Bár a lemez ’04-es, én végig úgy éreztem, mintha egy kilencvenes évekbeli német anyagot hallgatnék. Ha az lenne, akkor elmondhatnám, mennyire alap, meg, hogy klasszikus, stb. De nem az. Sajnos a fiúk rossz korba születtek. Ezzel a szinttel ma már nem lehet labdába rúgni. Erősen ajánlom a belehallgatást azoknak, akik szemezgetnek az Eisenherz-cel, nehogy csalódás érje őket. A booklet meg egész egyszerűen kritikán aluli (még akkor is, ha demó anyagról van szó). Nem is tudom, mit mondjak, úgy hogy inkább nem is mondok róla semmit (A véleményem mellett, azt is el kell mondanom, hogy az 1000 darabra limitált lemez összes példánya gazdára talált, így sokan vannak, akik másképpen állnak a lemezhez, mint én).
9 Szám 35:41 perc
2014. április 20., vasárnap
Eisenherz – Mit Leib Und Seele
Eisenherz – Mit Leib Und Seele (2004)
Bár a lemez ’04-es, én végig úgy éreztem, mintha egy kilencvenes évekbeli német anyagot hallgatnék. Ha az lenne, akkor elmondhatnám, mennyire alap, meg, hogy klasszikus, stb. De nem az. Sajnos a fiúk rossz korba születtek. Ezzel a szinttel ma már nem lehet labdába rúgni. Erősen ajánlom a belehallgatást azoknak, akik szemezgetnek az Eisenherz-cel, nehogy csalódás érje őket. A booklet meg egész egyszerűen kritikán aluli (még akkor is, ha demó anyagról van szó). Nem is tudom, mit mondjak, úgy hogy inkább nem is mondok róla semmit (A véleményem mellett, azt is el kell mondanom, hogy az 1000 darabra limitált lemez összes példánya gazdára talált, így sokan vannak, akik másképpen állnak a lemezhez, mint én).
9 Szám 35:41 perc
Bár a lemez ’04-es, én végig úgy éreztem, mintha egy kilencvenes évekbeli német anyagot hallgatnék. Ha az lenne, akkor elmondhatnám, mennyire alap, meg, hogy klasszikus, stb. De nem az. Sajnos a fiúk rossz korba születtek. Ezzel a szinttel ma már nem lehet labdába rúgni. Erősen ajánlom a belehallgatást azoknak, akik szemezgetnek az Eisenherz-cel, nehogy csalódás érje őket. A booklet meg egész egyszerűen kritikán aluli (még akkor is, ha demó anyagról van szó). Nem is tudom, mit mondjak, úgy hogy inkább nem is mondok róla semmit (A véleményem mellett, azt is el kell mondanom, hogy az 1000 darabra limitált lemez összes példánya gazdára talált, így sokan vannak, akik másképpen állnak a lemezhez, mint én).
9 Szám 35:41 perc
Rabiat – Ohne Kompromisse
Rabiat – Ohne Kompromisse (2007)
Első ránézésre azt hittem, hogy egy kis hooli-rockot fogok hallani a Rabiat bemutatkozó lemezén. Aztán a zene, és a 8 oldalas borító alapján elkönyvelhettem, hogy szó sincs ilyesmiről. Ez bizony RAC a javából. Leginkább a RAC ’N’ Roll Teufel-hez tudnám hasonlítani. Ha szigorú akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy a produkción érezni a tapasztalat hiányát. A muzsika jó, az énekes is megfelelő, de mindkét rész kis gyakorlással sokkal jobb lehetett volna. Néha hamiskásan hangzik a vokál, és a zene is sántít egy kicsit. A Front Records ez alkalommal elég gyenge munkát végzett, ezért semmilyen szempontból nem számít kiemelkedőnek az „Ohne Kompromisse”. A fiúk nagyon kellemes dalokat írtak, emellett táplálkoztak mások munkáiból is (a címadó dal is egy ismert sláger zenei alapjaira épül, de a szövegek mellett az eredeti előadó is kimaradt a füzetből, magamtól meg nem tudok rájönni, ki lehet), a kísérletezés is dicséretet érdemelne a vokál terén, ha nem született volna néha igen megrázó eredmény belőle. Ezen okok miatt elég felemásak az érzéseim a lemezzel kapcsolatban, de ha figyelembe veszem, hogy debütáló anyagról van szó, inkább pozitív irányba hajlok.
11 Szám 45:19 perc
Első ránézésre azt hittem, hogy egy kis hooli-rockot fogok hallani a Rabiat bemutatkozó lemezén. Aztán a zene, és a 8 oldalas borító alapján elkönyvelhettem, hogy szó sincs ilyesmiről. Ez bizony RAC a javából. Leginkább a RAC ’N’ Roll Teufel-hez tudnám hasonlítani. Ha szigorú akarok lenni, akkor el kell mondanom, hogy a produkción érezni a tapasztalat hiányát. A muzsika jó, az énekes is megfelelő, de mindkét rész kis gyakorlással sokkal jobb lehetett volna. Néha hamiskásan hangzik a vokál, és a zene is sántít egy kicsit. A Front Records ez alkalommal elég gyenge munkát végzett, ezért semmilyen szempontból nem számít kiemelkedőnek az „Ohne Kompromisse”. A fiúk nagyon kellemes dalokat írtak, emellett táplálkoztak mások munkáiból is (a címadó dal is egy ismert sláger zenei alapjaira épül, de a szövegek mellett az eredeti előadó is kimaradt a füzetből, magamtól meg nem tudok rájönni, ki lehet), a kísérletezés is dicséretet érdemelne a vokál terén, ha nem született volna néha igen megrázó eredmény belőle. Ezen okok miatt elég felemásak az érzéseim a lemezzel kapcsolatban, de ha figyelembe veszem, hogy debütáló anyagról van szó, inkább pozitív irányba hajlok.
11 Szám 45:19 perc
Blood Destiny
Blood Destiny (1999)
A 16 dalt tartalmazó válogatást a Nordland jelentette meg. Ez azért érdekes, mert a dalokat egytől-egyig RockNord-os (Destiny Records) kiadványokról másolták ki. Tehát a német kiadó promo anyagáról van szó. A rendkívül impozáns szereplők dalai mellé azért bekerült néhány gyenge láncszem is (Kraftschlag 2X, Brutal Attack 3X, Raven’s Wing 2X, OIdoxie 1X, Sturmwehr 2X, Rheinwacht 1X, Squadron 1X, 08/15 1X, Wolfseye 1X, Celtic Warrior 1X, Boots Brothers 1X), de mivel a kiadó szerint azokat a nótákat szerepeltetik, amik a legjobban jellemzik az adott csapatot, ez elfogadható. Néhányuk lemezét ennek, és a hasonló kaliberű válogatásoknak a hatására szereztem be, de volt olyan is, akinek a számomra értékelhető megmozdulása ebben a pár dalban ki is fújt. A 6 oldalas booklet-ben a lemezek borítóin is végigfuthatunk, de sajnos kétlem, hogy a mai generáció az efféle kiadványokban bármiféle értéket látna. Klasszikus zenekarok, szép melódiák, egy kis nosztalgia.
16 Szám 67:03 perc
A 16 dalt tartalmazó válogatást a Nordland jelentette meg. Ez azért érdekes, mert a dalokat egytől-egyig RockNord-os (Destiny Records) kiadványokról másolták ki. Tehát a német kiadó promo anyagáról van szó. A rendkívül impozáns szereplők dalai mellé azért bekerült néhány gyenge láncszem is (Kraftschlag 2X, Brutal Attack 3X, Raven’s Wing 2X, OIdoxie 1X, Sturmwehr 2X, Rheinwacht 1X, Squadron 1X, 08/15 1X, Wolfseye 1X, Celtic Warrior 1X, Boots Brothers 1X), de mivel a kiadó szerint azokat a nótákat szerepeltetik, amik a legjobban jellemzik az adott csapatot, ez elfogadható. Néhányuk lemezét ennek, és a hasonló kaliberű válogatásoknak a hatására szereztem be, de volt olyan is, akinek a számomra értékelhető megmozdulása ebben a pár dalban ki is fújt. A 6 oldalas booklet-ben a lemezek borítóin is végigfuthatunk, de sajnos kétlem, hogy a mai generáció az efféle kiadványokban bármiféle értéket látna. Klasszikus zenekarok, szép melódiák, egy kis nosztalgia.
16 Szám 67:03 perc
Fest Der Völker 2009 DVD
PWA & Vérszerződés & Rotte Charlotte & Brigada 1238
Ha végigfutok a ’09-es felhozatalon, akkor azt kell mondjam, hogy az elmúlt évhez képest a nemzeteket tekintve színesebb lett, viszont amíg az altenburg-i esemény egyfajta stílusok találkozása volt, most a csapatok nagyjából ugyanazon a vonalon mozognak.
A hispán „Brigada 1238” (37 perc / 10 dal) muzsikája nem olyan kidolgozott, mint például az Estirpe Imperial nagyágyúié, de kellően dallamos ahhoz, hogy a spanyol nyelvhasználattal együtt egy kellemesen hallgatható elegyet alkosson. Nem mondom, hogy elcserélném a CD-jükre az EI lemezeimet, de a jövőben azért érdemes lesz rájuk odafigyelni.
A következő csapat egy kicsit kilóg a sorból. Ők azért használnak hc elemeket is a zenéjükben. Valamikor ők is a dallamosabb hangok gyártását űzték, aztán szépen más vizekre eveztek. Nem akarok kérkedni, de én már azelőtt hallgattam őket, mielőtt világhírűek lettek, és a mai napig meg van az a műsoros kazettám, ami a „Szent Háború” címet viselte. Most már itt is visszatérő vendégeknek számítanak, ami alapján feltehetően külföldön is népszerű, amit csinálnak, még ha a határon várakozó, őrjöngő, visítozó lányok tömegétől egyelőre nem is kell tartaniuk.
A Vérszerződéstől (32 perc / 10 dal) eltérő punk zeneként behatárolt „Rotte Charlotte” (28 perc / 9 dal) nagyon népszerű a németeknél. Ez számomra egy megfejthetetlen rejtély marad. Jó zenészek, élvezhető dalok, de magával a stílussal nem tudok kibékülni.
Az észt PWA (38 perc / 11 dal) érkezett legmesszebbről, de nem hiába. A mezőny talán legismertebb zenekara sem tudott igazán kibontakozni, az előadásuk mégis meggyőző. Hiányoltam tőlük nem egy slágert, de hát a korong kapacitása véges, én meg kompromisszumkereső vagyok jelen helyzetben, úgyhogy belenyugszom a megváltoztathatatlanba.
Ha választanom kellene egyet az eddig megjelent FDV videók közül, ezt ajánlanám. Nem csak a magyar szereplő miatt, hanem mert mindegyik előadó igen magas szintet üt meg. Nincs gyenge láncszem. Ebből kifolyólag nem osztanék helyezéseket. RACbarát kiadvány.
(A kivitelezés professzionális, és természetesen a második lemezen megtalálhatjuk a szónoklatokat, ahogy azt megszokhattuk.)
136 perc. Menü, profi minőség, igényes kivitelezés.
Ha végigfutok a ’09-es felhozatalon, akkor azt kell mondjam, hogy az elmúlt évhez képest a nemzeteket tekintve színesebb lett, viszont amíg az altenburg-i esemény egyfajta stílusok találkozása volt, most a csapatok nagyjából ugyanazon a vonalon mozognak.
A hispán „Brigada 1238” (37 perc / 10 dal) muzsikája nem olyan kidolgozott, mint például az Estirpe Imperial nagyágyúié, de kellően dallamos ahhoz, hogy a spanyol nyelvhasználattal együtt egy kellemesen hallgatható elegyet alkosson. Nem mondom, hogy elcserélném a CD-jükre az EI lemezeimet, de a jövőben azért érdemes lesz rájuk odafigyelni.
A következő csapat egy kicsit kilóg a sorból. Ők azért használnak hc elemeket is a zenéjükben. Valamikor ők is a dallamosabb hangok gyártását űzték, aztán szépen más vizekre eveztek. Nem akarok kérkedni, de én már azelőtt hallgattam őket, mielőtt világhírűek lettek, és a mai napig meg van az a műsoros kazettám, ami a „Szent Háború” címet viselte. Most már itt is visszatérő vendégeknek számítanak, ami alapján feltehetően külföldön is népszerű, amit csinálnak, még ha a határon várakozó, őrjöngő, visítozó lányok tömegétől egyelőre nem is kell tartaniuk.
A Vérszerződéstől (32 perc / 10 dal) eltérő punk zeneként behatárolt „Rotte Charlotte” (28 perc / 9 dal) nagyon népszerű a németeknél. Ez számomra egy megfejthetetlen rejtély marad. Jó zenészek, élvezhető dalok, de magával a stílussal nem tudok kibékülni.
Az észt PWA (38 perc / 11 dal) érkezett legmesszebbről, de nem hiába. A mezőny talán legismertebb zenekara sem tudott igazán kibontakozni, az előadásuk mégis meggyőző. Hiányoltam tőlük nem egy slágert, de hát a korong kapacitása véges, én meg kompromisszumkereső vagyok jelen helyzetben, úgyhogy belenyugszom a megváltoztathatatlanba.
Ha választanom kellene egyet az eddig megjelent FDV videók közül, ezt ajánlanám. Nem csak a magyar szereplő miatt, hanem mert mindegyik előadó igen magas szintet üt meg. Nincs gyenge láncszem. Ebből kifolyólag nem osztanék helyezéseket. RACbarát kiadvány.
(A kivitelezés professzionális, és természetesen a második lemezen megtalálhatjuk a szónoklatokat, ahogy azt megszokhattuk.)
136 perc. Menü, profi minőség, igényes kivitelezés.
Stronger Than Hate
Stronger Than Hate (2010)
Válogatásokról írni általában nem olyan nehéz. Az ember végigzongorázza a szereplőket, megnevezi a kedvenceit, és kész is vagyunk. Jelen esetben azonban ez túl hosszú, és unalmas lenne. Egyrészt ugyebár egy hatecore/grindcore lemezről van szó többségében kevésbé ismert nevekkel. Aztán itt van az a tény, hogy ezek hasonlóan jók, mint híresebb társaik. Így, bár kérem őket, hogy bocsássák meg nekem, de nagy különbséget nem tudtam felfedezni. Már, ha a hangzást nem tekintjük annak. De annak kell. Mivel van olyan együttes, aminél a produkciót ez teljesen lehúzta. A magyarok miatt szereztem be a lemezt, de ettől független volt az, amiért elsőként rájuk kaptam fel a fejem. A bookletben a dalok címei angolul szerepelnek, de mégis magyarul énekelnek (a Hategrinder-nél erre nem vennék mérget, mert sokszor azt is nehéz volt kivennem, hogy éppen szól-e az ének). Félreértés ne essék, szerintem is az angol a legjobb egy nemzetközi megmérettetésre, de az oroszoktól például kicsit több „Szlává Rássijá”-t is elviseltem volna. A szokásos listával még tartozom, úgy hogy most lerovóm. You Must Murder 3X, Lider-1 2X, Anticipate 3X, Bofors 2X, Killing With A Smile 2X, Natural Born Haters 2X, Murder In Society 2X, Hategrinder 2X, Levédia 2X, Bombastica 2X, Fight Tonight 1X, Straightlaced Nightmare 1X, Operation Racewar 1X, Rusty Nailbomb 1X. A 16 oldalas bookletben minden csapatnak szenteltek egy oldalt, de a lógók mellett egy kis leírásnak is örültem volna. Rendkívül tartalmas, és szépen kivitelezett válogatás.
26 Szám 70:44 perc
Válogatásokról írni általában nem olyan nehéz. Az ember végigzongorázza a szereplőket, megnevezi a kedvenceit, és kész is vagyunk. Jelen esetben azonban ez túl hosszú, és unalmas lenne. Egyrészt ugyebár egy hatecore/grindcore lemezről van szó többségében kevésbé ismert nevekkel. Aztán itt van az a tény, hogy ezek hasonlóan jók, mint híresebb társaik. Így, bár kérem őket, hogy bocsássák meg nekem, de nagy különbséget nem tudtam felfedezni. Már, ha a hangzást nem tekintjük annak. De annak kell. Mivel van olyan együttes, aminél a produkciót ez teljesen lehúzta. A magyarok miatt szereztem be a lemezt, de ettől független volt az, amiért elsőként rájuk kaptam fel a fejem. A bookletben a dalok címei angolul szerepelnek, de mégis magyarul énekelnek (a Hategrinder-nél erre nem vennék mérget, mert sokszor azt is nehéz volt kivennem, hogy éppen szól-e az ének). Félreértés ne essék, szerintem is az angol a legjobb egy nemzetközi megmérettetésre, de az oroszoktól például kicsit több „Szlává Rássijá”-t is elviseltem volna. A szokásos listával még tartozom, úgy hogy most lerovóm. You Must Murder 3X, Lider-1 2X, Anticipate 3X, Bofors 2X, Killing With A Smile 2X, Natural Born Haters 2X, Murder In Society 2X, Hategrinder 2X, Levédia 2X, Bombastica 2X, Fight Tonight 1X, Straightlaced Nightmare 1X, Operation Racewar 1X, Rusty Nailbomb 1X. A 16 oldalas bookletben minden csapatnak szenteltek egy oldalt, de a lógók mellett egy kis leírásnak is örültem volna. Rendkívül tartalmas, és szépen kivitelezett válogatás.
26 Szám 70:44 perc
One Family 2
Moshpit & Attack & Forbidden & Total War
Az OPOS 12 oldalas kiadványában ezúttal 4 banda szövegeit olvashatjuk. A képi világ a szokásos, és a szokásosan profi. Már az elején mindenki kedvence a Moshpit jelentkezik be 4 dallal, amik kellően zúzosak, dallamosak, komplexek, tehát rajongóbarát. Nekem az utolsó (Our Time Will Come) a kedvencem, amiben a gitárszóló dallama engem egy filmzenére emlékeztet, de szokás szerint nem emlékszem melyik filmére (és mégis; Terminator 2). Rögtön utánuk az őrült amcsi jön az Attack-ből 5 hasonlóan kemény, de dallamokat nélkülöző metál/hatecore szösszenettel. Bevallom, nem vagyok oda annyira a zenekarért, de az énekes figura miatt, amit tudok meghallgatok tőlük. A Forbidden-t (2 szám) viszont nem ismerem. Legjobban a Moshpit-hoz hasonlítható, amit csinálnak, csak ők hanyagolják a dallamokat. A sereghajtó Total War-tól (2 szám) nagyon féltem. Róluk a kiadójukat leszámítva jót még nem olvastam. A koncerteken nyújtott teljesítményük, a lemezeik, mind olyan szinten le lettek húzva az egymástól független kritikákban, hogy az már engem is befolyásolt. Nem ők a split legjobbjai, de hallottam én már rosszabbat is az egekig magasztalni. Bónuszként találunk még a lemezen egy jól sikerült videó klipet, amit én anno a youtube-on először afa videónak néztem, amíg meg nem láttam a fekete-fehér-vörös zászlót a falon. Ez nem kritika, csak észrevétel. OPOS-hoz méltó kiadvány.
13 Szám 40:01 perc
Az OPOS 12 oldalas kiadványában ezúttal 4 banda szövegeit olvashatjuk. A képi világ a szokásos, és a szokásosan profi. Már az elején mindenki kedvence a Moshpit jelentkezik be 4 dallal, amik kellően zúzosak, dallamosak, komplexek, tehát rajongóbarát. Nekem az utolsó (Our Time Will Come) a kedvencem, amiben a gitárszóló dallama engem egy filmzenére emlékeztet, de szokás szerint nem emlékszem melyik filmére (és mégis; Terminator 2). Rögtön utánuk az őrült amcsi jön az Attack-ből 5 hasonlóan kemény, de dallamokat nélkülöző metál/hatecore szösszenettel. Bevallom, nem vagyok oda annyira a zenekarért, de az énekes figura miatt, amit tudok meghallgatok tőlük. A Forbidden-t (2 szám) viszont nem ismerem. Legjobban a Moshpit-hoz hasonlítható, amit csinálnak, csak ők hanyagolják a dallamokat. A sereghajtó Total War-tól (2 szám) nagyon féltem. Róluk a kiadójukat leszámítva jót még nem olvastam. A koncerteken nyújtott teljesítményük, a lemezeik, mind olyan szinten le lettek húzva az egymástól független kritikákban, hogy az már engem is befolyásolt. Nem ők a split legjobbjai, de hallottam én már rosszabbat is az egekig magasztalni. Bónuszként találunk még a lemezen egy jól sikerült videó klipet, amit én anno a youtube-on először afa videónak néztem, amíg meg nem láttam a fekete-fehér-vörös zászlót a falon. Ez nem kritika, csak észrevétel. OPOS-hoz méltó kiadvány.
13 Szám 40:01 perc
Blue Max – United
Blue Max – United (2007)
A már a második albumnál kétszeresére hízott booklet megtartotta súlyát, és ezáltal ismét 16 oldalon böngészhetünk zenehallgatás közben. Most már a szövegeket is belerakták, amiből a rengeteg kép mellett szemezgethetünk (az Intro szövege kimaradt, de nincs nagy mondanivalója, úgyhogy megnyugodhatunk). A címek alapján 4 angol dalt írtak a fiúk, de ezek közül csak kettő teljesen angol nyelvű, a többi német-angol mix. Gitáros, és dobos poszton is tagcsere történt. Nem tudom, hogy a friss vér hatására, de kifejezetten gyorsra sikerült a lemez. Az énekes nyelve néha olyan sebességgel pörög, hogy szemmel nehéz volt követni a szövegeket. Egyedül az „Asozial”-ban (amit zongorakísérettel ad elő köszönhetően az új gitárosnak), meg a „Germania”-ban pihen meg egy picit. Számomra az egyik legjobb street rock lemez lenne, ha három évvel később nem adták volna ki a „Back To The Boots”-ot.
11 Szám 36:38 perc
A már a második albumnál kétszeresére hízott booklet megtartotta súlyát, és ezáltal ismét 16 oldalon böngészhetünk zenehallgatás közben. Most már a szövegeket is belerakták, amiből a rengeteg kép mellett szemezgethetünk (az Intro szövege kimaradt, de nincs nagy mondanivalója, úgyhogy megnyugodhatunk). A címek alapján 4 angol dalt írtak a fiúk, de ezek közül csak kettő teljesen angol nyelvű, a többi német-angol mix. Gitáros, és dobos poszton is tagcsere történt. Nem tudom, hogy a friss vér hatására, de kifejezetten gyorsra sikerült a lemez. Az énekes nyelve néha olyan sebességgel pörög, hogy szemmel nehéz volt követni a szövegeket. Egyedül az „Asozial”-ban (amit zongorakísérettel ad elő köszönhetően az új gitárosnak), meg a „Germania”-ban pihen meg egy picit. Számomra az egyik legjobb street rock lemez lenne, ha három évvel később nem adták volna ki a „Back To The Boots”-ot.
11 Szám 36:38 perc
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
