2017. október 1., vasárnap
Bound For Glory – Ironborn
Bound For Glory – Ironborn (2017)
Az évtizedes álmából felébredő BfG a visszatérés után nyugodtan mondhatjuk, nem tud megülni a fenekén. Ennek természetesen csak örülhetünk, hiszen az amerikai veteránok azok közé a ritka csapatok közé tartoznak, akik még nem okoztak csalódást a rajongóknak. Volt persze néhány nem olyan eget rengető kiadványuk, mégis az évtizedek alatt egy megbízható, minőségi márkanévvé nőtte ki magát a zenekar. A nagy „comeback” után az Ironborn már a 3. önálló stúdióanyaguk. Magyar vonatkozás ezúttal is van, a szemfüleseknek nem lesz nehéz kitalálni, melyik évszámot szőtték bele a srácok az „I Stood”-ba. A már megszokott, mégis megunhatatlan témák mellett érdeklődve hallgattam még a „The Last Waltz”-ot, ami arról szól, hogy, hogy…Na, mindegy. A PC Records is hozta a kötelezőt, és a 20 oldalas booklet-be a dalszövegeken, fotókon kívül, egy kis leírást is adtak minden szám mellé. Nem mondom, hogy ez a legjobb az új albumok sorában, de az biztos, hogy ez kérem szépen minőségi muzsika az elejétől a végéig. Egy BfG albummal eddig sem lehetett veszíteni, és ez az állítás nem dől meg az Ironborn-nal sem.
11 Szám 49:41 perc
Valhöll – Staats-Schmutz
Valhöll – Staats-Schmutz (2014)
A megszállt Németországban üldözött, és többek között talán ezért is népszerű Valhöll 3. albumát (az első kettőt természetesen betiltották) nem a változás jellemzi. A korábban alkalmazott, dühös, provokatív ének, illetve a hozzáadott muzsika most is betalált. Legalábbis nálam. Valószínűleg a saját nemzetüket élve eltemetni akaró cenzoroknak más a véleményük. De hát, mint már a Jogos is megénekelte; Az igazság fájdalmas dolog, az őszinteség meg gyűlöletbeszéd, úgyhogy ne is számítsunk másra! Összességében nem a legjobb albumuk, de azért nagyon is élvezhető. Alapból nem könnyű kiemelkedni a nagynémet RAC masszából, de a Valhöll-nek viszonylag rövid idő alatt sikerült. A 16 oldalas booklet-ben elolvashatjuk a szövegeket, de a botránybanda többek között az anyanyelvéhez is hű, így aki nem tud németül, az kemény fába vágja a fejszéjét. Érdemes rajtuk tartani a szemünket, mert ez a botránybanda még (van egy olyan érzésem) sok kellemetlen percet fog szerezni a brd komisszárjainak. Odin áldja meg őket érte!
14 Szám 51:35 perc
Midgards Söner – Nordens Kall
Midgards Söner – Nordens Kall (1995/2002)
A svéd náci punkok második anyaga némileg elmarad a bemutatkozó lemezétől, de annyira azért nem, hogy szó nélkül elmenjünk mellette. Sajnos nem sokkal később sem a színvonalesés miatt temethették a zenekart. A Dim Records-os féle újrakiadás tartalma némileg eltér az eredetiétől. Erre ugyanis rápakoltak két Skrewdriver és egy Sex Pistols feldolgozást, viszont lemaradt a „Fourth Reich”, illetve a rejtett nóta (bármi volt is az). A legörömtelibb, hogy az egyébként 8 oldalas borító fedőképe is változott. Ez az eredetinél jobb, bár az irokéz frizurától még így (fekete-fehér-vörösben) is viszket a tenyerem. A szövegkönyvbe csak az angol nyelvű dalok szövegeit tették bele mínusz a feldolgozásoké, ami egy picit fura, különösen a két oldalt elfoglaló „katalógus” mellett. Azt hiszem minden más maradt a régiben, csak egy kicsit kevesebb a sláger. Nekem a „30 November” maradt meg legjobban, de ez is lehet, hogy csak azért, mert sokat hallottam a Kriegsberichter videókon. Punks Not Red? Bár igazatok lenne…
15 Szám 45:42 perc
Faust – Geboren In Ketten
Faust – Geboren In Ketten (2010/2011)
A német Faust zenekar muzsikáját általában a hírhedt Böhse Onkelz zenéjéhez szokták hasonlítani. Én az utóbbi csapatot nem nagyon ismerem, mivel amikor én elkezdtem a külföldi lemezeket beszerezni, a formáció már befeküdt a németellenes kolónia ágyába, vagy jobban mondva letérdelt neki. Amit tőlük hallottam a különböző híradásokból, videókból, az meg nem igazán fogott meg. Most meg már ugye nem is akarom őket megismerni. Amit tudok róluk, az éppen elég. Ezzel szemben a Faust 3. lemeze mondhatni elnyerte a tetszésemet. Én egyébként nem érzek nagy különbséget köztük, és a hasonló német zenekarok között, valami azonban mégis lehet, mert az eredeti 2010-es megjelenést követő évben egy bónusz nótával (Der Schwarze Regen) megspékelve újra kiadták a lemezt. Aki gondolja, tegyen vele egy próbát. 12 oldalas szövegkönyv
11 Szám 56:24 perc
Leopold Und Das Paddelbootorchester – Same
Leopold Und Das Paddelbootorchester – Same (2016)
A „Döner-Killer Superstar” népszerűségét mi sem jelzi jobban, minthogy Németországszerte gombamód elszaporodtak a Stahlgewitter klónok. Most már eljutottunk arra a szintre, hogy Gigi legnépszerűbb mellékzenekara is másolásra került. Legalábbis nekem némi hasonlóságot mutat a „Gigi & Die Braunen Stadtmusikanten” a „Leopold & Das Paddelbootorchester” elnevezésű Überzeugungstäter project-el. A borító, a zene, az ének kísértetiesen hasonló. Persze a lemez nem rossz, minden a helyén van. Egyedül tényleg csak a saját ötlet hiányát tudom felhozni, így aki kedveli a mester anyagait, az nyugodtan beruházhat erre a kópiára is.
10 Szám 44:29 perc
Cult Of Hatred – Times Of Darkness
Cult Of Hatred – Times Of Darkness (2013)
A gyűlölet kultuszának bemutatkozása azt hiszem sikeresnek mondható. A Midgard is azok közé a kiadók közé tartozik, akik képesek a minőségi csapatok felfedezésére, és ezt most is bebizonyították. A svéd fiúk egy majdnem teljesen angol nyelvű munkát adtak ki a kezükből, ami nem meglepő, hiszen Svédországban gyerekkortól oktatják az angolt. Azért a skandinávok egy-egy anyanyelvű szerzeményt fel szoktak csempészni a lemezeikre, jelen esetben ez a „Slav” nevet viseli. A CoH mellékesen rock/metál keveréket játszik, nem is rosszul. Az igazi vonzóerejük azonban inkább az lehet, hogy úgy hangzanak, mint a klasszikus, hajrázó rockcsapatok a 80-as, 90-es évekből. Rengeteg dallam, gitárszólók, és kellemes énekhang. Röviden ez jellemzi őket. 8 oldalas szövegkönyv.
11 Szám 48:48 perc
American Standard – For My Nation
American Standard – For My Nation (2004)
Az American Front-hoz köthető egylemezes csapat nem zavart sok vizet rövid élete során. Elég klisés cuccot adtak ki a kezük közül, rossznak mégsem mondanám. Rövid RAC tételeket hallhatunk néhol hc-s hatásokkal. Én az utóbbi időszakban eléggé megszerettem az amerikai kiadványokat, és lehet, hogy ennek hatására, de nem tudom lehúzni a korongot. Nincsenek újítások, eléggé monoton, és rövid az egész, a szövegek sem váltják meg a világot, de mégis. Mégis valahogy van stílusa az egésznek. És hogy milyen stílusa? Természetesen amerikai. (8 oldalas booklet)
11 Szám 18:42 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)