Ha Ken nagyúr nem jelentkezne évről-évre egy-egy újabb lemezzel, már rég elkönyveltem volna, hogy az angol RAC, mint olyan gyakorlatilag meghalt. A nagyöregek már szinte teljesen inaktívak zenei téren, utánpótlás meg nem nagyon van. Pár évente előkerül ugyan egy-két újabb skinhead zenekar, de ezeknek a nagyrésze csak amolyan politikamentes DFF szörnyeteg, ami aztán amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnik. Ezért komolyan mondom, meglepődtem, amikor a Loyalty Records honlapján megláttam a zenekar debütáló lemezét. Az első hallgatás után nagyon megörültem. Ez pont az a számomra monoton, és kicsit unalmas, „elcsépelt” témákkal operáló brit RAC, ami soha nem volt a kedvencem, a hiányát mégsem díjazom. Fellélegezhetnek egy kicsit azok, akik odavannak az angol cuccokért, mert a jelek szerint a remény hal meg utoljára, és mint írtam azért valahol én is örülök egy kicsit, bár valószínűleg én csak akkor látogatok el legközelebb a szigetországba, amikor rámhúzzák a rúnás zubbonyt, és ledobnak valamelyik felszabadító német repülőről. Hamisítatlan angol RAC. 12 oldalas szövegkönyv.
20 Szám 52:19 perc
2015. július 1., szerda
March Or Die – Raise The Flag
March Or Die – Raise The Flag (2010)
Ha Ken nagyúr nem jelentkezne évről-évre egy-egy újabb lemezzel, már rég elkönyveltem volna, hogy az angol RAC, mint olyan gyakorlatilag meghalt. A nagyöregek már szinte teljesen inaktívak zenei téren, utánpótlás meg nem nagyon van. Pár évente előkerül ugyan egy-két újabb skinhead zenekar, de ezeknek a nagyrésze csak amolyan politikamentes DFF szörnyeteg, ami aztán amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnik. Ezért komolyan mondom, meglepődtem, amikor a Loyalty Records honlapján megláttam a zenekar debütáló lemezét. Az első hallgatás után nagyon megörültem. Ez pont az a számomra monoton, és kicsit unalmas, „elcsépelt” témákkal operáló brit RAC, ami soha nem volt a kedvencem, a hiányát mégsem díjazom. Fellélegezhetnek egy kicsit azok, akik odavannak az angol cuccokért, mert a jelek szerint a remény hal meg utoljára, és mint írtam azért valahol én is örülök egy kicsit, bár valószínűleg én csak akkor látogatok el legközelebb a szigetországba, amikor rámhúzzák a rúnás zubbonyt, és ledobnak valamelyik felszabadító német repülőről. Hamisítatlan angol RAC. 12 oldalas szövegkönyv.
20 Szám 52:19 perc
Ha Ken nagyúr nem jelentkezne évről-évre egy-egy újabb lemezzel, már rég elkönyveltem volna, hogy az angol RAC, mint olyan gyakorlatilag meghalt. A nagyöregek már szinte teljesen inaktívak zenei téren, utánpótlás meg nem nagyon van. Pár évente előkerül ugyan egy-két újabb skinhead zenekar, de ezeknek a nagyrésze csak amolyan politikamentes DFF szörnyeteg, ami aztán amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan el is tűnik. Ezért komolyan mondom, meglepődtem, amikor a Loyalty Records honlapján megláttam a zenekar debütáló lemezét. Az első hallgatás után nagyon megörültem. Ez pont az a számomra monoton, és kicsit unalmas, „elcsépelt” témákkal operáló brit RAC, ami soha nem volt a kedvencem, a hiányát mégsem díjazom. Fellélegezhetnek egy kicsit azok, akik odavannak az angol cuccokért, mert a jelek szerint a remény hal meg utoljára, és mint írtam azért valahol én is örülök egy kicsit, bár valószínűleg én csak akkor látogatok el legközelebb a szigetországba, amikor rámhúzzák a rúnás zubbonyt, és ledobnak valamelyik felszabadító német repülőről. Hamisítatlan angol RAC. 12 oldalas szövegkönyv.
20 Szám 52:19 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése