2017. december 1., péntek
Garrota – L’Ora Del Riscatto
Garrota – L’Ora Del Riscatto (2014)
A talján bakancsosoknál úgy látszik megállt az idő. Maradt az old school skinhead megjelenés, és az ehhez tartozó klasszikus olasz muzsika is. Többek között ezért is szeretem őket. Együtténeklős, egyszerű himnuszok, dalok az anyanyelvűkön. Ami régen általános volt, az most már üde színfolt az itáliai színtéren is. Szerencsére erre még mindig van kereslet, úgyhogy még jó néhány lemezben reménykedhetünk a fiúktól. Forza Italia! Csak így tovább!
10 Szám 35:07 perc
Killer Boots – William Wallace
Killer Boots – William Wallace (1999)
A nem túl fantáziadús nevű, egylemezes gall zenekar a nagy elődök nyomdokain haladt. Az ős francia RAC képviselőit másolják több-kevesebb sikerrel. Én kellemeset csalódtam. Nem egy Bunker 84 vagy egy Skinkorps, de azért annyira nem rosszak, hogy ennyire ne halljak róluk. Pedig a helyzet az, hogy ha nem kutatok a klasszikus francia muzsikát játszó csapatok között, nem is találok rájuk. Nem mondom, hogy kincset találtam, mert a jó pillanatok mellett, azért bőven vannak mélypontok is a korongon, de azért valahol bántam volna, ha nem ruházok be a WW-re.
12 Szám 42:50 perc
13 Knots – Justice
13 Knots – Justice (2009)
A Definite Hate és Platoon 14 tagokból álló formáció állítólag „Southern Rock/Country” egyveleget játszik. Legalábbis jó pár helyen ezt olvastam. Hát, én nem vagyok egy nagy besoroló, a különböző stílusokkal is jó, ha alapszinten tisztában vagyok, de ha ez country, netalántán southern rock, akkor a Bound For Glory technóban utazik. Ez egy sima régisulis amcsi RAC anyag. Nem különösebben technikás, néha unalmas, de legalább elég szókimondó, ahogy azt a tengerentúliaktól megszokhattuk. Ennél sokkal jobb anyagok is érkeznek az USÁ-ból, úgyhogy inkább gyűjtőknek, vagy fanatikusoknak ajánlanám. 8 oldalas szövegkönyv.
9 Szám 36:32 perc
Bound For Glory – Behold The Iron Cross
Bound For Glory – Behold The Iron Cross (1996)
A „The Fight Goes On”-nak akkora sikere volt, hogy már nem sokkal a megjelenés után kikiáltották a világ legjobb (és persze legnagyobb példányszámban eladott) WP lemezének. Ez elvileg nagy terhet kellett, hogy rakjon a fiúk vállára, hiszen sokan hasonló folytatásban reménykedtek. A soron következő „Behold The Iron Cross” sokak szerint beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bár a legtöbben továbbra is a TFGO-t tartják a csúcspontnak, véleményem szerint a BTIC legalább olyan jól sikerült. Lehet persze vitatkozni, de egy olyan zenekarnál, ami gyakorlatilag folyamatosan szállítja a jobbnál-jobb korongokat nehéz eldönteni, melyik a legjobb. Ez is egy BFG lemez, és azt hiszem ezzel mindent el is mondtam a minőségéről.
9 Szám 53:15 perc
08/15 – Unsterblich
08/15 – Unsterblich (1998)
Termékeny, de kevésbé ismert német együttesről beszélhetünk a 08/15 esetében. Nem szívesen használnám rájuk a másodvonalas jelzőt, de sajnos mivel olyan országból származnak, ahol a Kraftschlag, Sturmwehr, stb. zenekarok is tevékenykednek, kénytelen vagyok. A klasszikus RR-juk egyáltalán nem rossz, sőt kifejezetten fogyasztható, de annyi, de annyi ilyen csapat volt már a ’90-es években, hogy nem véletlen, hogy nem figyeltem fel rájuk. A saját dalok közé ez alkalommal becsempésztek egy Skrewdriver feldolgozást is, amit ezúttal végighallgattam, de összességében nem ez az „Unsterblich” csúcspontja. A német RAC szerelmesei azt javaslom, hallgassák meg a srácokat. Egy próbát mindenképpen megér. 4 oldalas booklet.
13 Szám 67:33 perc
Quadriga – Die Preussen Kommen
Quadriga – Die Preussen Kommen (2014)
A Faust énekese összeállt a Spreegeschwader zenészeivel, és ennek a kapcsolatnak köszönhetően jött létre a Quadriga. Metál/rock elegyét hallhatjuk a bemutatkozó lemezen, amit változatos ének kísér. A zenei résszel nincs bajom, viszont az ének nem feltétlenül nyerte el a tetszésemet, de ezt megbocsátom nekik. Ha valaki esetleg új kedvencet keres, az talán a Quadrigában fogja megtalálni azt, de nekem már most is annyi van, hogy azok lemezeit sem győzöm beszerezni. Mindenesetre azért szemmel tartom a csapatot, mert tényleg tehetségesek.
12 Szám 50:54 perc
Aggressive Force – Live At the Shack
Aggressive Force – Live At the Shack (2012)
A frontember, Brian Sawyer halála után látott napvilágot ez a koncertfelvétel. Egy 2001-es anaheim-i bulit hallhatunk a lemezen. Az eredeti felállással szereplő csapat elég jól hangzik élőben is, annak ellenére, hogy a felvételt nem digitalizálták, hanem úgy, ahogy volt, a nyers anyagot égették a CD lemezbe. A saját nótákon kívül felcsendül egy Mistreat (These Days), valamint egy Stars And Stripes (Skinheads On The Rampage) feldolgozás. Érdekességként megemlíthető még a „Finnegans Wake”, ami egy eredeti ír népdal, és természetesen nem hiányozhat a Cock Sparrer klasszikusának az „England Belongs To Me”-nek a Brian által átírt (O.C. Belongs To Me) változata sem. 4 oldalas booklet.
13 Szám 36:13 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)