One Family 2

Moshpit & Attack & Forbidden & Total War Az OPOS 12 oldalas kiadványában ezúttal 4 banda szövegeit olvashatjuk. A képi világ a szokásos, és a szokásosan profi. Már az elején mindenki kedvence a Moshpit jelentkezik be 4 dallal, amik kellően zúzosak, dallamosak, komplexek, tehát rajongóbarát. Nekem az utolsó (Our Time Will Come) a kedvencem, amiben a gitárszóló dallama engem egy filmzenére emlékeztet, de szokás szerint nem emlékszem melyik filmére (és mégis; Terminator 2). Rögtön utánuk az őrült amcsi jön az Attack-ből 5 hasonlóan kemény, de dallamokat nélkülöző metál/hatecore szösszenettel. Bevallom, nem vagyok oda annyira a zenekarért, de az énekes figura miatt, amit tudok meghallgatok tőlük. A Forbidden-t (2 szám) viszont nem ismerem. Legjobban a Moshpit-hoz hasonlítható, amit csinálnak, csak ők hanyagolják a dallamokat. A sereghajtó Total War-tól (2 szám) nagyon féltem. Róluk a kiadójukat leszámítva jót még nem olvastam. A koncerteken nyújtott teljesítményük, a lemezeik, mind olyan szinten le lettek húzva az egymástól független kritikákban, hogy az már engem is befolyásolt. Nem ők a split legjobbjai, de hallottam én már rosszabbat is az egekig magasztalni. Bónuszként találunk még a lemezen egy jól sikerült videó klipet, amit én anno a youtube-on először afa videónak néztem, amíg meg nem láttam a fekete-fehér-vörös zászlót a falon. Ez nem kritika, csak észrevétel. OPOS-hoz méltó kiadvány. 13 Szám 40:01 perc