Több mint egy évtizede is meg van már, hogy az egyik kereskedelmi csatorna híradójában megdöbbenve beszéltek arról, hogy valahol Magyarországon egy 9-10 éves „kislány” hamarosan anyuka lesz. Érdekes színjáték volt, mivel még a leghülyébb tévénézőknél is csak addig tarthatott a döbbenet, amíg meg nem látták az érintettek …. hovatartozását. Aztán túllendülve ezen az „érzelmi és erkölcsi sokkon” folytatódhatott a saját gyártású szappanopera következő része, amiben az egyik legismertebb pornókurva játszotta az egyik szerepet. Nos, az én akkori „döbbenetemnél” kicsit nagyobb meglepetést okozott, amikor megpillantottam ennek a klasszikusnak az újrakiadását. Rengetegen írtak már ennek a válogatásnak a történetéről, utótörténetéről, az általa kavart botrányról, stb. Sokan, akik sokkal, de sokkal többet tudnak arról az időszakról, így én nem is kísérletezgetek vele. Legyen elég annyi, hogy ekkor még nem határolódott el annyira a punk és skin, emellett pedig a csapatoknál sem volt ilyen éles a politikai szakadék. A szereplők; Garry Johnson, The 4-Skins, Infa Riot, The Last Resort, Criminal Class, The Toy Dolls, Barney Rubble, Cock Sparrer, Splodge, The Strike, The Shaven Heads. A 22 szám, illetve a hosszúság csalóka, mert jó néhány track csak duma, semmi több. Az együttesek legalább jól teljesítettek, és bár bőven vannak himnuszok, azért akad olyan formáció, dal, ami úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna. Sajnos a Pure Impact újrakiadása olyan minimalista, mint amilyen szerintem még az eredeti kiadás sem volt. De ezek a negatívumok jelen esetben mit sem számítanak, hiszen ez egy legendás, klasszikus, stb., stb. válogatás.
22 Szám 46:37 perc
2018. február 1., csütörtök
Strength Thru OI!
Strength Thru OI! (1981/2000)
Több mint egy évtizede is meg van már, hogy az egyik kereskedelmi csatorna híradójában megdöbbenve beszéltek arról, hogy valahol Magyarországon egy 9-10 éves „kislány” hamarosan anyuka lesz. Érdekes színjáték volt, mivel még a leghülyébb tévénézőknél is csak addig tarthatott a döbbenet, amíg meg nem látták az érintettek …. hovatartozását. Aztán túllendülve ezen az „érzelmi és erkölcsi sokkon” folytatódhatott a saját gyártású szappanopera következő része, amiben az egyik legismertebb pornókurva játszotta az egyik szerepet. Nos, az én akkori „döbbenetemnél” kicsit nagyobb meglepetést okozott, amikor megpillantottam ennek a klasszikusnak az újrakiadását. Rengetegen írtak már ennek a válogatásnak a történetéről, utótörténetéről, az általa kavart botrányról, stb. Sokan, akik sokkal, de sokkal többet tudnak arról az időszakról, így én nem is kísérletezgetek vele. Legyen elég annyi, hogy ekkor még nem határolódott el annyira a punk és skin, emellett pedig a csapatoknál sem volt ilyen éles a politikai szakadék. A szereplők; Garry Johnson, The 4-Skins, Infa Riot, The Last Resort, Criminal Class, The Toy Dolls, Barney Rubble, Cock Sparrer, Splodge, The Strike, The Shaven Heads. A 22 szám, illetve a hosszúság csalóka, mert jó néhány track csak duma, semmi több. Az együttesek legalább jól teljesítettek, és bár bőven vannak himnuszok, azért akad olyan formáció, dal, ami úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna. Sajnos a Pure Impact újrakiadása olyan minimalista, mint amilyen szerintem még az eredeti kiadás sem volt. De ezek a negatívumok jelen esetben mit sem számítanak, hiszen ez egy legendás, klasszikus, stb., stb. válogatás.
22 Szám 46:37 perc
Több mint egy évtizede is meg van már, hogy az egyik kereskedelmi csatorna híradójában megdöbbenve beszéltek arról, hogy valahol Magyarországon egy 9-10 éves „kislány” hamarosan anyuka lesz. Érdekes színjáték volt, mivel még a leghülyébb tévénézőknél is csak addig tarthatott a döbbenet, amíg meg nem látták az érintettek …. hovatartozását. Aztán túllendülve ezen az „érzelmi és erkölcsi sokkon” folytatódhatott a saját gyártású szappanopera következő része, amiben az egyik legismertebb pornókurva játszotta az egyik szerepet. Nos, az én akkori „döbbenetemnél” kicsit nagyobb meglepetést okozott, amikor megpillantottam ennek a klasszikusnak az újrakiadását. Rengetegen írtak már ennek a válogatásnak a történetéről, utótörténetéről, az általa kavart botrányról, stb. Sokan, akik sokkal, de sokkal többet tudnak arról az időszakról, így én nem is kísérletezgetek vele. Legyen elég annyi, hogy ekkor még nem határolódott el annyira a punk és skin, emellett pedig a csapatoknál sem volt ilyen éles a politikai szakadék. A szereplők; Garry Johnson, The 4-Skins, Infa Riot, The Last Resort, Criminal Class, The Toy Dolls, Barney Rubble, Cock Sparrer, Splodge, The Strike, The Shaven Heads. A 22 szám, illetve a hosszúság csalóka, mert jó néhány track csak duma, semmi több. Az együttesek legalább jól teljesítettek, és bár bőven vannak himnuszok, azért akad olyan formáció, dal, ami úgy eltűnt, mintha soha nem is lett volna. Sajnos a Pure Impact újrakiadása olyan minimalista, mint amilyen szerintem még az eredeti kiadás sem volt. De ezek a negatívumok jelen esetben mit sem számítanak, hiszen ez egy legendás, klasszikus, stb., stb. válogatás.
22 Szám 46:37 perc
Exxtrem – Unsere Götter Leben Weiter
Exxtrem – Unsere Götter Leben Weiter (2002)
A Fortress és NOIe Werte tagokat magába tömörítő project bemutatkozása az új évezred hajnalán történt. Ekkortájt az ausztrálok már szinte teljesen felhagytak a Fortress dalok írásával, míg a németek soha nem arról voltak híresek, hogy Sturmwehr-szerű lemezdömpinggel árasztanak el minket. Mindkét csapat rajongóinak érdemes begyűjteni a korongot, hiszen a stílusjegyek megmaradtak, afféle osztott lemez szaga van a dolognak. Sajnos a műsoridő elég rövid, ami magába foglal három Skrewdriver (Stand Up, Hail The New Dawn, Return to Camelot), és egy 4-Skins (Wonderful World) feldolgozást is. Ha ezeket nem számolom, illetve kiveszem a tracklistából az intrót, valamint a két extra rövid szösszenetet (Kangaroo-Killer, Der Tod Eines Kangaroo), akkor már érthető, miért is nem vagyok elégedett a CD hosszúságával. A maradék 5 szám azért némileg vigasztal, de persze nem teljes mértékben. 8 oldalas szövegkönyv.
12 Szám 32:51 perc
A Fortress és NOIe Werte tagokat magába tömörítő project bemutatkozása az új évezred hajnalán történt. Ekkortájt az ausztrálok már szinte teljesen felhagytak a Fortress dalok írásával, míg a németek soha nem arról voltak híresek, hogy Sturmwehr-szerű lemezdömpinggel árasztanak el minket. Mindkét csapat rajongóinak érdemes begyűjteni a korongot, hiszen a stílusjegyek megmaradtak, afféle osztott lemez szaga van a dolognak. Sajnos a műsoridő elég rövid, ami magába foglal három Skrewdriver (Stand Up, Hail The New Dawn, Return to Camelot), és egy 4-Skins (Wonderful World) feldolgozást is. Ha ezeket nem számolom, illetve kiveszem a tracklistából az intrót, valamint a két extra rövid szösszenetet (Kangaroo-Killer, Der Tod Eines Kangaroo), akkor már érthető, miért is nem vagyok elégedett a CD hosszúságával. A maradék 5 szám azért némileg vigasztal, de persze nem teljes mértékben. 8 oldalas szövegkönyv.
12 Szám 32:51 perc
Keep It White 2
Keep It White 2 (2001)
Az első részről már korábban írtam. Egy nagyon sikeres válogatásról volt szó, ami időközben sorozattá nőtte ki magát. A kiadó ezúttal is beleadott apait-anyait, és igazán nagy neveket vonultatott fel. Konkwista 88 (4X), Blue Eyed Devils (2X), AEG (2X), Razor’s Edge (1X), Celtic Warrior (2X), The Order (1X), Excalibur (2X). Ismert csapatok, jól eltalált szövegek, változatos muzsika. Ez kétségtelenül elég kellett, hogy legyen. És, igen azt hiszem, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Bár, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez messze nem volt olyan sikeres, mint az első rész. Talán azért, mert ezen nem szerepelt az Archívum. (A 8 oldalas booklet is szépre sikeredett, bár a tracklistán a K88-nál némi zavart érzékeltem.)
14 Szám 49:39 perc
Az első részről már korábban írtam. Egy nagyon sikeres válogatásról volt szó, ami időközben sorozattá nőtte ki magát. A kiadó ezúttal is beleadott apait-anyait, és igazán nagy neveket vonultatott fel. Konkwista 88 (4X), Blue Eyed Devils (2X), AEG (2X), Razor’s Edge (1X), Celtic Warrior (2X), The Order (1X), Excalibur (2X). Ismert csapatok, jól eltalált szövegek, változatos muzsika. Ez kétségtelenül elég kellett, hogy legyen. És, igen azt hiszem, hogy beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Bár, az igazsághoz hozzá tartozik, hogy ez messze nem volt olyan sikeres, mint az első rész. Talán azért, mert ezen nem szerepelt az Archívum. (A 8 oldalas booklet is szépre sikeredett, bár a tracklistán a K88-nál némi zavart érzékeltem.)
14 Szám 49:39 perc
Commando Pernod – Deutschland Erwache
Commando Pernod – Deutschland Erwache (1999)
Stílusában leginkább az úgynevezett kultikusnak mondható német zenekarokhoz hasonlítható a CP. A 80-as években kezdték, meglehetősen szókimondóan, lényegre törően. Ezt értem kultikus alatt. A 4 oldalas borító hasonlóan beszédes, mint a szövegeik. Ez a CD demó, és koncertfelvételeket tartalmaz, és ezért sajnos a minőség nem túl jó. Azt hiszem, ennek ellenére, mégis sokan örültek a megjelenésének, és nem csak a régi motorosok közül. Az ennyire nyílt csoportosulások manapság még a stúdióig sem jutnak el manapság, annyira üldözik őket a ’45 óta csak névleg létező Németországban. Mindenkit arra biztatok, hogy támogassa az ehhez hasonló zenekarokat, mert ha a zenéjükkel akár csak egy kellemetlen pillanatot is szereznek ezeknek a „toleranciabajnokoknak”, akkor már minden tiszteletet megérdemelnek.
28 Szám 58:29 perc
Stílusában leginkább az úgynevezett kultikusnak mondható német zenekarokhoz hasonlítható a CP. A 80-as években kezdték, meglehetősen szókimondóan, lényegre törően. Ezt értem kultikus alatt. A 4 oldalas borító hasonlóan beszédes, mint a szövegeik. Ez a CD demó, és koncertfelvételeket tartalmaz, és ezért sajnos a minőség nem túl jó. Azt hiszem, ennek ellenére, mégis sokan örültek a megjelenésének, és nem csak a régi motorosok közül. Az ennyire nyílt csoportosulások manapság még a stúdióig sem jutnak el manapság, annyira üldözik őket a ’45 óta csak névleg létező Németországban. Mindenkit arra biztatok, hogy támogassa az ehhez hasonló zenekarokat, mert ha a zenéjükkel akár csak egy kellemetlen pillanatot is szereznek ezeknek a „toleranciabajnokoknak”, akkor már minden tiszteletet megérdemelnek.
28 Szám 58:29 perc
Youngland – We Are United Again!
Youngland – We Are United Again! (2000)
Az amerikai tesók remekül ötvözték a RAC-ot a country-val. Olyannyira, hogy bemutatkozó lemezük rögtön népszerűvé tette őket a normális emberek körében, és népszerűtlenné a deviánsok szemében. Én is úgy-ahogy elhallgatom a muzsikájukat, de a country nem nagyon tartozik a kedvenceim közé (bár Johnny Rebel-t egy időben sokat hallgattam), így őket sem nevezhetem annak. Mármint kedvencnek. Ettől eltekintve minden elismerésem, és nagyon remélem, hogy hallunk még felőlük, mert az utóbbi pár évben nagyon eltűntek a fiúk. Merem remélni, hogy csak a nagy visszatérésre készülnek, és nem vonultak vissza a zenei harctérről.
12 Szám 37:56 perc
Az amerikai tesók remekül ötvözték a RAC-ot a country-val. Olyannyira, hogy bemutatkozó lemezük rögtön népszerűvé tette őket a normális emberek körében, és népszerűtlenné a deviánsok szemében. Én is úgy-ahogy elhallgatom a muzsikájukat, de a country nem nagyon tartozik a kedvenceim közé (bár Johnny Rebel-t egy időben sokat hallgattam), így őket sem nevezhetem annak. Mármint kedvencnek. Ettől eltekintve minden elismerésem, és nagyon remélem, hogy hallunk még felőlük, mert az utóbbi pár évben nagyon eltűntek a fiúk. Merem remélni, hogy csak a nagy visszatérésre készülnek, és nem vonultak vissza a zenei harctérről.
12 Szám 37:56 perc
Moshpit – An Eternal Torch Can Light A Million
Moshpit – An Eternal Torch Can Light A Million (2017)
Azt hiszem sokan várták a Moshpit legújabb lemezét. A sorrendben harmadik stúdióalbum első ránézésre azt hiszem beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mivel OPOS-os anyagról van szó, először a szövegkönyvet vettem szemügyre. A 16 oldalas booklet nem rossz, nagyon szépek ezek a fjordokról készített fényképek, mégis az egész valahogy elmarad a „We Carry The Heart” színvonalához képest. Sokan elmondják ugyan, hogy a tartalom a fontos, ugyanakkor ma már egy igényes külalakkal is nehezebb lemezeket eladni, mint mondjuk a 90-es években. Egy Moshpit lemezborítótól tehát egy kicsit többet vártam. Talán egy a bookletből előugró női hologramot, aki minden alkalommal elmondja, mennyire epedve várják már a valkűr lányok, hogy meglátogassam őket. Nem tudom. Na, mindegy. A zenei rész hosszúságát tekintve több mint kielégítő. Több mint háromnegyedórás muzikális orgia vár ránk. Méltó folytatása az előző lemeznek. Az énekes üvöltőzés mellett elég rendesen dalolászgat is, közben a többiek is fáradhatatlanul dolgoztatják a hangszereiket. Nem egy utcai garázszene azt el kell ismerni. Végezetül leírnám, hogy kellemes meglepetés volt, meg hasonlók, de ezt most kihagyom. Egy Moshpit-szintű csapattól azt hiszem megkövetelhető, hogy ilyen színvonalú kiadványokkal bombázzanak minket. Így meglepetés kizárva. Azt kapjuk, ami elvárható. Kíváncsi vagyok, mivel jelentkeznek legközelebb.
12 Szám 49:39 perc
Azt hiszem sokan várták a Moshpit legújabb lemezét. A sorrendben harmadik stúdióalbum első ránézésre azt hiszem beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mivel OPOS-os anyagról van szó, először a szövegkönyvet vettem szemügyre. A 16 oldalas booklet nem rossz, nagyon szépek ezek a fjordokról készített fényképek, mégis az egész valahogy elmarad a „We Carry The Heart” színvonalához képest. Sokan elmondják ugyan, hogy a tartalom a fontos, ugyanakkor ma már egy igényes külalakkal is nehezebb lemezeket eladni, mint mondjuk a 90-es években. Egy Moshpit lemezborítótól tehát egy kicsit többet vártam. Talán egy a bookletből előugró női hologramot, aki minden alkalommal elmondja, mennyire epedve várják már a valkűr lányok, hogy meglátogassam őket. Nem tudom. Na, mindegy. A zenei rész hosszúságát tekintve több mint kielégítő. Több mint háromnegyedórás muzikális orgia vár ránk. Méltó folytatása az előző lemeznek. Az énekes üvöltőzés mellett elég rendesen dalolászgat is, közben a többiek is fáradhatatlanul dolgoztatják a hangszereiket. Nem egy utcai garázszene azt el kell ismerni. Végezetül leírnám, hogy kellemes meglepetés volt, meg hasonlók, de ezt most kihagyom. Egy Moshpit-szintű csapattól azt hiszem megkövetelhető, hogy ilyen színvonalú kiadványokkal bombázzanak minket. Így meglepetés kizárva. Azt kapjuk, ami elvárható. Kíváncsi vagyok, mivel jelentkeznek legközelebb.
12 Szám 49:39 perc
Chevrotine – Aux Armes!
Chevrotine – Aux Armes! (2003)
Állítólag sokan nagy reménységnek tartották a fiúkat, sokan az egykori nagyokhoz (Bunker 84, Legion 88) hasonlították őket. Ha ezt én is megtenném, azt mondanám, hogy a zenéjük kevésbé nyers, és egy fokkal keményebb, mint azoké volt. A francia nyelvezet ezúttal is szépen idomul a muzsikához, és ez nem mellékes, hiszen mi másért vennénk külföldi zenészektől lemezt, ha nem a mienkétől eltérő komponensek miatt (Na jó, meg amiatt, hogy magyar lemezek ma már szinte nem is jelennek meg.). Tehát a srácok jók, a lemez elég ütős, hogy javasolni tudjam, de ennél még többre is vihették volna. Kár, hogy csak egy lemezig jutottak. 24 oldalas booklet (ami az eredeti mellett tartalmazza az angol verzióját is a szövegeknek, a „kötelező” fényképekkel együtt).
10 Szám 35:49 perc
Állítólag sokan nagy reménységnek tartották a fiúkat, sokan az egykori nagyokhoz (Bunker 84, Legion 88) hasonlították őket. Ha ezt én is megtenném, azt mondanám, hogy a zenéjük kevésbé nyers, és egy fokkal keményebb, mint azoké volt. A francia nyelvezet ezúttal is szépen idomul a muzsikához, és ez nem mellékes, hiszen mi másért vennénk külföldi zenészektől lemezt, ha nem a mienkétől eltérő komponensek miatt (Na jó, meg amiatt, hogy magyar lemezek ma már szinte nem is jelennek meg.). Tehát a srácok jók, a lemez elég ütős, hogy javasolni tudjam, de ennél még többre is vihették volna. Kár, hogy csak egy lemezig jutottak. 24 oldalas booklet (ami az eredeti mellett tartalmazza az angol verzióját is a szövegeknek, a „kötelező” fényképekkel együtt).
10 Szám 35:49 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
