Rock Für Deutschland 2008 DVD

Rock Für Deutschland 2008, Gera

A RFD az egyike azoknak a rendszeresen megrendezett fesztiváloknak, amiket az NPD támogatásának köszönhetően szervezhetnek meg a germán hazafiak. A 2008-as eseményt a Rebel Records meg is örökítette, és színvonalas formában tálalta nekünk. A színes borító mellett a tokban találunk még egy külön lapocskát is, amin a zenekarok képei és mind az 5 banda tracklistája is megtalálható. Ez alapján 5 német formáció szórakoztat majd minket, és összesen 41 nótát adnak elő. Menü van (bár nem interaktív), és a jelenetválasztásról sem feledkeztek meg. A szerkesztők gondoskodtak a számonkénti léptetés lehetőségéről, és a feliratokról, így az utóbbi hiánya sem lenne zavaró. Az első fellépő a White Resistance (9 szám). Már korábban foglalkoztam ezzel a csapattal a CD-ikkel kapcsolatban. Nagyon tehetséges banda, de ezen a felvételen nem annyira meggyőzőek. Annak ellenére, hogy becsülettel végzik a dolgukat, és tényleg vannak jó megmozdulásaik. A Divison Germania „Der Morgen Wird Unser Sein” című slágerével zárnak, ami eltörpül az Utolsó Védvonal verziója mellett. A Hammerskin tagokkal operáló Jungsturm (8 szám) neve igazán jól cseng a keményebb muzsikát szeretők körében, és hogy nem véletlenül, arról most is bizonyságot tesznek. Nekem sajnos túl monoton a produkciójuk, még a két klasszikus feldolgozás ellenére is (Sturmwehr, División 250). Mégis messze ők voltak a legszimpatikusabbak. Az Eugenik (8 szám) névre hallgató ötös fogat játékának már az elején felcsillant a szemem. Ugyanis ők szintetizátort is használnak, amit ha egy rockzenekar ügyesen épít be a számaiba, rendesen megdobja azokat. Erre a formációra nem is tudom, eddig miért nem figyeltem fel. Mellékesen rengeteg pogány témájú dalt játszanak, ami az énekes kinézete alapján nem meglepő. Ha őt a 793-as lindisfarne-i támadás Angliában találta volna, valószínűleg a helyiek meglincselték volna viking külseje miatt. Én nekik adnám a legjobb fellépő címet. Az őket követő Hauptkampflinie ( 8 szám) elég nagy csalódást okozott. Az ének ezen a fellépésen csapnivaló volt. Nem is értem, hogy-hogy nem fulladt meg szegény énekes a nagy erőlködésben. Remélem, ennek valami általam nem ismert oka (betegség, kimerültség, stb.) van, mert nem akarnám igazságtalanul temetni ezt a nagy múltú bandát. De ha mindig ilyen a vokál, én nem fogok sírógörcsöt kapni a búcsúkoncertjükön. A „Tomorrow Belongs To Me”-t is teljesen gallyra vágta az ének, úgyhogy inkább lépjünk tovább. Érdeklődve figyeltem a Breakdown-t (8 szám), mivel tőlük még szinte semmit nem hallottam. Nem titkon abban reménykedtem, új kedvencet találhatok személyükben, hiszen ha közvetlenül a HKL után tették be őket, az nem lehet véletlen. Csak angolul hallhatjuk őket, és amolyan levezető szerepet töltöttek be ezen a napon. Tehetségükhöz nem fér kétség, de semmi extrát nem nyújtanak, ami miatt késztetést éreznék beszerezni a lemezüket. A fent leírtak alapján talán furának tűnhet, ha azt mondom, ez egy szuper DVD nagyon jó kis csapatokkal. Személy szerint túlságosan elfogult vagyok a kilencvenes évek nagyjai felé, ezért nehéz elszakadnom attól, hogy mindent hozzájuk viszonyítsak. Remélem a zenekarok megbocsátják ezt nekem, hiszen ha nem lennék ennyire gyarló, valószínűleg már rég beszereztem volna párat a fellépők lemezei közül. Nem baj. Ami késik, nem múlik… 152 Perc. Menü, remek minőség.