Mivel már többször írtam a nagynevű angol bandáról, és mindezidáig csak a kevésbé (el)ismert anyagaikról, gondoltam félreteszem az eredetileg tervezett „The Real Deal”-t, és egy olyan albumról írok, ami alapján sokan megértik majd, miért tartják a tömegek az egyik legjobb brit RAC csapatnak a BA-t. Gondolom, azt sokan tudják, hogy Ken bácsi már közel ezer éve bombázza a képzeletbeli NS slágerlistákat az albumaival, de bevallom a bennem rejlő vásárlót ez önmagában hidegen hagyja. Amit én elvárok egy zenekartól, az a jó zene, egy olyan kaliberű énekestől, mint Mr. McLellan meg minimum az, hogy dobjak egy hátast. Nem tudom, hogy a viszonylag korai évek tették, vagy ne adj Isten a legenda halála által okozott fájdalom hozta elő belőle a géniuszt, de a „Conquest” (4 oldalas borító) egész egyszerűen fantasztikusra sikeredett. Ez az a lemez, amit az ember a lejátszója közelében tárol, amiről még azok is elismerően beszélnek, akik Angliát legszívesebben Atlantiszra keresztelnék át. Remek slágerek (Odin’s Daughter, Always Near, Blood Of Our Kin, stb.) olyan töltelékszámokkal, amiket nincs szíve áttekerni az embernek. Az egyik legjobb BA album, ami valaha készült.
11 Szám 45:37 perc
2015. január 1., csütörtök
Brutal Attack – Conquest
For The Blood Of The Brave (1994)
Mivel már többször írtam a nagynevű angol bandáról, és mindezidáig csak a kevésbé (el)ismert anyagaikról, gondoltam félreteszem az eredetileg tervezett „The Real Deal”-t, és egy olyan albumról írok, ami alapján sokan megértik majd, miért tartják a tömegek az egyik legjobb brit RAC csapatnak a BA-t. Gondolom, azt sokan tudják, hogy Ken bácsi már közel ezer éve bombázza a képzeletbeli NS slágerlistákat az albumaival, de bevallom a bennem rejlő vásárlót ez önmagában hidegen hagyja. Amit én elvárok egy zenekartól, az a jó zene, egy olyan kaliberű énekestől, mint Mr. McLellan meg minimum az, hogy dobjak egy hátast. Nem tudom, hogy a viszonylag korai évek tették, vagy ne adj Isten a legenda halála által okozott fájdalom hozta elő belőle a géniuszt, de a „Conquest” (4 oldalas borító) egész egyszerűen fantasztikusra sikeredett. Ez az a lemez, amit az ember a lejátszója közelében tárol, amiről még azok is elismerően beszélnek, akik Angliát legszívesebben Atlantiszra keresztelnék át. Remek slágerek (Odin’s Daughter, Always Near, Blood Of Our Kin, stb.) olyan töltelékszámokkal, amiket nincs szíve áttekerni az embernek. Az egyik legjobb BA album, ami valaha készült.
11 Szám 45:37 perc
Mivel már többször írtam a nagynevű angol bandáról, és mindezidáig csak a kevésbé (el)ismert anyagaikról, gondoltam félreteszem az eredetileg tervezett „The Real Deal”-t, és egy olyan albumról írok, ami alapján sokan megértik majd, miért tartják a tömegek az egyik legjobb brit RAC csapatnak a BA-t. Gondolom, azt sokan tudják, hogy Ken bácsi már közel ezer éve bombázza a képzeletbeli NS slágerlistákat az albumaival, de bevallom a bennem rejlő vásárlót ez önmagában hidegen hagyja. Amit én elvárok egy zenekartól, az a jó zene, egy olyan kaliberű énekestől, mint Mr. McLellan meg minimum az, hogy dobjak egy hátast. Nem tudom, hogy a viszonylag korai évek tették, vagy ne adj Isten a legenda halála által okozott fájdalom hozta elő belőle a géniuszt, de a „Conquest” (4 oldalas borító) egész egyszerűen fantasztikusra sikeredett. Ez az a lemez, amit az ember a lejátszója közelében tárol, amiről még azok is elismerően beszélnek, akik Angliát legszívesebben Atlantiszra keresztelnék át. Remek slágerek (Odin’s Daughter, Always Near, Blood Of Our Kin, stb.) olyan töltelékszámokkal, amiket nincs szíve áttekerni az embernek. Az egyik legjobb BA album, ami valaha készült.
11 Szám 45:37 perc
Division Wiking – Horizont
Division Wiking – Horizont (2006)
A sok németországi divízió közül a „Wiking” nevet viselő az egyik legismertebb (Nem tévesztendő össze a videózseni Jasa vezette „Wiking Division”-nal.). A „H” nem más, mint RAC zene megbolondítva HC, metál hatásokkal. Nagyon bejött ez a „zakatolós” muzsika, de a sok leállás, belassulás hatását eléggé megéreztem. Igaz, nem sokszor, de néha unatkoztam. Ha csak egy kicsit változatosabbra sikeredett volna a „Horizont” (12 oldalas szövegkönyv), akkor megközelítené a tökéletest, de így nem. Egy nagyon jó lemez. Nem több.
14 Szám 52:14 perc
A sok németországi divízió közül a „Wiking” nevet viselő az egyik legismertebb (Nem tévesztendő össze a videózseni Jasa vezette „Wiking Division”-nal.). A „H” nem más, mint RAC zene megbolondítva HC, metál hatásokkal. Nagyon bejött ez a „zakatolós” muzsika, de a sok leállás, belassulás hatását eléggé megéreztem. Igaz, nem sokszor, de néha unatkoztam. Ha csak egy kicsit változatosabbra sikeredett volna a „Horizont” (12 oldalas szövegkönyv), akkor megközelítené a tökéletest, de így nem. Egy nagyon jó lemez. Nem több.
14 Szám 52:14 perc
H8Machine – One Less Reason To Smile
H8Machine – One Less Reason To Smile (2007)
Nem túl hosszú, de igényes a booklet (Sokan szeretnék a fehér házat élőben is ilyen állapotban látni.), és az anyag is, amit a hardcore fanatikusok orra elé toltak. Megtették, amit megköveteltek a rajongók. Ilyen profi albumot vártak. Nehéz hibákat találni benne. Egyszerűen minden igényt kielégít. Azt hiszem, ez kell a népnek. Hát, most megkapták. Hibátlan alkotás.
12 Szám 28:12 perc
Nem túl hosszú, de igényes a booklet (Sokan szeretnék a fehér házat élőben is ilyen állapotban látni.), és az anyag is, amit a hardcore fanatikusok orra elé toltak. Megtették, amit megköveteltek a rajongók. Ilyen profi albumot vártak. Nehéz hibákat találni benne. Egyszerűen minden igényt kielégít. Azt hiszem, ez kell a népnek. Hát, most megkapták. Hibátlan alkotás.
12 Szám 28:12 perc
Bully Boys With Freikorps DVD
At The Teardrops Saloon Dallas, Texas 1995
Bár új kiadványról van szó, a „menü” segítségével csak a két fellépő között ugrálhatunk. A kivitelezés tehát most sem a legjobb, de legalább a borítóra nem lehet panaszunk. Értelemszerűen a hazai csapat kezd; a Bully Boys, és 52 percen keresztül nem is hagyják el a színpadot. Ez még egy klasszikusnak mondható felállás, ahol a jelenlegi énekes még a dobok mögött sertepertél. Ez annyiban volt csábító számomra, hogy itt még az amerikaiak csak slágerekkel operáltak, nem úgy mint a későbbiekben, amikor is a jobb alkotások mellé került azért a lemezekre töltelék is bőven. A létszám amerikai viszonylatban magasnak mondható, de nem fogható például egy németországi banzáj méreteihez. A műsor viszont ezerszer jobb, mivel itt olyan nóták is felcsendülnek, amikért a megszállt némethonban bilincsbe vinnék el a zenekar tagjait, a szervezőket, a közönséget, meg az éppen véletlenül arratévedt járókelőket is. Bakik vannak ugyan (például rögtön az első szám felénél elmegy a vokál), de a több kamerával való operálás, a zenekar produkciója nem érezteti velünk maradandóan ennek hatásait.
A Freikorps-nál kicsit leül a hangulat, és mintha a közönség is megtizelődött volna. Ezen nem lepődtem meg, mert igazából nem egy amcsi fogyasztóbarát zenét játszó zenekarról van szó. Azon viszont igen, hogy a „tömeg” aztán elég gyorsan visszaszállingózik, és néhányan nem csak szemlélik műsort, de táncolnak is a zenére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a társaság ezen része már eléggé el volt varázsolva, és talán csak azt nem értették, miért énekel a Bully Boys németül. Mindenesetre a németek is lenyomják a legnagyobb slágereiket, és kitartóan muzsikálgatnak, de nekem is inkább az előzenekar volt az, ami jobban bejött. Kb. 51 perc Freikorps után vissza is térnek az amerikaiak, de pár perc után körvonalazodik, hogy ez a már korábban látott felvétel. Ezzel ugyan elérjük a borítón feltüntetett 2 óra 13 perces műsoridőt, de ez valójában akkor is csak bő 100 perc.
Ha valamiféle összegzést kellene adnom a végére, akkor azt írnám; Két RAC óriás emlékezetes fellépéséről fennmaradt videó, aminek kivitelezésében ugyan alapvető hibákat ejtettek, de nem olyanokat, amik befolyásolnák a szórakozásunkat.
133 perc. Menü nincs. Jó VHS minőség.
Bár új kiadványról van szó, a „menü” segítségével csak a két fellépő között ugrálhatunk. A kivitelezés tehát most sem a legjobb, de legalább a borítóra nem lehet panaszunk. Értelemszerűen a hazai csapat kezd; a Bully Boys, és 52 percen keresztül nem is hagyják el a színpadot. Ez még egy klasszikusnak mondható felállás, ahol a jelenlegi énekes még a dobok mögött sertepertél. Ez annyiban volt csábító számomra, hogy itt még az amerikaiak csak slágerekkel operáltak, nem úgy mint a későbbiekben, amikor is a jobb alkotások mellé került azért a lemezekre töltelék is bőven. A létszám amerikai viszonylatban magasnak mondható, de nem fogható például egy németországi banzáj méreteihez. A műsor viszont ezerszer jobb, mivel itt olyan nóták is felcsendülnek, amikért a megszállt némethonban bilincsbe vinnék el a zenekar tagjait, a szervezőket, a közönséget, meg az éppen véletlenül arratévedt járókelőket is. Bakik vannak ugyan (például rögtön az első szám felénél elmegy a vokál), de a több kamerával való operálás, a zenekar produkciója nem érezteti velünk maradandóan ennek hatásait.
A Freikorps-nál kicsit leül a hangulat, és mintha a közönség is megtizelődött volna. Ezen nem lepődtem meg, mert igazából nem egy amcsi fogyasztóbarát zenét játszó zenekarról van szó. Azon viszont igen, hogy a „tömeg” aztán elég gyorsan visszaszállingózik, és néhányan nem csak szemlélik műsort, de táncolnak is a zenére. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a társaság ezen része már eléggé el volt varázsolva, és talán csak azt nem értették, miért énekel a Bully Boys németül. Mindenesetre a németek is lenyomják a legnagyobb slágereiket, és kitartóan muzsikálgatnak, de nekem is inkább az előzenekar volt az, ami jobban bejött. Kb. 51 perc Freikorps után vissza is térnek az amerikaiak, de pár perc után körvonalazodik, hogy ez a már korábban látott felvétel. Ezzel ugyan elérjük a borítón feltüntetett 2 óra 13 perces műsoridőt, de ez valójában akkor is csak bő 100 perc.
Ha valamiféle összegzést kellene adnom a végére, akkor azt írnám; Két RAC óriás emlékezetes fellépéséről fennmaradt videó, aminek kivitelezésében ugyan alapvető hibákat ejtettek, de nem olyanokat, amik befolyásolnák a szórakozásunkat.
133 perc. Menü nincs. Jó VHS minőség.
Annett – Eine Mutter Klagt An…
Annett – Eine Mutter Klagt An… (2000)
Szkeptikus vagyok a nőkkel kapcsolatban, ami a politikát illeti. A legtöbben mindig azt az irányvonalat képviselik, amit a párjuk. De csak azért, mert a párjukhoz igazodnak. Igaz, hogy a hölgy párja is NS volt, de Annett a halála után is megmaradt annak, ami. Itt tehát most más a helyzet. A mi Annettünk egy modern valkűr, egy igazi náci, olyasféle „ördög”, aki nem vasvillával, hanem gitárral a kezében járkál olyan „emberiségellenes szeánszokra”, amit a németek normálisabbja csak NPD gyűlésnek nevez. Bemutatkozó lemezén egy tucat ballada kapott helyet. Ő Frank Rennicke női megfelelője. A legismertebb dal a lemezről a „Deutsche Mutter”, aminek szövegét a brd jóvoltából később át kellett írni. Ha lehet, így még jobban tisztelem a kisasszonyt. Mert ami ezek szerint az alakok szerint rossz, az nekünk csak jó lehet. 16 oldalas, színes szövegkönyv.
12 Szám 39:00 perc
Szkeptikus vagyok a nőkkel kapcsolatban, ami a politikát illeti. A legtöbben mindig azt az irányvonalat képviselik, amit a párjuk. De csak azért, mert a párjukhoz igazodnak. Igaz, hogy a hölgy párja is NS volt, de Annett a halála után is megmaradt annak, ami. Itt tehát most más a helyzet. A mi Annettünk egy modern valkűr, egy igazi náci, olyasféle „ördög”, aki nem vasvillával, hanem gitárral a kezében járkál olyan „emberiségellenes szeánszokra”, amit a németek normálisabbja csak NPD gyűlésnek nevez. Bemutatkozó lemezén egy tucat ballada kapott helyet. Ő Frank Rennicke női megfelelője. A legismertebb dal a lemezről a „Deutsche Mutter”, aminek szövegét a brd jóvoltából később át kellett írni. Ha lehet, így még jobban tisztelem a kisasszonyt. Mert ami ezek szerint az alakok szerint rossz, az nekünk csak jó lehet. 16 oldalas, színes szövegkönyv.
12 Szám 39:00 perc
Chaos 88 – Damaged Goods
Chaos 88 – Damaged Goods (2002)
Aki szereti az Aggravated Assault zenekart, az szereti a Chaos 88-et is. Pont. Ebben a mondatban azt hiszem, benne van minden. Az AA tagokat is felvonultató C88 a kitaposott úton halad. Nem a zenei megújulás volt az oka a névváltoztatásnak. Warren ugyanúgy kiabál, a zenészek ugyanúgy „csörömpölnek”, mint eddig. Mi meg pontosan ezekért a dolgokért hallgatjuk meg újra, meg újra az amcsik „épületes” elmélkedését a világról. Első hallgatásra talán rövidnek tűnhet, mégse hoznám fel a szokásos vesszőparipámat. Elég tömény ahhoz, hogy elégedett legyek vele.
7 Szám 16:07 perc
Aki szereti az Aggravated Assault zenekart, az szereti a Chaos 88-et is. Pont. Ebben a mondatban azt hiszem, benne van minden. Az AA tagokat is felvonultató C88 a kitaposott úton halad. Nem a zenei megújulás volt az oka a névváltoztatásnak. Warren ugyanúgy kiabál, a zenészek ugyanúgy „csörömpölnek”, mint eddig. Mi meg pontosan ezekért a dolgokért hallgatjuk meg újra, meg újra az amcsik „épületes” elmélkedését a világról. Első hallgatásra talán rövidnek tűnhet, mégse hoznám fel a szokásos vesszőparipámat. Elég tömény ahhoz, hogy elégedett legyek vele.
7 Szám 16:07 perc
Landsturm – Das Leben Ist Ein Würfelspiel
Landsturm – Das Leben Ist Ein Würfelspiel (2000)
A Loyalty Records jóvoltából fedeztem fel ezt a számomra eléggé ismeretlen német csapatot. A kiadó a zenekar stílusát a hazai Ballagó Időéhez hasonlította. Pár dal meghallgatása után azt kell mondjam, nem tévedtek. A hangzás, a dalok, a női vokál használata legjobban a győri brigádra hajaz. Én annakidején ronggyá hallgattam a ’91-es demót, aztán ugyanezt tettem a CD-vel is. Számomra megunhatatlan az anyaguk, és ezért próbálkoztam meg a német változattal is. Bár ez így egy kicsit túlzás. A hasonlóságok ellenére ugyanis a germánok második lemeze sem egy sima kópia. Kellemes, hallgatható dalok együttese a DLIEW (8 oldalas szövegkönyv), többségében középtempós szerzeményekkel. Nem mondom, hogy szerelem volt ez első látásra, vagy, hogy szívemben kialudt volna az infláció vulkánja, de azért nem egy kellemes órát szereztek nekem a német komák.
11 Szám 41:35 perc
A Loyalty Records jóvoltából fedeztem fel ezt a számomra eléggé ismeretlen német csapatot. A kiadó a zenekar stílusát a hazai Ballagó Időéhez hasonlította. Pár dal meghallgatása után azt kell mondjam, nem tévedtek. A hangzás, a dalok, a női vokál használata legjobban a győri brigádra hajaz. Én annakidején ronggyá hallgattam a ’91-es demót, aztán ugyanezt tettem a CD-vel is. Számomra megunhatatlan az anyaguk, és ezért próbálkoztam meg a német változattal is. Bár ez így egy kicsit túlzás. A hasonlóságok ellenére ugyanis a germánok második lemeze sem egy sima kópia. Kellemes, hallgatható dalok együttese a DLIEW (8 oldalas szövegkönyv), többségében középtempós szerzeményekkel. Nem mondom, hogy szerelem volt ez első látásra, vagy, hogy szívemben kialudt volna az infláció vulkánja, de azért nem egy kellemes órát szereztek nekem a német komák.
11 Szám 41:35 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
