ADL 122 – Fuorilegge

ADL 122 – Fuorilegge (1993) Nekem valahogy a ’90-es évek olasz nagyjai közül az ADL 122 zenéje jött be legkevésbé. A többi földi halandónál viszont úgy vettem észre, ez éppen fordítva csapódott le. A legtöbben imádják, és sokan legendás zenekarnak tartják őket. Az általam még a Rockworldben beszerzett „Fuorilegge” (8 oldalas szövegkönyv) nem tudott elvarázsolni, és elég sokáig lehetséges cserealapként kezeltem. Aztán valahogy úgy alakult, hogy birtokomba maradt, és ma már be kell valljam, egy cseppet sem bánom. Ezen a régi klasszikuson még zeng az OI!, és olyan megoldások sorakoznak, amiket mostanság klisékként szoktak használni az újoncok. Népszerűségüket mutatja, hogy az „OFF”-ot is hatalmas várakozás előzte meg, pedig a talján hőskor óta már jó sok víz lefolyt a Dunán. Ennyi év elteltével még rám is tudtak hatni, de ha itáliai zenéről van szó, akkor továbbra is a Gesta Bellicá-sok táborát erősítem. Mert jó kis lemez a „Fuorilegge”, de akkor is ÓÓÓóóóó Gesta Bellica, ÓÓóóÓÓóó Gesta Bellica… 11 Szám 38:41 perc