Prussian Blue – The Path We Chose

Prussian Blue – The Path We Chose (2005)

A két bakersfield-i kislány 2004-ben robbant be a köztudatba a debütáló (Fragment Of The Future) lemezük kapcsán. A korong a Resistance-nél jelent meg (csakúgy, mint ez), ami persze egyértelművé tette, hogy nem a kóser média által propagált világnézetet követik az ikrek. Édesanyjuk National Alliance aktivista (www.natall.com), de a nagyfater pompázatos furgonját elnézve (egy-egy szép horogkereszt díszíti mindkét ajtót) nyugodtan mondhatom, hogy egy alma sem esett messze a fájától ebben a családban. Sokan elmondták már, hogy a média az ilyen esetekben vagy agyonhallgatja a sztorit, vagy boszorkányüldözést indít. Ezúttal az utóbbit választották. Meghívták a lányokat (9-10 évesek lehettek) különféle műsorokba, ahol legtöbbször szülői felügyelet nélkül kérdezgették őket. A mutatvány kissé félresikerült, mivel a leányzók igen jól helytálltak, és a CD-jük fogyása is igencsak megugrott. Nem maradt más a média számára, mint kreálni egy történetet, amiben ez a két gyermek ártatlan, és csak ördögi anyjuk nevelésének estek áldozatul. A fiatalok frappáns választ adtak (a „The Path We Chose” – „Az út, amit választottunk” erre utal). A Resistance a szövegeken kívül rengeteg képet is belecsempészett a 8 oldalas, széthajtható bookletbe a lányokról. A stílusuk a bemutatkozó lemezhez képest egy kicsit megváltozott. Most használnak ugyan elektromos és akusztikus gitárt is, mégis jelentősebb az, hogy a kiadványt sokkal fogyaszthatóbbá tették az átlagos birkák számára. Az üzenet továbbra is megvan, de erősen kozmetikázva. Egyedülálló feldolgozásokat most is találhatunk (Ocean Of Warriors, Green Fields Of France), de mégis inkább hadd emeljem ki nagy kedvencemet a „Stranger”-t, amit egy Kipling* költeményből adaptáltak. Nem mondom, hogy gyakorta meghallgatnám ezt a CD-t. Nem azért, mert rossz, hanem egyszerűen csak nem az én stílusom. A szép dolgokat viszont meg kell dicsérni, és ez a lemez tényleg az. A lányok, meg ha így folytatják, még sokra vihetik. Egy biztos. Az, hogy jó úton járnak**. *R. Kipling-et (Dzsungel Könyve) és E. R. Burroughs-t (Tarzan) mint rasszista szerzőket tartják manapság számon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ők a legprimitívebb anglo-saxon felsőbbrendűségi komplexusban szenvedtek (ez kb. annyit tesz, hogy igazából csak a nyugat-európaiak a felsőbbrendűek, de ez sem minden esetben állta meg a helyét, mivel például a németeket is barbároknak tartották). Nagy szerencséjük volt, mivel egy sokkal normálisabb korban élhettek. Ez persze nem zárja ki annak lehetőségét, hogy majd egyszer indexre rakják a műveiket (Fantasy rajongóknak ajánlom még Robert E. Howard Conan történeteit elolvasásra, hiszen a barbár is legtöbbször csak azért segített a bajbajutottakon, mert nekik is fehér volt a bőrük színe.). **Sajnos a lányok letértek az NS útról, és jelenleg már a liberalizmust hirdetik (Legalább hármasban mehetnek Burdy-vel Warpath koncertre.). Én nem foglalnék állást, akit nagyon érdekel a téma, az nézze meg ezt a jewtube-os videót; http://www.youtube.com/watch?v=IAPu5HtWzCQ&feature=related 9 Szám 31:31 perc