Kraftschlag – Mein Name Ist Deutschland

Kraftschlag – Mein Name Ist Deutschland (2000) Jens-ék ezredfordulós albuma felemás érzéseket keltett bennem. Ha megnézzük a listát, rögtön láthatjuk, hogy egy nagyon erős anyagot raktak össze a srácok. Viszont sokat hallottunk már közülük. A „Nordwind” például kétszer is szerepel (az egyik élő), de az „Antifa”, vagy a „Walhalla” is kedves ismerős. Egy korai „Best of”-szerűségnek is beillik, sok újdonságot nem tartogat a rajongóknak. A lemezhez egy kétoldalas lapocska tartozik, ami elég méltatlan ezekhez a szerzeményekhez, mégis örülhet, aki magáénak tudhatja. 9 Szám 36:57 perc

Evil Church – Evil Church

Evil Church – Evil Church (2007) Eredetileg 2006-ban jelent meg 8 számos formátumban. Egy évre rá az EDA Propaganda megtoldotta három koncertfelvétellel, és kicserélte a borítót (színes, 8 oldalas) is. Ezt forgatva megállapítottam, hogy nem kell feltétlenül 20 oldal ahhoz, hogy az ember tetszését elnyerje. Azt írják benne, hogy ez „antiklerikális hardcore”. Na, ilyen még nem volt. Tehát nem valami ájtatos muzsikát nyomnak. Igaz, ezt a hardcore már önmagában kizárja. Az angol dalok mellett két olasz is színesíti az összeállítást. Bevallom, féltem, amikor megtudtam, hogy a dallamos RAC-t játszó Gesta Bellicás fiúk hatecore-ral próbálkoznak, mert ezzel az átállással már nagyon sokan kísérleteztek, és sokszor elkeserítő eredménnyel. Ez esetben ez alaptalannak bizonyult. Végig élvezetes a műsor, a kedvencem pedig a „Vatican Business Club”, bár ennek a nótának köze nincs a HC-hez. 11 Szám 25:28 perc

No Remorse – OI Monkey

No Remorse – OI Monkey (2005) Az Oi majom körülbelül egy időben jött ki a Start Up The Panzers-szal, és talán az lenne a legpraktikusabb, ha egyszerre taglalnám őket, viszont kihasználva az internet nyújtotta lehetőségeket, miszerint nem számít a terjedelem, inkább külön-külön foglalkozom velük. Remélem, azért nem kell majd a sima másolást használnom a jövő havi SUTP kritikánál. A booklet egy sima kis lapocskából áll, ami elég elszomorító, de legalább annyit megtudhatunk belőle, hogy a felvétel Belgrádban készült. Emiatt a „Serbia” című szám jelenléte is érthető, ennyi évvel a nato Szerbia elleni háborúja után. Azért hoztam fel ezt, mert anno (NS körökben is) boldog-boldogtalan odákat zengett akkor a délszlávok eme hősies nemzetéről, akik balos vezetés alatt harcoltak azért, hogy az a kevéske, ami még létezett Jugoszláviából, fennmaradjon. Hasonlóan azokhoz a szerzeményekhez természetesen ez is egy éltető dal, de a megírás szerintem csak annak szól, hogy a szerbeknél műkődik a C18. A többi új szám is meglehetősen szókimondó (néha már-már primitív). Amiből ezúttal 8 darab van. A címadó kétféle verzióban szerepel, és ehhez hozzájön még a „Hail The New Dawn” meg a „Sweet Home Alabama”. Így jön ki a 11. Az énekes is új, de annyira Jacko-s a hangja, a stílusa, hogy ha nem mondják, én észre sem veszem. Aki szerette a roctock-i grillsütést, az ezt is fogja, aki meg nem, az inkább keressen egy Burnley-féle kiadványt! 11 Szám 47:34 perc

Leni Riefenstahl - Az Akarat Diadala DVD

Triumph Des Willens – Triumph Of The Will Soha nem felejtem el, amikor még nyolcadikos általános iskolás koromban az egyik történelemórán a tanárnéni előhalászott egy utolsókat rúgó Raks videókazettát, aztán bepréselve egy hasonló állapotban lévő videólejátszóba, bő 45 percen keresztül nézetett velünk csontsovány, félhalott szerencsétleneket. Nem igazán értettem, hogy az a nő, aki fegyelmit adatott egy diáknak, mert az a „Rémálom az Elm utcában” című horrorfilmet másolgatta az osztálytársaknak, miért nézet velünk ilyeneket. Azóta rengeteg idő eltelt, de akkor sajnos én is a sok birkához hasonlóan benyeltem azt, amit a későbbiekben is unos-untalan letoltak a torkomon a töriórákon. Nagy hatással nem volt ugyan rám, mivel nem igazán értettem, miért olyan fontos ezt a tragédiát napi szinten tárgyalni, amikor az „áldozatok”, és a „bűnősök” is rég meghaltak. Fura volt az is, hogy az utódok miért kapnak kárpótlást, amikor engem soha nem keresett meg egyetlen tatár, török emberke sem, hogy legalább bocsánatot kérjen azért, amit az őseimmel tettek. Ezeket csak azért említem meg, mert hiába voltak nacionalista zenekarok, meg néhány hasonló jellegű előadás, amin feszegették ezt a témát, sok kérdésre nem kaptam választ. A polkorrekt történetírók például egy olyan elfogadható okot sem tudtak mondani nekem, amit én elhittem volna azzal kapcsolatban, miért is akart Anglia belépni a háborúba, és miért nevezik a szigetlakókat győzteseknek, amikor azzal szemben, hogy elvesztették szuperhatalmi státuszukat a világban, semmi pozitívat nem tudtak felmutatni. Valahogy nem állt össze a kép. A ’90-es évekvége felé aztán láttam a tévében, egy riportot egy „ordas eszméket hirdető” könyvkiadóról, akiket aféle közellenségként próbáltak bemutatni. Így utólag biztos vagyok benne, hogy egyébként is közeli ismeretségben kerültem volna az említett kiadó könyveivel, de a riport meggyorsította ezt a folyamatot. Ezúton is köszönöm az érintett televiziónak, akik így (igaz, akaratukon kívül, de) végre valami pozitívat is fel tudnak mutatni. A Gede Testvérek könyvei őszintén szólva nagyobb hatással voltak rám, mint bármelyik zenekar. A kezdetek után aztán terítékre kerültek a filmek is. Először videókazettán, később DVD-n. „Az akarat diadala” az egyik első volt ezek közül. A menü 5 választási lehetőséget kínál. Kaphatunk egy rövid ízelitőt a megjelent könyvekből, és filmekből, valamint feltüntették a kiadó elérhetőségeit is. A főfilm mellett bónuszként megnézhetjük a „Szabadság napja” című bő negyedórás alkotást is (Ezt a Wehrmacht számára készítették, akik állítólag tiltakoztak amiatt, hogy kihagyták őket a címadó műremekből. Egyébként ez egy hadgyakorlatot mutat be, mindenféle felesleges körítés nélkül.). A 1934-es pártnapokat bemutató alkotást sokféle jelzővel illették az elmúlt évtizedekben. Elmondták, hogy addig soha nem látott technikákat használt Frau Riefenstahl, sokan magasztalták, de még többen ócsárolták, mivel ugyebár nácikról szól. Szerintem itt is, mint mindenhol, az eredmény a lényeg. Találkoztam én már olyan „filmtörténeti” alkotással, könyvvel, ami elvileg tökéletes, még sem bírtam végignézni/végigolvasni. Az akarat diadala a rengeteg beszéddel, felvonulással együtt, nem unalmas. Még nekem sem, pedig én is inkább az eseménydúsabb videókat szeretem. Amit látunk, az egyben lenyűgöző, és szomorú. Lenyűgöző, mert a monumentális megmozdulások, a német -és ezáltal az európai, amiben mi magyarok is benne vagyunk- nép nagyságát hirdetik. Szomorú, mert a saját bőrünkőn tapasztalhatjuk, hová jutottunk az elmúlt évtizedek alatt. Hogy csak egy példát említsek; a német katonák akkor kerültek utoljára reflektorfénybe, amikor ártatlan arab áldozatok koponyáival fajtalankodtak a Közel-keleten. Összességében egy olyan korról láthatunk felvételt, amikor még jó volt Európában európainak lenni (legalábbis Németországban). Mellékesen még ez az első számú film az NSDAP-ról, a Waffen SS-ről, és a nagy emberről. 88! 111 Perc + extrák. Menü, fekete-fehér, magyar felirattal. Digitálisan felújított kiadás.

The Bully Boys – White Kid’s Gonna Fight

The Bully Boys – White Kid’s Gonna Fight (1999) „In Hammer We Trust” – vallják a HSN tagjai. Én inkább abban bízok, hogy újra egy jól sikerült Bully lemezről írhatok. A tengerentúli fenegyerekek ugyanis a „Best Of”-fal körülbelül egyidőben megajándékoztak minket egy új albummal. Nem vártam el, hogy felülmúlják a válogatást, de még azt sem, hogy tartsák a szintet. Mivel az egy kisebb csoda lenne. A régóta elérhetetlen lemezt a „Strong Survive” kiadó 2011-ben új ruhába öltöztette (8 oldalas), és az így vált megint elérhetővé. Hmm, hmm. Megint igazam volt. Nincs annyi sláger rajta, mint az előzőn. Azonban Ízig-vérig amcsi lemez. Én ezért is szeretem. Az énekesnek tipikusan amerikai az angolja, ami a Big Ed szerkesztette zenével együtt egy olyan ellenállhatatlan elegyet alkot, amire nem tudok nemet mondani. Nem is fogok. Most sem, és a következő alkalmakkor sem. 14 Szám 37:41 perc

Natural Born Haters – Gehirngefickt

Natural Born Haters – Gehirngefickt (2010) Komolyan mondom, hogy első ránézésre azt hittem, hogy a Crips-ek és Blood-ok (előbbi kék, másik piros kendőt favorizáló feka bünözők bandája) mellett feltűnt egy újabb rivális néger banda, amelynek tagjai a zöld színt favorizálják. Hasonlóan a Mass Dectruction „Schuldig” című alkotásához (annak első ránézésre egy 2pac-szerű szörny van a borítóján, én legalábbis annak néztem), kifejezetten taszító számomra ez a fajta képi világ (meg hát az nbh rövidítés sem éppen kellemes érzéseket ébreszt bennem). Még akkor is, ha tudom, hogy valójában fehérek szerepelnek a képeken (bár mérget nem vennék rá). A maradék 15 oldal legalább rendben van. A tagokon is tisztán látszik, melyik rasszhoz tartoznak. A zene hatecore/RAC ügyes keveréke, német és angol nyelvű szövegekkel. A dalok egyike sem éri el a 4 percet, sőt a legtöbb 3 perc alatt van. Ennek következtében az egymást követő nótákra inkább a velős, mint az unalomig nyújtott jelzőt aggathatom. Kellően változatos, profi muzsika kis energiabombákban adagolva. Ez jellemzi az albumot. Csak az a fránya fedőkép ne lenne. Inkább a zenére koncentráljatok, a zöldkendős mukit meg ragasszátok le, mondjuk az én fényképemmel! 13 Szám 34:24 perc

Blue Max – Von Uns Für Euch

Blue Max – Von Uns Für Euch (2005) Soha nem értettem, hogy miért van annyi antifát kigúnyoló nóta az NS paletta zenekarainak albumain. Persze tudom, hogy nevetségessé próbálják tenni az ellenfelet, de érdekes, hogy például a zs…. témában általában elenyésző a vicces szerzemény, és inkább a vérkomoly, „harcolnunk kell ellene” mondanivalót favorizálják. Fogtam tehát magam, és nagy bőszen keresgélni kezdtem a jewtube-on. Hosszas kutatásom ellenére nem találtam egy (!) olyan videót sem, amin a büszke antifák szétverték volna a „rohadt nácikat”. Illetve találtam néhányat, de ezeken kb. 1:10-hez volt a felállás az antifák javára. Erre én nem lennék büszke. Aztán voltak olyan videók, amiket ugyan elég büszkén reklámoztak „1 ANTI NAZI vs 10 neo NAZI” (egy antináci 10 neonáci ellen), de még a laikus számára is rögtön látszik, hogy ezen például törökök verekednek egymással (http://www.youtube.com/watch?v=Esl31rmwNzk&feature=related), amit egy török hozzászóló is megerősít. A végén azonban rájöttem a dolog nyitjára. Ha találnak egy felvételt, amin verekednek, azt megpróbálják úgy beállítani, mintha a győztes antifa, a vesztesek pedig nácik lennének. Ebből aztán érdekes dolgok is kisülnek; az egyik ilyenen például az újdonság erejével hatott számomra, hogy léteznek néger (!) gangsta (!) rapper (!) nácik is. Szívesen megnézném például, hogy mi történne, ha egy a Hősök terén tartott Becsület napján a műsor felénél a rendőrők elvonulnának. A 10-20 tomboló afa-ból szerintem egy sem érne el épségben az Oktogonig. Az, hogy valójában mi történik a fizetett antifa (a nácik ellen kivonuló punkok a „tiltakozásukért” kapott kormányadományból például hónapokra elegendő kannásbor készletet tudnak felhalmozni Németországban) „harcosokkal”, ha nem avatkozik be a rendőrség mellettük, az világosan látszik az ilyen videókból; „60 antifascistas vs 7 neonazis” (http://www.youtube.com/watch?v=5r1NQqKPGDQ). Ennek a felvételnek a legnagyobb érdekessége, hogy a végén még a gonosz nácik szólnak a rendőrnek, hogy a földön fekvő afa hőst meg kéne vizsgálni, mert nem mozdul. Az, hogy hová tűntek az elvtársak, arra megint kíváncsi lennék. Az egyik hozzászóló szerint; „Welcome to germany, where antifas just can be pussys” (Isten hozott Németországban, ahol az antifák csak puncik lehetnek.). Természetesen nem általánosítanék, de az általam látott felvételeken rendszeresen megb@szták őket, úgyhogy lehet benne valami. Ennek apropóján jutottam el a német Blue Max-hez, akik második albumukra szintén írtak egy dalt ezekről a szerencsétlenekről. Ez pedig olyan jól sikerült, hogy szerintem még máig sem sikerült felülmúlniuk. Pedig azóta már kiadtak két újabb albumot is (természetesen a cikk írásakor még csak kettőt). Nem utolsó az sem, hogy napjaink egyik legjobb streetrock csapatáról beszélünk. Szóval az „Antifa”-val igencsak beletaláltak. Ez, és még 3 másik (Now Or Never, Frontsoldat, Ein Schöner Ort) szerepelt már korábban a demójukon, de csak most érett meg rá az ídő, hogy újragondolják ezeket. Alapjában véve nem hinném, hogy a szuperslágeren kívül külön ki kellene emelnem még valamelyiket. Értelemszerűen vannak ugyan olyanok, amelyek kiemelkedőbbek, de a többire sem lehet panasz. Sikeresen összetákoltak 10 rock csemegét, ami az old school bakancsosoknak örömére válik. Hatásos kis skinhead rock ’n’ roll az elsőosztályból. A körítésről saját maguk gondoskodtak (16 oldalas, tartalmas booklet). A kiadóként megjelölt „Blue Max Records” ugyanis nem lehet más, mint a „Szerzői kiadás” egyik megfelelője. 12 Szám 50:31 perc