Max Resist – Detroit, USA 1994 DVD

Shamrock & Rival & Confederate Storm & Max Resist

Mint a zenekarok listája is jól mutatja egy szokásos Michigan-i koncerttel állunk szemben. A helyi zenekarokhoz jelen esetben a Confederate Storm is csatlakozott. Pár perces beállás után a Shamrock (25 perc) kezdi tüzelni a népet, akikből elég keveset látunk. A Nordic Thunder tiszteletére előadják a „Skinhead Warrior”-t, de egyelőre csak annak tudtam örülni, hogy ezúttal nem rögzített a kamera, hanem valaki serénykedik mögötte. A huszonötödik percnél a közönségnél megindul valami, és passzív szemlélőből végre átvedlenek táncoló rajongókká. Elő zenekarnak továbbra sem rossz a Shamrock, de már nagyon vártam a többieket. A következő zenekar előtt még Sean (Max Resist) tájékoztat minket Joe Rowan halálának körülményeiről. A Rivalról (47 perc) nem tudok rosszat mondani. Becsülettel teszik a dolgukat, de sajnos nekem továbbra is nagyon egysíkú a produkciójuk. Voltak azonban tényleg olyan pillanatok, amikor erősen vaciláltam, nem kéne-e egyik albumukat beszerezni, és meghallgatni őket CD-ről. A 42. perc környékén lenyomnak egy feldolgozásszámot, aminek címét, ha megkínoznának sem tudnám most megmondani (a refrénben mintha bound for glory-t énekelnének), pedig én is sokszor hallottam. Na, erre a dalra pár apró termetű skinlány elkezd ugrálni, és ennek hatására a fiúk is megtámadják a küzdőteret. Elég rendes mozgás alakul ki, és bár a következő nótánál alábbhagy a lendület, végre újra láthatunk mozgást a színpad előtt is. Aztán elég sokan lepik el a világot jelentő deszkákat, mivel valakinek születésnapja van. Legalábbis a „Happy Birthday” kiabálásból erre következtettem. Megjelenik Sean is, aki felkonferálja a chicagó-i vendégeket. Sajnos elég unszimpatikus módon csendesíti el a rajongókat. A Confederate Storm (22 perc) már elég régóta az első WP Skinhead banda, akik tiszteletüket teszik Detroitban (legutóbb a BFG volt itt). Ezt maga Sean árulja el nekünk, amin nem lepődtem meg. A helyiek nagyon barátságosak a meglepetés csapattal, akiknek gyors, agresszív üvöltözős zenéje általános tetszést arat. Kivétel talán a Shamrock frontembere, aki ezúttal inkább az egyik skinlánnyal próbál „barátkozni”. Újra Sean aktivizálja magát, de még mindig nem mint énekes, hanem mint tombolafelelős. Végül a „Back With A Bang”-gal tényleg elkezdődik a Max Resist ( 21 perc) műsora. Az énekes sorban bemutatja a tagokat, és, hogy melyik csapatokban muzsikálnak. Mondanom se kell, hogy nagyon nagy az átfedés. Támogatásuk a rajongók részéről vetekszik a CS-éval, és talán egy picit az ő javukra billen a mérleg nyelve. Választ kapunk arra is, miért volt Sean annyira ideges. Ahogy kivettem, ez félig-meddig az ő szervezésű bulija volt. 3 csapat az utolsó pillanatban mondta vissza a fellépését, és állítólag többen át is verték. Ezért külön megköszöni a közönségnek, és a bandáknak, hogy eljöttek, és megmentették az estét. Egyik formációnak sem ez volt a legjobb koncertje. De a végére mégis egy pokolian jó hangulatú összeröffenés lett belőle. Hála a résztvevőknek. Sajnos éppen a csúcsponton; a „Max Resist” előadása közben vágták félbe a felvételt. 122 perc. Interaktív menü, VHS minőség.