Nem hiszem, hogy sokan ismernék a New Minority nevét a szakmában. Valószínűleg ők szállították le a Resistance Records legkevésbé ismert kiadványát. A korong hallgatása közben végig azon törtem a fejem, vajon mi lehetett a gond. A booklet rendben van. A szövegek ha nem is olyan durvák, mint mondjuk egy Aggravated Assault, azért politikailag korrektnek sem lehet nevezni őket. A muzsikára sem lehet panasz, nagyon profin oldották meg a dolgokat. Valószínűleg a stílus, ami nem jött be a nagyérdeműnek. A hosszú hajú frontember csapata a GNR/Mötley Crüe vonalat tolja, illetve engem leginkább a korai Skid Row-ra emlékeztet. Ha most azt hozzáteszem, hogy ’94-et írunk, amikor olyan csapatok uralták a mezőnyt az Államokban, mint például az AA, vagy a Max Resist, hogy a BFG-ről már ne is beszéljek, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy egy amcsi bakancsos, mely bandák lemezeire fog beruházni. Én is inkább az utóbbiakra szavaznék, de mivel egykor imádtam az „Appetite For Destruction”-t, meg a „Slave To the Grind”-et, ezért nagyon kellemes meglepetést okozott a NM első, és sajnos egyetlen lemeze.
10 Szám 40:26 perc
2016. október 1., szombat
New Minority – White, Straight And Proud!
New Minority – White, Straight And Proud! (1994)
Nem hiszem, hogy sokan ismernék a New Minority nevét a szakmában. Valószínűleg ők szállították le a Resistance Records legkevésbé ismert kiadványát. A korong hallgatása közben végig azon törtem a fejem, vajon mi lehetett a gond. A booklet rendben van. A szövegek ha nem is olyan durvák, mint mondjuk egy Aggravated Assault, azért politikailag korrektnek sem lehet nevezni őket. A muzsikára sem lehet panasz, nagyon profin oldották meg a dolgokat. Valószínűleg a stílus, ami nem jött be a nagyérdeműnek. A hosszú hajú frontember csapata a GNR/Mötley Crüe vonalat tolja, illetve engem leginkább a korai Skid Row-ra emlékeztet. Ha most azt hozzáteszem, hogy ’94-et írunk, amikor olyan csapatok uralták a mezőnyt az Államokban, mint például az AA, vagy a Max Resist, hogy a BFG-ről már ne is beszéljek, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy egy amcsi bakancsos, mely bandák lemezeire fog beruházni. Én is inkább az utóbbiakra szavaznék, de mivel egykor imádtam az „Appetite For Destruction”-t, meg a „Slave To the Grind”-et, ezért nagyon kellemes meglepetést okozott a NM első, és sajnos egyetlen lemeze.
10 Szám 40:26 perc
Nem hiszem, hogy sokan ismernék a New Minority nevét a szakmában. Valószínűleg ők szállították le a Resistance Records legkevésbé ismert kiadványát. A korong hallgatása közben végig azon törtem a fejem, vajon mi lehetett a gond. A booklet rendben van. A szövegek ha nem is olyan durvák, mint mondjuk egy Aggravated Assault, azért politikailag korrektnek sem lehet nevezni őket. A muzsikára sem lehet panasz, nagyon profin oldották meg a dolgokat. Valószínűleg a stílus, ami nem jött be a nagyérdeműnek. A hosszú hajú frontember csapata a GNR/Mötley Crüe vonalat tolja, illetve engem leginkább a korai Skid Row-ra emlékeztet. Ha most azt hozzáteszem, hogy ’94-et írunk, amikor olyan csapatok uralták a mezőnyt az Államokban, mint például az AA, vagy a Max Resist, hogy a BFG-ről már ne is beszéljek, akkor eléggé nyilvánvaló, hogy egy amcsi bakancsos, mely bandák lemezeire fog beruházni. Én is inkább az utóbbiakra szavaznék, de mivel egykor imádtam az „Appetite For Destruction”-t, meg a „Slave To the Grind”-et, ezért nagyon kellemes meglepetést okozott a NM első, és sajnos egyetlen lemeze.
10 Szám 40:26 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése