdekes névválasztása ellenére annyira jól sikerült a bemutatkozó lemez, hogy rendszeresen napirenden volt nálam a megvétel utáni időszakban. Valamivel dallamosabb az ének, de egyértelműen a Landser fénykorát idézte fel bennem. Kőkemény szövegek, ironikus, vicces megnyilvánulások, archív felvételek bejátszása. A germánoknál egyfajta kultikus szintet értek el ezzel a debütálással, és én is azt mondom, hogy még ha elég egyszerűen a jól bevált klisékkel dolgoztak, olyan lett a végeredmény, hogy nem véletlenül hódított. Egyik nagy kedvencem a „Die Fahne Senkt”, ami a Horst Wessel Lied átirata (Die Fahne Hoch), de sajnos dalszövegeket nem tartalmaz a fekete-fehér, 8 oldalas borító.
19 Szám 48:54 perc
History Of WAR II DVD
History Of WAR II
A harc folytatódik, tehát a háború is, és annak dokumentálása is. A WAR második része egy rövid bevezető után elsőként a „black panthers”-szel, azaz a fekete párducokkal foglalkozik. Kik is ezek a fekete párducok? A média azt próbálja bemesélni, hogy ez nem más, mint az elnyomott feketék hadserege, akik a jogaikért harcolnak a fehér elnyomás ellen. A videó készitői azonban más véleményen vannak. Ez a „szervezet”, már ha lehet szervezetnek nevezni egy bűnözőkből álló fegyveres hordát, leginkább azzal harcol a szolgaság ellen, hogy ártatlan fehéreket támadnak meg az utcán, és ha ezek között netán nőnemű egyének is vannak, akkor a fizikai bántalmazás velejárójaként meg is erőszakolják őket. Mit ne mondjak, normális emberként már nem is lepődők meg. Az az eszme, amely a bűnözőkből próbál szabadságharcost faragni, és fordítva, ne számítson nálam sok jóra. A demokráciában ezek hősök, és ez nagyon sok mindent el is mond a bolsevizmus testvérkéjéről. Nem mellékesen a világ legrettegettebb börtönszervezete az „Aryan Brotherhood” is ezek miatt a „harcosok” miatt alakult meg. A börtönökben ugyanis, amik tele voltak ezekkel az állatokkal, az volt egy ídőben a szokás, hogy vadásztak arra a pár fehérre, aki bekerült. Több tucatot öltek meg belőlük, mire a fehérek észbe kaptak, és megalapították az AB-t. Az AB védte meg őket ezután, stb,stb. A történet azt hiszem sokak előtt ismert. Végül az AB szinte teljesen kifújt, aminek okai közé szokták sorolni azt, hogy letért az eredeti útról, aminek sok oka lehetett (kábítószerkereskedelem, aztán az egyik vezérük egy zsivány lett, stb.), de szakértők szerint igazából az lett a veszte, hogy híjján volt emberanyagnak. Mivel a színesbőrűekhez képest elenyésző számú fehér kerül börtönbe az államokban. A „Rock & Racism” ugyancsak egy rövidebb rész. A Guns ’N’ Roses a „One In A Million” című száma kapcsán került bele (Ian Stuart szerint csak azért uszhatták meg Axl Rose-ék komolyabb következmény nélkül az „n” betűs szó használatát, mert a saját bandájukban is van egy feka (Slash)). Aztán egy néger rapbanda következik, a legérdekesebb mégis egy másik fekete zenész, aki a zsiványok ellen prédikál a színpadon. Később a gyakorlatban is láthatjuk a fekete kultúrát, akik képesek az amerikai nagyvárosok általuk lakott részeibe elhozni afrikát. Mintha Kelet-Magyarország egyes részeit látnánk durvább kiadásban. Drog, prostitúció, bűnőzés, és mocsok minden mennyiségben. Persze a média szerint nem ők az USA legnagyobb baja, hanem a rasszista fiatalok, akik a déli határokon járőrőznek, hogy megakadályozzák az illegális bevándorlást, a „Race & Reason” tv műsor, amiben a politikai inkorrektség a jellemző, és természetesen Tom Metzger, aki előbb szanaszét szedi liberális vitapartnereit, majd hülyét csinál belőlük. Ha már Metzger, akkor Aryan Fest összefoglaló demokrata megközelítésből. Rövidebb klippek jönnek egymás után, és megtudhatjuk mi is az amerikai álom. Mi is az amerikai álom? 30.000 majom úszik vissza Afrikába, és mindegyik kezükben egy-egy zsivány. Jó tudni. Ellátogatunk a világ többi részére is, ahol a problémák ugyanazok. Svájc, japán riport az amerikai skinekkel (ahol a japókat legjobban az érdekli, hogy azok hogyan viszonyulnak a japánokhoz), Németország, Spanyolország, Dél-Afrika (Ahol a „gonosz” Apartheid rendszer alóli felszabadulást felváltotta a demokrácia, és ennek következtében agyonverhetik, elevenen felgyújthatják, halálra késelhetik egymást, igen jól olvassátok, egymást a „felszabadult” feketék, persze csak ha fehéret nem találnak. De ez sem történne meg, ha nem lenne a rettenetes AWB, amiben a fehérek önvédelemre rendelkeznek be. A sajtó szerint legalábbis. Már megint hülyének néznek.), az ébredő Oroszország, Ernst Zündel Kanadából (itt kiemelném az elmebetegként őrjöngő ellentüntetőket, akikhez hasonlókat utoljára a hitgyülis videókon láttam). Interjú egy lebénult amerikai patriótával, akit felzárkóztatott bandatagok jutattak tolószékbe, és aki ennek ellenére folytatja a harcot. Aztán következik a The Order/Brüder Schweigen a jelen tükrében. Tom Metzger-t pedig meglátogatja az FBI, és így gyakorlatban is láthatjuk, hogyan kell használni a 5 words-öt (I’ve nothing to say / Nincs mit mondanom). Végezetül pedig megint egy kis összeállítást láthatunk Mr. Metzger legkedvesebb szórakozásából, aki most a bíróságon csinál hülyét az ellene agitálokból. Folyt. köv.
117 perc. Jelenetválasztás, változó, VHS minőség.
A harc folytatódik, tehát a háború is, és annak dokumentálása is. A WAR második része egy rövid bevezető után elsőként a „black panthers”-szel, azaz a fekete párducokkal foglalkozik. Kik is ezek a fekete párducok? A média azt próbálja bemesélni, hogy ez nem más, mint az elnyomott feketék hadserege, akik a jogaikért harcolnak a fehér elnyomás ellen. A videó készitői azonban más véleményen vannak. Ez a „szervezet”, már ha lehet szervezetnek nevezni egy bűnözőkből álló fegyveres hordát, leginkább azzal harcol a szolgaság ellen, hogy ártatlan fehéreket támadnak meg az utcán, és ha ezek között netán nőnemű egyének is vannak, akkor a fizikai bántalmazás velejárójaként meg is erőszakolják őket. Mit ne mondjak, normális emberként már nem is lepődők meg. Az az eszme, amely a bűnözőkből próbál szabadságharcost faragni, és fordítva, ne számítson nálam sok jóra. A demokráciában ezek hősök, és ez nagyon sok mindent el is mond a bolsevizmus testvérkéjéről. Nem mellékesen a világ legrettegettebb börtönszervezete az „Aryan Brotherhood” is ezek miatt a „harcosok” miatt alakult meg. A börtönökben ugyanis, amik tele voltak ezekkel az állatokkal, az volt egy ídőben a szokás, hogy vadásztak arra a pár fehérre, aki bekerült. Több tucatot öltek meg belőlük, mire a fehérek észbe kaptak, és megalapították az AB-t. Az AB védte meg őket ezután, stb,stb. A történet azt hiszem sokak előtt ismert. Végül az AB szinte teljesen kifújt, aminek okai közé szokták sorolni azt, hogy letért az eredeti útról, aminek sok oka lehetett (kábítószerkereskedelem, aztán az egyik vezérük egy zsivány lett, stb.), de szakértők szerint igazából az lett a veszte, hogy híjján volt emberanyagnak. Mivel a színesbőrűekhez képest elenyésző számú fehér kerül börtönbe az államokban. A „Rock & Racism” ugyancsak egy rövidebb rész. A Guns ’N’ Roses a „One In A Million” című száma kapcsán került bele (Ian Stuart szerint csak azért uszhatták meg Axl Rose-ék komolyabb következmény nélkül az „n” betűs szó használatát, mert a saját bandájukban is van egy feka (Slash)). Aztán egy néger rapbanda következik, a legérdekesebb mégis egy másik fekete zenész, aki a zsiványok ellen prédikál a színpadon. Később a gyakorlatban is láthatjuk a fekete kultúrát, akik képesek az amerikai nagyvárosok általuk lakott részeibe elhozni afrikát. Mintha Kelet-Magyarország egyes részeit látnánk durvább kiadásban. Drog, prostitúció, bűnőzés, és mocsok minden mennyiségben. Persze a média szerint nem ők az USA legnagyobb baja, hanem a rasszista fiatalok, akik a déli határokon járőrőznek, hogy megakadályozzák az illegális bevándorlást, a „Race & Reason” tv műsor, amiben a politikai inkorrektség a jellemző, és természetesen Tom Metzger, aki előbb szanaszét szedi liberális vitapartnereit, majd hülyét csinál belőlük. Ha már Metzger, akkor Aryan Fest összefoglaló demokrata megközelítésből. Rövidebb klippek jönnek egymás után, és megtudhatjuk mi is az amerikai álom. Mi is az amerikai álom? 30.000 majom úszik vissza Afrikába, és mindegyik kezükben egy-egy zsivány. Jó tudni. Ellátogatunk a világ többi részére is, ahol a problémák ugyanazok. Svájc, japán riport az amerikai skinekkel (ahol a japókat legjobban az érdekli, hogy azok hogyan viszonyulnak a japánokhoz), Németország, Spanyolország, Dél-Afrika (Ahol a „gonosz” Apartheid rendszer alóli felszabadulást felváltotta a demokrácia, és ennek következtében agyonverhetik, elevenen felgyújthatják, halálra késelhetik egymást, igen jól olvassátok, egymást a „felszabadult” feketék, persze csak ha fehéret nem találnak. De ez sem történne meg, ha nem lenne a rettenetes AWB, amiben a fehérek önvédelemre rendelkeznek be. A sajtó szerint legalábbis. Már megint hülyének néznek.), az ébredő Oroszország, Ernst Zündel Kanadából (itt kiemelném az elmebetegként őrjöngő ellentüntetőket, akikhez hasonlókat utoljára a hitgyülis videókon láttam). Interjú egy lebénult amerikai patriótával, akit felzárkóztatott bandatagok jutattak tolószékbe, és aki ennek ellenére folytatja a harcot. Aztán következik a The Order/Brüder Schweigen a jelen tükrében. Tom Metzger-t pedig meglátogatja az FBI, és így gyakorlatban is láthatjuk, hogyan kell használni a 5 words-öt (I’ve nothing to say / Nincs mit mondanom). Végezetül pedig megint egy kis összeállítást láthatunk Mr. Metzger legkedvesebb szórakozásából, aki most a bíróságon csinál hülyét az ellene agitálokból. Folyt. köv.
117 perc. Jelenetválasztás, változó, VHS minőség.
Sturmwehr & Überzeugungstäter – Familie, Volk, Vaterland
Sturmwehr & Überzeugungstäter – Familie, Volk, Vaterland (2012)
A kritika célja tulajdonképpen nem más, mint, hogy leírja az adott lemezről az ember a véleményét, esetleg vásárlásra (manapság inkább letöltésre) ösztönözzön, vagy eltántorítson az adott kiadványtól. A S&Ü közös lemezről elöljáróban annyit, hogy csakúgy ímmel-ámmal vettem meg, aztán az audio élmény hatására bőszen nekiálltam mint az őrült split lemezeket vásárolni. Hozzáteszem azóta sem találtam olyat, amelyiket ennyire élveztem volna. A 12 oldalas borítóról most nem nagyon szólnék, mivel ez is OPOS, teljesen felesleges x-edszerre leírni, mennyire színvonalas (na tessék, csak leírtam megint). A nagyöreg Sturmwehr (5 dal), és az ifjú titán Überzeugungstäter (5+1 dal) egyaránt odatette magát. Végig energikusak a dalok, egymást próbálják túllicitálni a fiúk. A legjobban a „Heldenzeit” sikerült, aminek az volt a legnagyobb furcsasága, hogy nem kevés idő kellett, mire rájöttem, hogy ezt a Sturmwehr nyomja. Persze rajta van a borítón, de a vén rókák olyan jól belekeverték ezt a Gigi-féle stílust ebbe a számba (elsősorban a Stahlgewitter-nél jellemző ez az „in medias res” kezdés), hogy sokáig azt hittem ez már az Ü! része a split-nek. Az utóbbi évek legjobb osztott lemeze, amiben a rajongók csak kellemesen fognak csalódni.
11 Szám 48:37 perc
A kritika célja tulajdonképpen nem más, mint, hogy leírja az adott lemezről az ember a véleményét, esetleg vásárlásra (manapság inkább letöltésre) ösztönözzön, vagy eltántorítson az adott kiadványtól. A S&Ü közös lemezről elöljáróban annyit, hogy csakúgy ímmel-ámmal vettem meg, aztán az audio élmény hatására bőszen nekiálltam mint az őrült split lemezeket vásárolni. Hozzáteszem azóta sem találtam olyat, amelyiket ennyire élveztem volna. A 12 oldalas borítóról most nem nagyon szólnék, mivel ez is OPOS, teljesen felesleges x-edszerre leírni, mennyire színvonalas (na tessék, csak leírtam megint). A nagyöreg Sturmwehr (5 dal), és az ifjú titán Überzeugungstäter (5+1 dal) egyaránt odatette magát. Végig energikusak a dalok, egymást próbálják túllicitálni a fiúk. A legjobban a „Heldenzeit” sikerült, aminek az volt a legnagyobb furcsasága, hogy nem kevés idő kellett, mire rájöttem, hogy ezt a Sturmwehr nyomja. Persze rajta van a borítón, de a vén rókák olyan jól belekeverték ezt a Gigi-féle stílust ebbe a számba (elsősorban a Stahlgewitter-nél jellemző ez az „in medias res” kezdés), hogy sokáig azt hittem ez már az Ü! része a split-nek. Az utóbbi évek legjobb osztott lemeze, amiben a rajongók csak kellemesen fognak csalódni.
11 Szám 48:37 perc
Brutal Attack – Stronger Than Before
Brutal Attack – Stronger Than Before (1986)
A BA bemutatkozó lemeze ma már igencsak alapműnek számít. Egylapos borítóval a kor elvárásainak megfelelően. Sokak szerint fantasztikus debütáló korong, nekem mégsem tartozik a kedvenceim közé. Úgy vagyok vele, mint a Tales Of Glory-val. A nagytöbbség úgy emlegeti, mint a BA albumok legjobbjait, amiben igazuk is van. A 4-5 máig fennmaradt sláger mellett a „töltelék” is fogyasztható, de ennyi. Nekem nem nagyon maradt meg sok az STB-ből. Ennek az az oka, hogy igaz kismilliószor leírtam, hogy nekem ez a középtempós angol RAC elég unalmas, egy jó énekessel még élvezni is tudom, de itt még Ken hangja nem érvényesül annyira, mint a későbbi lemezeken. Neki pedig hatalmas torka van. De, hogy példával érzékeltessem; hallgassuk meg a szerintem legjobb lemezükről például a „Blood Of Our Kin”-t, vagy netán az „Odins Daughter”-t, és tegyük mellé az ezen levőket. Ott a technikásabb zene mellé egy olyan vokált kapunk, aminek hatására még én is megtanultam becsülni a BA-t. Magyarán a STB jó bemutatkozás volt, időtálló slágerekkel, és valóban a klasszikus BA albumok sorát gyarapítja, de ennek ellenére nálam nem kedvenc.
14 Szám 40:08 perc
A BA bemutatkozó lemeze ma már igencsak alapműnek számít. Egylapos borítóval a kor elvárásainak megfelelően. Sokak szerint fantasztikus debütáló korong, nekem mégsem tartozik a kedvenceim közé. Úgy vagyok vele, mint a Tales Of Glory-val. A nagytöbbség úgy emlegeti, mint a BA albumok legjobbjait, amiben igazuk is van. A 4-5 máig fennmaradt sláger mellett a „töltelék” is fogyasztható, de ennyi. Nekem nem nagyon maradt meg sok az STB-ből. Ennek az az oka, hogy igaz kismilliószor leírtam, hogy nekem ez a középtempós angol RAC elég unalmas, egy jó énekessel még élvezni is tudom, de itt még Ken hangja nem érvényesül annyira, mint a későbbi lemezeken. Neki pedig hatalmas torka van. De, hogy példával érzékeltessem; hallgassuk meg a szerintem legjobb lemezükről például a „Blood Of Our Kin”-t, vagy netán az „Odins Daughter”-t, és tegyük mellé az ezen levőket. Ott a technikásabb zene mellé egy olyan vokált kapunk, aminek hatására még én is megtanultam becsülni a BA-t. Magyarán a STB jó bemutatkozás volt, időtálló slágerekkel, és valóban a klasszikus BA albumok sorát gyarapítja, de ennek ellenére nálam nem kedvenc.
14 Szám 40:08 perc
Brainwash – Time To Act
Brainwash – Time To Act (2013)
Sokan várták a Brainwash második lemezét. Én nem. Nem voltam oda értük, és tulajdonképpen a TTA hatására vettem csak meg a bemutatkozót. Az nem volt kérdés, hogy írok erről a lemezről, de aztán megjelent a Nacionalista Hullám 8. száma, amiben egy elég hozzáértő leírással kivesézték az anyagot. A furcsa az volt, hogy én is többé-kevésbé egy ilyet akartam írni, vagyis konkrétan szinte ugyanezt akartam leírni, és az elolvasás után elég sokáig (kb. 10 másodpercig) tépelődtem, maradjon-e terítéken az anyag, vagy keressek esetleg egy másik áldozatot, ami abban a dicsőségben részesül, hogy szerepelhet itt az Onugor-on, még ha esetleg lehúzom is. Vergődésem végeredménye végül ez a kis írás lett, amiben én is tömören összefoglalom, milyen is a TTA. A zenéjük sokkal lágyabb lett, vagyis tényleg elmentek egy ilyen dallamokkal, énekléssel tűzdelt metalcore-os irányba. Megszűntek az üresjáratok, végig ugyanazon a magas szinten tolják a srácok, amiből talán mégis kiemelkedik két „sláger” (a „One Family” egy gyorsabb szösszenet, míg a „Mayhemic Silence” egy hatalmas ballada). Ehhez járul egy igényes booklet 16 oldallal. Abszolút klasszikus már most, és ha netán megkérdezi valaki, milyen is a Brainwash második lemeze, nyugodtan vágjátok rá; a legnagyobb zenekritikus azt mondta, olyan mint a „Moshpit”-é; kihagyhatatlan.
12 Szám 47:14 perc
Sokan várták a Brainwash második lemezét. Én nem. Nem voltam oda értük, és tulajdonképpen a TTA hatására vettem csak meg a bemutatkozót. Az nem volt kérdés, hogy írok erről a lemezről, de aztán megjelent a Nacionalista Hullám 8. száma, amiben egy elég hozzáértő leírással kivesézték az anyagot. A furcsa az volt, hogy én is többé-kevésbé egy ilyet akartam írni, vagyis konkrétan szinte ugyanezt akartam leírni, és az elolvasás után elég sokáig (kb. 10 másodpercig) tépelődtem, maradjon-e terítéken az anyag, vagy keressek esetleg egy másik áldozatot, ami abban a dicsőségben részesül, hogy szerepelhet itt az Onugor-on, még ha esetleg lehúzom is. Vergődésem végeredménye végül ez a kis írás lett, amiben én is tömören összefoglalom, milyen is a TTA. A zenéjük sokkal lágyabb lett, vagyis tényleg elmentek egy ilyen dallamokkal, énekléssel tűzdelt metalcore-os irányba. Megszűntek az üresjáratok, végig ugyanazon a magas szinten tolják a srácok, amiből talán mégis kiemelkedik két „sláger” (a „One Family” egy gyorsabb szösszenet, míg a „Mayhemic Silence” egy hatalmas ballada). Ehhez járul egy igényes booklet 16 oldallal. Abszolút klasszikus már most, és ha netán megkérdezi valaki, milyen is a Brainwash második lemeze, nyugodtan vágjátok rá; a legnagyobb zenekritikus azt mondta, olyan mint a „Moshpit”-é; kihagyhatatlan.
12 Szám 47:14 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
