A Mistreat zenekart 1988-ban alapította Muke egy kelet-finnországi kisvárosban, Kouvolában. Kezdetben még Synthetical Bastards néven futottak, de 1989-ben új tagok jöttek, és a nevet is megváltoztatták. 1990-ben készítették első felvételüket egy EP-re a finn A.A. Records-nál. A „Skins Rule” című szerzeményt vették fel a kiadó válogatás EP-jére. Ezután Arska váltotta az eredeti gitárost, és a hangzás még rockosabb lett. 1991-ben elkészítik első demójukat az új felállással, majd 1992-ben a másodikat, ami már a „Faith And Fury” címet viseli. 1994-ben a „We Ain’t Gonna Fade Away” című slágerük rákerül a Dignity Records válogatás Skinhead Revolt című EP-jére. Ezután néhány tagcsere következik, majd 1995 március 11-én nagysikerű koncertet adnak Helsinkiben a Midgards Söner társaságában. A fellépésen mindössze három tagú zenekar később felvette első albumát, ami csak néhány barát segítségével valósulhatott meg. Április 22-én vonultak stúdióba, és nem sokkal később megjelent a lemez. Ez volt az első White Power lemez, amit Finnországban vettek fel.
Hát körülbelül ennyit lehet megtudni a CD borító belsejéről a banda kezdeti életéről. Most a 2006-os NorthX Records-os újrakiadásról beszélek. Az első kiadás természetesen az Ainaskin-nél jelent meg és tartalmazta a dalszövegeket is. A kiadást követően a kiadványt pár hónap alatt elkapkodták, és legalább két-három újranyomást megért. A már említett 2006-os kiadás tudtommal az utolsó, és a belső borító tulajdonképpen csak egy széthajtható papírka, ami a fenn közölt történetet tartalmazza finnül és angolul, egy köszönetlistát, illetve belül két további Mistreat CD ajánlót, valamint a kiadó címét. A felső oldalon egy szép festmény, ami a finnek nemzeti címeréből ismert oroszlánt (ezúttal nyugalmi állapotban) ábrázolja, de ha valaki ezek után sem tudná melyik nemzethez tartoznak a legények (valljuk be, az oroszlán szinte minden európai nemzet jelképei között megtalálható), akkor a Leó fölött álló hölgy kezében lévő zászló a segítségünkre lehet. Összességében elég szegényes, de a mai letöltögetős korban örüljünk, hogy egyáltalán kiadnak még lemezeket.
A zene szerintem sima rock, bár általában punk-rockként vagy OI!-ként szokták meghatározni ezt a típusú muzsikát. A szövegek többségében angolok, de találhatunk rajta két finn nyelven előadott nótát is. Ezzel már az első hallgatásra a szívembe lopták magukat, hiszen bár az is igaz, hogy nem árt, ha az ember érti a szöveget, és így eljut hozzánk az a bizonyos „üzenet”, nekem már tele van a bakancsom azzal, hogy gyakorlatilag már a vlagyivosztoki szénbányász is angolul jelenteti meg a lemezeit, és elfelejti, hogy legalább néhány nótát csempésszen fel a CD-kre a saját anyanyelvén. Mindenesetre a Mistreat ezt remekül megoldotta. Többségében angol nóták, de minden albumon legalább egy-két finn, ami számomra igazi felüdülés jelent sekélyes finn nyelvtudásom ellenére.
Tehát a zene rock. Rendkívül dallamos rock. A szövegek – mind az angol, mind a finn – jól eltaláltak. Három-négy sláger (Hang The Scum, We’re Ready, stb.), és emellett még 10-12 átlagon felüli dal. Ha ez még nem lenne elég, arra is ügyeltek, hogy egy-egy régi finn katonanótát feldolgozzanak amolyan Mistreat-es stílusban. Ez esetben a „Njet, Molotoff”-ot.
19 szám 48:50 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése