Kiborg – False Humanism

Kiborg – False Humanism (2007)

Ajándékba kaptam a CD-t egy távoli ismerősömtől, akinek Oroszországban élő nővére küldte azzal, hogy egy menő (!) helyi rock banda lemeze (Egy napos Helsinkiben való tartózkodásom óta, amikor is egy népszerű kikötői kocsmában vagy hússzor kellett végig hallgatnom a Mistreat „We’re Ready”-jét, ami mellé egy nemrég befutott finn halászhajó legénysége szolgáltatta az élő kórust, már nem könnyen lepődöm meg. A végén egyébként nem a megivott söröktől fájt a fejem.). Első találkozásom az orosz színtérrel a Kolovrat/Nahkampf közös split megjelenésének idejére tehető. Kicsit furcsálltam (német-orosz barátság?) a dolgot, de ez ékes bizonyítéka volt annak, hogy egyesek nagyon is komolyan gondolják ezt a nemzetközi NS összefogást. Az oroszokkal kapcsolatban az iszákos, primitív ázsiai szlávok képe élt bennem. Az évek során ez kicsit pozitív irányba tolódott, amit nagymértékben befolyásoltak a Kolovrat zenekar tagjainak általam is olvasott nyilatkozatai. Mégis Oroszhonból elsőként egy Kiborg Split CD tulajdonosa lettem. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a „Unite & Win”-re is csak a másik szereplő hovatartozása miatt ruháztam be. Innen tehát már valamennyire ismertem a drúgokat, illetve felületesen, de be tudtam határolni a stílusukat. A kislány a „rock” besorolásnál tévedett (bár a kezdetekben ez helyénvaló volt), de a többi megállapításával úgy, ahogy egyet tudok érteni. A Kiborg a Kolovrat után a legnépszerűbb orosz banda megítélésem szerint, és ha külön kategorizáljuk a stílusokat, akkor a kemény zene orosz trónjára mindenképp felülhetnek. A Kiborg ugyanis kemény, alternatív hatecore zenét játszik. Ami persze nem baj, ha az illetők jól csinálják. Márpedig a Kiborgos srácok jók, sőt nagyon-nagyon jók. A FH szorosan a Marginal albumokat követi, és félek bevallani, de ha nem lennék ennyire a „lágyabb” RAC híve, lehet, beszerezném azokat is. Az orosz nyelvű szövegek, és a 8 oldalas szűk booklet sem tántoríthatna el. 14 Szám 47:39 perc