Überzeugungstäter – Nachkriegsschweigen

Überzeugungstäter – Nachkriegsschweigen (2012) Valahol azt olvastam, hogy ha zenekart alapítunk, célszerű olyan nevet választani, ami rövid, könnyen megmarad az emberekben. A megjegyezhetetlen nevű német formáció valószínűleg nem olvasta ezt a tanácsot. Ami persze nem baj, ha olyan zenét tolnak, amivel ki tudok egyezni. Ebben az esetben ez így esett. Egy újabb Gigi klónnal állunk szemben. Tényleg profi módon lemásolták a Stahlgewitter/Division Germania-féle éneket, muzsikát. Továbbra is azt mondom, hogy ez a két csapat ennek a stílusnak a királya, de az Ü! lemeze is van olyan jó, mint az övéké, arról már nem is beszélve, hogy az OPOS jó szokásához híven egy tetszetős, 12 oldalas borítót kanyarított a korong mellé. Elismerésre méltó kópia. 10 Szám 41:53 perc

Legado – Valores Perdidos

Legado – Valores Perdidos (2004) Ha az értesüléseim nem csalnak, akkor a Legado a 14 Palabras frontemberének egy újabb megmozdulása. A számomra teljesen ismeretlen lemezen ugyanazt a stílust hallhatjuk, amit a 14 Palabras CD-jén. Magyarán a fülbemászó dallamokra a már önmagában is dallamos spanyol nyelven éneklik fel a szövegeket. Igazából nem nagyon tudom tovább ragozni a dolgot. 11 számos műremek profi, 16 oldalas szövegkönyvvel. Egy újabb fantasztikus album, ami sajnos nem kapta meg azt az elismerést, amit megérdemelt volna. Kár. 11 Szám 40:05 perc

Kommando Skin – Trotz Allem Heiter

Kommando Skin – Trotz Allem Heiter (2009) Jó pár évvel ezelőtt történhetett, hogy az akkori párom elrángatott egy buliba. A számomra vadidegen emberek között forgolódva aztán szóba került, hogy egy rasta srác is eljön. Bár soha nem balhézni jártam a bulikba, azért valahol mégsem keseredtem el, mert a társaság összetételét ismerve, egy rasta megjelenése legalább némi testmozgással dobta volna fel az egyébként halál unalmas összejövetelt. Aztán amikor megjelent egy autó, amiben dübörgött a német RAC, és kiszállt belőle egy rastafári kinézetű figura, a helyzetről valamiért a black metál egyik legnagyobb óriása jutott eszembe (Absurd). A szabadidős torna végül elmaradt, és helyette egy viszonylag értelmetlen vitafórum vette kezdetét, amiben kb. egy tucat erősen ittas egyén arról agitálta egymást, melyik is a legjobb német zenekar. Itt aztán a végére eléggé érdekes eredmények születtek; hogy mást ne mondjak, két srác majdnem ölre ment azért, hogy a Landser, vagy a Die Lunikoff Verschwörung énekese a tehetségesebb. Ezen a „fórumon” aztán elég sokszor elhangzott a Kommando Skin neve is, akikről szégyen, vagy nem, de nem sokat hallottam. A csapat nem túl termékeny, mégis hosszú évek óta rendesen gyűrik a Faustrecht/Endstufe féle zenét. A TAH elég nagy siker lett, és azt kell mondanom nem véletlenül. Kiváló Street Rock dalok sorakoznak rajta német, és angol nyelven. Az ének jó, a zene jó, tehát a lényeg rendben van. A 12 oldalas booklet-ben megtaláljuk a szövegeket, zenekari képeket is. Elsősorban Blue Max rajongóknak ajánlom ezt a tényleg jól eltalált összeállítást, de bárki próbát tehet vele, aki egy kicsit is fogékony az igényes rockzene iránt. 12 Szám 36:42 perc

Skrewdriver – Live In Derbyshire DVD

Derbyshire, England 15-5-1993 Egy késői ISD felvétel akadt ezúttal a horgomra. Angliai fellépésről van szó, ennek ellenére elég jó a hangulat. Ez a mondat talán furcsán hangzik, ezért leírom, hogy mire gondolok. Bár a szigetországban is remek atmoszférában ment az igehirdetés, mégis ha megnézek egy németországi kiruccanást, akkor azt mondom, össze sem hasonlítható a kettő. Míg otthon max. ha 1000 körül mozgott a létszám egy összejövetel alkalmával, addig a németeknél ennek a többszöröse sem volt ritka. Sok helyen leírták már, hogy a Skrewdriver Németországban volt a legnépszerűbb, és sokan leírták azt is, miért. A legjobban mégis a keletnémet Lunikoff énekelte meg ezt a „Ian Stuart”-ban. A demokratikus és a bolsevista megszállás kettétépi Germániát, és akkor jön egy fiatalember Angliából, az „ellenség” táborából, és olyan dolgokról énekel, mint az újraegyesítés, Heß szabadonbocsátása, stb. A koncerten ennek megfelelően akadnak német, angol, és globálisan európai, valamint fehér témák is (24+1 dal összesen). A szokásos egyveleg, feldolgozásokkal (pl.: Paranoid, Sweet Home Alabama), a ki nem adott „Bang Goes The Neighborhood”-dal, és így tovább. Rengeteg átvezető szöveg, ami egyedivé tesz minden koncertet. A minőség is a megszokott. Élvezhető VHS, de sajna a tömegből a világítás miatt nem sokat látni. Minden szempontból követik a Skrewdriver filmek esetében eddig alkalmazott sémát, úgyhogy nyugodt szívvel oda lehet tenni ezt is a polcra, a többi közé. 93 perc. Interaktív menü, jelenetválasztás, rossz VHS minőség.

White Aryan Rebels – Noten Des Hasses

White Aryan Rebels – Noten Des Hasses (2000) Ennél a lemeznél sem finomkodtak a németországi elvtársak. A Fehér Árja Lázadók elnevezésű formáció is egy olyan albumot tett le az asztalra, aminek hatására a brd ügynökei lázas nyomozásba kezdtek. Nem volt elég a 12 oldalas, beszédes szövegkönyv, olyan dalok születtek, amik elfogadhatatlanok egy olyan „mintaállamban”, mint az ipari méretekben zombikat gyártó, szebb napokat is megélt Germánia. A fiúkat a végén persze elkaszálták, amit elsősorban a kiadójuknak köszönhettek. A legnagyobb hisztériát a „Die Kugel Ist Für Dich” váltotta ki (Ez egyébként az Aggravated Assault „It Could Happen To You”-jának a német feldolgozása.), amelyben különböző Németországban tevékenykedő, de nem német származású személyeknek ígérnek golyót. Egyiküket, egy a médiában szereplő néger nőt, a hivatásos rettegők fel is kerestek, és meg is hallgattatták vele a dalt, aki aztán szolgaian követte az utasításokat, és szorgalmasan szörnyűlködött a kamera előtt. Aztán, hogy bizonyítsák, mennyire elfogulatlanok, elkísérték egy NPD rendezvényre, hogy ő kérdezgesse a felvonulókat. Gondolom, valamiféle botrányban reménykedtek, de ez elmaradt. Az összes kérdésre, próbálkozásra a mostanában elterjedt választ kapták. „Die Presse lügt” azaz a sajtó hazudik. Aztán faképnél hagyták őket. Volt, aki még erre a pár szóra sem vette a fáradtságot, így a további hisztianyagra várniuk kellett. A lemez többi része is az amerikai Aggravated Assault zenekar által keltett hangulatot (vagy inkább indulatot) idézi, tehát nyugodtan leírhatom, hogy ez nagyjából egy német AA klón. Hozzáteszem, nem rossz. 7 Szám 20:38 perc

Vinland Warriors – Free Your Spirit

Vinland Warriors – Free Your Spirit (1999) A francia gyökerekkel rendelkező kanadai csapat az én meglátásom szerint valamiért nem kapta meg azt az elismerést, ami járna nekik. Lehet, hogy ebben benne van, hogy inkább a C18 felé húznak, nem tudom. Számomra azonban első vonalbeli csapatról van szó, akiket az igényesség jellemez. Az évek alatt rendületlenül készítették a jobbnál-jobb albumokat, amik persze néha még azokat is elismerésre méltatta, akik nem a dallamos RAC-ot kedvelik. A FYS az első az albumok sorában, és elég jó bemutatkozásnak számított egykor. A borítót (8 oldalas szövegkönyv) elnézve már a korai években magukba szippantotta őket a viking téma. Ez esetükben még úgy ahogy elfogadható, nehezen, de belemagyarázható, hogy a franciákba is került némi északi germán vér, én valahol ezt mégis nevetségesnek tartom. Az ember az igazi gyökereire legyen büszke, a saját ősei tetteire, ne másokéra! Ha meg arra nem lehet, akkor úgy járt, mint a románok. Ennyi. Persze mint mondtam a vinlandi harcosoknál ez a dolog némiképp elfogadható, úgyhogy inkább a lemezt boncolgatnám tovább. 1 intró, 1 ISD emlékdal, 1 Skrewdriver, és 1 Stormfront feldolgozás, 1 francia nyelvű nóta, 7 angol szerzemény + 1 bónusz, amiben franciául beszélnek a skinekről. A témák egysíkúak, a már mindenki által kötelezően előírt dolgokról szólnak; fajkeveredés, haza, skinhead-ek, stb. A muzsika sem túl komplex, inkább sablonosnak mondható. Ha viszont abba a megvilágításba helyezzük a dolgot, hogy a 90-es évek végén követték el ezt az albumot, kezdő zenekarként, akkor azt kell mondjam, nem jobbak, de nem is rosszabbak, mint az egekig magasztalt nagyok. 13 Szám 48:09 perc

PWA & Youngland – Double Strike

PWA & Youngland – Double Strike (2012) A lengyel Strong Survive gondozásában jelent meg az észt PWA és az amerikai Youngland közös lemeze. Ehhez egy 16 oldalas szövegkönyvet készítettek. Tehát a kiadó hozta a jó formáját. A legutóbbi PWA album után (Eyes Wide Shut) nem volt kérdéses, hogy be kell szereznem ezt a lemezt, mert ha az árjákban csak egy kicsi is maradt még abból a töltetből, amit azon előadtak, akkor már megérte. Nos, úgy érzem maradt. A dalok nem olyan slágeresek, de a lendület továbbra is megvan, így csalódásról ez alkalommal nem beszélhetek. A másik féltucat szerzeményt a Youngland jegyzi. Ez a része tetszik kevésbé a lemeznek. Nem azért, mert gyengébbek lennének a dalok, vagy mert az amcsik nem tették volna oda magukat, hanem a stílus miatt. A Youngland a szimpla RAC-ot ugyanis erőteljesen fűszerezi country-val, és ez az egyveleg nekem ritkán nyeri el a tetszésemet. A profizmus persze itt is érezhető, és nem tudok rosszat mondani a csapatról, de hát, ízlések és pofonok… Összességében tehát nem rossz amit a Youngland előad, de az új PWA lemezt sokkal jobban várom. 12 Szám 34:34 perc