Igazán nehéz helyzetbe hoztam magam azzal, hogy megpróbáltam megírni a OLS kritikáját. Kicsit az az érzésem, mintha egy Kárpátia lemezről kéne nyilatkoznom. A Sniper is beleesett abba hibába, hogy a sok album egész egyszerűen elvesztette az egyéniségét. Ha beraknám a lejátszómba a One Last Stand-et és a Born To War-t, aztán valaki elindítaná az egyiket, booklet hiányában meg sem tudnám különböztetni a kettőt. Persze nem ugyanaz a zene, a szövegek is eltérnek, de olyan hasonlóak, hogy az már riasztó. Új ötletek hiányában pedig nem tudok én sem másként nyilatkozni, mint az előző lemez esetében.
12 Szám 40:31 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése