skip to main |
skip to sidebar
Zillertaler - Reloaded (2008)
Több mint 10 év hallgatás után az ex-„Die Zillertaler Türkenjager” elérkezettnek látta az időt, hogy hallasson magáról. A csomagolás mit sem változott. Maradt az akasztós téma, a lapocska, booklet helyett, mégis egy fokkal gusztusosabb mint az előző. A névváltás ellenére, mindenki tudhatja, hogy mire számíthat (Azaz majdnem mindenki. Ugyanis létezik Alemániában egy mulatós zenét játszó zenekar, akik ugyancsak ezen a néven futnak. A polizei meg volt olyan …, hogy felkereste őket. Valószínűleg némi nevelési szándékkal. A zenekar a végén még hálás is lehetett, hiszen ezáltal megkapták a „15 perc hírnevet”, ami a baki nélkül soha nem sikerült volna.). 18 átiratot tartalmaz a gyűjtemény vicces, gúnyos –és egyesek számára felháborító- szövegekkel. A „Nur Geklaut” és „Pleitegeier”-szerű nóták inkább a zenei résszel, az olyan dalok pedig, mint a „Der Opa Mit Dem Tattoo Unterm Arm” (Papa tetoválással az alkaron) inkább a szövegekkel hódítanak. Én nem csalódtam, és szerintem más sem fog.
18 Szám 60:11 perc
Kontingent 88 – Integraal 2007
Az új évezred első évtizedében egyre-másra dobták piacra a 80-as 90-es években aktív francia zenekarok (Evil Skins, Bunker 84, Legion 88, stb.) mára már elérhetetlen felvételeit. A kor követelményeinek megfelelően ezek gyűjteményes kiadások, amin azt értem, hogy igencsak telepakolták a korongokat. Ez a körítésre és a dalok mennyiségére egyaránt igaz. Jelen esetben egy kevésbé ismert bandáról, a Kontingent 88-ről van szó. Az 1989 és 1991 között született összes remekmű helyet kapott a CD-n. Ez két teljes albumot takar („Au Service De Nos Ancetres” és „Générations Futures”), ami 20 nótát, és több mint 1 órányi műsoridőt jelent. Körülbelül ennyit tudtam kivenni a 24 oldalas booklet középső részén található kis írásból, mivel az egész franciául íródott. Jellemzően a többi hasonszőrű bandával, ők is csak az anyanyelvűkön énekeltek. Az összes dalszöveg külön lapra került, és bár a francia nekem kínai, a képeknek köszönhetően mégis elég jól eligazodhattam, miről is szól az éppen aktuális szerzemény. A témák eléggé sablonosak (AWB, buzik, KKK, stb.). Legalábbis a korong feléig. A zene is totál a nagy elődökre emlékeztet. A második tízes adagban már megpróbáltak újítani a srácok. A zene rockosabb, bár én néhol némi popzenei hatást is érzékeltem. A szövegek is változatosabbak, persze azért maradt pár lerágott csont is. Ez a kísérletezgetés mindenképpen dicséretre méltó, még ha az eredményen ez nem is mindig látszik ( Az „Un Matin La Révolution” például számomra olyan monoton, és unalmas volt, hogy a hallgatása közben sikerült elaludnom a metrón a mellettem ülő hölgy legnagyobb örömére. Az utána következő „Générations Futures” viszont mindenki számára megér egy misét.). A pár nem mindennapi nóta, és az „átlagos” slágerek miatt mindenképp megérdemli, hogy helyet kapjon a gall skinhead történelemben.
20 Szám 64:38 perc
Kaiga – Ishin Denshou (2010)
Hát, hogy őszinte legyek, a japán skinheadekről nem tudok valami sokat. Még a Pannon Bulldogban volt egy érdekes interjú pár japán bőrfejűvel, de ez minden, amit magyar nyelven találtam róluk. Később megtudtam, hogy még ott is igen nagy kultusza van a Skrewdriver elnevezésű formációnak, amiről már én is hallottam. Aztán véletlenül belebotlottam egy G.E. Hawthorne (alias Burdy, ex-Resistance Records) interjúba, ahol említést tettek róla, hogy a kiadó indulásakor rengeteg CD-t adtak el a japánoknak, mivel ők a „Kelet Fehér Embereinek” tartják magukat. Az amcsik ebben semmi kivetnivalót nem találtak, és őszintén szólva én sem. Így jutottam el odáig, hogy beszereztem pár lemezt a világ másik végéről (persze a Pure Impact-on keresztül). Először a „Japanese European Friendship” című válogatást néztem ki, de aztán gyorsan meggondoltam magam, mikor láttam, hogy német részről a „Berliner Weisse” elnevezésű banda kapott helyet rajta (Ők írtak egy számot a Thor Steinar ruhamárka ellen, így számomra eléggé egyértelmű, hogy melyik oldalon állnak).
Végül megvettem a Kaiga 2010-es lemezét. A lemez a japán Bronze Fist Records-nál jött ki, ami a térség ROR-jának számít, és szinte minden punk, skinhead CD-t kiadnak politikai felfogástól függetlenül. A 12 oldalas booklet (Ami hasonlóan a japán mangákhoz fordított, tehát a „hátulja az eleje”. Aki olvasott már mangát, tudni fogja, miről van szó.) ugyan tartalmazza a szövegeket, de csak japánul, és az ottani írásjelekkel, így még a tracklistát is az európai forgalmazó oldaláról kellett lemásolnom (A mai világban már igazán elvárható, hogy legalább angolul írjanak pár sort a bookletbe). A japán nemzeti jelképekkel díszített korongról visít, hogy mire is büszkék a srácok, mivel eléggé hazafias jelleget ad az egésznek. A szövegekről mint már írtam nem tudok nyilatkozni, de a zene más tészta. Kemény, agresszív, kiabálós ének, amihez remekül illik a metál elemeit is felvonultató rockzene. A kórusok is jól eltaláltak, bár tény, hogy a jobban sikerült dalok mellett (pl.: Saku, Rensei) született néhány igen gyenge is. Az a gurgulázó hörgés meg, amit az „Aa Nippon”-ban produkálnak, kifejezetten idegesítő. Ettől eltekintve nem egy rossz lemez. Egzotikus CD Fukui City-ből, ínyenceknek.
9 Szám 36:51 perc
(további infók: http://samuraisss.blogspot.com/)
The Truth, The Whole Truth And Nothing But The Truth
Jelen DVD-n a második évezred első éveinek foci eseményei kerülnek terítékre. Persze nem a pályákon, hanem az azon kívüli eseményekről van szó. Az angol BBC három, huligánokról készült dokumentumfilmjét tekinthetjük meg, időrendi sorrendben. Menü nincs, az indítóképernyő (és sablon bevezető) után pedig rögtön kezdődik az első rész.
A német és angol nemzeti tizenegy mellett a szurkolók is megküzdenek egymással az utcán. Pontosabban szólva a brit szigetek söpredéke randalírozik Münchenben. A „kedvenc” jelenetem az, amikor egy szétvert kocsiban sír egy max. 4-5 éves német kislány. Sok bejátszás látható a belga-holland rendezésű Európa bajnokságról, mivel az ottani főkolomposok balhéznak itt is. A hazafias megnyilvánulások elég nevetségesek ettől a bandától, már csak azért is, mert a nagy németek elleni „győzelmüknek” köszönhető többek között az is, hogy a fővárosukba már csak mutatóba található fehér ember. Egy beépített riporter segítségével megtudhatjuk, mennyire utálják a németeket, illetve mindenki mást is. Ez a nagy patriotizmus, csak addig tart, amíg vannak külföldi „ellenfelek”. Ha nincsenek, akkor egymást ütik. Ez az angliai balhékból egyértelműen látható. Érdekes képek, a legveszélyesebb arcokról, a szervezett balhékról, a rendőrségi akciókról. Megszólalnak ex-huligánok, akik már a rendőrségnek dolgoznak (köztük Darran Wells is, aki a Chelsea Headhunters-ben ügyködött mint C18-as és jelenleg az antifa embere). A Milwall is megjelenik, mint Anglia legkeményebb huligánjainak klubja. Szánalmas, részeg, drogos retkek ezek is. A hírnevük ellenére nálunk is szarrá verték őket, csakúgy mint a többi kelet-európai országban. Pár jelenet ismerős lehet, mivel sok ötletet merítettek innen a Futball Faktor című film készítői.
A második részben a brit szigeteknél maradva átruccanunk Wales-be, hogy megnézzük, az ottani hülyegyerekek mivel ütik agyon az időt. Középpontban a Cardiff City foci klub. A klub tulaja egyébként indiai (ennyit a hazafiságról), akivel szorosan együttműködnek „Wales büszkeségei”. Ők legjobban az angolokat utálják, de ezt rendszeresen félreteszik, ha egy VB-re vagy EB-re utaznak, és ott jobb híján az angol ellenség mellett „harcolnak”. A C18-as tagoknak köszönhetően kicsit elmerülünk a témában (Érintve a 2001-es oldhami faji zavargást, amit a C18 reakciója robbantott ki egy öreg angol veterán összeverése miatt.), de maradunk az eredeti szálnál.
Az utolsó doku a legérdekesebb. A helyszín Argentína és Olaszország. A BBC itt azt próbálja bemutatni, hogy máshol is probléma a huliganizmus, nemcsak náluk. Csak az a baj, hogy ez az őrület is ott született, mint sok más. Az olaszoknál a Lazio keménymagján keresztül a fasizmus kerül fókuszba. Di Canio, Forza Nuova, nordikus jelképek, és a többi.
Az argentinoknál a Boca Juniors fanatikusai szabályos háborút vívnak a többi klubbal. Késsel, botokkal és pisztolyokkal ölik egymást. Indiánoknál manapság úgy látszik ez a menő. Megszólal a világ leghíresebb komcsi drogosa Maradona is, valamint politikusok, áldozatok hozzátartozói, stb. Nem részletezném.
A 2001-2002-es szezon bemutatása a három dokun keresztül (No One Likes Us, Kicking Off és Foreign Fields) jól sikerült. A színes borító szintén. A sokat feltett kérdésre a válasz, miszerint a huligánok egyszerű bűnözők, vagy valamiféle harcosok, megválaszolásra kerül. Bár én ezzel a film előtt is tisztában voltam.
179 perc. Menü nincs. Színes VHS minőség, néhol azonban a rejtett kamerás felvételek fekete-fehérek.
No Remorse – Blood Against Gold (1989)
Az aktív londoni csapat negyedik albuma a germán ROR-nál jelent meg. A borító ennek megfelelően a sima ROR szabványt követi. Egyszerű és ronda. A CD-re rátették pluszba a „The New Stormtroopers” bakelit B oldalának számait is, így 15 nóta gyűlt össze. Az egyik legkevésbé ismert, és talán leggyengébb NR kiadvány. Talán a beszerzése is ezért olyan nehéz. A kiemelkedő szerzemények megjelentek más hanghordozókon is, a maradék meg teljesen átlagos. A feldolgozás nótát is beleértve. Gyűjtőknek kötelező, de számomra csak a ritkasága miatt értékes.
15 Szám 59:04 perc
Landser – Ran An Den Feind (2001)
A világ leghíresebb rechtsrock zenekarának hattyúdalát a 2001-es megjelenés évében rögtön betiltással ünnepelte a judesrepublik Deutschland. A borító meglepő módon elöl is hátul is színes, bár az én példányom első része csak egy lapocska, és a hátoldalán található rajzocska alapján hiányos. A befejezetlen kép arra a szörnyűségre enged következtetni, hogy az enyém kalóz. A 19 dalt felvonultató lemez 4 feldolgozást is tartalmaz, amelyek közül az első (Ran An Den Feind) egy német katonainduló átírt szöveggel, és ami önmagában is felháborító a demokratikus „rendszerekben”, hiszen Izráhel bombázásáról szól. Már a bevezető is egy fricska (Indizintro - az intro és a német betiltás szóból), de a törököknek (Wiedermal Kein Tor – egy törökellenes huligánnóta), a feketéknek (Reichskoloniallied és Niemals! Ez utóbbi egy KKK dal, és nagyon JR íze van), és a címadó nótában a zs….knak is kedveskedik a banda. Az odinista „Lenker Der Schlachten” vagy a Németországról szóló ballada, a „Mitten In Europa” is igen kellemes. Ezeken kívül még jó pár téma helyet kapott, ezáltal a legváltozatosabb korongjukat készítették el a fiúk. Gyűjteménybe illő darab, méltó befejezése egy „sikeres” karriernek.
19 Szám 51:15 perc.
Johnny Rebel – It’s The Attitude, Stupid! (2006)
40 évvel az első dalok felvétele után vadonatúj albummal jelentkezett a fehér country mestere. A lemez szerzői kiadásban jelent meg, és minden tekintetben megfelel az elvárásoknak. A szépen kivitelezett 16 oldalas könyvecske tartalmazza az összes dalszöveget régi és újkori KKK képekkel díszítve, valamint JR és a rasszista zene történetét 3 oldalon (igaz zavaróan kicsi betűkkel) keresztül. Ami a hanganyagot illeti, az is igen derék. 10 új szerzemény, és a 911 kapcsán íródott „Fuck You, Osama Bin Laden” három verzióban (CD, XXX vagyis szókimondó, illetve rádió verzió). Ezeket követi a JR-rel készült 11 interjú, zárásként pedig 3 ősrégi felvétel, amit az előadó Filthy McNasty és Jericho Jones neveken vett fel. A korong erősségét persze az új dalok képezik. A témák régiek, elcsépeltek, de a megfogalmazás és a zenei tálalás révén nagyon élvezetesek. A fülbemászó dallamok pedig gondoskodnak arról, hogy többszöri hallgatás után se legyen unalmas a lemez. Igazi rasszista country a műfaj bölcsőjéből.
(Sajnos az Internetet böngészve kiderült, hogy ez egy bootleg kiadvány, az eredeti két évvel később a Tightrope Records-nál jött ki a szerző magánkiadásában.)
16 Szám 50:06 perc + 11 interjú 22:18 perc
