Swedish Skinheads Volume 3 DVD

Swedish Skinheads Volume 3 A harmadik résznél a borítón (ezt tette rá később a Project Vandal a második lemezére) javítottak ugyan egy kicsit, de a tartalom megjelenítése sajnos maradt a régiben. A rövid bevezető után egy svéd nyelvű riportfilmmel kezdünk, ami annyira gyenge, hogy meg se kellett volna említenem. Az Agent Bulldogg, Vit Agression, és Dirlewanger ’86-ból változó minőségben is jobban tetszett. Ezek meg vannak fűszerezve skinhead életképekkel, aminek még örülnék is, ha nem hasonlítanának az általam itthon tapasztaltakhoz. Nálunk is elmondták, hogy nem a kinézet a fontos, hanem az, hogy itt belül mit érzel, aztán a hullarészeg kopaszok (tisztelet a kivételnek) belekötöttek boldog-boldogtalanba, aminek következményeképpen a normális emberek ugyanúgy érezték magukat az ő társaságukban, mint a dakotáékban. Ez a rész egyébként különös értékkel nem bír, inkább csak érdekességként van szerepe. A Skrewdriver ’87-es svédországi fellépéséből többet is elviseltem volna, akár egy külön DVD-nyit is, az igen rossz hangzás ellenére is. Aztán megint jön egy tévés bejátszás a svéd Kudlik Julinak köszönhetően. Vacak ez is. Menjünk tovább! A stockholmi skinheadek-ről készült dokumentum valamivel izgalmasabb az előzőeknél. Szerveztek például demonstrációt XII. Károly tiszteletére, amit a komcsik ugyan megzavartak, az igazi gondom mégis azzal volt, hogy a svéd patrióták már megint hullarészegek voltak. Így sajnos még a pozitívum is negatívumba hajlott. A nyilatkozatokból pedig megint nem értettem semmit, a svéd nyelv miatt. Mivel északon vagyunk, itt nem focira, hanem hokimeccsre járnak inkább, de azért némi bunyó itt is van. Folyamatos lerészegedés, balhézás. Ennyiből áll az egész. A ’85-ös Ultima Thule koncertfelvétel szintén elég rossz minőségű, de ezek a bohócok már rég hidegen hagynak, úgyhogy nem is baj. Az őket követő Westend zenekarról még soha nem hallottam, és bár elsőre nem kápráztattak el, azért jó, hogy megmaradt ez a ’89-es felvétel róluk. Az Agent Bulldogg, és a Pro Patria (a Pluton Svea elődje) már nem ismeretlen előttem. Nem ezek voltak a legjobb bulijaik, egyszer nézhető anyagok inkább. A ’91-es megemlékezésről leadott filmmel kapcsolatban csak magamat tudom ismételni. Svéd nyelvű, unalmas képkockák szerencsére véges mennyiségben. Láthatjuk például, amit láttunk már ezerszer. Skinhead – antifa konfliktust, aminél az antifák azzal melegítenek, hogy felszedik az utcaköveket, járólapokat, és széttörik őket. Ehhez a rendőrség meg csak asszisztál. Összecsapás több is van, de kivehetetlen, ki-kicsoda. Azért az eredmény magáért beszél. Azon a XII. Károly szobron, amit pár éve a skinek svéd zászlóba burkoltak, most vörös zászló leng, és többségében színesbőrűek ugrándoznak körülötte, ünnepelve, hogy „legyőzték” a „gonosz nácikat”. ’92-ben a helyzet ugyanez. A koszorú elhelyezése úgy látszik rasszista cselekedet, mivel az antifaként bemutatott dakotahordának nagyon nem tetszik. Aztán az antifa „hősies” akcióba kezd, és botokkal támadja meg, kiket is? Nem, nem a nácikat. Hanem a boltokat, mivel gondolom el akarják távolítani a rasszista tévéket a kirakatokból. Szeretem azokat a képsorokat is, amikor egy vénasszony üvöltözik a fehér fiataloknak hatalmas „félelmében”. Csináld ezt meg a toleráns bevándorlókkal is, és holnap már az egész családod feketében lesz. A legundorítóbb az egészben, hogy a végén kikockázzák nekünk a kopaszok képeit (akik egyébként semmit nem csináltak) egy telefonszám kíséretében, hogy ha valaki tudja, azonosítsa be őket. No comment. Visszautazva a muzsika világába, még két csapat várja, hogy írjak róluk, és lezárjam a leírást. A HMF megint egy nem túl ismert csapat. Róluk ’99-ből, és 2000-ből láthatunk néhány képet. Egyáltalán nem győztek meg. A Pluton Svea-nak viszont mindig örülök. Először azt akartam írni, hogy az eddigiek közül ez a sorozat eddigi legrosszabb darabja, valójában azonban az igazság az, hogy ez egy sokkal hosszabb videó, amiből ha kivágták volna azt a rengeteg unalmas, semmitmondó részt, akkor még talán érdekesebb is lehetett volna az előzőeknél. Maradok inkább annál, hogy tipikus Swedish Skins videómagazin. 167 perc. Menü, léptetés nincs. Változó VHS minőség.