Avalon – Through The Chosen Eye DVD

Avalon – Through The Chosen Eye Avalon, Avalon, Avalon. Ez a zenekar nekem lassan olyan, mint a bikának a vörös posztó. Persze a vörös színnek, meg a posztónak önmagában semmi köze a bika viselkedéséhez. Állítólag az állat a mozgásra indul be, nem a színre, vagy magára a tárgyra. Nekem sem magával a zenekarral van bajom, hanem… De inkább kezdem az elején. A Rage Records nagyon igényesen állította össze ezt a kiadványt. Szép booklet, kitűnő minőség, stb. 1 videóklipp (Take You To Hell), és 9 koncertfelvétel (England Is My Rose, Don’t Blame Us, This Land Is Ours!, Ian Stuart Donaldson, One People, Break The Chains, I Am A National Socialist, Hail Victory, Excalibur). Ezek közé ékelődnek beszélgetős részek, amikben a tagok mesélnek, beszélnek az elmúlt évekről, megismertetnek minket a világról kialakult képükről. A felvételek végig élvezhetőek, az egyetlen bajom az úgynevezett videóklippel volt. Nem rossz, és értem is, hogy mit akartak a srácok, de Graham-nak van néhány eléggé nevetséges megmozdulása benne. Valahogy mindig azt érzem, hogy a legjobban felépített alkotást is képesek szétrombolni egy-két hülyeséggel. Ezért ha megjelenik egy Avalon kiadvány, önkéntelenül sem a slágereket keresem már rajtuk, hanem azt a megmozdulást, aminek hatására kifutok a világból. Ezért vagyok én egy ilyen matador-bika kapcsolatban a bandával, és legtöbbször még azelőtt elszaladok (magyarán elkerülöm a kiadványukat), mielőtt elkezdenék rázni nekem a posztót. Szerencsére a videóklipp által keltett negatív inger a szűk egy óra végére szép lassan eltűnt, és a banda egyre szimpatikusabb lett. Sőt néha még úgy is éreztem, mintha egy hullámhosszon lennénk. A „Break The Chains” és az „I Am A National Socialist” közé beszúrt rövid vélemény Graham részéről erősített meg megváltozhatatlanul abban, hogy az ajánlott kategóriába soroljam a DVD-t. Annak ellenére, hogy továbbra sem sorolom őket a kedvenceim közé, annak ellenére, hogy még mindig az az érzésem, hogy többre is képesek lennének, és így tovább. De egy zenekart nem csak a zenéje miatt lehet szeretni, hanem például a hozzáállása miatt is, és ezen a téren szerintem az Avalon-nal nincsenek gondok. 49 perc. Menü, profi kivitelezés, és csúcsminőség.