Sokaknak talán furcsa lehet ennek a két csapatnak egy lemezen való szerepeltetése, de hát, az amerikai színtér az európaihoz képest eléggé kicsi, így abból kell(ett) gazdálkodni, ami van. Itt arra gondolok, hogy míg a BED (akik ezen a split-en debütáltak) a straight edge életfilozófiát vallja/vallotta, addig az AA egy elég kemény DFF vonalat követett. Mindkét csapat hozott két feldolgozást is a saját dalok mellé(AA: 1xArresting Officers, 1xGG Allin BED: 1xCondemned 84, 1xBreakdown), így sikerült összerakni a 10 számos lemezt. Természetesen nem olyan kiforrott az egész, mint a mai kiadványok úgy általában, de mára már legendásnak számít ez a CD, és annak köszönhetően, hogy a Tri State Terror rég bezárta a boltot, az újra visszatérő Resistance Records meg csak Amerikából fogad rendeléseket, Európában szinte beszerezhetetlen.
10 Szám 27:15 perc
2017. február 1., szerda
Blue Eyed Devils & Aggravated Assault – Hate Crimes
Blue Eyed Devils & Aggravated Assault – Hate Crimes (1995)
Sokaknak talán furcsa lehet ennek a két csapatnak egy lemezen való szerepeltetése, de hát, az amerikai színtér az európaihoz képest eléggé kicsi, így abból kell(ett) gazdálkodni, ami van. Itt arra gondolok, hogy míg a BED (akik ezen a split-en debütáltak) a straight edge életfilozófiát vallja/vallotta, addig az AA egy elég kemény DFF vonalat követett. Mindkét csapat hozott két feldolgozást is a saját dalok mellé(AA: 1xArresting Officers, 1xGG Allin BED: 1xCondemned 84, 1xBreakdown), így sikerült összerakni a 10 számos lemezt. Természetesen nem olyan kiforrott az egész, mint a mai kiadványok úgy általában, de mára már legendásnak számít ez a CD, és annak köszönhetően, hogy a Tri State Terror rég bezárta a boltot, az újra visszatérő Resistance Records meg csak Amerikából fogad rendeléseket, Európában szinte beszerezhetetlen.
10 Szám 27:15 perc
Sokaknak talán furcsa lehet ennek a két csapatnak egy lemezen való szerepeltetése, de hát, az amerikai színtér az európaihoz képest eléggé kicsi, így abból kell(ett) gazdálkodni, ami van. Itt arra gondolok, hogy míg a BED (akik ezen a split-en debütáltak) a straight edge életfilozófiát vallja/vallotta, addig az AA egy elég kemény DFF vonalat követett. Mindkét csapat hozott két feldolgozást is a saját dalok mellé(AA: 1xArresting Officers, 1xGG Allin BED: 1xCondemned 84, 1xBreakdown), így sikerült összerakni a 10 számos lemezt. Természetesen nem olyan kiforrott az egész, mint a mai kiadványok úgy általában, de mára már legendásnak számít ez a CD, és annak köszönhetően, hogy a Tri State Terror rég bezárta a boltot, az újra visszatérő Resistance Records meg csak Amerikából fogad rendeléseket, Európában szinte beszerezhetetlen.
10 Szám 27:15 perc
Übermensch – Schickalsgemeinschaft
Übermensch – Schickalsgemeinschaft (2015)
A nagysikerű „Der Visionär” után borítékolni lehetett, hogy hamarosan megszületik a folytatás. Erre a folytatásra mindössze két évet kellett várni, de minden bizonnyal megérte. Vagy mégsem? Dehogynem. Talán nem annyira változatosak a számok, mint amilyenekkel Gigi vagy Andreas dolgozik, de azért az Ü! továbbra is figyelemre méltó. Most már nincs meg az újdonság varázsa, de ebben a zenei ötvözetben még mindig vannak kiaknázatlan területek, és úgy érzem, ha a fiúk megmaradnak ezen a vonalon, akkor több babér teremhet számukra, mert a Stahlgewitter/Div. Germania trónok betonbiztosan állnak, azokat nem nagyon lehet megdönteni. A borító ez alkalommal nem tetszik annyira, de ezt nem is az OPOS csinálta, hanem a Leveler Records, akik úgy tudom újoncnak számítanak. Akinek bejött az első, az szerezze be ezt is, akinek meg nem, az meg…Hát, az meg hallgasson valami mást!
11 Szám 48:22 perc
A nagysikerű „Der Visionär” után borítékolni lehetett, hogy hamarosan megszületik a folytatás. Erre a folytatásra mindössze két évet kellett várni, de minden bizonnyal megérte. Vagy mégsem? Dehogynem. Talán nem annyira változatosak a számok, mint amilyenekkel Gigi vagy Andreas dolgozik, de azért az Ü! továbbra is figyelemre méltó. Most már nincs meg az újdonság varázsa, de ebben a zenei ötvözetben még mindig vannak kiaknázatlan területek, és úgy érzem, ha a fiúk megmaradnak ezen a vonalon, akkor több babér teremhet számukra, mert a Stahlgewitter/Div. Germania trónok betonbiztosan állnak, azokat nem nagyon lehet megdönteni. A borító ez alkalommal nem tetszik annyira, de ezt nem is az OPOS csinálta, hanem a Leveler Records, akik úgy tudom újoncnak számítanak. Akinek bejött az első, az szerezze be ezt is, akinek meg nem, az meg…Hát, az meg hallgasson valami mást!
11 Szám 48:22 perc
Trouble Makers & 9éme Panzer Symphonie
Trouble Makers & 9éme Panzer Symphonie (1999)
Egy nagyon komoly split lemez egy francia, és egy francia-kanadai csapattól. 8 oldalas képekkel feltöltött szövegkönyv, mutatós fedőkép. A zene klasszikus gall RAC mind a két oldalon. Profi anyag, telis-tele a francia muzsika minden pozitívumával. Egyetlen dologba tudok belekötni. A 3-3 szám egy kicsit kevés. Legalább még egyet-egyet el tudtam volna viselni. A műsoridő szerencsére így sem vészesen rövid, ezért a kiemelkedő jelzőt megkapja tőlem, de a tökéletest nem.
6 Szám 24:52 perc
Egy nagyon komoly split lemez egy francia, és egy francia-kanadai csapattól. 8 oldalas képekkel feltöltött szövegkönyv, mutatós fedőkép. A zene klasszikus gall RAC mind a két oldalon. Profi anyag, telis-tele a francia muzsika minden pozitívumával. Egyetlen dologba tudok belekötni. A 3-3 szám egy kicsit kevés. Legalább még egyet-egyet el tudtam volna viselni. A műsoridő szerencsére így sem vészesen rövid, ezért a kiemelkedő jelzőt megkapja tőlem, de a tökéletest nem.
6 Szám 24:52 perc
Malnatt – Il Canto Del Demonio
Malnatt – Il Canto Del Demonio (2002)
8 oldalas szövegkönyv. A fedőkép elég randa, de ezzel persze valószínűleg nem mindenki ért egyet (A Capricornus elnevezésű lengyel NSBM horda biztos nem, mivel sikeresen lenyúlták ezt is, csakúgy, mint az Axis borítóját. Manapság már nem foglalkoznak ilyesmivel, inkább feka komákkal mulatják az időt.). A tartalom már jobban tetszik. A milánói hammerskinek egy változatos RAC/metál keveréket toltak fel a CD-re, amiből nem hiányoznak a taljánokra annyira jellemző énekelgetős, fülbemászó részek. Ha az összképet nézem, megint értetlenül állok az előtt, hogy az olaszok, akik annyi tehetséggel vannak jelen a színtéren, és ilyen, és ehhez hasonló színvonalú muzsikákat tudnak összehozni, hogy a fenébe nem tudnak egy igazán jól kidolgozott borítót csatolni ezekhez. Persze, inkább így legyen, mint fordítva…
11 Szám 45:58 perc
8 oldalas szövegkönyv. A fedőkép elég randa, de ezzel persze valószínűleg nem mindenki ért egyet (A Capricornus elnevezésű lengyel NSBM horda biztos nem, mivel sikeresen lenyúlták ezt is, csakúgy, mint az Axis borítóját. Manapság már nem foglalkoznak ilyesmivel, inkább feka komákkal mulatják az időt.). A tartalom már jobban tetszik. A milánói hammerskinek egy változatos RAC/metál keveréket toltak fel a CD-re, amiből nem hiányoznak a taljánokra annyira jellemző énekelgetős, fülbemászó részek. Ha az összképet nézem, megint értetlenül állok az előtt, hogy az olaszok, akik annyi tehetséggel vannak jelen a színtéren, és ilyen, és ehhez hasonló színvonalú muzsikákat tudnak összehozni, hogy a fenébe nem tudnak egy igazán jól kidolgozott borítót csatolni ezekhez. Persze, inkább így legyen, mint fordítva…
11 Szám 45:58 perc
Midtown Bootboys – The Time Has Come
Midtown Bootboys – The Time Has Come (1994)
Minden idők legjobb amerikai zenekarának tartják a MB-t a tengerentúli bakancsosok. Az európaiak szerintem más véleményen vannak, aminek persze megvannak az okai, de ebbe felesleges belemenni. A lényeg, hogy a tulsa-i brigád már akkor meghatározónak számított Amerikában, amikor az olyan öreg medvék, mint a Max Resist, vagy a Bound For Glory még csak pelyhesállú kezdők voltak. Sok helyen azt olvastam, hogy a TTHC nem is hivatalos kiadvány, hanem egy demóféle valami (a borító egy egyoldalas semmiség), és az egyetlen hivatalos „hanghordozójuk” az „Unfinished Business”. Ezek alapján egy kicsit furcsa, hogy ezt sokkal többre tartják az UB-nél. Mai füllel hallgatva, semmi különöset nem tudok elmondani a lemezről. Egy egészen tipikus RAC album jellegzetesen amerikai stílusjegyekkel. Így hirtelen kb. fél tucat amcsi bandát tudnék felsorolni, akik hasonló anyagokkal rukkoltak elő az elmúlt évtizedekben. Ezeknek az ihletője vagy ha jobban tetszik magának a stílusnak a megteremtője valószínűleg a tulsai bakancsosok voltak. Ez kb. olyan lehet az ottaniaknak, mint nekünk az Archívum „Támadása”, a Vérszerződés „Szent Háborúja”, vagy a Valhallától az „Ítélet Napja”. Ezeknél lehet esetleg jobb lemezeket készíteni, de felülmúlni nem lehet őket soha. A csapat feloszlása után a tagok fel-feltűntek más formációkban is, mint például a szintén tulsa-i Berserkr-ben, de a manapság is aktív Downright Hateful zenekarban is MB tagok zenélnek együtt a H8Machine zenészeivel.
11 Szám 32:28 perc
Minden idők legjobb amerikai zenekarának tartják a MB-t a tengerentúli bakancsosok. Az európaiak szerintem más véleményen vannak, aminek persze megvannak az okai, de ebbe felesleges belemenni. A lényeg, hogy a tulsa-i brigád már akkor meghatározónak számított Amerikában, amikor az olyan öreg medvék, mint a Max Resist, vagy a Bound For Glory még csak pelyhesállú kezdők voltak. Sok helyen azt olvastam, hogy a TTHC nem is hivatalos kiadvány, hanem egy demóféle valami (a borító egy egyoldalas semmiség), és az egyetlen hivatalos „hanghordozójuk” az „Unfinished Business”. Ezek alapján egy kicsit furcsa, hogy ezt sokkal többre tartják az UB-nél. Mai füllel hallgatva, semmi különöset nem tudok elmondani a lemezről. Egy egészen tipikus RAC album jellegzetesen amerikai stílusjegyekkel. Így hirtelen kb. fél tucat amcsi bandát tudnék felsorolni, akik hasonló anyagokkal rukkoltak elő az elmúlt évtizedekben. Ezeknek az ihletője vagy ha jobban tetszik magának a stílusnak a megteremtője valószínűleg a tulsai bakancsosok voltak. Ez kb. olyan lehet az ottaniaknak, mint nekünk az Archívum „Támadása”, a Vérszerződés „Szent Háborúja”, vagy a Valhallától az „Ítélet Napja”. Ezeknél lehet esetleg jobb lemezeket készíteni, de felülmúlni nem lehet őket soha. A csapat feloszlása után a tagok fel-feltűntek más formációkban is, mint például a szintén tulsa-i Berserkr-ben, de a manapság is aktív Downright Hateful zenekarban is MB tagok zenélnek együtt a H8Machine zenészeivel.
11 Szám 32:28 perc
Kindred Spirit – Carry The Flame
Kindred Spirit – Carry The Flame (1996)
A Nordland Records gondozásában látott napvilágot ez a kései Paul Burnley felvétel. Ezidőtájt ez a kiadó publikálta a No Remorse lemezeit, és a Svastika „In Hoc Signo Vinces” albumáért is ők voltak a felelősek, ezért nem meglepő, ha az angol legenda frontemberének a svédekkel közös anyagát is felkarolták. 12 oldalas, színes szövegkönyv, amibe még a feldolgozások szövegeit is belerakták. Utóbbiakból 5 darab van, ami majdnem a lemez fele. Ezek most tényleg elég jól sikerültek (2x Skrewdriver, 2x Public Enemy, 1x Johnny Cash), ennek ellenére tölteléknek érzem őket. Legfőképpen azért, mert ezek számomra csak átvezetések a saját dalok között, amik nagyon jól ülnek. Azt hiszem, mindegyik egy-egy kisebb sláger. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a C18 által talán legjobban gyűlölt ex-énekes itteni dalait is sokszor felhasználták, például a Kriegsberichter videókon. Megpróbáltam magam jobban beleásni a témába, nem minden eredmény nélkül. Az egyik oldal azt harsogja, hogy áruló, és mindennek lehordja, miközben gyakorlatilag az egykori Burnley munkásságból él, a másik oldal szerint pedig egyszerűen csak elege lett abból, hogy a C18 terrorizálta (élükön a jelenlegi New Remorse énekessel), és továbbállt. Nem nagyon foglalnék állást. Az számomra is érthetetlen, hogy jelenleg Mr. Bellany hogy működhet közre olyan produkciókban mint a „Bourne Ultimátum” vagy a Harry Potter széria a zsivány média üvöltözése nélkül ilyen múlttal. Állítólag a „Bellany-Fire In The Blood” című dokumentumfilm sokmindenre megadja a választ, de őszintén szólva annyira nem érdekel, hogy megnézzem. Volt, ami volt, és lesz, ami lesz. A Kindred Spirit pedig egy jó kis lemez volt.
11 Szám 39:02 perc
A Nordland Records gondozásában látott napvilágot ez a kései Paul Burnley felvétel. Ezidőtájt ez a kiadó publikálta a No Remorse lemezeit, és a Svastika „In Hoc Signo Vinces” albumáért is ők voltak a felelősek, ezért nem meglepő, ha az angol legenda frontemberének a svédekkel közös anyagát is felkarolták. 12 oldalas, színes szövegkönyv, amibe még a feldolgozások szövegeit is belerakták. Utóbbiakból 5 darab van, ami majdnem a lemez fele. Ezek most tényleg elég jól sikerültek (2x Skrewdriver, 2x Public Enemy, 1x Johnny Cash), ennek ellenére tölteléknek érzem őket. Legfőképpen azért, mert ezek számomra csak átvezetések a saját dalok között, amik nagyon jól ülnek. Azt hiszem, mindegyik egy-egy kisebb sláger. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a C18 által talán legjobban gyűlölt ex-énekes itteni dalait is sokszor felhasználták, például a Kriegsberichter videókon. Megpróbáltam magam jobban beleásni a témába, nem minden eredmény nélkül. Az egyik oldal azt harsogja, hogy áruló, és mindennek lehordja, miközben gyakorlatilag az egykori Burnley munkásságból él, a másik oldal szerint pedig egyszerűen csak elege lett abból, hogy a C18 terrorizálta (élükön a jelenlegi New Remorse énekessel), és továbbállt. Nem nagyon foglalnék állást. Az számomra is érthetetlen, hogy jelenleg Mr. Bellany hogy működhet közre olyan produkciókban mint a „Bourne Ultimátum” vagy a Harry Potter széria a zsivány média üvöltözése nélkül ilyen múlttal. Állítólag a „Bellany-Fire In The Blood” című dokumentumfilm sokmindenre megadja a választ, de őszintén szólva annyira nem érdekel, hogy megnézzem. Volt, ami volt, és lesz, ami lesz. A Kindred Spirit pedig egy jó kis lemez volt.
11 Szám 39:02 perc
Nahkampf & Kolovrat
Nahkampf & Kolovrat (2001)
Sok szempontból korszakalkotó ez az osztott lemez. Egyrészt, mert ez volt a belépője az orosz Kolovrat-nak a nemzetközi színtérre (mert bár ezelőtt is lehetett róluk hallani, ezzel kerültek be igazán a köztudatba). A másik dolog, hogy ez volt az egyik első olyan jellegű kiadvány, amin két ősellenség fiai fogtak össze az NS jegyében. Megvallom őszintén, amikor először hallottam a lemezről teljesen ledöbbentem, aztán az évek alatt megszaporodott hasonló kiadványok hatására ma már teljesen hétköznapinak tűnik. Az oroszok jól szerepelnek, de Nahkampf még jobban, ami furcsa, annak tükrében, hogy mint említettem, igazán a keletiek profitáltak ebből a korongból. Amíg a németek frontemberének rekedtes hangja, valamint a jól megírt számok teljesen levettek a lábamról, addig így utólag egy picit hiányérzetem van a másik produkcióval kapcsolatban. Itt még nem érezhető az a profizmus, ami a következő években fogja jellemezni a csapatot. A 16 oldalas bookletbe belerakták az összes szöveget (az oroszokét angolul), úgyhogy zenehallgatás közben nyugodtan elmerülhetünk a mondanivalókban is. Alap.
12 Szám 52:32 perc
Sok szempontból korszakalkotó ez az osztott lemez. Egyrészt, mert ez volt a belépője az orosz Kolovrat-nak a nemzetközi színtérre (mert bár ezelőtt is lehetett róluk hallani, ezzel kerültek be igazán a köztudatba). A másik dolog, hogy ez volt az egyik első olyan jellegű kiadvány, amin két ősellenség fiai fogtak össze az NS jegyében. Megvallom őszintén, amikor először hallottam a lemezről teljesen ledöbbentem, aztán az évek alatt megszaporodott hasonló kiadványok hatására ma már teljesen hétköznapinak tűnik. Az oroszok jól szerepelnek, de Nahkampf még jobban, ami furcsa, annak tükrében, hogy mint említettem, igazán a keletiek profitáltak ebből a korongból. Amíg a németek frontemberének rekedtes hangja, valamint a jól megírt számok teljesen levettek a lábamról, addig így utólag egy picit hiányérzetem van a másik produkcióval kapcsolatban. Itt még nem érezhető az a profizmus, ami a következő években fogja jellemezni a csapatot. A 16 oldalas bookletbe belerakták az összes szöveget (az oroszokét angolul), úgyhogy zenehallgatás közben nyugodtan elmerülhetünk a mondanivalókban is. Alap.
12 Szám 52:32 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
