Amalek I-II

Amalek I-II (2001,2004) Mielőtt nekiállnék a szokásos épületes elemezgetésnek, ejtenék pár szót arról, mi is az Amalek szó jelentése. A zohar az amalekitákat nem zsidóknak nevezi, akik Amaleket uralják. Őket tartották izrael legnagyobb ellenségének (további infók; Ted Pike: A másik izrael DVD / Gede Testvérek). A válogatáson összesen 11 dal szerepel, két lemezen. Nem hiszem, hogy eredetileg is így tervezték volna, inkább azért alakulhatott így a dolog, mert az első rész anyaga betiltásra került a brd-ben. De mivel a brd fennhatósága egyelőre nem terjed ki a „magyar” népköztársaságra, én nyugodtan értekezhetek a két CD-ről. Az első öt szerzemény két Lunikoff felvétellel indul (Mutter Lass Mich Geh’n, Drüben Am Wegensrand), amelyek szövegét Heinrich Lersch (német munkásköltő), és Bogislav v. Selchow (német író, tengerésztiszt, freikorps vezető) jegyzi. Ezek még csak simán Lunikoff néven futnak, mert a „Verschwörung” csak ezidőtájt alakulgatott. Ezután Gigi hörög két dal erejéig (Ehre, V-Mann), és a HKL zárja a lemezt egy hasonlóan kemény nótával (Mit Dem Schaedel Durch Die Wand), aminek szövegét Heinrich Anacker (svájci-német NS propagandista) írta. A második lemezt megint Luni nyitja egy balladával (An Einem Fernen Morgen), aztán a Kraftschlag kápráztat el egy szintén remekbeszabott szerzeménnyel (Wo Sind Unsere Götter). Egy kevésbé ismert zenekar (Agitator) két dala közé szorult be a koncerteken is játszott „Verraeter” Lunitól. Az első egy gyorsabb RAC nóta (Halte Durch), a második pedig egy lassabb alkotás (Schreie Im Wind), amit hihetetlenül feldob a női ének. Levezetésként egy meglehetősen monoton, és vontatott szörnyűség búcsúztat minket (Germania) a Kraftschlagtól. Ritka élvezetes válogatás DVD tokban, hatalmas slágerekkel. 5 Szám 19:56 perc 6 Szám 26:03 perc

Weisse Wölfe – Gutmensch

Weisse Wölfe – Gutmensch (2009) Nagyon szeretem a német C18 zenekarait. Az olyan zenekarok, mint a Kraftschlag, Oidoxie, vagy a Race War megmutatták, hogy az ő bandáik sem elhanyagolhatóak. A fehér farkasok is ezt a csoportot erősítik, és az olyan remekművek után, mint a „Hail C18!” vagy a „Time For Vengeance” biztosra vettem, hogy előbb-utóbb írni fogok róluk. Ezek a slágerek egyszerűek, lényegretörőek, és fülbemászóak. Tehát ha a csapat marad a saját maguk által kijelölt zenei úton, akkor világmegváltó szövegekre nem, de kellemes muzsikára számíthatunk. 12 oldalas, mutatós booklet, 11 nóta. Első ránézésre nem is rossz. A játékidő bő 50 perc, ami alapján a hosszúságra sem fogunk panaszkodni. Annak ellenére, hogy a zene a keményebb vonalba sorolható, végig kíméletlen dallamfürdőzésben lesz részünk. Nagyrészt közép-, és gyorstempóban gondolkodjunk, aminek folyamatosságát csak egy ballada töri meg (Das Erbe Unserer Ahnen). Érdekes még a „Helge, Der Hetzer” című dalocska, amiben olyan, mintha a csipet-csapat énekelne. Farkasok ide, vagy oda, senkit nem fogok bevinni az erdőbe azzal, ha azt mondom, fektessen be a zenekar lemezeibe. Nem tudom, hogy miért nem figyeltem fel már rájuk korábban. Kitűnő anyag. 11 Szám 50:17 perc

Kraftschlag – Nach 10 Jahren

Kraftschlag – Nach 10 Jahren (2001) Sokat töprengtem azon, mi is késztetett arra az elhatározásra, hogy elkezdjem begyűjteni a Kraftschlag lemezeit. Minden lemezükre felcsempésznek három-négy remekművet, de őszintén bevallom, nem kevés olyan szerzeményt is hallottam tőlük, ami kényelmesen belefér az unalmas kategóriába. A ’11-es „Zum Siegen Verdammt”-ig a számos demó, kislemez mellett 10 stúdióalbumot hoztak össze. Ezek felét, tehát ötöt tiltólistára tettek, de ha hozzáteszem, hogy a „Mein Name Ist Deutschland” és a „Die Wilden Jahre” is a megtűrtek között van, akkor az arány még rosszabb. Az utóbbi ugyanis egy hivatalos válogatás, míg az előbbit én önkényesen sorolom ebbe az osztályba. Tehát körülbelül bő három albumnyi anyag maradt mindenki számára elérhető (nem számolva a már emlegetett kislemezeket, demókat). A körítéssel nem nyitottak meg új dimenziókat (4 oldalas booklet). Nem tudom, miért annyira népszerűek, így inkább elmondom, én miért szeretem őket. Először is a zenekarvezető Jens-Uwe Arpe 1989 óta gyakorlatilag megszakítás nélkül életben tart egy olyan csapatot, ami aztán mindkét oldalról kapott hideget-meleget (Erre a hűségre az egyik legjobb példa a ’90-es évek első felében rőgzített „Einspruch!” című német Mónika show egyik felvétele. A Rio Reiser-féle műsorban három ismert banda frontembere tűnik fel. A Böhse Onkelz története mindenki előtt ismeretes, de azt talán kevesebben tudják, hogy a Störkraft még olcsóbb volt. Legalábbis a gitáros, aki nem sokkal később már egy „politikamentes” sharp bandában hirdette a szkínhed prájdot. Az egyetlen, aki a mai napig fellelhető a régi körökben, az ugyanaz a figura, aki a Kriegsberichter videómagazinban nyilatkozik a „Kraftschlag” blokkban.). Ez a kitartás már önmagában elég lenne, hogy tisztelettel beszéljek róluk. Ezt a tiszteletet azonban néhány olyan slágerrel emelték rajongói szintre, mint az „Alter Mann”, „Kamerad” (a szóló albumról), „Trotz Verbot, Nicht Tot”, „Nordwind”, „Klansman”, stb., stb., stb. Emellett az sem utolsó, hogy németek. Személy szerint én sokkal szívesebben hallgatom olyan népek fiainak NS muzsikáját, akik tettek is valamit Európáért. A 11. születésnapot ünneplő korongra áttérve, most sem csalatkozhatnak a rajongók. A lemezben szolidaritást vállalnak a Landser-rel, és a „Ran An Den Feind”-ot zseniálisnak nevezik ( Talán erre a gesztusra is válasz Luni vendégszereplése a későbbi „Götter Des Krieges”-en.). Ezzel nem mondtak semmi újat, úgyhogy rátérhetünk a zenei részre. A kezdetekhez képest kicsit keményebben szólnak a hangszerek, metálos betétek érezhetők a rockzenében. Dallamok maradtak bőven, ballada, középtempós szerzemények, minden, ami szem-szájnak, de inkább fülnek ingere. Két angol nyelvű dal is szerepel, amik kivételesen jól sikerültek. Az „A Nordic Tale” viking témájához remekül passzol az „Old Albion”. Slágergyanús nóták szintén helyet követeltek maguknak a lemezen. Kivételesen az „Intro”-t is ajánlom meghallgatásra. Maradtak monoton részek is, de továbbra sem zavaró mennyiségben. Nem a legjobb Kraftschlag lemez, inkább átlagosnak mondható, de ez ennél a csapatnál azt jelenti, hogy érdemes beszerezni, amíg be nem tiltják, amire ebben az esetben még nem került sor. 10 Szám 40:46 perc

Deutsche Skinheads DVD

Wir Sind Wieder Da Valahogy nem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy külön DVD-ket szenteltek a német kopaszoknak. Sokszor éreztem úgy, hogy annak ellenére, hogy a történelmi hátteret figyelembe véve némileg érthető a dolog, mégis túlzóan, egyfajta szent tehénként kezelik a németeket. Míg a németek (no és persze az angolok) nyugodtan beszélhetnek például területi revizióról, addig a mi kedves szomszédaink NS beállítottságtól függetlenül folyamatosan telekürtölik az internetet mindenféle ordas magyar sovinizmusról szörnyűlködve, ha meglátnak egy Nagy-Magyarországot ábrázoló képet. Tehát a németországi aktivisták mindig is jobban előtérbe kerültek, akár zenéről, akár politikáról volt szó. A politikai részhez nem tudok hozzászólni, mivel szerintem a legtöbb országban a számos NS követő ellenére nincs mozgalom, globálisan gondolkodva pedig szintén csak zenei aktivitásról beszélhetünk. Utóbbiban azonban a németek minden vitán felül élen járnak, így nem lehetett nehéz összeszedni azt az anyagot, amit most a kezemben tartok. A borítón látható grafika már több helyen feltűnt (hasonlóan a második részééhez). A leírásban szerepel a sablon mellett a felvonulók listája, de egyébként semmi érdemleges. Sajnos menü nincs, és léptetés sem. Utóbbi nem vétek, hanem bűn egy ilyen terjedelmű lemeznél. Mivel nem egy komplett filmről van szó, hanem klippek tömegéről, elég bosszantó tud lenni, amikor össze-vissza kell tekergetni egy pár perces bejátszás kedvéért. Ha tárgyilagos akarok lenni, akkor pozitívumként mindenképpen el kell mondanom, hogy ennek ellenére sokszor inkább mérgelődve tekergetek, mint hogy elsüllyesszem valahová az anyagot. A listában ugyanis amellett, hogy lesznek ismerős felvételek, ismert, és kevésbé ismert formációk, vannak számomra vadidegen csapatok, valamint olyan együttesek is, akik bár híresek, érthető okokból nem szerepelnek max. csak rendőrségi felvételeken. Akkor most ide be is szúrom a sokat emlegetett listát. Íme; 08/15, Asgard (a Freikorps elődje), Böhse Onkelz, retro német skinhead buli, Boots & Braces, Bomber, Boots Brothers, Commando Pernod, Werwolf, Böhse Onkelz, Tonstörung, OIthanasie, Endstufe, egy polkorrekt rasszizmusellenes videó, németnyelvű bevágás egy olasz balhéról (kopaszok kalapálnak el pár színesbőrűt elég rendesen), Kriegsberichter reklám, Endstufe, Freikorps, Radikahl, Störkraft, Kraftschlag, a németországi médiasakálok újabb riportja (benne; német NS magazinok, ISD interjú, a Landser a próbateremben + interjú), Störkraft, Radikahl, Werwolf, újabb németországi médiahiszti, Störkraft, Noie Werte, Kahlkopf riport, Thor’s Hammer, Brutale Haie, Sturmtrupp, Volksgemurmel, 3X Böhse Onkelz, Noie Werte, Böhse Onkelz, Macht & Ehre, Sturmbann, Brutale Haie, Kriegsberichter 2 reklám, Wotan, Endstufe, OIthanasie, Radikahl, Noie Werte, német riport (benne többek között a Böhse Onkelz énekesének vitája törökökkel, punkokkal egy „showműsorban”), Kraftschlag. Hát, nem semmi. Sorrendben ezek várnak azokra a lelkes filmőrültekre, akik megvásárolják a DS-t. A hibákat már leírtam, a pozitívumokat is, úgyhogy azt hiszem végeztünk. 172 perc. Menü nincs, élvezhető VHS minőség.

Buldok – Triumf

Buldok – Triumf (1997) A csehek egyik beszerezhetetlen albuma a sok közül. Nálam is csak napokat töltött, mielőtt visszakerült a jogos tulajdonosához. Pedig ígértem érte fűt-fát, rabszolganőket, és még egy Graveland CD-t is, mindhiába. Nagy a lemez ázsiója, amit meg tudok érteni. A 11 hosszú (black metál dalokra jellemző méretű) alkotás kb. fele-fele arányban cseh, és angol (a 8 oldalas szövegkönyv teljesen angol nyelvű). Ha az „Ohen A Led”-hez hasonlítjuk, akkor utóbbi viszi a pálmát, de azért örülnék egy újrakiadásnak. Zenei óriás volt a Buldok, és sikerüknek csak a kelet-európai származás szabhatott határt. Nekem legalábbis továbbra is ez a véleményem. Tehát; vesszen a nyugat! Éljen a Buldok! 11 Szám 69:05 perc

White Devils – Manifesto Of The Resistance

White Devils – Manifesto Of The Resistance (2008) A legtöbb helyen hatecore-ként határozzák meg a lemezt (12 oldalas szövegkönyv). Soha nem voltam jó a besorolásban, de most mégis vitatkoznék. Ez egy nagyon profi metál album, amiben érezhető a hc hatása is. Mostmár az angol erősen dominál (az angol szerzeményeken Jesse énekel a Death’s Head-ből), de maradt néhány lengyel túlélő.Aki szereti az ausztrál Death’s Head munkásságát, az bátran odateheti lemezeik mellé ezt a kiadványt is. Megérdemlik azt a népszerűséget, amit az évek alatt szereztek. 11 Szám 52:46 perc

Defensor 14 – Duch Wojny

Defensor 14 – Duch Wojny (2000) 8 saját nótát, és 2 feldolgozást (No Remorse, Skrewdriver) élvezhet az, aki begyűjti a lengyel csapat egyetlen lemezét. A 4 oldalas booklet nem csak színes, de tartalmas is. A belső oldalakra ugyanis rányomtatták a dalok szövegeit. A zenét illetően nagyon kellemeset csalódtam. Fülbemászó RAC-ot hallhatunk végig, amiben nincs unalmas rész. Én egyszerűen imádom. Nem egy zenei unicum, mert sokan játszottak/játszanak/fognak játszani hasonló muzsikát. De, sajnos meg kell említenem a korong árnyoldalát is. Az ének nem passzol a zenéhez. Az énekes jó, csak nem úgy énekel, ahogy kellene. Ha egy kicsit dallamosabban csinálta volna, jobban alkalmazkodott volna, akkor ódákat zengenék a D14-ről. A „volna” viszont soha nem hoz sikert, úgyhogy a srácok idővel csatlakoztak a „futottak még” kategóriához. Kár. 10 Szám 30:31 perc