A hispán 14 szó csak egy lemezzel örvendeztette meg a rajongókat. Ez volt az első hibájuk. Ezen az albumon csak 10 nóta található. Ez volt a második. Többet viszont nem vétettek. A CD füzet csak 4 oldalas, de belerakták az összes szöveget, a köszönetlistát, és képeket is találhatunk bőven. A hangzás a klasszikus olasz zenekarokat jutatta eszembe. Nem mentek el a metál, vagy a hardcore irányába, hanem maradtak a dallamos rocknál. Ehhez pedig annyira jól passzol a spanyol nyelv (pár dalban női vokállal), mint talán semelyik más. A tempósabb dalok mellé hoztak balladákat is, és a No Remorse feldolgozásnál (Armada Europea) is csak bólogattam. Nagy kár, hogy az ilyen zenekarok szinte teljesen eltűntek az utóbbi időben. Szerintem sok rajongójuk lenne. De egy biztosan.
10 Szám 35:15 perc
2014. március 1., szombat
14 Palabras – Esperanza…
14 Palabras – Esperanza… (2000)
A hispán 14 szó csak egy lemezzel örvendeztette meg a rajongókat. Ez volt az első hibájuk. Ezen az albumon csak 10 nóta található. Ez volt a második. Többet viszont nem vétettek. A CD füzet csak 4 oldalas, de belerakták az összes szöveget, a köszönetlistát, és képeket is találhatunk bőven. A hangzás a klasszikus olasz zenekarokat jutatta eszembe. Nem mentek el a metál, vagy a hardcore irányába, hanem maradtak a dallamos rocknál. Ehhez pedig annyira jól passzol a spanyol nyelv (pár dalban női vokállal), mint talán semelyik más. A tempósabb dalok mellé hoztak balladákat is, és a No Remorse feldolgozásnál (Armada Europea) is csak bólogattam. Nagy kár, hogy az ilyen zenekarok szinte teljesen eltűntek az utóbbi időben. Szerintem sok rajongójuk lenne. De egy biztosan.
10 Szám 35:15 perc
A hispán 14 szó csak egy lemezzel örvendeztette meg a rajongókat. Ez volt az első hibájuk. Ezen az albumon csak 10 nóta található. Ez volt a második. Többet viszont nem vétettek. A CD füzet csak 4 oldalas, de belerakták az összes szöveget, a köszönetlistát, és képeket is találhatunk bőven. A hangzás a klasszikus olasz zenekarokat jutatta eszembe. Nem mentek el a metál, vagy a hardcore irányába, hanem maradtak a dallamos rocknál. Ehhez pedig annyira jól passzol a spanyol nyelv (pár dalban női vokállal), mint talán semelyik más. A tempósabb dalok mellé hoztak balladákat is, és a No Remorse feldolgozásnál (Armada Europea) is csak bólogattam. Nagy kár, hogy az ilyen zenekarok szinte teljesen eltűntek az utóbbi időben. Szerintem sok rajongójuk lenne. De egy biztosan.
10 Szám 35:15 perc
Rheinwacht – Neue Macht
Rheinwacht – Neue Macht (1994)
A nagy múltú, de ismeretlen jelenű Reinwacht zenekar számos albummal ostromolta a siker bástyáit. Az, hogy a várat igazából miért nem sikerült bevenniük, számomra elég egyértelmű. Első hallásra sem voltak rám nagy hatással, később sem. A muzsikával szerintem nincs gond. Ma már klisésnek hat, de a kilencvenes években azért nem volt rossz. Az ének viszont megöli a produkciót. Nekem alapból nem jön be, és energia sincs benne, hogy elvigye a hátán a lemezt. A legjobb részek, amikor a vokalisták is beszállnak a dalolászásba, és amellett, hogy felerősítik az éneket, eléggé elnyomják a fő dalnokot ahhoz, hogy élvezzük a műsort. A sok lemez azt jelzi, hogy fáradhatatlanul küzdöttek a sikerért, de jobban jártak volna, ha csak egyet készítenek, de azt másik énekessel. 4 oldalas silány booklet.
10 Szám 35:02 perc
A nagy múltú, de ismeretlen jelenű Reinwacht zenekar számos albummal ostromolta a siker bástyáit. Az, hogy a várat igazából miért nem sikerült bevenniük, számomra elég egyértelmű. Első hallásra sem voltak rám nagy hatással, később sem. A muzsikával szerintem nincs gond. Ma már klisésnek hat, de a kilencvenes években azért nem volt rossz. Az ének viszont megöli a produkciót. Nekem alapból nem jön be, és energia sincs benne, hogy elvigye a hátán a lemezt. A legjobb részek, amikor a vokalisták is beszállnak a dalolászásba, és amellett, hogy felerősítik az éneket, eléggé elnyomják a fő dalnokot ahhoz, hogy élvezzük a műsort. A sok lemez azt jelzi, hogy fáradhatatlanul küzdöttek a sikerért, de jobban jártak volna, ha csak egyet készítenek, de azt másik énekessel. 4 oldalas silány booklet.
10 Szám 35:02 perc
Racist Redneck Rebels – Keep The Hate Alive!
Racist Redneck Rebels – Keep The Hate Alive! (2005)
A Micetrap-ról, sok rosszat el lehet mondani, de a booklet-ek terén általában igényesek. Ez most sincs másképp. A 12 oldalas booklet tartalmazza ugyan a dalszövegeket, de nem vettem a fáradtságot, hogy végigolvassam őket. Most ugyanis egy KKK lemezről van szó. Adott tehát egy fickó akusztikus gitárral a kezében, aki néhol kórussal kísérve nyomja a countryt. Sok instrumentális rész nincs, mert még azokat is végigdumálja. Az amerikaiak továbbra is megőrülnek ezért a stílusért, így a kiadó nem mondhatni, hogy mellényúlt volna. Én Európában élő társaimhoz hasonlóan továbbra sem tartom magam e műfaj szerelmesének, és csak ritkán hallgatom. Ezekben az esetekben is inkább Johnny Rebel-t, mert az egy hajszállal jobban bejön. Ez egy sima JR klón, még akkor is, ha nem rossz. Odaát nagy siker volt, ideát különösebb visszhang nélkül maradt a megjelenése.
16 Szám 45:00 perc
A Micetrap-ról, sok rosszat el lehet mondani, de a booklet-ek terén általában igényesek. Ez most sincs másképp. A 12 oldalas booklet tartalmazza ugyan a dalszövegeket, de nem vettem a fáradtságot, hogy végigolvassam őket. Most ugyanis egy KKK lemezről van szó. Adott tehát egy fickó akusztikus gitárral a kezében, aki néhol kórussal kísérve nyomja a countryt. Sok instrumentális rész nincs, mert még azokat is végigdumálja. Az amerikaiak továbbra is megőrülnek ezért a stílusért, így a kiadó nem mondhatni, hogy mellényúlt volna. Én Európában élő társaimhoz hasonlóan továbbra sem tartom magam e műfaj szerelmesének, és csak ritkán hallgatom. Ezekben az esetekben is inkább Johnny Rebel-t, mert az egy hajszállal jobban bejön. Ez egy sima JR klón, még akkor is, ha nem rossz. Odaát nagy siker volt, ideát különösebb visszhang nélkül maradt a megjelenése.
16 Szám 45:00 perc
Fest Der Völker 2008 DVD
White Law & Strappo & Brainwash & Moshpit & Sleipnir
’08-ban három hazai csapat mellett két külföldi formáció tette tiszteletét a harmadik, ez alkalommal Altenburg-ban megrendezett Népek Fesztiválján.
Az angol „White Law” (26 perc / 8 dal) egy jó kis angol zenekar egy jellegzetes hangú énekessel, akik a lemezeik alapján nem véletlenül érdemelték ki a repülőjegyeket. Sajnos ebből most szinte semmit nem látunk. Nem is folytatnám a kritizálásukat. Ha nekem angol fehér törvény kell, akkor benyomom a lejátszóba a „Kick The Reds In”-t.
Az olasz „Strappo” (25 perc / 7 dal) ugyan csak nem kápráztatott el. Pedig a lemezeik folyamatos fejlődést mutatnak, és a talján RAC nem szégyenkezhet miattuk. Ez a nap azonban nem az övék volt. Semmit nem éreztem a honfitársaikra jellemző bulizós, pozitív hangulatból sem.
A „Brainwash” (20 perc / 6 dal + intró) az utóbbi időben eltűnt a látómezőmből, ezért örültem nekik. Jó kis anyagot adnak le, a legjobban pedig a „Nobody Knows, Nobody Cares”-t vártam. Ennél a dalnál megmondom őszintén nagyot néztem, mert ezt a „Moshpit” énekesével együtt tolják. Én eredetileg azt hittem, hogy mindkét zenekarban ugyanaz a fazon énekel, most meg kiderül, hogy valójában két különböző srácról van szó. Úgy látszik, nagyon ideje lenne egy új szemüveget vennem.
Mindegy, egyelőre marad a régi, de ami fontosabb, a „Moshpit” (25 perc / 7 dal + intró) is. Az über giga slágerük mellett (Revolt From Within) még a „Skrewdriver” feldolgozást (Back With A Bang) emelném ki. Utóbbit WL Mick-kel éneklik végig, és számomra már ezért megérte beszerezni a filmet.
A végére egy szereplőnk maradt. Hölgyeim és Uraim! A „Sleipnir” (36 perc / 10 dal) ismételt, és a tavalyi teljesítményt továbbra is hozva megelőzte a mezőnyt (Azért azt el kell mondanom a többiek védelmében, hogy ez nyolc lábbal talán nem volt olyan nehéz, még akkor sem, ha a viking főistent fuvarozzák a hátukon.).
Ha el kellene mondanom a véleményem a csapatokról, -és hát, ugyebár, ezért püfölöm a klaviatúrát- akkor mindenféle elfogultság nélkül arra jutok, hogy annak a ritka pillanatnak a részese lehettem, amikor is Németországban a németek az elsők, a külföldiek meg hátul kullognak.
(A kiadvány formailag szinte teljesen megegyezik a sorozat többi darabjáéval, így ha valakit érdekel, ott keresgéljen.)
132 perc. Menü, profi minőség, igényes kivitelezés.
’08-ban három hazai csapat mellett két külföldi formáció tette tiszteletét a harmadik, ez alkalommal Altenburg-ban megrendezett Népek Fesztiválján.
Az angol „White Law” (26 perc / 8 dal) egy jó kis angol zenekar egy jellegzetes hangú énekessel, akik a lemezeik alapján nem véletlenül érdemelték ki a repülőjegyeket. Sajnos ebből most szinte semmit nem látunk. Nem is folytatnám a kritizálásukat. Ha nekem angol fehér törvény kell, akkor benyomom a lejátszóba a „Kick The Reds In”-t.
Az olasz „Strappo” (25 perc / 7 dal) ugyan csak nem kápráztatott el. Pedig a lemezeik folyamatos fejlődést mutatnak, és a talján RAC nem szégyenkezhet miattuk. Ez a nap azonban nem az övék volt. Semmit nem éreztem a honfitársaikra jellemző bulizós, pozitív hangulatból sem.
A „Brainwash” (20 perc / 6 dal + intró) az utóbbi időben eltűnt a látómezőmből, ezért örültem nekik. Jó kis anyagot adnak le, a legjobban pedig a „Nobody Knows, Nobody Cares”-t vártam. Ennél a dalnál megmondom őszintén nagyot néztem, mert ezt a „Moshpit” énekesével együtt tolják. Én eredetileg azt hittem, hogy mindkét zenekarban ugyanaz a fazon énekel, most meg kiderül, hogy valójában két különböző srácról van szó. Úgy látszik, nagyon ideje lenne egy új szemüveget vennem.
Mindegy, egyelőre marad a régi, de ami fontosabb, a „Moshpit” (25 perc / 7 dal + intró) is. Az über giga slágerük mellett (Revolt From Within) még a „Skrewdriver” feldolgozást (Back With A Bang) emelném ki. Utóbbit WL Mick-kel éneklik végig, és számomra már ezért megérte beszerezni a filmet.
A végére egy szereplőnk maradt. Hölgyeim és Uraim! A „Sleipnir” (36 perc / 10 dal) ismételt, és a tavalyi teljesítményt továbbra is hozva megelőzte a mezőnyt (Azért azt el kell mondanom a többiek védelmében, hogy ez nyolc lábbal talán nem volt olyan nehéz, még akkor sem, ha a viking főistent fuvarozzák a hátukon.).
Ha el kellene mondanom a véleményem a csapatokról, -és hát, ugyebár, ezért püfölöm a klaviatúrát- akkor mindenféle elfogultság nélkül arra jutok, hogy annak a ritka pillanatnak a részese lehettem, amikor is Németországban a németek az elsők, a külföldiek meg hátul kullognak.
(A kiadvány formailag szinte teljesen megegyezik a sorozat többi darabjáéval, így ha valakit érdekel, ott keresgéljen.)
132 perc. Menü, profi minőség, igényes kivitelezés.
Jocke Karlsson – Here We Go Again
Jocke Karlsson – Here We Go Again (1999)
Sokan mondják, hogy ha egy zenekarban valaki szólókarrierbe kezd, akkor az rendszerint a csapat felbomlásához vezet. Van benne némi igazság, de nem vagyok benne biztos, hogy a Pluton Svea emiatt oszlott volna fel. Nekem egyébként elég PS-es a stílus, nem is igazán értem, miért lett ez szólólemez. A 8 oldalas booklet elregéli ugyan, hogy az összes hangszert Jocke kezelte, de ez a fülemet nem hatja meg. Élvezhető kis korong, a svéd, és az angol dalok is jól ülnek. Az ének azonban néha fáradtnak tűnik, és a kórus vokalistái sincsenek mindig a helyzet magaslatán. Egy újabb Pluton Svea albumnak jobban örültem volna, még akkor is, ha egy időben folyamatosan a lejátszómban pörgött.
11 Szám 36:16 perc
Sokan mondják, hogy ha egy zenekarban valaki szólókarrierbe kezd, akkor az rendszerint a csapat felbomlásához vezet. Van benne némi igazság, de nem vagyok benne biztos, hogy a Pluton Svea emiatt oszlott volna fel. Nekem egyébként elég PS-es a stílus, nem is igazán értem, miért lett ez szólólemez. A 8 oldalas booklet elregéli ugyan, hogy az összes hangszert Jocke kezelte, de ez a fülemet nem hatja meg. Élvezhető kis korong, a svéd, és az angol dalok is jól ülnek. Az ének azonban néha fáradtnak tűnik, és a kórus vokalistái sincsenek mindig a helyzet magaslatán. Egy újabb Pluton Svea albumnak jobban örültem volna, még akkor is, ha egy időben folyamatosan a lejátszómban pörgött.
11 Szám 36:16 perc
Vae Victis Deutschland – Im Zeichen Der Neuen Dammerung
Vae Victis Deutschland – Im Zeichen Der Neuen Dammerung (2001)
A kevés Imperium Records kiadvány egyike. Egylapos kis „booklettel”, és elég semmitmondó zenével. Még a nevük is átlagos. Csak én három olyan formációról tudok, akiknek a nevében benne van a „Vae Victis”. A megoldások, amikkel operálnak, már az ezredfordulón is kliséseknek számítottak. Én is csak a nosztalgiázás miatt hallgatom meg néha-néha. A kiadó híres volt arról, hogy a bevétel jelentős részét a politikai foglyoknak adták, de szerintem a Landser szinte hallgathatatlan „Endlösung” demójával többet kerestek. Ott a név eladta a lemezt. Itt a zenének kellett volna ugyanezt, de sajnos nem sikerült.
11 Szám 33:46 perc
A kevés Imperium Records kiadvány egyike. Egylapos kis „booklettel”, és elég semmitmondó zenével. Még a nevük is átlagos. Csak én három olyan formációról tudok, akiknek a nevében benne van a „Vae Victis”. A megoldások, amikkel operálnak, már az ezredfordulón is kliséseknek számítottak. Én is csak a nosztalgiázás miatt hallgatom meg néha-néha. A kiadó híres volt arról, hogy a bevétel jelentős részét a politikai foglyoknak adták, de szerintem a Landser szinte hallgathatatlan „Endlösung” demójával többet kerestek. Ott a név eladta a lemezt. Itt a zenének kellett volna ugyanezt, de sajnos nem sikerült.
11 Szám 33:46 perc
S.O.L. – Warmaker
Save Our Land – Warmaker (2003)
A Konkwista 88 projectjének bemutatkozó lemeze az amerikai Final Stand Records-nál jelent meg. A 8 oldalas szövegkönyvhöz csatolt CD-n közel háromnegyed órányi zene vár meghallgatásra. A lengyelek ez esetben a hatecore-ral próbálkoztak, és nem is rosszul. Elmenne ez egy amerikai anyagnak is. Az egy tucat nóta (egy Pro Pain feldolgozás) nagyrészt az oldschool vonalon mozog, de néha dallamokkal is találkozhatunk. A metálos részek is nagyon ott vannak. A benyomásom kétszeresen is pozitív, mert önmagában is nehéz nagyot alkotni, de a lengyel fiúknak ez már a második olyan megmozdulása, aminek hatására felcímkéztem őket a tehetséges jelzővel. Az, meg, hogy két különböző stílusban is sikerült nyomokat hagyniuk maguk után az utódok számára, az szintén elismerésre méltó. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy ez még csak egy „új” kezdet. A történet folytatódik, rengeteg lemezzel, kiadvánnyal. De ezekről majd később. Kiemelkedő alkotás.
12 Szám 43:41 perc
A Konkwista 88 projectjének bemutatkozó lemeze az amerikai Final Stand Records-nál jelent meg. A 8 oldalas szövegkönyvhöz csatolt CD-n közel háromnegyed órányi zene vár meghallgatásra. A lengyelek ez esetben a hatecore-ral próbálkoztak, és nem is rosszul. Elmenne ez egy amerikai anyagnak is. Az egy tucat nóta (egy Pro Pain feldolgozás) nagyrészt az oldschool vonalon mozog, de néha dallamokkal is találkozhatunk. A metálos részek is nagyon ott vannak. A benyomásom kétszeresen is pozitív, mert önmagában is nehéz nagyot alkotni, de a lengyel fiúknak ez már a második olyan megmozdulása, aminek hatására felcímkéztem őket a tehetséges jelzővel. Az, meg, hogy két különböző stílusban is sikerült nyomokat hagyniuk maguk után az utódok számára, az szintén elismerésre méltó. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy ez még csak egy „új” kezdet. A történet folytatódik, rengeteg lemezzel, kiadvánnyal. De ezekről majd később. Kiemelkedő alkotás.
12 Szám 43:41 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
