Ha végigfutok a ’09-es felhozatalon, akkor azt kell mondjam, hogy az elmúlt évhez képest a nemzeteket tekintve színesebb lett, viszont amíg az altenburg-i esemény egyfajta stílusok találkozása volt, most a csapatok nagyjából ugyanazon a vonalon mozognak.
A hispán „Brigada 1238” (37 perc / 10 dal) muzsikája nem olyan kidolgozott, mint például az Estirpe Imperial nagyágyúié, de kellően dallamos ahhoz, hogy a spanyol nyelvhasználattal együtt egy kellemesen hallgatható elegyet alkosson. Nem mondom, hogy elcserélném a CD-jükre az EI lemezeimet, de a jövőben azért érdemes lesz rájuk odafigyelni.
A következő csapat egy kicsit kilóg a sorból. Ők azért használnak hc elemeket is a zenéjükben. Valamikor ők is a dallamosabb hangok gyártását űzték, aztán szépen más vizekre eveztek. Nem akarok kérkedni, de én már azelőtt hallgattam őket, mielőtt világhírűek lettek, és a mai napig meg van az a műsoros kazettám, ami a „Szent Háború” címet viselte. Most már itt is visszatérő vendégeknek számítanak, ami alapján feltehetően külföldön is népszerű, amit csinálnak, még ha a határon várakozó, őrjöngő, visítozó lányok tömegétől egyelőre nem is kell tartaniuk.
A Vérszerződéstől (32 perc / 10 dal) eltérő punk zeneként behatárolt „Rotte Charlotte” (28 perc / 9 dal) nagyon népszerű a németeknél. Ez számomra egy megfejthetetlen rejtély marad. Jó zenészek, élvezhető dalok, de magával a stílussal nem tudok kibékülni.
Az észt PWA (38 perc / 11 dal) érkezett legmesszebbről, de nem hiába. A mezőny talán legismertebb zenekara sem tudott igazán kibontakozni, az előadásuk mégis meggyőző. Hiányoltam tőlük nem egy slágert, de hát a korong kapacitása véges, én meg kompromisszumkereső vagyok jelen helyzetben, úgyhogy belenyugszom a megváltoztathatatlanba.
Ha választanom kellene egyet az eddig megjelent FDV videók közül, ezt ajánlanám. Nem csak a magyar szereplő miatt, hanem mert mindegyik előadó igen magas szintet üt meg. Nincs gyenge láncszem. Ebből kifolyólag nem osztanék helyezéseket. RACbarát kiadvány.
(A kivitelezés professzionális, és természetesen a második lemezen megtalálhatjuk a szónoklatokat, ahogy azt megszokhattuk.)
136 perc. Menü, profi minőség, igényes kivitelezés.
2014. április 20., vasárnap
Fest Der Völker 2009 DVD
PWA & Vérszerződés & Rotte Charlotte & Brigada 1238
Ha végigfutok a ’09-es felhozatalon, akkor azt kell mondjam, hogy az elmúlt évhez képest a nemzeteket tekintve színesebb lett, viszont amíg az altenburg-i esemény egyfajta stílusok találkozása volt, most a csapatok nagyjából ugyanazon a vonalon mozognak.
A hispán „Brigada 1238” (37 perc / 10 dal) muzsikája nem olyan kidolgozott, mint például az Estirpe Imperial nagyágyúié, de kellően dallamos ahhoz, hogy a spanyol nyelvhasználattal együtt egy kellemesen hallgatható elegyet alkosson. Nem mondom, hogy elcserélném a CD-jükre az EI lemezeimet, de a jövőben azért érdemes lesz rájuk odafigyelni.
A következő csapat egy kicsit kilóg a sorból. Ők azért használnak hc elemeket is a zenéjükben. Valamikor ők is a dallamosabb hangok gyártását űzték, aztán szépen más vizekre eveztek. Nem akarok kérkedni, de én már azelőtt hallgattam őket, mielőtt világhírűek lettek, és a mai napig meg van az a műsoros kazettám, ami a „Szent Háború” címet viselte. Most már itt is visszatérő vendégeknek számítanak, ami alapján feltehetően külföldön is népszerű, amit csinálnak, még ha a határon várakozó, őrjöngő, visítozó lányok tömegétől egyelőre nem is kell tartaniuk.
A Vérszerződéstől (32 perc / 10 dal) eltérő punk zeneként behatárolt „Rotte Charlotte” (28 perc / 9 dal) nagyon népszerű a németeknél. Ez számomra egy megfejthetetlen rejtély marad. Jó zenészek, élvezhető dalok, de magával a stílussal nem tudok kibékülni.
Az észt PWA (38 perc / 11 dal) érkezett legmesszebbről, de nem hiába. A mezőny talán legismertebb zenekara sem tudott igazán kibontakozni, az előadásuk mégis meggyőző. Hiányoltam tőlük nem egy slágert, de hát a korong kapacitása véges, én meg kompromisszumkereső vagyok jelen helyzetben, úgyhogy belenyugszom a megváltoztathatatlanba.
Ha választanom kellene egyet az eddig megjelent FDV videók közül, ezt ajánlanám. Nem csak a magyar szereplő miatt, hanem mert mindegyik előadó igen magas szintet üt meg. Nincs gyenge láncszem. Ebből kifolyólag nem osztanék helyezéseket. RACbarát kiadvány.
(A kivitelezés professzionális, és természetesen a második lemezen megtalálhatjuk a szónoklatokat, ahogy azt megszokhattuk.)
136 perc. Menü, profi minőség, igényes kivitelezés.
Ha végigfutok a ’09-es felhozatalon, akkor azt kell mondjam, hogy az elmúlt évhez képest a nemzeteket tekintve színesebb lett, viszont amíg az altenburg-i esemény egyfajta stílusok találkozása volt, most a csapatok nagyjából ugyanazon a vonalon mozognak.
A hispán „Brigada 1238” (37 perc / 10 dal) muzsikája nem olyan kidolgozott, mint például az Estirpe Imperial nagyágyúié, de kellően dallamos ahhoz, hogy a spanyol nyelvhasználattal együtt egy kellemesen hallgatható elegyet alkosson. Nem mondom, hogy elcserélném a CD-jükre az EI lemezeimet, de a jövőben azért érdemes lesz rájuk odafigyelni.
A következő csapat egy kicsit kilóg a sorból. Ők azért használnak hc elemeket is a zenéjükben. Valamikor ők is a dallamosabb hangok gyártását űzték, aztán szépen más vizekre eveztek. Nem akarok kérkedni, de én már azelőtt hallgattam őket, mielőtt világhírűek lettek, és a mai napig meg van az a műsoros kazettám, ami a „Szent Háború” címet viselte. Most már itt is visszatérő vendégeknek számítanak, ami alapján feltehetően külföldön is népszerű, amit csinálnak, még ha a határon várakozó, őrjöngő, visítozó lányok tömegétől egyelőre nem is kell tartaniuk.
A Vérszerződéstől (32 perc / 10 dal) eltérő punk zeneként behatárolt „Rotte Charlotte” (28 perc / 9 dal) nagyon népszerű a németeknél. Ez számomra egy megfejthetetlen rejtély marad. Jó zenészek, élvezhető dalok, de magával a stílussal nem tudok kibékülni.
Az észt PWA (38 perc / 11 dal) érkezett legmesszebbről, de nem hiába. A mezőny talán legismertebb zenekara sem tudott igazán kibontakozni, az előadásuk mégis meggyőző. Hiányoltam tőlük nem egy slágert, de hát a korong kapacitása véges, én meg kompromisszumkereső vagyok jelen helyzetben, úgyhogy belenyugszom a megváltoztathatatlanba.
Ha választanom kellene egyet az eddig megjelent FDV videók közül, ezt ajánlanám. Nem csak a magyar szereplő miatt, hanem mert mindegyik előadó igen magas szintet üt meg. Nincs gyenge láncszem. Ebből kifolyólag nem osztanék helyezéseket. RACbarát kiadvány.
(A kivitelezés professzionális, és természetesen a második lemezen megtalálhatjuk a szónoklatokat, ahogy azt megszokhattuk.)
136 perc. Menü, profi minőség, igényes kivitelezés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése