A LoStG egyike azon kevés angol RAC veteránoknak, akik még mindig űzik az ipart. A lemez előtt azonban egy kis történelem a névválasztás kapcsán. Sárkányölő Szent György ugyebár Anglia védőszentje. Szent György Légiójának pedig azt a brit alakulatot nevezték, akik a Waffen SS kötelékébe tartoztak a II. világháború alatt. Jelen esetben számomra a légió elnevezés nem túlzó, hanem inkább röhejes, mivel az ebben a különítményben megfordultak száma összesen 54 (!) ember, de egyszerre soha nem voltak többen 27-nél. Így nekem inkább szégyenletes ez a tény, de hát mások vagyunk, és mint tudjuk szegény ember vízzel főz. Viszont legalább közelebb jutottunk ahhoz, miért is nincs Anglia fővárosában már angol. Köszönjétek nagypapának! Rövid angolellenes kirohanásom után visszakanyarodnék az írás eredeti témájához; az angolok 5. stúdióalbumához. A 16 oldalas szövegkönyv bár semmi extrát nem tartalmaz, elég kellemesre sikeredett. A fiúk zenéje a tradicionális brit RAC vonalát követi, ami nekem továbbra is unalmas, még ha meg is bolondítják gitárszólókkal, kevésbé monoton énekkel. A 9-es nótát azért ajánlom mindenkinek. Ez ismét egy magyar vonatkozású szerzemény (a fordítását magtaláljátok az Ellenállás Hangja újság 2. számában). A srácok munkáját röviden összegezve a következőkre jutottam. Az átlagos brit RAC-nál egy izgalmasabb lemezt sikerült összehozni, amit még szimpatikusabbá tesz a magyar felkelésről írt nóta. Sajnos, vagy nem sajnos, azonban a németek sokkal technikásabb csapatokkal, és sokkal termékenyebb piaccal operálnak, így a Johnnyk lemezét inkább a brit fanatikusoknak ajánlom, semmint a zenei ínyenceknek.
14 Szám 56:43 perc
2016. március 1., kedd
Legion Of St. George – Last Talons Of The Eagle
Legion Of St. George – Last Talons Of The Eagle (2009)
A LoStG egyike azon kevés angol RAC veteránoknak, akik még mindig űzik az ipart. A lemez előtt azonban egy kis történelem a névválasztás kapcsán. Sárkányölő Szent György ugyebár Anglia védőszentje. Szent György Légiójának pedig azt a brit alakulatot nevezték, akik a Waffen SS kötelékébe tartoztak a II. világháború alatt. Jelen esetben számomra a légió elnevezés nem túlzó, hanem inkább röhejes, mivel az ebben a különítményben megfordultak száma összesen 54 (!) ember, de egyszerre soha nem voltak többen 27-nél. Így nekem inkább szégyenletes ez a tény, de hát mások vagyunk, és mint tudjuk szegény ember vízzel főz. Viszont legalább közelebb jutottunk ahhoz, miért is nincs Anglia fővárosában már angol. Köszönjétek nagypapának! Rövid angolellenes kirohanásom után visszakanyarodnék az írás eredeti témájához; az angolok 5. stúdióalbumához. A 16 oldalas szövegkönyv bár semmi extrát nem tartalmaz, elég kellemesre sikeredett. A fiúk zenéje a tradicionális brit RAC vonalát követi, ami nekem továbbra is unalmas, még ha meg is bolondítják gitárszólókkal, kevésbé monoton énekkel. A 9-es nótát azért ajánlom mindenkinek. Ez ismét egy magyar vonatkozású szerzemény (a fordítását magtaláljátok az Ellenállás Hangja újság 2. számában). A srácok munkáját röviden összegezve a következőkre jutottam. Az átlagos brit RAC-nál egy izgalmasabb lemezt sikerült összehozni, amit még szimpatikusabbá tesz a magyar felkelésről írt nóta. Sajnos, vagy nem sajnos, azonban a németek sokkal technikásabb csapatokkal, és sokkal termékenyebb piaccal operálnak, így a Johnnyk lemezét inkább a brit fanatikusoknak ajánlom, semmint a zenei ínyenceknek.
14 Szám 56:43 perc
A LoStG egyike azon kevés angol RAC veteránoknak, akik még mindig űzik az ipart. A lemez előtt azonban egy kis történelem a névválasztás kapcsán. Sárkányölő Szent György ugyebár Anglia védőszentje. Szent György Légiójának pedig azt a brit alakulatot nevezték, akik a Waffen SS kötelékébe tartoztak a II. világháború alatt. Jelen esetben számomra a légió elnevezés nem túlzó, hanem inkább röhejes, mivel az ebben a különítményben megfordultak száma összesen 54 (!) ember, de egyszerre soha nem voltak többen 27-nél. Így nekem inkább szégyenletes ez a tény, de hát mások vagyunk, és mint tudjuk szegény ember vízzel főz. Viszont legalább közelebb jutottunk ahhoz, miért is nincs Anglia fővárosában már angol. Köszönjétek nagypapának! Rövid angolellenes kirohanásom után visszakanyarodnék az írás eredeti témájához; az angolok 5. stúdióalbumához. A 16 oldalas szövegkönyv bár semmi extrát nem tartalmaz, elég kellemesre sikeredett. A fiúk zenéje a tradicionális brit RAC vonalát követi, ami nekem továbbra is unalmas, még ha meg is bolondítják gitárszólókkal, kevésbé monoton énekkel. A 9-es nótát azért ajánlom mindenkinek. Ez ismét egy magyar vonatkozású szerzemény (a fordítását magtaláljátok az Ellenállás Hangja újság 2. számában). A srácok munkáját röviden összegezve a következőkre jutottam. Az átlagos brit RAC-nál egy izgalmasabb lemezt sikerült összehozni, amit még szimpatikusabbá tesz a magyar felkelésről írt nóta. Sajnos, vagy nem sajnos, azonban a németek sokkal technikásabb csapatokkal, és sokkal termékenyebb piaccal operálnak, így a Johnnyk lemezét inkább a brit fanatikusoknak ajánlom, semmint a zenei ínyenceknek.
14 Szám 56:43 perc
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése