2012. november 1., csütörtök
Angry Aryans – Racially Motivated Violence
Angry Aryans – Racially Motivated Violence (1999)
Sokszor hallani a médiában a színes elkövetők kapcsán, hogy mindenféle kitalált mesével próbálják enyhíteni az egyébként komoly bűncselekmény súlyát. A leggyakrabban hangoztatott érv füstösék mellett mindig a „nehéz gyerekkora volt”. Nos ha valaki, akkor az AA énekese tudna mit mesélni a nehéz gyerekkorról. Ő ugyanis Detroitban nőtt fel, de nem a fehérek lakta városrészben, hanem a Downtown-nak nevezett gettóban, aminek a város a rossz hírnevét köszönheti. Egy interjúban elmesélte, miként vadásztak rá, és a hozzá hasonló fehér kissrácokra a felfegyverkezett néger rablóbandák. Itt a félreértések elkerülése miatt újra el kell mondanom, hogy senki ne gondoljon semmiféle rasszizmusra, fajgyűlöletre! Hiszen mindenki tudja, hogy kirekesztő csak fehér lehet, míg a színesbőrű akkor is csak áldozat, ha nagyüzemben gyilkolja a környezetében élőket. Nos, tehát ennek a nem túl vidám ténynek is köszönhető, hogy létrejött anno egy néger telep közepén a kor egyik legszókimondóbb, és legnépszerűbb NS Hatecore zenekara. A szövegekben az „ami szívemen, a számon” jelszó érvényesül. A hátterüket ismerve pedig teljesen hiteles a dolog (Nem mint akkor, amikor pár tini hülyegyerek próbálja minél közönségesebb szövegekkel ellensúlyozni zenei hiányosságát.). A RMV eredetileg ’99-ben jelent meg, de én most a 2002-es Resistance-es újrakiadást tartom a kezemben. 8 oldalas, meglehetősen randa booklet. A dalszövegek, képek sem javítanak az összképen. Vannak számok a „Race Mixing Is Treason” és a „Death Notices” demókról, de ezeken kívül is lesznek ismerősök. A fiúk WCOTC (World Church Of The Creator) pólóban pózolnak a belső fotón, tehát igazából „a fajom a vallásom” elvet követik. Ennek kicsit ellentmond a sátánt (?) ábrázoló korong. Nem szeretném, ha bárki is primitívnek tartaná ezeket a srácokat akár a szövegek, akár a „vallási” beállítottságuk miatt. Ők voltak ugyanis az első olyan zenekar, akik kijelentették, hogy nem hajlandóak többet élőben fellépni, mivel semmi értelmét nem látják annak, hogy hullarészeg, „zighejlező” kopaszokat szórakoztassanak. Mindezt egy olyan korban, amikor Straight Edge hívőket még mutatóban se nagyon lehetett találni az NS színtéren.
16 Szám 26:10 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése