Lunikoff & Der Baron – Teuts Söhne

Lunikoff & Der Baron – Teuts Söhne (2013) Bevallom őszintén, nem szívesen írok erről az anyagról, mert nekem valahogy mindig az volt a meggyőzödésem, hogy egy L! féle kiadványt nem csak ismerni, de birtokolni kell, és most úgy érzem, lehet, hogy jobb lett volna, ha a TS-t kihagyom az életemből. Ezen a lemezen Luni és a „Der Baron” kódjellel futó úriember dolgozott fel német katonaindulókat. Volt már a hazai fronton is ilyen próbálkozás, ha jól emlékszem még a Magozott Cseresznyéhez volt köthető egy feldolgozás lemez valamikor a 90-es években. Azt akkor annak ellenére, hogy a zenekar tagjait soha nem tartottam sokra, elég rendszeresen hallgattam. Elég rendes kis zeneanyagot hoztak össze, ami nem véletlenül volt népszerű. A TS ezzel szemben számomra szinte hallgathatatlan. Én a Landser albumain nőttem fel, és azokon még jól is jött Luni bácsi képzetlen, de egyedi hangja. De ezeket a dalokat énekelni kell, vagy inkább kellett volna. A muzsikát szépen feljátszották, a kórusok is rendben vannak, de amikor Luninak egyedül kell megbirkóznia egy-egy még nehezebbnek sem mondható vokállal, hát, inkább nem mondok semmit. Össze-vissza két dalra tudom ráaggatni a tetszett címkét (Preußenlied, Vandalen-Hymne), de ezek is inkább hasonlítanak egy-egy Landser nótára, mint feldolgozás dalra. Én ilyen gyenge Lunikoff kiadvánnyal még nem találkoztam, ami hatalmas csalódás, és ezen a remekül összerakott 24 oldalas szövegkönyv sem változtat. 12 Szám 37:54 perc