Hát, hogy őszinte legyek, a japán skinheadekről nem tudok valami sokat. Még a Pannon Bulldogban volt egy érdekes interjú pár japán bőrfejűvel, de ez minden, amit magyar nyelven találtam róluk. Később megtudtam, hogy még ott is igen nagy kultusza van a Skrewdriver elnevezésű formációnak, amiről már én is hallottam. Aztán véletlenül belebotlottam egy G.E. Hawthorne (alias Burdy, ex-Resistance Records) interjúba, ahol említést tettek róla, hogy a kiadó indulásakor rengeteg CD-t adtak el a japánoknak, mivel ők a „Kelet Fehér Embereinek” tartják magukat. Az amcsik ebben semmi kivetnivalót nem találtak, és őszintén szólva én sem. Így jutottam el odáig, hogy beszereztem pár lemezt a világ másik végéről (persze a Pure Impact-on keresztül). Először a „Japanese European Friendship” című válogatást néztem ki, de aztán gyorsan meggondoltam magam, mikor láttam, hogy német részről a „Berliner Weisse” elnevezésű banda kapott helyet rajta (Ők írtak egy számot a Thor Steinar ruhamárka ellen, így számomra eléggé egyértelmű, hogy melyik oldalon állnak).
Végül megvettem a Kaiga 2010-es lemezét. A lemez a japán Bronze Fist Records-nál jött ki, ami a térség ROR-jának számít, és szinte minden punk, skinhead CD-t kiadnak politikai felfogástól függetlenül. A 12 oldalas booklet (Ami hasonlóan a japán mangákhoz fordított, tehát a „hátulja az eleje”. Aki olvasott már mangát, tudni fogja, miről van szó.) ugyan tartalmazza a szövegeket, de csak japánul, és az ottani írásjelekkel, így még a tracklistát is az európai forgalmazó oldaláról kellett lemásolnom (A mai világban már igazán elvárható, hogy legalább angolul írjanak pár sort a bookletbe). A japán nemzeti jelképekkel díszített korongról visít, hogy mire is büszkék a srácok, mivel eléggé hazafias jelleget ad az egésznek. A szövegekről mint már írtam nem tudok nyilatkozni, de a zene más tészta. Kemény, agresszív, kiabálós ének, amihez remekül illik a metál elemeit is felvonultató rockzene. A kórusok is jól eltaláltak, bár tény, hogy a jobban sikerült dalok mellett (pl.: Saku, Rensei) született néhány igen gyenge is. Az a gurgulázó hörgés meg, amit az „Aa Nippon”-ban produkálnak, kifejezetten idegesítő. Ettől eltekintve nem egy rossz lemez. Egzotikus CD Fukui City-ből, ínyenceknek.
9 Szám 36:51 perc
(további infók: http://samuraisss.blogspot.com/)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése