Sokaknak arról emlékezetes a „Murder Squad”, hogy ez volt a Blue Eyed Devils első önálló lemeze. Nekem inkább arról, hogy ez volt az a lemez, amiért egyszer majdnem megvertek. Az előzményekről annyit, hogy a századfordulón aktív Panzerfaust nem véletlen volt olyan népszerű. Nálam rendszeresen elrontották a rendelést, és szinte mindig rossz CD-ket küldtek. Amikor megírtam nekik a problémát, villámgyorsan küldték a jó lemezeket megspékelve pár bónusz CD-vel. A végén már szerintem minden vásárló azon izgult, hogy szúrják el a rendelését, mert így szinte minden vásárolt korongra jutott egy ingyenes anyag is. Az egyik ilyen „elnézést kérő” csomagban küldték el nekem a saját újranyomású „Murder Squad”-jukat. Én egyszer meghallgattam, átfutottam a bookletet (8 oldalas széthajtható szövegkönyv), aztán egy „jól van most már van egy ilyenem is” kézlegyintéssel feltettem a legmagasabb polcra. Aztán telt-múlt az idő, és egy házibuliban az egyik srác barátnője büszkén mesélte, hogy baromi drágán, de végre sikerült megszereznie a párjának karácsonyra. Talán nem kellett volna rávágnom, hogy ha szól, tőlem ingyen is megkaphatta volna azt a sz@rt. Lehetett volna finomabban fogalmazni, utólag már mindegy. A lényeg, hogy jó pár percen keresztül az életemért futottam nyomomban a lánnyal, és barátnőinek harcias csapatával. Nem így képzeltem, amikor azt kívántam, fussanak utánam a nők.
A Blue Eyed Devils természetesen nem sz@r. A „Murder Squad” pedig szintén nem. Sőt igazán úgy fogalmaznék helyesen, ha azt mondanám, hogy talán a legjobb Old School Hate Core zenekar stílust teremtő anyagát tisztelhetjük a MS-ban. A stílus mellett a rövidség is újdonság volt egykor, de ezek a dolgok aztán szép lassan letisztultak. Az amerikaiak új színt hoztak az NS zenébe, és megalkották a máig töretlen népszerűségnek örvendő hatecore vonalat. Én is kicsit közelebb engedtem őket magamhoz az utóbbi években, de a rossz emlékek miatt nem szívesen hallgatom a MS-ot.
10 Szám 21:44 perc
2014. november 1., szombat
Blue Eyed Devils – Murder Squad
Blue Eyed Devils – Murder Squad (1996)
Sokaknak arról emlékezetes a „Murder Squad”, hogy ez volt a Blue Eyed Devils első önálló lemeze. Nekem inkább arról, hogy ez volt az a lemez, amiért egyszer majdnem megvertek. Az előzményekről annyit, hogy a századfordulón aktív Panzerfaust nem véletlen volt olyan népszerű. Nálam rendszeresen elrontották a rendelést, és szinte mindig rossz CD-ket küldtek. Amikor megírtam nekik a problémát, villámgyorsan küldték a jó lemezeket megspékelve pár bónusz CD-vel. A végén már szerintem minden vásárló azon izgult, hogy szúrják el a rendelését, mert így szinte minden vásárolt korongra jutott egy ingyenes anyag is. Az egyik ilyen „elnézést kérő” csomagban küldték el nekem a saját újranyomású „Murder Squad”-jukat. Én egyszer meghallgattam, átfutottam a bookletet (8 oldalas széthajtható szövegkönyv), aztán egy „jól van most már van egy ilyenem is” kézlegyintéssel feltettem a legmagasabb polcra. Aztán telt-múlt az idő, és egy házibuliban az egyik srác barátnője büszkén mesélte, hogy baromi drágán, de végre sikerült megszereznie a párjának karácsonyra. Talán nem kellett volna rávágnom, hogy ha szól, tőlem ingyen is megkaphatta volna azt a sz@rt. Lehetett volna finomabban fogalmazni, utólag már mindegy. A lényeg, hogy jó pár percen keresztül az életemért futottam nyomomban a lánnyal, és barátnőinek harcias csapatával. Nem így képzeltem, amikor azt kívántam, fussanak utánam a nők.
A Blue Eyed Devils természetesen nem sz@r. A „Murder Squad” pedig szintén nem. Sőt igazán úgy fogalmaznék helyesen, ha azt mondanám, hogy talán a legjobb Old School Hate Core zenekar stílust teremtő anyagát tisztelhetjük a MS-ban. A stílus mellett a rövidség is újdonság volt egykor, de ezek a dolgok aztán szép lassan letisztultak. Az amerikaiak új színt hoztak az NS zenébe, és megalkották a máig töretlen népszerűségnek örvendő hatecore vonalat. Én is kicsit közelebb engedtem őket magamhoz az utóbbi években, de a rossz emlékek miatt nem szívesen hallgatom a MS-ot.
10 Szám 21:44 perc
Sokaknak arról emlékezetes a „Murder Squad”, hogy ez volt a Blue Eyed Devils első önálló lemeze. Nekem inkább arról, hogy ez volt az a lemez, amiért egyszer majdnem megvertek. Az előzményekről annyit, hogy a századfordulón aktív Panzerfaust nem véletlen volt olyan népszerű. Nálam rendszeresen elrontották a rendelést, és szinte mindig rossz CD-ket küldtek. Amikor megírtam nekik a problémát, villámgyorsan küldték a jó lemezeket megspékelve pár bónusz CD-vel. A végén már szerintem minden vásárló azon izgult, hogy szúrják el a rendelését, mert így szinte minden vásárolt korongra jutott egy ingyenes anyag is. Az egyik ilyen „elnézést kérő” csomagban küldték el nekem a saját újranyomású „Murder Squad”-jukat. Én egyszer meghallgattam, átfutottam a bookletet (8 oldalas széthajtható szövegkönyv), aztán egy „jól van most már van egy ilyenem is” kézlegyintéssel feltettem a legmagasabb polcra. Aztán telt-múlt az idő, és egy házibuliban az egyik srác barátnője büszkén mesélte, hogy baromi drágán, de végre sikerült megszereznie a párjának karácsonyra. Talán nem kellett volna rávágnom, hogy ha szól, tőlem ingyen is megkaphatta volna azt a sz@rt. Lehetett volna finomabban fogalmazni, utólag már mindegy. A lényeg, hogy jó pár percen keresztül az életemért futottam nyomomban a lánnyal, és barátnőinek harcias csapatával. Nem így képzeltem, amikor azt kívántam, fussanak utánam a nők.
A Blue Eyed Devils természetesen nem sz@r. A „Murder Squad” pedig szintén nem. Sőt igazán úgy fogalmaznék helyesen, ha azt mondanám, hogy talán a legjobb Old School Hate Core zenekar stílust teremtő anyagát tisztelhetjük a MS-ban. A stílus mellett a rövidség is újdonság volt egykor, de ezek a dolgok aztán szép lassan letisztultak. Az amerikaiak új színt hoztak az NS zenébe, és megalkották a máig töretlen népszerűségnek örvendő hatecore vonalat. Én is kicsit közelebb engedtem őket magamhoz az utóbbi években, de a rossz emlékek miatt nem szívesen hallgatom a MS-ot.
10 Szám 21:44 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése