Nordic Fest 2005 DVD

Totenkopf Saints & Cradle Song & Faceless Enemy & Those Opposed & Patriots Call & Teardown*

Az elmúlt évek kevésbé sikeres fesztiváljai után a szervezők erősítettek egy picit, és megpróbáltak egy olyan impozáns szereplőgárdát összecsődíteni, akik méltán vonzzák a közönséget (legalábbis az USÁ-ban). A másodvonalbeli csapatok mellett persze az igazi mágnes a Those Opposed és a Teardown. A főmenü nem, viszont az almenük interaktívak. Beszédek, bandák, illetve egy extra anyag vár a kritikámra. Az első opciótól a múlt tapasztalatai alapján egy picit féltem. 4 beszéd (WCOTC, Eastern Front, Vinlanders, NSM) szűk harminc percben, de ennek nagy részét az Eastern Front aktivistája vállalta magára. Átfutva meggyőzőbbek, mint amit az eddigi DVD-ken láttam, és ha majd lesz egy kis türelmem, végig is nézem őket. Most inkább továbblépek arra a részre, ami miatt végül is megvettem a filmet. A „halálfejes szentek”-et (27 perc) alkotó fiatalokat sajnos teljes mértékben a középszerűség jellemzi. Nem kicsit unalmas a muzsikájuk, de háttérzenének kiváló sörözgetés mellé például. Néhányan már most táncra perdülnek, de messze nem olyan sokan, hogy érdemes lenne tovább elemeznem a produkciót. A Cradle Song-ot (25 perc) már ismerjük a többi lemezről is. Nem csoda, hiszen ők az IKA saját skinhead zenekara. Évről-évre jobbak a fiúk, és ezt rajtam kívül a közönség is észrevette. Komolyan mondom, ha végre-valahára megjelenne a lemezük, megvenném, mert nagyon kíváncsi vagyok, mire lennének képesek a stúdióban. Sötétedés után a Faceless Enemy (10 perc) visszarántja a bulit a monotonitásba. Ez egy TS project, de annyira nincs különbség köztük és az anyazenekar között, hogy ismét tovább kell lépnem, ha nem akarom még egyszer leírni ugyanazt, amit pár sorral feljebb. A rövidéletű pennsylvania-i hatecore formáció története során egy lemezt tett le az asztalra. A régi sulit képviselik, de sajnos nem a legjobban. A potenciál végig érződik, de egy kicsit komolyabban kellett volna készülniük az estére, ha el akartak kápráztatni. Ez nem került volna nagy erőfeszítésbe, hiszen eddig így is ők voltak a legjobbak. A TO viszonylag hosszú (42 perc) fellépése után a Patriots Call-nál (27 perc) erős színvonalesésre számítottam, ennek ellenére egy elég jó kis anyagot adtak le. Első (ISD –nek/-ról írt) daluk pedig messze kimagaslott a repertoárból. Igaz, a dallamos RAC és a Hatecore összehasonlítása kicsit nehézkes, de az est legjobbjai között vannak ők is. Na, és ki még? Nem sok választási lehetőség maradt. A Biblia azt mondja; „Az utolsókból lesznek az elsők.” Az ilyen több csapatos buliknál ez pont fordítva van. Az elsőkből lesznek az utolsók. Nem meglepő tehát, hogy a szervezők a végére rakták a Teardown-t (21 perc). A NSHC-nél sokan nem szeretik (én sem), hogy a zenészek kinézete megegyezik a ballib trendekével. Itt erről szó sincs. Ezeket a hentes skinhead-eket nehéz lenne összekeverni például az Agnostic Front kipás hardcore fanatikusaival. A Nordic Fest-hez méltó, együttesekben gazdag kiadvány. A ’00-ás évek egyik legnagyobb amcsi rendezvénye. Ha belevesszük azt is, hogy a Razor’s Edge, Chingford Attack, és a The Blackshirts is fellépett, akkor pedig ez volt az egyik legnagyobb C18 majális az USA történelmében. * A Thurisaz csak a borítón szerepel, a felvételen nem. 182 perc. Interaktív menü, VHS minőség.