2012. szeptember 1., szombat
OIdoxie – Schwarze Zukunft
OIdoxie – Schwarze Zukunft (1998)
A német C18 talán legismertebb zenekara (természetesen a Kraftschlag után) a ’96-ban alakult OIdoxie. Mivel a C18 csapatainak száma az elmúlt években maroknyira apadt, így talán nem sértő, ha azt mondom, hogy az előző mondatban emlegetett titulust nem volt nehéz kiérdemelni. Természetesen azért a jó zenének semmi nem szabhat határt, így az IVBH és a BHC18 aktivisták az ellentétek ellenére azért meghallgatják egymás lemezeit. A csapat legismertebb lemezét tanulmányozva próbáltam megfejteni, mi is lehet a srácok sikerének titka, vagyis mi az a plusz, amiért a hovatartozásuk ellenére is olyan jól fogynak a lemezeik. 12 (+ 1 intró + 1 outró) szokványos, ugyanakkor profi Rechtsrock szerzemény egy nagyon jó énekes előadásában. A produkció teljesen átlagos. Nincsenek stílusbontó zenei megoldások, korszakalkotó szövegek. Azonban ezt az egyszerű RAC-t olyan jól csinálják, hogy nem is érezzük az előbbiek hiányát. A 16 oldalas CD füzet is teljesen átlagos, de a rengeteg kép, és a dalszövegek azért feldobják egy picit. A korong tökéletes példája annak, hogy ha valakinek van tehetsége, az az unalmas klisékkel is tud úgy sáfárkodni, hogy valami maradandót alkosson.
2006-ban Szerzői Kiadásban újra napvilágot látott, új borítóval, némileg megváltozott tartalommal.
14 Szám 55:16 perc
RAC ’N’ Roll Teufel – Von Falschen Rebellen Und Wack’ren Gesellen
RAC ’N’ Roll Teufel – Von Falschen Rebellen Und Wack’ren Gesellen (2009)
Dallamos Rechtsrock, az OPOS Records kiadásában? Ez majdnem annyira fura, mint amikor a Gillette akarta szponzorálni a ZZ Top zenekart. A 12 oldalas (szövegeket, képeket tartalmazó), igényes booklet megszokott a kiadótól. Nem is fecsérelném rá tovább a szót. A zenei eredmény egy kicsit szélsőségesre sikeredett. Nagyon szép dalokat írtak a fiúk, amelyek közül kimagaslik az „Ehre Dem Arbeiter!” és a „Feindgelenkt”, de létrehoztak egy olyan szerzeményt is, amit ha még egyszer meg kell hallgatnom, esküszöm a Jóistenre, pusztulást hozok a világra. Ezen felülemelkedve azonban a következő döntést hoztam; Értelmes szövegek, szimpatikus énekhang, fülbemászó dallamok. Az utóbbi idők egyik legjobb RAC lemeze.
11 Szám 43:07 perc
Skrewdriver – Live In Cottbus, Germany 1991 DVD
Radikahl & Störkraft & Tonstörung & Skrewdriver
Egy nagyon híres Skrewdriver fellépést örökítettek meg a német bajtársak. Hasonlóan a „Waterloo”-hoz nem maga a koncert, inkább annak előzményei miatt került fókuszba az esemény. Aki akar, nézzen utána nyugodtan, de itt legyen elég annyi, hogy a Skrewdriver zenészeit sittre vágták, és Ian-t a Störkraft/Radikahl zenészei kísérték.
Pár perces bemelegítés után a Radikahl csap bele a húrokba, akikre nem voltam kíváncsi (Annak ellenére, hogy az „Ungarn, nein danke” című opuszt a legtöbb kalózlemezen felcserélték „Hunger, nein danke”-val. Az újrakiadásokon persze még mindig a német-magyar barátság „legnagyobb himnusza” szerepel. Ezeket a kalózlemezeket egyébként a németországi feketepiacokon vietnámiak árulják, akiknek még így is megérheti a dolog, mert amint a polizei eltűnik a lefoglalt CD-kkel, azonnal újratöltik a készleteket. Azt, hogy ezek után az ázsiaiakat megvádolják-e szélsőjobboldali terrorizmussal, netán holo tagadással, őszintén szólva, nem tartom valószínűnek. A meglehetősen abszurd helyzetből azért két dolog elég jól leszűrődik. Egyrészt az, hogy a tiltások ellenére nagyon nagy a kereslet a tiltott muzsikára, a másik, hogy ebben a szélmalomharcban a brd csak vesztes lehet. Arról persze, hogy a német állampolgároknak ez mennyibe kerül, arról nem szól a fáma. Nálunk is inkább egy vak könyvkiadóra küldik rá az apparátust, miközben Kelet-Magyarországra lassan indiai útlevél kell.).
Az 51. percnél már a Störkraft buzdítja a kopaszokat, akik ezúttal négyes fogatként álltak színpadra. A már jól bevált szettel készültek, de minek változtatnának, ha eddig mindig bejött. Most is nagyon jól sült el, és a rajongók végig együtténekelték velük a dalokat. A „Kraft Für Deutschland” alatt pedig megint frenetikus volt a hangulat, ami alapján arra következtettem, hogy Ian-t sem fogják lefütyülni a színpadról.
A 84. percnél feltűnik ugyan a Tonstörung felirat, az ő megjelenésükre azonban várni kell, hiszen a Störkraftos fiúk még javában húzzák a talpalávalót.
A Tonstörung kb. 5 percet ha zenél. Mivel nem sokkal a kezdésük után azon vettem észre magam (105. perc környéke), hogy megint a Störkraftos srácok muzsikálnak, de most már Ian vette kézbe a mikrofont. Az rögtön látszik, hogy Ian elég morcos, amit mondjuk meg tudok érteni, de egy profi zenész félre tudja tenni az érzelmeit. Már amennyire. Röviden azért elmondja, mi is történt, és miért nem lehetnek vele a többiek. Kicsit lehet ugyan érezni a feszültséget, de szerencsére ez azért nem teszi tönkre a hangulatot. Itt kerül sor a „Free My Band” előadására is, ami szintén egy darabka történelemnek mondható. Egyszóval ez sem egy rossz filmecske.
Rengeteg ember, profi előadások, fergeteges hangulat. Csak ami egy németországi Skrewdriver koncerten már megszokott. Ez vár a kedves vásárlóra, ha beruház erre az anyagra.
147 perc. Interaktív menü, rossz VHS minőség.
Svastika – 1991-1996
Svastika – 1991-1996
Matti és csapata egész működésük alatt csupán egy stúdióalbumot készítettek. Emellett számos válogatáson szerepeltek, így kézenfekvőnek tűnt, hogy a már rég el nem érhető „In Hoc Signo Vinces” album újrakiadásakor ezeket a bónusz dalokat hozzácsapják az album nótáihoz. Tehát az eredetileg 10 számos lemezt még 10 nótával megspékelve egy „Complete Collection”-szerűséget kapunk. Skrewdriver feldolgozásokban, svéd és angol nyelvű RAC klasszikusokban, valamint egy koncertfelvételben merül ki az anyag. Tényleg fogalmam sincs, mit ettek annyira ezen a zenekaron. Van ugyan ez a sokat emlegetett slágerük az „In Hoc Signo Vinces”, de nekem ez mindig is 12 egy tucat nóta volt. Nem volt egy rossz banda, és ez a CD sem rossz, de Svédországban annyi kiemelkedő RAC csapat zenél(t) az utóbbi pár évtizedben, hogy én nem tartom őket még a svéd Top 10-be valónak sem. Sokak szerint azonban szinte legendás formációról beszélhetünk, amit én elfogadok, még ha egyet nem is tudok vele érteni (8 oldalas svéd nyelvű booklet).
20 Szám 61:39 perc
Kill or be killed – The ABCs Of Hate
Kill or be killed – The ABCs Of Hate (2000)
Attack, COV (Code Of Violence) és No Alibi tagok agyában született meg ennek a lemeznek a gondolata, ami aztán a StrikeHard Records-nak köszönhetően fizikailag is alakot öltött. A cím önmagáért beszél. Az angol ábécé mind a 26 betűjéhez tartozik egy-egy nóta. A teljes műsoridő kevesebb mint 26 perc, tehát átlagosan egy dal nem tart egy percig sem. Következésképpen a stílus valamilyen core (más irányzatoknál a bevezető hosszabb, mint itt egy-egy dal). Gyors, szókimondó, brutális. Kis adagokban. Nem vagyok oda az ilyen lemezekért, de ez az ötlet tényleg nem mindennapi. A 8 oldalas booklet-et hallgatás közben érdemes a közelben tartani. Egyrészt mert ömlesztve, de belerakták a szövegeket, másrészt a segítségével könnyebb nyomon követni a számokat, harmadrészt pedig kiválaszthatjuk a kedvencünket. Gyűlölet A-tól Z-ig, ahogy csak az amcsik tudják.
Csendesen jegyzem meg, hogy a fedőkép hitelesen tükrözi a „győztesek” fair play felfogását. Egy német egyenruhába öltözött ruszki katonát láthatunk, aki éppen egy német anyára, és gyerekére céloz. Valószínűleg, mert háborús bűnösök voltak.
26 Szám 25:30 perc
Triebtäter – Hunde Des Krieges
Triebtäter – Hunde Des Krieges (1997)
Absolut kult! Mondogatják a németek a Triebtäter ’97-es lemeze kapcsán. Egy barátom féltve őrzött gyűjteményében találtam rá, és ugyan négy számot már ismertem egy magyarországi kazettaválogatásról, illetve a Thunderrock CD-ről, összességében nem nagyon voltam képben a bandával kapcsolatban. A GBF (German British Friendship) Records személye érthető, mivel a csapat a NOIe Werte-s fiúkkal egy tartományban működött egészen a kezdetektől. Ha már így szóba került a NW akkor azoknak, akik még nem hallották a lemezt elmondanám, hogy a két zenekar teljesítménye, stílusa nagyon hasonló. Kellemes, és egyedi énekhang, igényes, dallamos muzsika. Többségében középtempós, és gyors dalok, néhány balladával elválasztva. A szövegekről, mondanivalóról sajnos nem tudok sokat mondani. Egyrészt, a német tudásom a béka hátsója alatt található, másrészt a 8 oldalas füzetben csak képek, meg köszönetlista található. Természetesen a két angol nóta esetében más a helyzet. A „We’ll Overcome” szövegét megtaláljátok a Nordic Thunder első lemezének borítójában, a „Stick Together” meg nem olyan bonyolult nyelvezetű, hogy szótárazni kellene a megértéséhez. A ’11-es Front Records-os újrakiadásról egyébként lehagyták a betiltott „Stick Together”-t, ami egy Joe Rowan / Ian Stuart / Eric Banks „emlékdal” (Ezt egyébként nem egészen értem, mert a későbbi Tribute-ökön szerepel az a nóta. Persze lehet, hogy átírták a szöveget. Nem tudom.). Nekem ez a kedvencem, de emellé sorakozik fel a többi szerzemény is, ami színvonalában nem, legfeljebb stílusában más egy picit. Tényleg sajnáltam, mikor vissza kellett adnom, mert élvezetes lemez, gyűjtői szempontból pedig igazi ritkaság.
11 Szám 35:27 perc
Nordic Fest 2003 DVD
Holocaust Of Hate & Cradle Song
A Nordic Fest 2003-as DVD-je szolgaian követi az eddigiek formáját. Ugyanolyan az interaktív menü, ugyanúgy beszédekre, és zenés fellépésekre számíthatunk, mint eddig. Először négy szónokot kell végignézni, és csak utána jöhet az igazi kikapcsolódás. Ted Dunn, Andy (IKA), Brian (WCOTC) és Brad Jenkins előadását egyszerre értékelném. Értékelhetetlen. Na, jó csak vicceltem. Ennyire azért nem voltak rosszak. Sajnos azonban egyikükben sincs meg még csak a töredéke sem a nagy ember tehetségének. Ledarálják, vagy elmondják (van, aki olvassa) a szövegüket, aminek igazából semmi hatása nincs a közönségre. Azokkal a tényekkel, amiket elmondanak, minden jelenlévő tisztában van, egyébként nem valószínű, hogy itt lennének. Egyszóval ez is egy olyan mutatványsorozat, aminek legjobban mindenki a végét várja. Részemről inkább elolvasok egy újabb Gede könyvet, abból többet tanulok.
33 percnek kell eltelnie, hogy végre lássunk valami élvezeteset. A Holocaust Of Hate (32 perc) sem szolgált nekem sok újdonsággal, de ők legalább zenével fűszerezték a mondanivalójukat, így sikerült ébren maradnom.
A Cradle Song (21 perc) nem engedélyez nekünk szünetet, ezért megszakítás nélkül kell végignéznünk a két zenés produkciót (kivéve, ha vesszük a fáradtságot, és használjuk például a „Pause”-t a távirányítón). Ők egy hajszállal jobban tetszettek, mint a HoH. A Skrewdriver feldolgozásaik sem voltak rosszak, de az amcsi élvonaltól még messze vannak.
A lemezen egy 3 perces interjú következik Ron Edwards-cal (ő a Birodalmi Mágus), aki egy kicsit megismertet minket a ’96 óta önállóan működő IKA-val.
Levezetésként visszatér az IKA saját csapata a HoH. Sok hibával játszanak, és nem túl profik, de inkább a monotonitás volt, amiért már nagyon untam az egészet. A sorozat részeként örülök, hogy meg van ez a DVD, de nem hiszem, hogy eladási csúcsokat döntögetne.
105 perc. Interaktív menü, VHS minőség.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)