skip to main |
skip to sidebar
Skrewdriver – Video Tour 1977-1993
Az Ainaskin első videókiadványa miről másról is szólhatna, mint a Skrewdriver-ről? Jasa saját maga készítette a borítót is. Az ajánlót Max Hammer írta, aki többek között a B&H Field Manual könyv szerzőjeként vált ismertté (Írt mellette skinhead novellát, valamint rengeteg ISD-vel kapcsolatos munkája van.). A készítő fogta monumentális ISD videógyűjteményét, és egy kellemes "Best Of"-ot szerkesztett belőle. Ha jól számoltam 21 koncertrészlet, 3 interjú, 1 videóklip (46 Years), 1 MTV-s híradás Ian haláláról alkotja a DVD anyagát. Ezeket különböző technikával, és különböző időszakokban rőgzítették. (Természetesen követik a kronológiát.) A minőség ennek megfelelően változó, de azért végig élvezhető. Menü egyébként van, bár nem interaktív, és nincs jelenetválasztás. Utóbbi annyira nem is hiányzik, mert tudunk menet közben léptetni. Az interjúkat külön is megnézhetjük, de amúgy is be vannak ékelve a filmbe, úgy hogy nem maradunk le semmiről, ha kihagyjuk ezt az opciót. Ahogy már írtam "Best Of" kiadvány, így nem hiszem, hogy bárkinek is csalódást okozna.
78 perc. Menü, változó minőség.
Sniper – One Last Stand (2005)
Igazán nehéz helyzetbe hoztam magam azzal, hogy megpróbáltam megírni a OLS kritikáját. Kicsit az az érzésem, mintha egy Kárpátia lemezről kéne nyilatkoznom. A Sniper is beleesett abba hibába, hogy a sok album egész egyszerűen elvesztette az egyéniségét. Ha beraknám a lejátszómba a One Last Stand-et és a Born To War-t, aztán valaki elindítaná az egyiket, booklet hiányában meg sem tudnám különböztetni a kettőt. Persze nem ugyanaz a zene, a szövegek is eltérnek, de olyan hasonlóak, hogy az már riasztó. Új ötletek hiányában pedig nem tudok én sem másként nyilatkozni, mint az előző lemez esetében.
12 Szám 40:31 perc
No Remorse – Best Of (1995)
Valamikor még a kilencvenes években jutott el hozzám műsoros kazetta formátumban, és nem kis szerepe volt abban, hogy aztán szépen lassan beszereztem az összes stúdióalbumukat. A 16 nótát Burnley és Aussie Nigel újra felvette, tehát nem csak úgy felmásolgatták azokat a korábbi lemezekről. A hangzás számomra így sokkal élvezhetőbbé és erőteljesebbé vált. A kiválasztott dalokkal többé-kevésbé szintén egyetértek. Az egyik instrumentális (Sword Of Defiance), aztán például a Bonded By Blood duettben csendül fel Burdi-vel. Tehát annak is érdemes megszerezni, aki egyébként rendelkezik az összes albummal. A fedőkép Griffin munkája, de az érdekesebb olvasmány belül található. A 12 oldalas szövegkönyvet olvasgatva tudtam meg például azt is, hogy az általam már egyszer kritizált „The Flame That Never Dies” szövegét valójában Ian Stuart írta. Ezen kívül a kétoldalnyi biográfia is tartogatott meglepetéseket. Példaként állítható a többi „besztof” meg „gréteszt hicc” elé. Így kellene kinézni valamennyinek.
16 Szám 64:09 perc
10 Years Of RAC ’N’ Roll Resistance (2009)
A Baltikum leghíresebb RAC zenekara ezzel a 12 számos lemezzel ünnepelte tizedik születésnapját. A RAC félig-meddig egy Greatest Hits-nek felel meg, mivel a dalok felét már ismerhetjük a korábbi korongokról. Nem emelkedik ki a többi PWA kiadvány közül sem a külalakot (12 oldalas színes borító szövegekkel, képekkel, stb.), sem a zenei részt tekintve. De ez nem is szükséges. Minden benne van, amiért a PWA-t világszerte szeretik RAC körökben.
(A bakelit egy Skrewdriver feldolgozást, az „I Don’t Like You”-t tartalmazza a „Fuck ’em All” helyett.)
12 Szám 38:58 perc
Velky Drevic 1994. 11. 26.
A ’94-es csehországi szláv karneválon a cseh-lengyel barátság jegyében a Buldok látta vendégül a Konkwista 88-t. A menü kinézete megegyezik a már taglalt Nordic Thunder videóéval. Az mondjuk fura, hogy nincs háttérzene. Kapásból jó néhány dalt tudnék felsorolni mindkét csapattól, ami szerintem megfelelt volna. Na jó, elég a szőrszálhasogatásból. Ez a magamfajta zabhegyezőnek amúgy sem kenyere.
A Bohemia Hammerskins szervezésében létrejött rendezvény a szokásoknak megfelelően a hazai Buldok szereplésével kezdődik. Őket sokan minden idők legjobb cseh zenekarának tartják. (A szervezőket meg én tartom az eddigi legjobb cseh skinhead szervezetnek. Sajnos a banda és a szervezet sem aktív már. A zenekar ’99 környékén feloszlott, a hammer-eket meg a többi kelet-európai divízióval együtt az amcsik kivágták a nation-ból. Utóbbi csak tény. Nem bírálat.). Ez valószínűleg igaz is. Sajnos azonban ez a típusú zene, élőben nem a legjobb. Nem lehet rá igazán pogózni, táncolni, és ez jelen esetben rányomja a bélyegét a hangulatra. Péló Barna szavaival élve; nem jön át. A fiúk játszanak, a közönség meg figyelmesen nézi őket. Egyik legjobb nótájukat (RIP) Ian Stuart-nak ajánlják, és a lehetőségekhez mérten egy jó hangulatú bulit csinálnak. Felhívnám a figyelmet az 50. perc környékén elhangzó „Free My Land” című Skrewdriver dalra, amit egy össznépi éneklés keretében ad elő; Jim (Squadron), Adam (Konkwista 88) és a két Buldok énekes. Ez tényleg nem mindennapi látvány.
58. perc. Színre lép a lengyel formáció. Ők is inkább a középtempós, gitárszólókkal tarkított szerzeményeiket nyomják. Mozgás így igazán most sincs, igaz, pár elvetemült néha elunja a passzív szemlélő szerepét, de az ugrálás nem tart sokáig. Az sem segít, hogy a lengyel nótákat erőltetik, mivel így még az együtténeklésre sincs sok esély. Ezt csak azért mondom, mert nem vagyok ugyan egy nyelvtudós (bár a magyart anyanyelvi szinten beszélem), de azt tudom, hogy a szláv nyelvek között is igen nagyok az eltérések (persze nem akkorák, mint a finn meg a magyar között). Szláv RAC csemege nem csak szlávoknak.
118 perc. Interaktív menü. Élvezhető VHS minőség.
Fear Rains Down – No Turning Back (2006)
A hatecore színtér elitjének bandái (Teardown, Path Of Resistance, Race Riot) összeálltak, hogy egy közös munka keretében létrehozzanak egy kiadványt, amit az olyanok is örömmel fogadnak majd, akiket hidegen hagy az évek óta tartó HC őrület, és továbbra is a dallamosabb zenére esküsznek. A Final Stand és Until The End kiadók sokat adnak a külsőre, ami első ránézésre is látszik. A fantasztikusan sikerült (12 oldalas) booklet nem okozott meglepetést, az már inkább, hogy egy számomra is élvezetes eredmény született zenei téren. Tényleg tudhatnak valamit ezek a zenészek, ha nálam ilyen eredményt tudnak elérni. Szerény véleményem szerint az egyik legjobb lemez ezen a vonalon.
12 Szám 31:56 perc
Les Vilains – Skinhead Family (2010)
Ez a banda nem arról híres, hogy elkényezteti híveit. 7 évet kellett várni a második sorlemez megjelenésére. De a rajongók legalább azt kapták, amit akartak. Belgium vallon üdvöskéi hűek maradtak önmagukhoz, és a Pure Impact-hoz is. A kiadvány így formailag teljesen megegyezik az előzővel. A 13 vadiúj himnusz (ebből az egyik egy outro) bár továbbra sem foglalkozik kifejezetten politikával, mégis az inkorrekt kategóriába tartozik. Ez az olyan dalokban nyilvánul meg, mint például a Politiquement Incorrect, vagy a számomra nem kis meglepetést okozó Retourne Chez Toi (ez meg egy bevándorlás ellenes dal). A 12 oldalas booklet két oldalát egyébként Dieter (Kill Baby, Kill!) emlékének szentelik. Mellette természetesen Olivier-ről sem feledkeztek meg. A „Dieter & Olivier”-ből ez világosan látszik. A felvétel eredetileg egyébként Dieter közreműködésével készült volna, de sajnálatos halála miatt (Összeverekedett egy négerrel, aki aztán kórházba került. Kb. 2-3 éves börtönbüntetésre számíthatott. Ezt nem tudta elfogadni, ezért inkább öngyilkos lett.) ez meghiúsult. A demó anyagokat tudták csak felhasználni, így az a nem mindennapi helyzet állt elő, hogy egy srác egy olyan lemezen hallható, amit az ő emlékére (is) készítettek. Flamand-vallon termék, Made In Belgium.
13 Szám 49:41 perc
